Hangpróba #230 - 2013. február 23.

Tudja azért az orosz csapat a kötelezőket és a lényeges fogásokat, de emellett valóban egy kicsit unalmas és fantáziátlan a történet!
Nem sok jó grindcore-ral találkoztam életemben...amit meg annak vélek, az nem is feltétlenül színtiszta grindcore.
Pont tegnap mentem végig ezen a lemezen. Végtelenül egysíkú darálás ez számomra, sehol egy díszités, tempókkal való komolyabb variálás, csak a szikár, egybefüggő csontozás. Nagyon nem kell az ilyen nekem - mostmár, valamikor még talán tetszett is volna.
Érdekes, hogy pont az Anno Domini HD-nel futott fel a csapat szekere, pedig azt tartom messze a leggyengébb lemezüknek, holtversenyben a Shrine-nal. Az Out of Myself viszont anno katartikus élményeket okozott, és az utána jövő két nagylemeznek is voltak csodás pillanatai. Összességében ez az új abszolút nem érintett meg..
A Grief c. számuk iszonyat megfogott a brutál fogósra megírt énektémák miatt, a többi szerzeményben viszont nem találtam kiugró momentumokat.
Nehéz zene volt számomra a Cult of Luna mindigis, nem is mertem (!) soha túlzottan mélyre ásni a munkásággukban, erre az albumra viszont az én izlésem, és a csapat elképzelési is nagy lépésekben közelítettek. Néha tízpontosnak érzem, csak alá támasztani nem tudnám hogy miért, így marad a 9.
Rángatózó testem teljes Shuja húzza a nyakam köré szorult kenderkötelet, megropogtatva ezzel a gerendákat is. Lassított halál...
Zippelt AOR, semmi más.
Vannak üresjáratai, vagy éppen a túlpomogácsozott éneke szerintem lemaradhatott volna, de mégis megadom rá a tisztességes pontot. A basszerost meg külön kiemelem, sokat dob a lemezen.
Az aktuális hangulatomnak éppen megfelel, de nem éli túl a kört. Egy bátor, kalandvágyó dobossal sokkal többre értékelném.
Micsoda frappáns gitárfutamok! Ettől olyan dekoncentrálttá válhat a hallgató, hogy még az élőhalottak is rávehetőek egy balesetbiztosítás megkötésére.
Oldboy kritikája előtt már felkaptam a fejemet a lengyel-progresszív-szép borító hármas együttállás miatt. Egy szám erejéig belekóstoltam a Riverside-ba és gyorsan el is dobtam. A kritika remek sorai miatt tettem még egy próbát; az eredmény ugyanaz lett. Most a teljes lemezt lehallgattam. Kár volt. Ebben megvan mindaz, ami miatt soha nem szerettem a 70-es évek nagyjait és az Omegának sem kedvelem az összes dalát. De továbbmegyek. Több mint tíz (!) együttes alkotásaiból találtam itt reinkarnációt. Két dal nagyon jó (2., 4.), a két bónusz viszont teljesen elviselhetetlen! Ez nem progresszív, ez nem egyéni, soha nem lesznek képesek egy Scenes F.A M. szerűség létrehozására. De adja az Ég, hogy ne legyen igazam...
A zene(?) és az ének(???) úgy törte ketté a szép borítóba vetett gyermeki hitemet, mint a wc csésze ejtőcsövének pereme a túl hosszúra és meglehetősen keményre sikeredett fekáliát. A példa említése nem véletlen, sokban hasonlít a Trou Noirra. Pl. kemények és sötétek, hogy csak a két legszembetűnőbbet megemlítsem. Khmmm...
Vettek egy énekfüzetet és eldöntötték, hogy teleírják. Ha lesz annyi témájuk, ha nem. Csak ne lenne néhol olyan bájos...
Nem kiemelkedő, de teljesen hallgatható. Amolyan makrélaének a szardellarajban.
Aha, jó. Akkor én nem értem.
