Hangpróba #212 - 2012. június 16.

Mindenképpen jár a kalapemelés a Kreatornak, ugyanis véleményem szerint pályafutásuk két legerősebb lemeze a Phantom Antichrist és az ezt megelőző Hordes of Chaos! Az pedig, hogy ez a lemez elmozdult a heavy metál irányába, messze nem probléma, ugyanis ezáltal valami hihetetlenül érdekes és izgalmas, valamint változatos lett a végeredmény. És azért váratlan megoldások is felütik ám a fejüket!
Az erősen a Mind's Eye - The Gentlemens Hurricane-jére emlékeztető borító már alapból is bizalommal töltött el, és végső soron nem is kellett csalódni, mert egy igencsak jól hallgatható dallamos metál lemezzel lettünk gazdagabbak. Azért az Anubis Gate vagy a Threshold, netán a Mind's Eye lemezeivel nem vetekedhet véleményem szerint.
Csak a megszokott szokatlanság, semmi egyéb.
Azt mindig tudtam, hogy itthon alapbanda a Moby Dick, ám nekem olyannyira kimaradtak eddig hogy ez az első hangzóanyag tőlük amivel összehozott a sors. Meglepetésektől és izgalmaktól mentes thrash ez, egész pofásan előadva.
A hatás fokozása miatt nagyon örülök hogy nem lett széthörögve ez a lemez. Sőt, én azt mondanám hogy ez olyanfajta zene, hogy nincs is igazán szükség a vokálra. Kiemelkedő pontszámmal azért nem illetném a lemezt, mert orosz zenekartól már kismillió ilyet hallottam, pláne a Solitude Prod./BadMoodMan kettőstől... Aki jobban képben van, annál a hanyattesés is elmarad ezúttal.
Dallamos doom/death metál a legeslegszebb skandináv hagyományok szerint, görögországból...maximum apróságokba tudnék belekötni!
Kis utánajárás után megtudtam (+ a youtube is segítségemre volt), hogy ez a banda egykor valódi black metállal operált, ennek fényében végülis furcsa ez a lemez, viszont közel sem annyira rossz mint amennyire annak tűnik, meg az előző körös Pavillon Rouge után furcsa is lenne ha lehúznám az anyagot! Arra amúgy még én sem jöttem rá hogy ezt most komolyan is gondolták, vagy csak fityiszt mutatnak a black metálos színtérnek.
Nem rossz, csak egydemineziós, bár hangulatosnak hangulatos, ami végülis elcipelheti a hátán a lemezt. Manapság a tipikus svéd stílusú old school death muzsikák közül milliószor inkább a Dawn of Disease anyagát pörgetem.
Nem különösebben voltam oda a Mardukért, de az idei év egyik atombiztos pontja eddig a Serpent Sermon, nagyon-nagyon sok black metál bandának pedig egy kiváló viszonyítási alap és mérce! Lehet próbálkozni.
Valahogy nem érzem azt a vákuumot, ami sok más hasonló anyagra jellemzően szinte elnyeli az embert! Nehezek a dalok, nehezen hatnak a témák. Sokadszorra sem adja meg magát, már hetek óta próbálkozom vele, úgyhogy nem hiszem hogy várható áttörés.
Nagyot húzott a német thrasher brigád ezzel a lemezzel. Én kb. 15 éve ismerem őket és kocamód hallgatgattam 1-1 albumukat, de a kapcsolatunk távol állt a "szerelemtől". A Cause For Conflict a mai napig különleges helyet foglal el a szívemben és azt hiszem valószínűleg a Phantom Antichrist is jó eséllyel pályázik a posztra.
Semmi extra. Rosszat nem lehet rá mondani, de áradozni sincs miről. 12 egy tucat.
Kibaszottul idegesített minden másodperce!
Különösebben sosem hallgattam Moby Dicket, kivétel ez alól a Golgota, amit viszont szakadtra pörgettünk az egyetemi évek alatt. Mivel több tagot is van szerencsém személyesen is ismerni, így számomra napnál is világosabb, hogy technikailag olyan szintet tudnának képviselni a hazai metal palettán, ami egyedülálló. Smici imádja a Triviumot, a Mastodont és hasonló technikás, komplex zenéket. Mégsem teszik meg. Szerintem kár érte, értük. Végletekig tökéletesített, érett, tiszta thrash a friss lemez is. De vaduljatok már meg, legyetek kicsit tökéletlenebbek, komplexebbek, mutassátok meg azt a technikai szintet amit valójában képviseltek srácok!!!
