Hangpróba #207 - 2012. április 7.

Ez jó sikerült Doom Metal album.
Érdekes 1 Post metál zene.én mondjuk elhallgatom az ilyeneket.van bennük némi fantázia.Szerintem azért nem játszanak rosszul.
Elég kellemes Heavy Metal csapat jó kikapcsolódásra jó kis klasszikus metal zene.
Hát ez nem valami jó Black metal album.Nem nyerte el a tetszésemet ez a régi sulis Black metal.
Hát ez olyan industrial metal némi elektronikus elemekkel.Engem mondjuk nem fogott meg,de azért vannak benne jó riffek is.Szerintem a csapatnak bejön a Marilyn Manson zenéje is.
Elég érdekes 1 Post rock/metal zene némi Black metál hatással.Azért érdemes meghallgatni.
Elég érdekes zene némi Ambient hatás is érezhető a zenében.Post Doom zenének mondanám,de jó kikapcsolódásnak és azért nyugtató.
Hát nem igazán hat meg ez a Progresszív Black metal.
Nem tudom amikor a srácok elkezdték ezt az albumot tuti unatkozhattak,mert nem valami nagy eresztés.Ez olyan tucat fém semmi új amire az ember felfigyelne.Ezt nem mondanám death metálnak ez olyan behatárolatlan metál olyan Chrildren of Bodom szerűség azok kezdték el ezt a (Death metál szerűséget).Szóval réteg zene valakinek jó valakinek nem.Nekem nem lesz a kedvencem.
Nem rossz Thrash Metal csapat,de jó nyomják a slayert bár ezt a riffeket már sokan elnyomták.Bár semmi újat nem hoztak a srácok,de azért fiatal csapatól nem rossz.
Nem orosz, hanem litván a csapat, meglep. A játékidő valahogy egy kicsit hosszúnak tűnik a viszonylag szűkmarkúan kiszabott témák fényében, kb. 50 percre koncentrálva talán jobb lett volna, de ezért pontot nem vonok le. Ha az alkotók majd 80 percesre álmodták meg ezt a lemezt, akkor áldás rá.
Neige keze ebben is benne van? Érdekes. A zene átlag blackgaze cucc, viszont a langyoskás/pocsék éneket sikerült átmenteni az Alcest-ből ide is.
A hideg kiráz az AFM Records-os power/heavy/prog/stb cuccoktól...
Valamennyire mindig csíptem ezt a zenekart, nem éppen első liga, de a stílus kiváló képviselői...
Sok olyan alkotóelem jelen van itt ami külön-külön bejövős lehet, így együtt viszont nagyon nem, és csak egy teljes fejátültetés után vállalkoznék az újbóli végighallgatásra.
Ragyogó zene, szinte tökéletes. Mindezt úgy, hogy szépet vagy jót nem tudok róla mondani, ezeken a kifejezőeszközön ugyanis jóval túlmutat.
Egyre több a minőségi, egyszemélyes zenekartól származó zene a színtéren!
A Transcending Bizarre lemezek elkövetőitől pont valami ilyet vártam...
Én inkább a duplavés kezdőbetűjű névrokon zenekarra szavaznék. :)
Olcsó, elcsépelt, felesleges, tucat, kacat.
A doom műfaj stabilnak hitt homokvárának általában eleve motorkapával esek neki, itt viszont kénytelen voltam egy-két masszívabb homokformát megmenteni magamnak.
A borító miatt azt hittem, hogy tömény önsajnálat lesz a zene, de kellemesen csalódtam, hogy nem telt meg a bakancsom izzadsággal a benne topogó depressziótól. Mondjuk ettől függetlenül nem tetszett. És a hangzás miatt további fél pont kivonódásra került.
Az Iron Savior lemezeitől mindig elönt a forróság. Hogy miért van ez, nem értem, de élvezem a dolgot. Azért nem maximális a pontszám, mert a Megatropolist nem sikerült felülmúlniuk.
