Az év meglepetése számomra ez a lett srácok által készített album. Teljesen visszahozta azt a hangulatot, amit a kilencvenes évek elején átéltem és annyira szerettem, mikor olyan doom/death zenéket hallgattam, mint pl. Anathema - Serenades. (Hát igen, akkor még volt tökük nekik is.) Hosszúnak hosszú valóban a lemez, de ez most a ritka kivételek közé tartozik, mikor nem bánom. A végén pedig nem tudok mást tenni, mint maximális ponttal jutalmazni őket.

Ez az impotens ének nagyon kellett ide is, nem elég az Alcestben.

A power metal kategóriában szerintem ez egy jó lemez, még én is szívesen hallgattam eleinte. A vége felé azért már nagyon összefolytak a dalok, amit sok hallgatással lehet, hogy lehetett volna orvosolni, de azért akkora fan nem vagyok.

Nem a legjobb albumuk, de régi motorosok már ezek a belgák ahhoz, hogy tudják, hogy kell jó black metal albumot készíteni.

Úúúúúmbaaaaaa! Mintha egy értelmi fogyatékos nyögne ki egy csak általa ismert szót. Ez jutott az eszembe a banda nevéről. :D Tulajdonképpen a zenére is lehetne folytatni ezt a gondolatmenetet...

Babusgassa a fene ezt a kis szörnyszülöttet! Örültem, hogy egyszer végig tudtam szenvedni. Az ilyesmi zenékben vannak olyanok is amik nagyon bejönnek, de ez már átbillent a rossz irányába nálam. Azért voltak olyan részek is amik a jó félére emlékeztettek, így nem adok ettől kevesebbet.

Kedves kis muzsika, amire senki sem tudott rosszat mondani. Én sem tudok, de nem is hallgatom meg többet.

Egyszerűen nincs ami megfogna ebben az avantgárdos, progos katyvaszban.

Én még átlagosnak sem mondanám, talán gyenge közepes. Sokkal jobb albumok jelentek meg a stílusban tavaly. (Mondom ezt úgy, hogy azok sem voltak valami nagy durranások.) Most az meg, hogy egy ember műve nem igazán hat meg.

A legtöbb thrash(es) albumnál kevésbé idegesített, és a hangzás is tetszik. Tényleg csak az a bajom vele, hogy nem nagyon szeretem a műfajt, és főleg nem a hozzá kapcsolódó énekstílust.

Bátran odatehető a korai Anathema, My Dying Bride, Novembers Doom, és a többi zseniális doom-death csapat alkotásai mellé. Nemigen marad el ezektől.

Ez valóban rém unalmas, és igen, főleg emiatt a béna, jellegtelen éneklés miatt.

A szokásos közhelygyűjtemény ez is, de legalább viszonylag épkézláb dalokat hallok. Mondjuk az ilyen Heavy Metal Never Dies-féle okosságokat kihagyhatták volna...

Nem akarom megismételni Baathory kommentjét, mindenben egyetértek vele az utolsó mondat kivételével. :-) Szerintem ez jobb a XES Haereticumnál.

Iszonyú fárasztó, mondhatni kész bolondokháza. Nem olyan módon avantgárd, ahogy én szeretem.

Jó idegek kellenek hozzá, de meghálálja a törődést. :-) Nehéz, de minőségi zene. A borzasztóan embert próbáló zárószám miatt nem kap többet, ahhoz tényleg kötélidegek kellenek (megvan a hangulata egyébként...).

Hangulatos, kétségkívül, de nekem továbbra is hiányzik kissé az emberi szó. :-) Mindenesetre végig oda tudok rá figyelni, ez nagy szó nálam az ilyen instrumentális zenék esetében. Pontszám ezesetben még nem végleges.

Ez is elég beteg, de élményszámba megy. A tiszta ének tényleg nagyszerű ezesetben.

Számomra ez nagyon semmitmondó, az ének meg néhol még idegesített is.

Insomnium az összes ideillő jelzőt felsorolta, talán csak az idegesítőt és a szörnyűt hagyta ki. :-)

Megjelenése körül sokat hallgattam, aztán lassacskán kikopott a rendszerből. Magyarán nem korszakalkotó mű, szimplán csak kellemes szórakozás. A lényeg, a kelet-európai színtér újabb minőségi doom anyaggal jelentkezett.

"S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Mig állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt." (P.S.) bahonnak üdvözlettel

A Running Wild és a Helloween letette a stílus mérföldköveit. A németek meg emlékezni akarnak erre, ha másként nem megy, akkor klónozzák őket.

Fogyasztható és sorjától mentes black. Nekem nem mond túl sokat, de azt gondolom, sokan fogják kedvelni.

Extrém, az egészen biztos, de hallgatni nem fogom.

Most nem esett valami túl jól, de akár megfelelő pillanatban is elkaphatott volna. Akkor a pont így nézne ki: 8.5. Vitathatatlan értékei mellett még nem kiforrott produkció ez.

Igényes, odafigyelős, igazi fejhallgatós zene. Tele van zenei finomságokkal. Első hallásra beleszerettem.

Inkább csak részleteiben tetszett. Érdekes zenei kísérlet, de hosszú távon nehezen viseltem.

Nem igazán érzem az isteni Insomnium hatását, de MDM fronton azért eszembe jut pár más név. Átlagostól kissé jobb munka. (Csak az én cd-m szól ennyire szarul?)

Felfelé húznám a pontszámot. Nem annyira "core" ez, inkább valami húzós thrash korrekten előadva. Nem fogja felborítani a trendeket, de egy legyintésnél azért többet ér.