20 perc környékén elkezdett horpadni az arcom, 30 környékén a szemgolyóim eltűntek a koponyám mélyén 37-nél kihullott a hajam és negyvenöt cm-es szakállam nőtt, 47:38-nál már csak az utolsó idegszál rángott valahol a bal szemöldököm környékén.
A tök hangulatos témák váltogatják egymást az amatőr garázsbandák megoldásaival. Felemás lemez, szóval másfele keresgélek.
Ugyan az a kategória, mint a The Kovenant, Deathstars, az utolsó ...and Oceans, vagy a Turmion Katilot (és még biztos sokan mások). Ennek északon nagyon nagy tábora van. Ez ilyen. Ez van...
meglepően hangulatos a már többek által említett 1 szem dimenziója a csapatnak
Egyáltalán nem kérdés a pont. Az újkorszakos Marduk legkiemelkedőbb alkotása. Le a kalappal!
Jajj ne mááá.... Ez most nagyon nem megy nekem. Szubjektív 6-os.
Nekem ők az örök kedvenceim, ha thrash metalról van szó. Ez az album meg annyira jól sikerült, hogy nem is elfogultan kell beírnom a 10 pontot, hanem nyugodt szívvel. \m/
Jó napot kívánok! Fémforgácsos Sheol vagyok, hivatásos progirtó.
Akik szeretik prog. fűszerezéssel fogyasztani kedvenc zenéiket, azoknak akár jól is eshet ez a lemez. Nekem sajnos ég a gyomrom tőle. (Amúgy az ének külön is rohadt irritáló.)
Azon kevés magyar banda közé tartoznak ők, akiket mindig is elismertem, már-már kedveltem is. Mivel a világ metal zenei termésével versenyeznek ők is, ezért ennél többet nem tudok adni nekik, de korrekt lemez lett ez.
Mondtam már, hogy utálok temetésre járni?
Talán a legnagyobb erénye a lemeznek a régmúltat idéző hangulata, mikor még csak a szárnyait bontogatta a doom/death stílus. Szóval a nosztalgia miatt is vagyok kicsit elnézőbb velük.
Fú, nem tudok ezzel mit kezdeni. Már ott elakadok, hogy ez poén vagy komolyan kell venni. Az időnként felhangzó női ének miatt adtam neki plusz 1 pontot, de amúgy maga az indusztriális, technos zene távol áll tőlem. (Hallgatása közben csak egyvalami állt, az is a borító miatt. :P)
Már akkor sem rajongtam túlzottan az old school death metalért mikor még new school volt.
A Rom 5:12 albumuk óta vagyok jóban Mardukékkal, és az új albumot hallva ez a viszony nem is romlik meg egyelőre.
Kellemes, hangulatos doom/death metal, ami a stílushoz semmit nem tesz hozzá, de a híveknek remek csemege. Én is élvezettel fogyasztottam.
Sodomon nőttem fel, "Kreátorák" soha nem érdekeltek. Ha szól, akkor jó, de ha nem, akkor az is jó, hogy nem.
Ha egy lemezt a Dionysos Rising oldalon piros ponttal engednek szabadon, akkor borítékolható, hogy az nekem is minimum elhallgatható lesz. Ez a lemez erős közepes az említett kategőriában, tehát a hangpróbások között kiemelkedően jó. :) A magasabb pontszámhoz azonban nekem több olyan tétel kellene, mint a Fall Of America. Várom a folytatást! Mivel nem kopik ki a lejátszómból, megtoldom egy felessel. Ha tovább tartana a kör, lehet hogy messzebb jutna a lemez is...
Irányított szakaszunk ezúttal a múltba fordít minket. Abba a jövőbeli múltba, ahol a thrash és a black egy féreglyukon át összegubancolódik majd és önmagától elhalt.
Nagaarumhoz hasonlóan engem is szórakoztatnak az új évezredben kiadott fehér bálnás lemezek (a pontszám alapján azért engem jobban:D). Egyszerű, de nagyszerű!
Háztűznézőben a legény: E a'? A ház ura erre: E a'! Legény: 'S mit haagat? Válasz rá: Ea! Így lett egyel több az agglegény a faluban.
Ez a lemez is rozsdás mérleghintaként billegteti a magamfajta elfuserált hallgatót a gyönyör és a gyötrelem között. Marad a felejtés.