Mi az? Kezdetben négy de mert nem, ezért több. A válasz: öt! A rendhagyó kivételezésemet a nem tipikus black-es károgás okozta.
Feliratkoztam agyátültetésre Monthy Python doktoraihoz...
Ha-ha! Ha-ha-ha! Ha-ha! Bruha-ha-ha-ha! Ha! Ha! Ha-ha-ha-ha-ha-ha-jujj-de-fáj-a-reszeszizmom! Ennyi zajt! Ha-ha-ha!
Merengős séta a dinnyeültetvényen. Egy-egy zöld gömböleg elfogyasztása önmagában is kihívás, noha nagyon jóleső, de egy hektárnyit...
Nem tetszik. DE! Annyi benne a különlegesség és a fantázia, hogy kénytelen vagyok emelt kalappal várni a következő lemezüket, ami már biztosan nyerő lesz nálam is!
Kapható vagyok rá, mint kamionsofőr a..., hmmm..., a passzív pihenésre!
Megint megérintett a thrash metsző szélvihara. El is csodálkozott a plasztikai sebészem az arcom láttán.
Túl sok. Ha fele ilyen hosszú, kapott volna egy kilencest.
Szeretem a post és egyéb hasonló cuccokat, de ez most nagyon nem tetszik.
Ezt szeretjük, de a hónapok megkoptatták. Esett is egy kicsikét az értéke a szememben.
Tíz perc erejéig még tetszett is, aztán tömény lóhere.
Tényleg egyedi. Egyedien szar. Na jó, azért nem olyan gáz, de én ezt csak a pokolban játszanám le még egyszer a kedves egybegyűltek kínzására.
A hangulata miatt kapott hetet. Mást nem igazán tudtam értékelni, de azt nagyon. Eleinte negatívan álltam hozzá, de nagyjából a közepénél kezdtem érezni, hogy pozitív irányba billen el a pontszám.
Jó. Jó, jó, jó, jó. Relaxálás mellé. De ha relaxálni szeretnék inkább bedobok egy sört, és befekszem a kádba miközben Vangelis meghódítja a paradicsomot.
Kevesebb feketeséget, több egyéb alkatrészt a következő lemezre... és akkor kap egy olyan tízest, hogy kettészakad az internet.
Nem jó egymás után többször meghallgatni, mert könnyedén unalomba fullad. Egyszer-egyszer jó, de amúgy ez sem egy adamantium szintű fém.
Arra jó, hogy kitöltse az üres perceket, de igazából erre meszelni lehet fasza.
Az év meglepetése számomra ez a lett srácok által készített album. Teljesen visszahozta azt a hangulatot, amit a kilencvenes évek elején átéltem és annyira szerettem, mikor olyan doom/death zenéket hallgattam, mint pl. Anathema - Serenades. (Hát igen, akkor még volt tökük nekik is.) Hosszúnak hosszú valóban a lemez, de ez most a ritka kivételek közé tartozik, mikor nem bánom. A végén pedig nem tudok mást tenni, mint maximális ponttal jutalmazni őket.
Ez az impotens ének nagyon kellett ide is, nem elég az Alcestben.
A power metal kategóriában szerintem ez egy jó lemez, még én is szívesen hallgattam eleinte. A vége felé azért már nagyon összefolytak a dalok, amit sok hallgatással lehet, hogy lehetett volna orvosolni, de azért akkora fan nem vagyok.
Nem a legjobb albumuk, de régi motorosok már ezek a belgák ahhoz, hogy tudják, hogy kell jó black metal albumot készíteni.
Úúúúúmbaaaaaa! Mintha egy értelmi fogyatékos nyögne ki egy csak általa ismert szót. Ez jutott az eszembe a banda nevéről. :D Tulajdonképpen a zenére is lehetne folytatni ezt a gondolatmenetet...