Pedig a témák nem olyan rosszak, de: ennyire pontatlanul gitározni, ennyire gagyi szinti effekteket használni, és ennyire semmilyen zenét írni már-már büntetendő kéne, hogy legyen. Komolyan, mikor az egyik szólónál egyik hang sem volt rajta az ütemen (el lehet képzelni, micsoda technikás szóló volt egy funeral doom lemezen...), aszittem elsírom magam.
Mit is mondhatnék. A stílus nem a barátom, de ez még viszonylag közelebb áll a hc-hoz (saját megítélésem szerint), úgyhogy valahogy jobban tetszik. Nem tudom mi tudna rávenni arra (a HP-n kívül), hogy ilyen zenét hallgassak, még akkor sem, hogyha jó néhány riff erős bólogathatnékot váltott ki.
A sok üresjárat ellenére nagyon ígéretes produkció. A jazzes részek nekem kicsit öncélúak és fárasztóak, viszont amikor nyomják a metált és az énekes megpróbál igazán énekelni, akkor ott bizony zseniális dolgok vannak. Pl. ha tíz darab Mind Renewal lenne a lemezen, akkor új kedvencet avathatnék. Így ez csak egy simán jó és szimpatikus lemez.
Ezek a srácok nem olyan művésziek, ezért megtanulták, hogyan kell lefogni két hangot egymás után a gitáron anélkül, hogy beleszólna még három másik oda nem illő húr, és az irány jobban is tetszik. Lehet, hogy sablonos, meg átlagos, meg minden, de profi cucc. Valamiért nekem egysíkúnak sem tűnt.
Kár, hogy sok helyen előbukkanó jó témákat nem sikerült kerek-egész dalokká gyúrniuk, így ez egy sima témahalmozós death lemez. Engem kifejezetten zavart, hogy szinte végig szólt a szinti.
Punyi. Komolyan majdnem bealudtam rajta. Ezért nem bírom a Porcupine Treet sem. Egyébként volt egy-két jó téma, de azért annyira kiemelkedőnek nem mondanám a prog mezőnyben. Biztos nekem van ízlésficamom, de szerintem a leggyengébb DT lemeznél sem feltétlenül jobb ez az album.
A pontszám nem tükrözi a valós értékeket, de egyszerűen fizikai fájdalmat éreztem. Zenészként nem tudom megérteni, hogy miért jó valakinek hamisan és pontatlanul feljátszani a lemezt úgy, hogy még egy nyamvadt metronómot sem képes bekapcsolni. Vagy ne kapcsoljon, de akkor tanuljanak meg játszani legalább. Bármelyik zenekarom próbatermi felvétele értékelhetőbb volt, mint ez itt ni.
Nagyívű epikus izé, biztosan iszonyat mély és tartalmas fantasy szövegvilággal, meg a 80-as évekből rájuk maradt szintetizátorral (szerintem valamelyik lagziban leütötték a zenészt, tőle szerezték). Amellett, hogy totálisan érdektelen az egész cucc, borzasztóan irritáló a vérhányós a "durva" (muahaha) vokál, volt egy-két jó ötlet és téma. De inkább a Shujával egy shujcsoport (hehe).
Tetszett! Íme, így kell változatosan zenét írni egy olyan stílusban, amelyiknek csillaga már vagy tíz éve leáldozóban van. Mind az ütemek, mind a riffek, a refrének, dalszerkezetek tartogatnak elegendő meglepetést ahhoz, hogy az ember érdeklődését végig fenntartsa. Eddig az év meglepetése nekem.
Érdekes, a Neurosist soha nem tudtam megszeretni, őket viszont csipázom, talán azért mert a hangszeres játék nagyon hangulatos, és az alkalmazott zajok, zörejek, effektek is elég befogadhatóak. Az, ahogyan építkeznek a dalokban, egészen különleges. Jó néhány "írjunkhosszúdalokatmertazaművészet"-zenekar példát vehetne róluk. Még dolgozok a lemezen, egyelőre 8-asnál tart.
Pistike és Perszepeta jól összefoglalták, valahol a kettő közt vagyok én is.