Rockfesztiválra már nem való, búcsúi bálba még nem. Annyival kevesebb prüttyögés kellene bele, mint amennyi riff hiányzik belőle.
Ez a torokvirga simán szinkronizálhatná bármelyik vérengző dinoszauruszt. Akár egyszerre kettőt is.
Lásd előző lemezük. Csak a zárójeles rész itt elaprózódik.
Időnként lehúnytam a szememet. És kivételesen nem az álommanók hathatós tevékenysége miatt, hanem mert elmerengésre késztetett a dallamvilág. Kár, hogy hamar ellibbentek és bosszankodhattam megint az unalmas hangfolyamon.
Akár hogy hallgatom 6-nál többet nem tudok rá adni.Szóval ez az album nem sikerült nagy durranásra.Pedig ütős albumot ígértek.Hát nem Thrash Metál nagy útőrői a Kreator.
Első hallásra jó kis progresszív metál.Bírom az ilyen metál stílust ezek sem hoztak nálam csalódást.Bár én őket az Evergrey-hez hasonlítanám .Szóval jó album csak így tovább.
Szokásos Thrash metál némi progresszív ízzel.
Én a régebbi albumukat jobban szerettem ez valahogy nem nyerte el a tetszésemet.
Nem rossz Funeral Doom metál csapat.csak azért nem kellett volna ennyire elhúzni egy dalt ami több mint 40 perces ezt végig hallgatni már kissé unalmas.De azért hozzák a szokásos Doom metált a hörgést.mondjuk azt néha hiányolom keveset hörög benne a faszi.Inkább ilyen instrumentális Funeral Doomnak nevezném kevés énekkel.
Hát nem is tudom mit mondjak erről a csapatról hogy kissé unalmas az album,bár nem ismerem őket,de ha ez az első albumuk akkor van még fejlődniük,mert hát nem nagy eresztés ez az album.Remélem következő album jobb lesz ettől a Doom/Death csapattól.
Hát nem nagyon hallgatok ilyen black metal féle keverékeket amik keverednek a Techno vagy elektro elemekkel.Ezt a stílust inkább másra hagyom.
Jó kis Old School Death metál engemet még a Dismember zenekarra emlékeztet bár ahhoz hasonlóan játszanak.Bár már a Dismember már nem létezik,de a csapat viszi tovább azt a hangzást.Csak így tovább még lehet belőlük nagy csapat is.
Bár már nem vagyok egy Black metál kedvelő,de azért az album nem rossz.Ezt a sok tekerést nem tudom hogy lehet kibírni egy koncerten azért megnézném a dobost mit tud így koncerten felhozni.Azért a banda idegtépően jó játszanak.
Nagyon jó Death/Doom metál.Hangzása nagyon jó sőt engem megnyertek ilyen jó albumot még régen hallottam.Ajánlom minden Doom/Death fanatikusnak.
Nos ezzel a lemezzel valami talán mégse stimmel, mert nekem is, akinek az Endorama a kedvenc Kreator albuma (jöhetnek a paradicsomok), nagyon tetszik.
Sok probléma orvosolható lenne fele ilyen hosszú számokkal, vagy a Daddy Fucking Loves You kioperálásával, igazából egyedül a Stalled Armageddon tetszett elejétől végéig.
Nem szeretem a sci-fit.
Tök jó zene ez, mindig az is volt, Smici viszont tökéletes példája a thrash metalos nagyon szigorúan éneklésnek, amitől sajnos én is nagyon szigorúvá válok pontozásnál. Az meg egy dolog, hogy a szövegek mókásak, de legalább a címből ez még ne derülne ki.. durván akar a vulkán, mi..
Lehet, hogy ha még háromszázszor meghallgatnám, sikerülne átéreznem mélységeit és szépségét, de egyszer megtennem is nagyon nehéz volt, szóval e' a lemez se szerettette meg velem a funeral doomot.
Még egy ezüst.
Találó a borító, pont olyan ez a lemez, mintha onnan jött volna; popnak is, metálnak is, sátánnak is, viccnek is gyenge. De ennyire talán mégse leszek szigorú.
Tudom, hogy ebben a műfajban teljesen felesleges másfajta meg változatos vokálra vágyni, viszont ha egy kicsit leálltak volna a gyomorfájással, akkor kb. 2 ponttal tudtam volna többet adni, olyan erősnek éreztem némely számot, az Only Blodd Can Tellt még így is.