Babusgassa a fene ezt a kis szörnyszülöttet! Örültem, hogy egyszer végig tudtam szenvedni. Az ilyesmi zenékben vannak olyanok is amik nagyon bejönnek, de ez már átbillent a rossz irányába nálam. Azért voltak olyan részek is amik a jó félére emlékeztettek, így nem adok ettől kevesebbet.
Kedves kis muzsika, amire senki sem tudott rosszat mondani. Én sem tudok, de nem is hallgatom meg többet.
Egyszerűen nincs ami megfogna ebben az avantgárdos, progos katyvaszban.
Én még átlagosnak sem mondanám, talán gyenge közepes. Sokkal jobb albumok jelentek meg a stílusban tavaly. (Mondom ezt úgy, hogy azok sem voltak valami nagy durranások.) Most az meg, hogy egy ember műve nem igazán hat meg.
A legtöbb thrash(es) albumnál kevésbé idegesített, és a hangzás is tetszik. Tényleg csak az a bajom vele, hogy nem nagyon szeretem a műfajt, és főleg nem a hozzá kapcsolódó énekstílust.
Minőségi, ám számomra igen unalmas anyag, ha nem volna ilyen szép hosszú, akkor is az volna, és a helyzeten a gyomorfájós ének sem sokat javít.
Na legalább egy kis időt hadd töltsön elegáns helyen.. szép, hangulatos, szeretetreméltó. Katarktikus hatását tekintve elbújhat az Alcest mögött, ami számomra úgy tűnik, már fémjelezni fogja ezt a stílust, de legalább emberi nyelven van.
Egész jó dalok is vannak itt, pl. a más kontextusban említett Heavy Metal Never Dies, vagy a Hall Of The Heroes egész pofás volt, csak hát az ilyen nagy szavakkal éppúgy nem tudok mit kezdeni, mint a számomra hosszú távon irritáló orgánummal sem.
Így kell ezt csinálni, súlyos, tömény, gonosz és van valami elkeseredett, túlvilági hangulata, amitől több egy átlagos, jól sikerült black metal albumnál. A levonást csak magukhoz képest kapják, mert a XES Haereticum jobb volt.
Ez olyan, mintha a dubstep lépfenéje beette volna magát a metalzene berkeibe is. Érdekes kísérlet mindenesetre, és látok is a dologban némi potenciált, csak arra még gyúrni kell, hogy valami egység azért legyen benne, mert jelen állapotában pont olyan katyvasz, mint a borítója, amiből csak egyes mozaikok tetszenek, de nem az egész.
Ennek a majdnem egy órának a fele előre mutat valami zseniális felé, a másik felét viszont kérem vissza az életemből.
Bár ezekből a post dolgokból valahogy jobban szeretem a kevésbé szomorkásakat, azért nagyon kellemes lemezt hozott össze az angol fiú.
Megbízható források többszörösen hívták fel a figyelmem arra, hogy az ocsmány borító csodákat rejt, de csaknem sikerült rá igazán fogékonnyá válnom, pedig több esélyt kapott, mint a kör többi játékosa együttvéve. Részletkérdés, hogy majdnem kidobtam miatta a szebb időket látott fülesemet, ez pedig nálam nem éppen pozitívum, de még mindig nem sikerült átkerülnie az érdekes kategóriából a "szeretem"-be, ezért kap "csak" ennyit.
Na ebben a műfajban tényleg nem kéne így szólni, emellett a zenészek sem brillíroznak sokat, az énekbe se vittek semmi változatosságot, pedig nagyon nem bántam volna. Szóval feledésbe fog merülni hamar.
Nem érzem gyengébbnek az általam ismert thrash nagyágyúk teljesítményénél; azokat se, ezt se szeretem különösebben, de a hangszeres technika kiváltja azért az elismerésem, halvány dalírási képesség is felsejlik itt-ott, úgyhogy csak hajrá.
Nagyon tetszik, beleértve a röfögést is.
Az idő nem állt mellette, kicsit vissza kellett vennem az értékből, de összességében még így is jó kis hangulatozós muzsika.
Nem nekem készült.
