Hangpróba #203 - 2012. február 11.

Ez a belassult, kísérletezős, avant-garde irányvonal nem éppen az, amit egy új Sear Bliss albumtól vártam volna. A minőség azért ott van szerencsére most is. Ui. Egyre jobban tetszik minden hallgatással, a hangzás meg iszonyatosan vastag.
Azon túl, hogy a zene sem egy nagy durranás, a legnagyobb bajom ezzel a jellegtelen tiszta énekhanggal volt. Helyette egy szép női ének, és máris kúszna felfelé a pontom; no azért sokkal nem.
Hát ez meglehetősen unalmasra sikeredett. Sehol egy izgalmas téma, sehol egy fülberagadó dallam. Ezeket én teljesen felesleges kiadványoknak tartom.
GrimSpirit nevezetű lengyel barátunk kiállt a sötét erdő közepére a havas fenyőfák közé, és megszállta az ihlet egy album elkészítéséhez. A hangzást direkt jó szarra csinálta, (bocsánat trve-ra), mer' a hangulathoz az elengedhetetlen. Társakra persze nem volt szüksége, hiszen ért ő mindenhez, meg különben is az már úgy nem olyan téervée. Na, szóval egyre kevésbé tudom én már ezt komolyan venni. Lehet kiállok majd jövő héten a -15 fokba az udvarra fejessel a fülemen; hó is van nálunk, fenyőfa is van, hátha megérzem jobban a hangulatát vagy mi.
Néhány dal erejéig egészen jól viselem, de aztán hamar megfáradok ettől a technikás kapkodástól. Egyébként minőségi muzsika, pláne debütként.
A zenére nem sok rosszat tudok mondani, az csak simán érdektelen számomra, lévén nem szeretem magát a stílust. Na de az ének! Hát nem tudtam sírjak, vagy nevessek. Kappan és magas hangon egyszerre vernyákoló ember, hihetetlen volt. :(
Langyi kis progrokkocska, amin még az időnként felbukkanó női ének sem sokat tudott segíteni.
Nem vagyok egy temetkezési vállalkozó, így csak annyit fűzhetek hozzá, hogy nem rosszabb külföldi testvéreitől a muzsika.
Sajnos aminek a thrashez köze van az nálam eleve bukó, még ha nem is vegytiszta formában van jelen. Azért elbólogattam a hallgatása közben, szóval könnyen átvészeltem a találkozást.
Ezek aztán összemixeltek mindent ami a kezük ügyébe került; melodic death, techno, power metal stb. Nekem ez a szaggatott zenei alap nem nagyon tetszik, a technos, popos részek miatt meg még műanyag hatású is az egész. Aztán ott van, hogy 3 db énekes is tevékenykedik a bandában. A szép hangú és arcú Elize Ryd bőven elég lett volna, esetleg a hörgős még maradhatott volna néhány hörrentés erejéig. Összességében azért hallgatható a produktum, néha jobban tetszik, néha kevésbé, hangulattól függően, de újszerűsége miatt nem adok kevesebbet ennél.
Tetszik az új irányvonal, csak így tovább. A fúvósok izgalmasabb használata és a dallamos ének egyeértelműen előremozdította a hangzást és az önkifejezés erejét.
Helyenként hamiskás szürkeség.
Gyengus; középkategória se.
Borzalmas. Az 1 pötty az álmosító, de legalább hallgatható felvezetőnek szól. Ami utána következik az maga a homemade-blekkendekkerezés. A villanyborotva és a lavorkészlet beszerzése gondolom nem volt nagy kihívás. A legnagyobb kaland nagyi hónaljpúderének elorozása lehetett. És már kész is a 6 láb mély, truándergránd feketeség.
A prog. death (ezzel együtt a Hemüveg is) számomra olyan mint a tejszínhabos tökfőzelék. Külön külön se nagyon, de együtt meg pláne nem.
Nyugodj békében Mark. :(
Nehéz zene, bonyolult és szövevényes. Sajna nincs időm rá.
Hosszú, unalmas számok. Szinte mindegyik hp-n felbukkan 1-2 ilyen.
Ha a TH-ból kivonom a Sodom-faktort nem marad semmi. Akkor mit is pontozok?
Nálam ez a legtöbbet hallgatott 2011-es keltezésű lemez. Korántsem a metal mérföldköve, viszont zseniális dallamai, váltásai odaláncoltak a hangfalakhoz. Először kicsit soknak éreztem a 3 énekest, de meggyőztek, hogy ez így kiváló (vagy csak hozzászoktam a szokatlan felálláshoz).
Más, meglepő, sőt csalódás is lehet orthodox fanoknak, de nekem nagyon tetszik. Mestermunka.
Teljesen rendben van ez, persze nem mérhető egy My Dying Bridehoz, de amúgy kellemes muzsika.
Nem rossz de túlzottan nagy izgalmat nem okozott.