Elég ellentmondásos érzéseim vannak most. Egyrészt a Marduk majdnem mindig hidegen hagyott, és ehhez képest a Serpent Sermon egy egész változatosra és elfogadhatóra sikerült darab, vannak olyan számok, ahol a hangulat elemre sikerült jobban ráfeküdni, mint a darálásra, sőt még Mortuus is néha elfelejti a kötelező "woooaaaaahhhh"-jait (ezek közül a címadó számban 3:46-nál kezdődő sikerült a legmesteribbre, 10 másodperc után azzal a Tarzan üvöltéssel, eheh). Szóval ettől sem tértem meg.
Szép és igényes zene, élvezet, ahogy csordogál az ember fülébe, épp csak az a baj vele, hogy ennyi idő után ellankad az ember figyelme, a lemez végéből már semmi nem maradt meg, inkább csak abból gondolom, hogy a színvonal ott se esett le, hogy az talán feltűnő lett volna.
Nagyon odabaszcsizós lett az új lemez! :-)
Supergroup ide vagy oda, ez nálam nagyon betalált. Esélyes 'az év legjobb prog. lemeze' címre!
Elismerem a zenei tudásukat, de engem a lemez megjelenésekor sem tudtak meggyőzni, az énekes ürge meg főleg. :-) Ez van.
Az tény, hogy volt jobb lemezük is!
Ha pofásabb szólók lennének...lásd. Headspace, talán többet érne. Sok helyen megmosolyogtam, amit játszik. Az atmoszféra okkés, de nem a végtelenségig egy dalba sűrítve.
Nagyon sok alap banda témáit felhasználva csináltak egy lemezt, amit ezek után nem tudok értékelni többel, mint 4 ponttal.
Satanic Pop Metal. Már maga a lemez címe is egy vicc.
Jóindulatból, legyen 4! :-)
Ha az Ea-ra hatost adtam, akkor ez csak egy 5-ös. Sohasem kedvelem őket, most sem sikerült megkedvelni őket.
A lemez hangzása kifogástalan Dan Swanö-nak köszönhetően, a zene pedig magával ragadó.
Számomra a Coma of Souls az etalon Kvíítövv (ahogy egy haverom mondta a thrash hőskorában)... ez közelített.
A csütörtöki pálinkázás után és a mai farkasüvöltés között jól esett hallgatni... de vajon miért jut mindig a DT az eszembe ezekről a zenékről.
Mi a vektor, Viktor? Egy varangyos béka hangján kuruttyolóval felálló marslakóhad.
Jó hogy itt vannak és zenélnek ráadásul ilyen színvonalon.
2 betű + 1 kis jóindulat
Igazi büntetés ez a hörgés... rém gyenge. A zene még oké, de ez így akkor sem gyerebe.
Jó poén.
Ha fekete szív kell, majd odafigyelek rájuk.
Finom, cizellált romantikus muzsika fülledt nyári estékre.
Nekem ez egy a sokból típusú lassúmetal.
Nálam a thrash max. black vagy death metállal vegyítve működőképes! A vokált meg jobb lesz elfelejtenem.
Ez egy minden tekintetben igényes, szinvonalas lemez, abszolút tizes lehetne egy kicsivel jobb énekessel.
Ez viszont tényleg rohadtul idegesítő zene. :) Természetesen rendkívül technikásak a zenészek, de ez sokszor nem vezet sehova.
Borzasztóan áll a thrash metálnak a magyar nyelv!
Azon régimódi zenehallgató vagyok, aki szereti ha történik is valami a zenében. Rohadtul kevés a szabadidő, a zene pedig tengernyi, szóval ez a háromnegyed óra most rosszul esett.
A vokál tényleg lehetne sokkal jobb, és a témák kidolgozottsága sem valami egetrengető, valamint az egyediség is sántít, de teljesen rendben van ez a lemez.
Irsfa kommentjét tudnám csak ismételni. Azt hozzáteszem azért, hogy a Semargl az előző lemezével együtt csak egy kitérő a részemről, mert nem vagyok kifejezetten hallgatósága az elektro/ipari/stb. zenéknek, szóval általában a valódi metál anyagokra szoktam esküdni. ;)
Ez a lemez pont olyan, amilyennek lennie kell, hű a válaszott irányzathoz! Komoly hibát nem találtam benne...
A színtiszta black metált kevésbé kedvelőként nálam sem jut messzire a Marduk, de azt azért elég könnyű megállapítani hogy stílusában kevesen versenyezhetnek ezzel az előadással.