Semmi kedvem hozzá, pedig kapott lehetőséget. Egyszerűen közepes.
Néhol majdnem annyira idegesítő volt, mint a Seagulls...művészi gitárnyígatása.
Borzalom. Elég ideges szoktam lenni az ilyen zajok nélkül is, nem kell ez hozzá. Viszont van pár részlet, ami jó volt, ezért kap egy hármast.
Ez is hangulat kérdése. Általában van hozzá ilyesmim.
Bűvész művész stílusmutáció. Szükségem volt rá, mint a klónozott hajtetűre, ami csak lecsúszik a fejemről lévén, hogy nincs hajam.
Okés lemez, semmi új, semmi extra.
Annyira nem rossz, ha egy nap/szám a hallgatási idő, akkor több is lehet, de egyben nekem ez sok.
Sajnos a szecessziós stílusú borítón kívül nem sok minden tetszett a lemezben. Nagyon hosszúra sikeredett, és már a végén untam. A röffentős stílusban (amikor a röfögés nyomatékosítva van:) előadott ének sem tetszett.
Az ének eléggé hamuban hótt; nem jön be nekem ez a kisfiús szép ének. Szeretem ezt a zenei stílust; a Heretoir pl. tavaly rajta volt a 10-es listámon :) Mégis.., ez most nem....
Mán értem mitől döglik a légy bahonéknál! :)) Jó kis anyag ez, kicsit Elisz Kúperes, de jó :)
Gonosznak gonosz, ezenkívül semmi ÉRZELMET nem váltott ki belőlem, s nem is tetszett.
Úgy gondolom, ez csakis vicc lehet. Lehet áprilisi tréfának szánta valaki...
Olyan, mint a Massemord - The Madness.... lemeze, az ének meg tisztára Morowe (a nagy kedvencem) Az első negyedóra nálam az V-össel kezdődött (nem tudom mér') Ti ne kezdjétek azzal! :D (Most hogy utánaolvastam a hiv.ajánlóban, már érhető miért Massemord és Morowe.... /A sívítós/süvítős MZ/X-es űrből jött részeket ha kihagyták volna, több pontot adnék.
A borító nem passzol ehhez a kis finom zenéhez; valahogy másképp kellett volna rajzban kifejezni mit akar mondani. És ha már egyszemélyes 'zenekar', ebben a körben jobban tetszett a Valtari.
Juj, kilel a hideg, ha harmónium hangot hallok. Az elején a dallamos blekk ének, ami aztán átmegy fájdalmas óbégatásba, a sem a kedvencem :) Színházba való musical.
Végre egy jó zene! Hangulatilag olyan, mint a Running Wild zenéje; már ez megfogott benne. Ui.: ez egy 1-személyes zenekar?!?? Fél pont ráadás :)
Egy erős közepesre testálnám. Nem az én zeném; de azért jónak és különlegesnek érzem.
Jó kis alapokkal rendelkező zene, de a szinti nagyon idegesít.
Jól elzenélgettek együtt aztán hazamentek. Tingli-tangli zene.
Sablonos, de a dallamok fülbemászóak.
Ez egy minőségi black. Ezért még a 6 pontot is megérdemli.
Vicces fiuk. Értem én a humort ezért 2.
Ez nagyon kevés. Vagy én vagyok hozzá kevés. Mindenesetre nekem nem tetszik. Mondjuk a hörgés néhol tetszik de csak néhol.
Jól szól a cucc, és hatásos is.
Ez a gitárhangzás egy nagy rakás sz.. . Nem szeretem a blacket, és a progresszív zenét sem. Együtt a kettőt meg pláne nem.
Nem rossz ez. Kicsit unalmas, de mindenképp átlagon felüli.
A zene sima10-es. Az ének csak 8-as, mert hiányoznak a kicsit dallamosabb refrének.
Nem egy Dreams After Death de közelít. Okos, és jó lemez. A merengős részek a legjobbak.
Az utolsó tétel felhúzta...