A hangulat és a zene ellen nem lenne kifogásom, de a szörnyű gitárhangzás nekem nagyon lerontja az élvezetet. Nyilvánvalóan nem várom el egy old-school black metal lemeztől, hogy csillogó hangzása legyen, sőt... de ez már nekem túlzás.
Ha már mindenki a Beyond Creationhöz hasonlítja, akkor megteszem én is, és megállapítom, hogy az izgalmasabb volt. :-) Ezzel együtt nem rossz, debütnek pedig kimondottan ígéretes, csak még jobb dalokat kellene írni a jövőben.
Csatlakoznom kell Sheol véleményéhez, a zenét még elviselném, bár semmi emlékezetes, de ez az ének nagyrészt annyira kiborító, hogy még egyszer nehéz lenne átvészelnem...
Ha csak megközelítőleg olyan nótákat írtak volna mint a Dream Theater a Scenes from a Memoryra (annak a lemeznek minden hangja zseniális az elsőtől az utolsóig, akárcsak az addig kiadott DT lemezeké, akárki akármit mond rá :-)) vagy a Savatage a Wake of Magellanra, akkor nagyon elégedett lennék, de így sem volt rossz, jól elszórakoztatott.
Nyugodtan együtt említhető a stílus nagyjaival. Természetesen rétegzene, mint minden ilyen, de kiválóan megalkotott, hangulatteremtésben nagyon erős lemez. Nekem nagy élmény. :-)
Thrash, ezzel mindent elmondtam... Azért így nem vegytiszta formában jobb, mint egyébként.
A csaj hangja jó, de ezzel aztán el is mondtam minden pozitívumot, mert egyébként rohadt idegesítő divatos tucattermék, core-os üvöltés, szintiprüntyi, minden van, ami csak irritálóvá tud tenni egy zenét. Egyszóval szörnyű.
Még szokni kell.....meg lesz az a tizes később...
Amíg ilyen minőségű zenék jelennek meg, nem kell temetni a stílust. A korai MDM - különösen a göteborgi irányzat - remek esszenciája ez a lemez. A múltkori Night In Gales-szel együtt a tavalyi év legjobb melodic death albuma. Vigyázat, jönnek a németek...
Nekem is vannak "egyszemélyesprojekt" kedvenceim. Az Evilfeast nem fog közéjük tartozni. Atmoszféra ide, hangulat oda, ez nagyon kezdetleges produkció. (Milyen lehet a három korábbi album???!)
A tavalyi év legjobb komplex, technikás death albumát kiadó Beyond Creation mellett ez a teljesen ismeretlen - most debütáló - norvég banda jelentette a műfaj másik pozitív meglepetését. Felesleges lenne hasonlítgatni valamelyik alapzenekarhoz, aki ismeri a stílust, úgyis tudja kik a példaképek. Nagyszerű dalok, virtuóz hangszeresek, ötletes megoldások, bomba sound. Az isten sem menti meg a maximális ponttól.
Iron Maidenes futamok és és egy fárasztó stílusú énekes nosztalgikus elegye. Az előbbiért adok is plusz 2 pontot.
Csak háttérzeneként működik nálam, akkor is csak rövid ideig. Kb. mintha az ifjú Linda Ronstadt beszállt volna egy progrock/metál bandába...
Minden elhangzott, nekem csak a kalapemelés és a gratuláció marad...
Elég öreg vagyok ahhoz,hogy ez tessen. Nekem sokat jelentett a korai thrash és death, felekezet és náció nélkül is....(Ma már inkább más zenei közegben találom meg a kedvenceimet, de ami jó, az jó!)
Nem akarom a sárba döngölni a bandát, mert profi és hallgatható ez a zene. Épp elég sokan kíváncsiak az ilyen közérthető, slágeres megközelítésű "metál" anyagokra, még ha mi azonnal pénzszagot érzünk és divatot kiáltunk is! Egyébként meg minden kommentben van igazság!
Minőségi, de szokni kell.
Egyik kedvenc műfajomról vagyon szó, és ez az album ebben a műfajban "jó"-nak számít, vagyis nyolc pont.
Kiváló retrospektív anyag Göteborg szellemében.
Sajnos-szerencsére death metálban elég magasra van téve nálam a mérce, amit a Probiotic nem ugrott meg, egyszerűen így nem szeretem a death metált.
Ebben a közegben kevés a maradandó alkotás, meg nehéz is ilyet alkotni, most sikerült.
Lázas ifjabbkoromban, amikor még szerettem a thrash metált (atyavilág, volt ilyen korszakom?!), megismerkedtem a Toxic Holocausttal, tetszett is, amit annak idején hallottam, de sajnos már nem élek ezzel a fajta zenével (hálaistennek), így nem okozott semmilyen izgalmat az anyag hallgatása.
Atyavilág, identitászavaros popzene.

Vélemény, hozzászólás?

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.