12 éve működik a zenekar...mindent értek. Én meg azt hittem hogy ez egy debütalbum.
Egész jó, habár nem nekem készült.
Szépen csordogált a zene és még tetszett is, főleg a billentyűs rész, aztán megvillant az énekes és egyből esett 4 pontot.
Kb. ugyanaz, mint a Kreator.
Teljesen hidegen hagy ez az egész zeneileg, szövegileg.
Tökéletes. Ennyi.
Régóta hallgatom és nem untam meg, már csak ezért is jár a jó pont.
Sandra, C.C.Catch, ...and Oceans Viccnek vettem. A múltkori PR fogást nem tudtam.
Ha kimarad az életemből, akkor sem lennék csalódott.
A főnököm sokkal, de sokkal gonoszabb. Bár nem ezzel van a bajom, csak egyszerűen nem érdekel a Marduk.
Csemege az Ea és HC mellé.
"Kegyetlen, mint a farkas"
"Süket fülekre talált"
"Rászoktam, mint ökör a béres szavára"
"Gyenge, mint a harmat"
"Semmi részem nem kívánja"
"Bizonytalan, mint a kutya vacsorája"
"Túlestem rajta, mint egyszeri pap a lován"
"Guggolva is kibírnám"
"A zabkenyér is jó annak, aki hozzászokott"
"Ő a ludak között a hattyú"
Ugyan olyan mint az Enemy, az is 10-es, és ez is 10-es. Közel tökéletes. Nem csalódtam bennük.
Az elején gondoltam hogy majd csak lesz egy rész, ami megfog. A közepe felé elfogyott a türelmem, és onnantól kínszenvedés volt.
Nem rossz. Kicsit érdekesek a szólók.
Egyszerű mint a faék. De a miénk.
Hangulatos zene. Egy kis tempó és sok türelem kell hozzá.
A hörgés nekem sem tetszik. Kicsit jobb hangzással nagyobbat ütne.
Köszönöm nem kérek belőle.
Korrekt album, de semmi több.
Szórakoztató volt. Jót nevettem rajta.
Egész hallgatható ahhoz képest, hogy doom.
Redrum: Szerintem gáz, de én is így vagyok vele... A Pleasure To Kill-t ugyan hallottam egyszer, mert a Metal Hammer nagyon dícsérte, azt mondom, akkor ezt hallgassuk meg. Arra meg, hogy az egész életművet hallva kéne pontozni, azt mondanám, hogy pont nem. Pont mi tudunk objektívek lenni. Ez a lemez számomra csak egy "Metallicát jobban". Magyarul nem annyira középszerű, de nem is egy Testament. A végefelé már nagyon idegesített Petrozza kiabálása. Azt hiszem mostanában kezdem végképp elhagyni a thrasht, és ennek a legjelentősebb oka az, hogy a műfaj erősen korlátos, mivel riffekre épül, már képtelenség tovább variálni (illetve lehet, csak akkor az már nem thrash).
Jó napot kívánok! Fémforgácsos Sheol kollégája vagyok, hivatalos ÁLprogirtó. A lemezt indító billentyűtéma valami nagyon jót vetített előre, aztán pár perc múlva az arpeggio a gityón valami nagyon rosszat. 1 óra 14 perc????? No, ez itt egy nagy PROGléma... Ha meg már szupergruppozunk. A Thy Catafalque is egy szupergrupp. Csak egy főből áll...
Az első két szám lefejező. Kár, hogy utána tényleg beprogosodik. De érzek én itt némi avantgárd ízt is. A négyes számban a sikítás nagyon Angel of Death... Egyébként meg... nem tetszik az "ének"? Azért fogadjunk, hogy a death rajongók Chucktól nem vették zokon annak idején. Pedig UGYANILYEN volt az utolsó lemezen. :-D
Számomra meg pont, hogy ötletes :-D. A régi "nagy" honi tradi metal brigádok közül számomra igazából mindig is a Moby Dick jelentette a(z egyedüli) minőséget, És ez igazából most sem fog változni, ahogy figyelem. Ők úgy tudtak modernebbek lenni a korai korszakaikhoz képest, hogy még nem kurvultak el tőle. Ami sosem tetszett náluk sem, az a szövegelés, mert gagyi, de igazából sokszor tárgyaltuk azt, hogy külföldi bandák is gagyiznak, csak még ha értjük is, valahogy nem számít. No meg Smici orgánuma sem valami változatos. A pozitívumok listáján ott van viszont Hofi dobolása, és Mentes Norbi szólói. A Fejfa helyett, a Golgota számomra nagyon erős lemezek, és ahogy figyelem, tartja a MD a szintet.