Korrekt heavy metal lemez. Emiatt nem leszünk csak barátok. Ha azt kiabáljuk, hogy "Heavy metal never dies", azzal azt ismerjük el, hogy haldoklik.
Erről van szó. Lehet 10 lesz a vége...
Izomból fárasztó... Néha művészi... De inkább fárasztó.
Néha még nekem is fárasztó, de amikor nem, akkor brilliáns.
Hangulatos háttérzene.
Betegesen ötletes, ötletesen beteges. Egészen egyszerűen le vagyok nyűgözve. És igen! Kegyetlenül jó a hangzás...
Uncsi, és szürke ez a lemez, de nagyon... Már a negyedik számnál olyan volt, mintha egy órája szólna. A The Awakening szintis betéte tetszett rajta talán egyedül. Meg előtte a blastelős nóta valamelyest.
Először azt hittem, hogy olyan lesz, mint az Iron Savior, de szerencsére nem. A Why I Lie Awakeben különösen tetszett a brutálisan hamisra húzott hang a szólóban. A slayeres üvöltözés nekem nagyon szokott tetszeni, így itt is kellemesen hatotta meg a lelkemet... A Submissions... nagyon bejött. Egyébként meg szénné van "producelve" sajnos ez a lemez...
Én is túl hosszúnak érzem és itt-ott untam is a dolgot. Viszont az utolsó előtti, instrumentális tétel nagyon tetszik és a záró nóta eleje is. Összességében viszont engem a "töketlen" új Anathema lemez sokkal jobban megérint.
Az Alcest-re 8-ast adtam, a Les Discrets-re 7-et, ez meg kap egy hatost... És lehet, hogy a csökkenő tendencia egyik okozója a minden dinamikát nélkülöző, álomba ringató (és sajnos ezzel együtt igen unalmas) ének...
Hát nekem a veterán "shock rocker" neve egy pillanatra se ugrott be, viszont az Ossian-é annál többször! A már emlegetett, a "hegyi metál" halhatatlanságát hirdető nóta, vagy az R.U. Ready riffjei kapcsán egyből a Paksi Művekre asszociáltam. Azért egy fokkal jobban tetszik ez a lemez, mint Endréék legutóbbi opusza, ezért dobok rá egy hatost.
Ez a lemez talán még a koca-blekkerek számára is élvezhető zenét rejt, vagyis felfogható ilyen "rászoktatós" muzsikának... Más pozitívumot viszont nem nagyon tudok róla mondani.
Azt díjazom, hogy próbál egyedi lenni a banda, de a "sokat akar a szarka" kezdetű mondás nagyon áll a lemezre. Sok helyütt úgy érzem, mintha egymás után dobáltak volna témákat. Van egy bemetalosított Prodigy-s alap, aztán egy Mike Patton bandáit idéző kattant vonal, egy Dillingeres, Ephel Duathos jazzes fűszerezés... Csak ezek az ötletek nem állnak össze dalokká, úgyhogy ebben a formában ez leginkább kísérleti zenének titulálható...
Vannak olyan dalok, témák, amik kifejezetten tetszettek, de ezeket sajnos ellenpontozzák az idegborzoló megoldások. Persze a megfelelő hangulatban lehet, hogy teljesen működne, de úgy vagyok vele, hogy ha van rá mód, ne nagyon kerüljek abba a bizonyos hangulatba!
Minőségi post rockos, doomban gyökerező instrumentális album ez, háttérzeneként és odafigyelve is kellemes perceket tud okozni!