Borzasztóan untatott.Hiába rövid a lemez mégis úgy éreztem mintha sohase lenne vége.
Elég sok zenekar eszembe jutott miközben hallgattam az albumot, ez néhol pozitívum volt néhol nem, nem vagyok meggyőzve sőt, sokszor zavart hogy olyan volt mintha 2 zenekar játszana párhuzamosan.
Nekem tetszik.De semmi különös nincs benne.
Lesz ez még jobb is.
Kifejezetten kellemes muzsika, de vannak ennél sokkal jobbak is.A többi albumot nem ismerem, ez egy erős közepes.
Na ez true, nagyon fasza nagyon hangulatos.Tetszik.
Nagyon jó lemez ez, szinte kifogástalan, de azért a Summoningot nem übereli.
Teljesen rendben van amikor a csávó nem erőlteti az éneklést.Amúgy is inkább közepes lenne de az ének nálam ront rajta.
Szerintem sok mindent ehhez nem lehet hozzá fűzni, még nem tökéletes de az lesz.Most 8 pont.
Erősen közepes műfaján belül is. Death, funeral lemezeket azért bírom, mert a "nagyok" mindig tettek hozzá valami egyedit, valami megfoghatatlant, ami a percenkénti pengetést is izgalmassá tudja tenni,itt nem találtam ilyet.
Első dal: shh-hrrrrrrr-ssshhhh-grrrrr. És ez jön 18-szor. Pár jó riff azért akad, de nem az én műfajom. Bahon pontszámánál fegyveres kényszerítésre gyanakszom. Talán értesíteni kellene a rendőrséget.
Nosztalgia érzés fogott el hallgatás közben, rég hallgattam ilyen zenét. Jól esett, de nem több.
Úgy pár számig még élveztem is. Lehet egyszerű dolgokból megfelelő kreativitással és hangulattal remekművet készíteni, itt most nem jött össze. Hiába kerestem az irtózatos riffeket, én csak átlagosakat, már eljátszottakat hallottam.
Nekem kifejezetten bejött a sokszínűség, mer' a modern death metal zenénél unalmasabb lemezeket ritkán szoktam hallani (dara, üvölt, dara...). Szerencsére itt van, ami leköti a figyelmet a kalapálás mellett.
Nem kell ragoznom a dolgot, végre kaptam egy jó prog lemezt.
A Vacuum nagyon biztató kezdés volt, hangulatos darab, de utána akárhogy erőlködtem (de tényleg), a folytatásnak cseppet sem éreztem létjogosultságát. Monoton kopácsolás, meg éneknek szánt kerepelő. No a 4-ből 2 lett, mert a Cult Of Luna 5 pontja azért az egekben van ehhez képest. Az még betalálhat, csak most nem volt jó az antennám, ez esélytelen.
Ezzel gyúrok a közelgő Summoning lemezre:) Abban a körben, hiába semmi egyediség, amiben mozog, nagyon jó lemez.
Erős, ötletes dalok, de azért a legjobbaktól messze vannak. Az énekkel nem volt különösebb bajom, a tiszta hangok néha a régi S.Y.L.-re emlékeztettek, persze azért csak alulról tapogatózva.
Vicarious Redemptionban 18 percig vártam, hogy legyen valami. A nyers dob tetszett, a többit ásítozva hallgattam, míg a végére teljesen háttérzajjá fajult. Van egyfajta iszap hangulata, az tényleg nem rossz, de ez nem menti meg. Bocs. Neurosissal nem tenném egy lapra én sem.
Annyira nem rossz ez, még ha nem is egetrengetően eredeti vagy izgalmas.
Elmegy kategória.
A kiabálós vokálos elrontotta az egészet.
Ez is jó. Nem is kell több és bonyolultabb.
A két hét legjobb lemeze. Csak így tovább!
Biztosan az én készülékemben van a hiba, hogy nem jött át a csoda.
Gyönyörű Hubble fotó, remek kezdés, aztán valahol a szorulásos hiéna vonyítása az alumínium gyártó üzemben környékén elromlott a dolog.