Lásd kritika!
Változó a színvonal, a hörgés viszont borzalmasan egydimenziós. A lemez második fele sokkal jobb, mint az eleje.
A múlt heti Pavillon Rouge tetszett, mert ötletes volt, de ez szerintem gagyi.
Lehetne ez jó, csak kicsit egysíkú.
Ócska kis nyálas popzene, ahogy azt már megszokhattuk ettől a fiúbandától :-D
Jó ez, de van sokkal jobb is nála a műfajban. Főleg mert ez eléggé egyhangú...
Én se vagyok a banda nagy szakértője, de már rögtön a címadó nóta kapcsán nyilvánvaló, hogy nem csak heavy metal, hanem erőteljes melodeath stílusjegyek is színesítik a veteránok thrash muzikját. Nem csak gitármelódiákban, de énektémákban is megjelenik ez. Vannak csont nélkül 10 pontos nóták, mint pl. From Flood Into Fire, vagy The Few, The Proud, The Broken, de akadnak szürkébb momentumok is. Aztán lehet, hogy idővel kevésnek fogom tartani ezt a pontszámot... Ha a kör vége előtt sikerül szorosabb barátságot kötnünk, akkor természetesen korrigálni fogok!
Nemsokára ezt is kritizálni fogom!
Zeneileg szerintem inkább a Death-re hajaznak (énekileg meg pláne), de még a Mekong Delta hatását is erősebbnek érzem, mint a VoiVodét. Az utolsó előtti dalban próbálkozik némi ének-szerűséggel a vokalista és bár elég sután adja elő, mégis örültem volna, ha gyakrabban prezentál ilyet is. A hasonló sikolyokon meg már Araya előadásában is csak mosolyogni tudtam... :D Mondjuk bizonyos szempontból az Outer Isolation káoszthrashebb, mint a korai VoiVodok!
"Nem akarom, hogy más legyen. Nem ismerném fel." Énekli Smici a vulkános nótában, gyakran ismételve ezen sorokat. És talán a banda rajongói sem akarják, hogy túlságosan más legyen kedvencük aktuális lemeze. Azért a maguk (vagy akár azt is mondhatnám, hogy a stílus) korlátozott keretei között próbálkoznak ám ők kisebb változtatásokkal! Nekem Pusztai Zoltán szövegeivel sincs különösebb gondom, igaz vannak suta és közhelyes megoldásai, de egy emblematikus figura és ősidők óta ő felel a szavakért "Bálnáéknál". Tinédzser koromban viszonylag gyakran hallgattam Moby Dick-et, sőt még Akelát is, manapság kis túlzással többször pörög nálam a Dick nélküli Moby... Azért összességében szégyenkezésre nincs okuk ezúttal sem, az már más kérdés, hogy valószínűleg kisujjból rázták ki ezeket a dalokat...
Vitathatatlanul szép zenét rejt ez a korong. Talán azért tetszik jobban, mint a legtöbb, azonos stílusban utazó banda muzsikája, mert itt az ének (hörgés) szinte egybeolvad a hangszerekkel, nincs annyira előre keverve, mint egyéb funeral doom lemezeken. Persze ettől még nem leszek a stílus rajongója, de ezt az albumot fogom még hallgatni a jövőben is.
Zeneileg elég jó dolgokat hallunk itt, csak hát az a fránya "ének" nem válik a javukra.
Ebben azért vannak emlékezetes dallamok, az előző körös "rúzzsal" ellentétben. A záró dal pedig kifejezetten kellemes! Mondjuk se sátáninak, se metalnak nem mondanám, inkább egy szimpla elektro pop-rock zene ez.
Ahogy nekem a prog. zenék, virinek az oldschool death metalok a gyengéi. Az első 3-4 számot még jól esett hallgatni, aztán kezdtem unni, a vége felé meg már idegesített. Gondolom ő meg általában az én ajánlataimmal van így... :D
A maga Tarzanüvöltésével együtt még így is a nyitó/címadó nóta refrénje a lemez legemlékezetesebb mozzanata. Azért a több dalban felbukkanó, a 2. Blind Myself album, vagy épp a Neurosis világát idéző zenei megoldásokat is örömmel fogadtam!