A When All Is Black első fele és az Into the Gates of Time simán felfért volna a King Crimson debütáló albumára is! Még a hangzás is kísértetiesen megidézi az 1969-es klasszikus prog. rock/avantgárd albumét! A 2. nóta meg a Hammers of Misfortune dolgaira hajaz, a vége felé a xilofon csatasorba állítása pedig zseniális húzás! A vendégzenészek iszonyat sokat tesznek hozzá a produkcióhoz, a tiszta énekért felelős Dimitris Dimitrakopoulos fantasztikus, csakúgy, mint a dobos srác! Az avítt, de felettébb dinamikus sound nekem is nagyon bejön, és a lemez is szinte hibátlan. A borítón található figurát meg elneveztem ördögpuncinak... :D
Én is egyértelműen a "daböljú"-val kezdődő névrokon mellett teszem le a voksom! És valóban a hangzás se túl bika, a hazai Conan's First Date debüt lemeze után tettem be a lejátszóba, és érezhetően kevésbé dörren meg, mint fiaink albuma! De ami még lényegesebb, zenileg sem egy nagy eresztés...
Az utolsó nóta miatt megkapják ezt a kicsit jóindulatú pontszámot, mert az kiemelkedik a többi, teljesen átlagos thrash szerzemény közül.
Nem a legkiemelkedőbb doom/death lemez, ami mostanság megjelent, picit több emlékezetesebb téma elfért volna valóban. Ettől függetlenül én élveztem, mint a legtöbb ilyen (hangulatos) zenét.
Zene, hangulat olyan 7 pont körül van, ének 5 pont. Igazából jócskán felejtős.
Lásd: 4Arm
Nem vagyok nagy rajongójuk, de ez a lemez eléggé erős lett! Főleg az utolsó tétel tette rá a pontot az i-re.
Szerintem kísérletezésnek mindenképp érdekes, akár ebből kisülhet egyszer valami igazán értékelhető is. Most még csak témák halmaza, néhány izgalmas, illetve néhány nagyon idegesítő résszel. Most ez inkább jobban esett, mint valami szürke tucat heavy, sőt akár tucat death, persze ez csak pillanatnyi állapot, és nem is óriási dicséret. :)
Hát ez még a szokottnál is nehezebb hallgatnivaló, de megéri babusgatni, törődni vele :D Massemord sokkal jobban tetszett, valószínűleg mert emészthetőbben tálalták. Az utolsó 17 perces drone-doom szerű tétel rondít bele a képbe, ahhoz különösen nagy idegzet/hangulat kell. Amúgy tetszett, jah és Mézga Aladár rajongóknak különösen ajánlott :)
Kellemes háttérzene, semmi több.
Transcending Bizarre?-tagoktól rosszabbat nem is vártam volna (bár az előbbi munkásságukat sajnos eléggé alulértékeltétek páran a Hp-n, méltatlanul)... Zseniálisan ötvözik a 70-es évek pszichedelikáját a black metal alapokkal, mindezt nagyon izgalmasan, ízlésesen tálalva. El tudtam volna viselni, ha picit hosszabb a lemez, de félő, hogy az a minőség rovására ment volna, úgyhogy jó ez így! Újítás szempontjából az Opeth is tanulhatna tőlük... (anno az Aborym-es légy megviselt egyeseket, hát engem ez a 3 perces éjszakai erdei zümmögés akasztott ki, ezt 1x hallgattam meg, mindig átpörgetem. De úgy döntöttem emiatt nem vonok le fél pontot, mint eredetileg terveztem). Ui: Oldboy átadom a terepet egy kritika írására, mert a közeljövőben sem időm, sem energiám nem lesz erre.
a-a
Meghallgattam, de eléggé untam. Szürke, unalmas.
Bátran odatehető a korai Anathema, My Dying Bride, Novembers Doom, és a többi zseniális doom-death csapat alkotásai mellé. Nemigen marad el ezektől.
Ez valóban rém unalmas, és igen, főleg emiatt a béna, jellegtelen éneklés miatt.
A szokásos közhelygyűjtemény ez is, de legalább viszonylag épkézláb dalokat hallok. Mondjuk az ilyen Heavy Metal Never Dies-féle okosságokat kihagyhatták volna...
Nem akarom megismételni Baathory kommentjét, mindenben egyetértek vele az utolsó mondat kivételével. :-) Szerintem ez jobb a XES Haereticumnál.
