Hangpróba #226 - 2012. december 29.

Pompás.
Alapvetően nem az én zeném, ennek ellenére tetszett, hangulatos, jó muzsika, megkapó, bensőséges atmoszférával. A mandolinnak és a többi ilyen zenei környezeteben igen ritkán hallható hangszernek külön örültem. :-) Mindig jó ritka hangszereket hallani.
Fantáziadús, érdekes zene. Az előző lemezük jobban tetszett az érdekes koncepció miatt, és az, hogy ez mégis több pontot kap, azért van, mert annak akkor túl keveset adtam. :-) Ami pedig a szaxofont illeti, Peta a számból vette ki a szót, illetve az ujjamból írta ki inkább. :-)
Ebben sokkal több fantáziát találtam, mint az Aeonban, noha a gagyi szintiszőnyeg emlegetése teljesen jogos...
Kellemesen morcos. :-) Jó anyag, ha megvan hozzá a megfelelő hangulat.
Középre helyezkednék bahon és insomnium között. :-) Röviden: hallottam már sok jobbat, izgalmasabbat ennél, de hallottam sok rosszabbat is.
Hát igen, azt hiszem virinek van igaza... viszont a Battlefield című szám nagyon megtetszett, ezért kap egy 7-est.
Ez is jó, csak talán tényleg hosszabb a kelleténél.
Nem nekem muzsikálnak, soha nem is tették. A végére már rohadtul irritált, úgyhogy még -1 pont...
Nem tünik ki semmivel a rengeteg hasonló közül.
Hiába gyatra az ének, ha azok a riffek azért ötvözött aranyból vannak...
Időtlen zene, értelmes szövegekkel. Stílusoktól függetlenül akárkinél betalálhat.
Lassan ért be, sok hallgatás kellett hozzá. A dilemma az volt, hogy ez vajon csupán hatásvadász vagy inkább értékes zene. Most az utóbbi felé hajlok...
Mostanában a jelöléseim a vulkáni üveg bálványozásában merülnek ki. Itt egy kiváló svéd debüt, amire akár az elcsépelt, progresszív black/death jelzőt is akaszthatjuk. Változatos, hangulatos, előremutató lemez, ami a következő albumra fog teljes csodájában beérni. Odafigyelés és bizalom az elvárt kompetencia...
Aki nem csípi az ilyet, az hamar menekülésre adja a fejét. Másnak pedig feledhetetlen 70 percet szerez. Én az utóbbi felé hajlok...Azért Seattle-ben sem fenékig tejfel az élet...
Kitaposott ösvényen...valódi mélység nélkül.
15 dal? Az még palacsintából is sok...Nem mondom, hogy nem találtam jó dolgokat a lemezen, de így nagyon fárasztó. A végére unalomba fulladt.
Markáns, meghatározó élménynek nem nevezném, de teljesen rendben van.
Ötös. Nem véletlen, hogy sosem követtem a pályafutásukat.
Jelent meg néhány jó kis death lemez manapság, a többit apránként idehozom....

Vélemény, hozzászólás?

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.