Korrekt lemez, rövid ideig hezitáltam is rajta, hogy lefoglalom a kiadótól kapott promót, de azt hiszem a Graveflower-rel jobban jártam!
Történelmi pillanat: EGYETÉRTEK Bahonnal!!! :D (Mondjuk kivéve, hogy én Sodomot egyáltalán nem hallgattam anno és most sem teszem).
Jó Estét Kívánok! A Fejemben akkora Űr tátong, hogy mindjárt progirtót hívok! (Pontszám irtás után pár héttel még emelkedhet, most az idő/kedv kevés volt az alapos elemzéshez egy ilyen zenénél).
Engem is az ének idegesített, a zene 7 pont körüli.
Sulis tizenéves koromban szerettem az első 2 albumukat (Ugass kutya, Kegyetlen évek), de hamar kinőttem belőlük. Pont a szövegek zavarnak néhol, de világviszonylatban a zene sem túl nagy durranás. Kis hazánkban lehet hogy unikum, egy koncerten biztos jót buliznék rájuk, de hallgatni itthon ezt sem fogom már. De ez az én bajom/hibám!
Ez egy igazi gyöngyszem! Zseniálisan felépített lemez, ami nyugodt körülmények között, fejhallgatón hallgatva fejti ki igazán a hatását. Valakinek ez alvást jelent, valakinek teljes kikapcsolódást, ellazulást (számomra nem kérdés, hogy az utóbbi :). Ez köszönhető a gyönyörű dallamoknak, de persze funeral doomról lévén szó, a súlyosságon van a hangsúly. Egyértelműen 10 pont, még ha ez nem is úgy 10-es, mint az Esotericnél.
Lehet én vagyok túl fiatal (ha már nosztalgia), de a doom/death-et én nem így szeretem. Vannak szép dallamos gitártémák, viszont a zene SEMMIT nem mozdított meg bennem, nem jön át, aminek át kéne jönnie. A hörgés is olyan semmilyen. Majd legközelebb!
Nyitott vagyok erre a stílusra is, de ez baromira ötlettelen, sőt néha már-már irritáló műanyag (wc ülőke a csajnak :P). A borítóra nem adok plusz pontot, de gondolatban levonok felet, mert nem láttam a másik oldalát. :)
HOL VAN A TÖBBI DIMENZIÓ?! És ez az énekes is csak hörgött végig...
Rég tetszett Marduk ennyire, megkockáztatom a Nightwing óta, ami nem mostanság volt, de az "új" énekes felállással számomra a legkiemelkedőbb lemezük, de önmagában is példaértékű black metal album. Izgalmas, jól felépített, minőségi munka! Több tucat végighallgatás után, a pontszám sem kérdéses.
Lásd kritika!
Kénytelen vagyok fejet hajtani... Gyilkos.
Semmi nagy dologról nem maradtam volna le, ha nem ismertem volna meg ezt a lemezt. Borzasztó hosszú és ahhoz képest semmi emlékezetes nem történik rajta.
Ének tényleg rohadt idegesítő, ami kár, mert normálisabb vokállal sokkat többet tudtam volna adni erre a jó zenére.
Sosem szerettem őket, és ez ezzel a lemezzel sem fog megváltozni. Mindig teljesen közömbös, inkább unalmas, mint izgalmas volt számomra, amit csináltak.
Tudom, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni az ilyesmivel, de ettől ez még egy nagyszerű zene.
Kellemes, ha nem is valami egetrengetően nagy szenzáció.Örülök, ha hallhatok időnként ilyen "régimódi" zenét.
Tényleg gagyi.
Egydimenziós, de az az egy dimenzió teljesen rendben van. :-) Hangulatos kis vérengzés ez.
Amit a Kreator kommentben elmondtam az itt is érvényes, csak más eszközökkel éri el a hatást.
Tényleg nem történik semmi rendkívüli, de nem is kell. Pont jó ez így, ahogy van.
Nagyon gáz ha mindössze annyit tudok a Kreatorról, hogy Thrash-ben utaznak? Szóval ez így nekem első találkozás gyanánt egy közepes, nem rossz, de nekem már a felénél sok volt a darálás. A szimpla 6-ost némileg felhúzza a záró dal, mert így jobb után érzetet hagytak bennem. Nyilván a korábbi lemezeik ismeretében kellene ezt hallgatni...