Iszonyú fárasztó, mondhatni kész bolondokháza. Nem olyan módon avantgárd, ahogy én szeretem.
Jó idegek kellenek hozzá, de meghálálja a törődést. :-) Nehéz, de minőségi zene. A borzasztóan embert próbáló zárószám miatt nem kap többet, ahhoz tényleg kötélidegek kellenek (megvan a hangulata egyébként...).
Hangulatos, kétségkívül, de nekem továbbra is hiányzik kissé az emberi szó. :-) Mindenesetre végig oda tudok rá figyelni, ez nagy szó nálam az ilyen instrumentális zenék esetében. Pontszám ezesetben még nem végleges.
Ez is elég beteg, de élményszámba megy. A tiszta ének tényleg nagyszerű ezesetben.
Számomra ez nagyon semmitmondó, az ének meg néhol még idegesített is.
Insomnium az összes ideillő jelzőt felsorolta, talán csak az idegesítőt és a szörnyűt hagyta ki. :-)
Zeneileg nagyon tetszett. Az Onegin's Death például szerintem egy fantasztikus dal lett. Ami nálam eléggé lehúzza az az ének. Elsőre még tetszett is, de aztán a 3. számnál már elszürkült, a 6.-nál pedig egyenesen idegesített ez az egyhangúság e téren. Nem hittem volna, hogy egyszer fogok ilyet mondani, de instrumentálisban jobban tetszett volna.
Otitis_Media már jól leírta, hogy mit gondolok én is a lemezről. A különbség csak annyi, hogy nálam ez nem ér 6-ost.
Iszonyúan közhelyes Heavy/Power. 1-2 éve már nem igazán vagyok vevő az ilyenekre.
Elég középszerű Black Metal album szinte 0 emlékezetes momentummal. Bár lehet hangulat kérdése, napsütés mellett nem lehet Black Metalt hallgatni :P
Egyes helyeken fizikai fájdalom volt hallgatni ezt a lemezt. Nem tudom miért, de nagyon nem jött be.
Nem azt mondom, hogy feltétlenül rossz, csak egyszerűen nem jön be nekem ez a stílus.
Nem nagyon szoktam szeret az ilyen hosszabb, instrumentális post-metal albumokat, de ennek egész jó az atmoszférája, ami mellett nem is tűnt olyan hosszúnak az átlagban majdhogynem 8 perces dalok.
Érdekes lemez. Talán így lehetne a legjobban jellemezni. Szerintem néhányaknál azért hat progresszívan, mert nem mindennapi, hogy psychedelic rock zenére Black Metal-os vokált raknak. Tekintve, hogy első anyaguk, kicsit felfelé kerekítek, de van még hova fejlődni. Én például a blekkes énektémákat kapásból minimalizálnám, hogy csak néha legyen benne, de akkor üssön. Az 5. számot pedig eszméletlenül túlhúzták, az outro felénél már nem bírtam ki, hogy ne nyomjak tovább. Ezek ellenére is azért szerintem fogom még hallgatni.
Igényes dallamos Death Metal amolyan Insomnium stílusban, és még minőségben sem marad el a finnektől.
Átlagos. Hoz egy bizonyos szintet, de semmi különös. Hamar unalomba tud fulladni.
Ennek pont olyan hangja van mint az internet bekapcsolasanak volt a '90-es evekben, amit nem igazan lehet zenenek nevezni.
'60-as/'70-es prog + black metal = Hail Spirit Noir - Pneuma. Hat, ilyet meg nem igazan hallott a vilag, ugy hogy csak azert meg erdemli a 7.5-ot.
Éles riffek, még annál is élesebb hangzás, és korrekt zeneszerzés. Ez egy kellemes újdonság volt a thrash világába.
Megjelenése körül sokat hallgattam, aztán lassacskán kikopott a rendszerből. Magyarán nem korszakalkotó mű, szimplán csak kellemes szórakozás. A lényeg, a kelet-európai színtér újabb minőségi doom anyaggal jelentkezett.