Én úgy gondolom, hogy nekem a progresszív muzsika a fő asztalom, ennek ellenére ez nem igazán tetszett. Lehetne ezt jól csinálni, kevesebb öncélú gitártémával (Seventh Wonder), vagy több eredetiséggel (While Heaven Wept), úgyhogy ez most csak egy jószívű 6-osra elég nálam. Nem fogom sokszor elővenni, az biztos. Azt már meg sem említem, hogy tök feleslegesen ennyire hosszú play-time, nem ettől lesz valami igazán progresszív...
Kategóriájában a legjobb. Az instrumentális szekció nagyon odatette magát, hallatszik, hogy nagyon értenek hozzá. A Tetrastructural Minds például egy remek példája annak, hogy miért olyan nagyszerű ez az album; brutális, mégis vannak benne olyan részek, amely simán az ember fejébe férkőzik és nem is szabadulnak onnan. 10-est csak azért nem adok rá, mert az énekes hangja nem a legjobb, illik a zenéhez, de mégsem mindenhol éreztem az igazinak. Tavalyi év Top 5-ben nálam mindenképp helyet kap.
Nulla ötletesség, kifejezetten gyenge ének és langyos zene. Többet nem tudok róla írni.
Meglepően jó album, pedig nem hittem benne. Imádom ha egy Metál zenében van zongora és még szomorúan is szól. Többet is kapna valószínűleg, ha szét lenne vágva legalább 3-4 dalra az album. Úgy érzem emiatt sosem lesz igazán kedvenc és nem is fogom túl sokszor hallgatni.
Lehetett volna ez jobb (sokkal jobb), de a rendkívül monoton ének nagyon lehúzza.
Hát... zeneileg olyan 3-ast ér, de azt tudom benne értékelni, hogy kimondottan nem akarják megváltani a világot, lazábbra vették, ezáltal, mint a cím is sugallja pop-black metal lett és haveri társaságba, poén szándékkal remekül fel lehet dobni a hangulatot démoni csajokkal és festett arcú blackerekkel akik elektronikus zenére lötyögnek, ilyen szempontból 7. (3+7)/2=5 + 0.5 a borítóért :)
Valamivel gyengébb még a Marduknál is. Egyébként lásd Oldboy írása...
Sose tudtam komolyan venni az ilyen tipikus black sablonokba burkolt zenekarokat, mint a Marduk és ez most sem változott meg. Meglepetésemre vannak benne egész jó dallamok, de még így is hihetetlenül egy síkon mozog szerintem.
Igényes zene, ez egyértelműen érződik rajta, de nincs igazán emlékezetes pillanat benne, amit nagyon sajnálok, mert alapvetően egy igencsak jó lemezről van szó.
A Coma mellett ez lesz a kedvenc Kreator lemezem. Az ezredforduló környékén volt egy komoly visszaesés, de azóta töretlen a fejlődés. Óriási gratuláció!
Vajon szükség van egy sokadik - tök egyforma - proggi kópiabandára? (Persze más meg a skandináv death bandáimmal van így.) Ezért szép a világ!
Külcsínben és belbecsben is kísérteties hasonlóságot érzek egy kanadai bandával. Talán nem véletlen. Mindenesetre finom.
Az Ugass.. és a Kegyetlen évek még érdekes volt, de ma már nem hallgatom őket! Az én ízlésem többet változott, mint az ő zenéjük.
Bronz, de jobb lenne feldarabolva... Egyébként mindegyik minőségi, kiváló darab. (Persze volt és lesz is jobb még ebben az évben.)
Ezüst.
A hatos track címe akár a tömör véleményem is lehet erről a lemezről!
Olvass sírfeliratot!
Nem szeretem a színtiszta blacket, de ez kimondottan minőségi munkának tűnik. A címadó, az Into Second...és a Coram....a kedvenceim.
Véletlenül maradt a végére a három doom mestermű. Ők nyertek. (A második legjobb spanyol death/doom csapat.)
Ők mindig is az üdítő kivételt jelentették a thrash metál berkein belül, olyan csoportosulásokkal karöltve, mint a Slayer, Exodus, Testament. Most is király zenét hoztak össze!
Nagyon király ez a zeneeee! Leginkább a Death-hel mutat rokonságot, mégpedig elég közelit!
Talán az egyetlen banda, amelyik nemcsak szájhősködik az albumelőzetesekben. Tényleg gonosz albumot dobtak az arcunkba. Új aranykorszakukat élik.

Vélemény, hozzászólás?