"S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Mig állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt." (P.S.) bahonnak üdvözlettel
A Running Wild és a Helloween letette a stílus mérföldköveit. A németek meg emlékezni akarnak erre, ha másként nem megy, akkor klónozzák őket.
Fogyasztható és sorjától mentes black. Nekem nem mond túl sokat, de azt gondolom, sokan fogják kedvelni.
Extrém, az egészen biztos, de hallgatni nem fogom.
Most nem esett valami túl jól, de akár megfelelő pillanatban is elkaphatott volna. Akkor a pont így nézne ki: 8.5. Vitathatatlan értékei mellett még nem kiforrott produkció ez.
Igényes, odafigyelős, igazi fejhallgatós zene. Tele van zenei finomságokkal. Első hallásra beleszerettem.
Inkább csak részleteiben tetszett. Érdekes zenei kísérlet, de hosszú távon nehezen viseltem.
Nem igazán érzem az isteni Insomnium hatását, de MDM fronton azért eszembe jut pár más név. Átlagostól kissé jobb munka. (Csak az én cd-m szól ennyire szarul?)
Felfelé húznám a pontszámot. Nem annyira "core" ez, inkább valami húzós thrash korrekten előadva. Nem fogja felborítani a trendeket, de egy legyintésnél azért többet ér.
Ritkán szoktam ilyen értetlen képpel ülni zenehallgatás közben. Gőzöm sincs, hogy mit akartak ezzel az egész anyaggal mondani, vagy kifejezni. Van egyfajta 'érdekes' atmoszférája, viszont már rövid távon is fárasztóvá, monotonná válik, amit tovább csúfít a rém gyenge és erőtlen vokál. Olyan semmilyen...
Tisztes helytállás, bár nem a csúcs kategóriájában. Legfőbb problémám a borzasztó dobozhangzás (vagy csak az 'én lemezem' gyári hibás?), és vannak kevésbé tetsző tételek is a listán. Tetszett viszont a Starlight, The Saviour, Hall of the Heroes, R.U. Ready.
Ha nem olyan régen 6 ponttal jutalmaztam az Azaghal-t, akkor itt ez is sok...
Elektronikus alien metál, Manson mester vendégszereplésével? Meg kellett volna hagyjam április 1-jére, így hajlamos vagyok komolyan venni...
A hasonszőrű anyagoktól talán annyiban befogadhatóbb számomra, hogy itt véltem felfedezni valós dallamfoszlányokat (pl. Enchantress, God-Figure, Pilgrim). Ezt azonban én még mindig keveslem egy 45 perces anyagban, 10 perces nihilek közepette. Korrekt háttérzene és az a minimális többlet.
A név kötelez. Totális káosz, ami mellett nem lehet semleges szájízzel elmenni; vagy tetszik, vagy kikészít ez a beteges milliő (hajszálnyi a határ a zsenialitás és téboly között ugyebár). Magam részéről mindig is csíptem amit művelnek, a 'Pneuma'-val is hamar megbarátkoztunk. Ötletes, hangulatos, szórakoztató, nagyon jó lemez. Jaj, és ki ne hagyjam, hogy mennyire találó a borítója. Le a kalappal.
Osztom Viribus véleményét: Átlagos, vagy attól kissé jobb MDM, melyben azért fel-felüti fejét az ötlettelenség és a hangzás is elmarad a kívánalmaktól. Mistress of Madness, Inside my darkness, The Awakening húztak rajta még egy fél pontot.
Nem értem a totálisan negatív hozzáállást. Mindamellett, hogy a trash védjegyének számító kiabálás engem is megőrjít, a dalírói véna is szikkadt, a hangszerelés kifejezetten dögös, és profin is szól a lemez. Egyszer mindenképpen hallgatható, bár messze elmarad a példaképektől (egyértelműen Death Angel-re hajaz).

Vélemény, hozzászólás?

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.