Bő lére lett eresztve.
Jó, aztán ennyi.
Nagyon sajnálom, hogy nincs most több időm, pedig erre kellene.
Ennek sem látom sok értelmét.
A hátsó disznóól szétszedéséhez tökéletes zene, csak ne legyen a közelbe senki. Csak friss kipihent aggyal halgatható.
Ez nekem magas volt.
Ez nagyon korrekt. A hangzás tökéletes, minden a helyén van. Ehhez a stílushoz éppen elég színes.
Ez tetszik. Csak a hangzáson találtam némi kivetnivalót.
Kellemes, mint a lábvíz. Simogatta a fülemet. Csak mért kellet az éneket torzítani?
Rettenetes. Élvezhetetlen.Stb
Van hangulata, de a krákogás valahogy nem illik bele.
Ez zene.
Itt is ugyan az a probléma: nem passzol az ének és a zene. A zenéről néhol az ős U2 jut az eszembe, az énekről padig As i lay Diyng.
Én nagyon szeretem a doom/death zenét, de ez sajnos annyira lapos, hogy még ez a pontszám is jóindulatú.
Grindcore darálás, izmos megszólalás, 18 dal, 19 és fél perc.
Váltakoznak a 9 és a 2 pontos részek
A mostanság túlburjánzó progresszivitás-dömpingben rám kifejezettem üdítően hatnak az ilyen jellegű egyszerű, de tökös zenék. Eddig nem ismertem a zenekart, de máris felsorakozott nálam a hasonló műfajban tevékenykedő, de még ennél is sokkal egyszerűbb Six Feet Under mögé.
Büszke lehet a zenekar debütáló lemezére és mi is büszkék lehetünk rájuk.
Biztos nem rossz cucc ez a maga nemében, de én nem tudok vele mit kezdeni.
Szeretem az ilyen jellegű elmebajt, de többszöri végighallgatás után azt kell mondjam, pont a hangulat hiányzik belőle (vagy belőlem). Az "ének" bejön, a hasonló hangzás sem szokatlan a füleimnek, egyszerűen nem talált el hozzám a cucc, inkább csak úgy elfolyt mellettem. Számomra a zenei szélsőségek keresése és a józan határok eltörlése mindig fontos volt a metálban, ezt a hozzáállást tisztelem bennük is.
Pár napja hallgatom ezt a lemezt, egyre jobban tetszik. Ha úgy nézzük, hogy az album 90%-a egy nagy nyúlás, az nem hangzik jól. De ha kis csalással önálló műfajként tekintünk a Summoning zenéjére, akkor mondhatjuk, hogy a zenekar ebben a "műfajban" alkot. És ezt nem is teszi olyan rosszul... UPDATE: eléggé ráfüggtem
Kicsit megijedtem a metalcore kategóriától, de szerintem azért nem annyira sorolható bele, még ha használ is ilyen elemeket. Viszont igen hangulatosak a dalok. Nem tudok rá rosszat mondani és nem is akarok, de velem nem hallgattatja magát.
Nem rossz,de azért nem egy Neurosis
Vérszegény, fantáziátlan.
Arcüreggyulladással húzósabb volt. A grindcoret, mivel közelebb van a punkhoz, sokkal jobban bírom, mint a brutal death metalt. Zsenge Napalm nyúlások felfedezhetőek.
Régen hallottam ennyire idegesítően fontoskodó dobolást. Próbál a csávó jazzeskedni, de annyira meg nem tud. Bizonyos szempontból a Cynic nagyon gyenge koppintásának érzem ezt a lemezt. Persze csak bizonyos szempontból. A végére az egész idegesítő lett.
Rettentően statikus valami, ami szinte semmi ingert nem keltett bennem, de a műfaji kritériumoknak eleget tesz.
Párszor elkapott a gépszíj közben. Az Evil's Curse két szólója rém hangulatos. A pontszámom objektív az elismerésemet kifejezi, de biztosan nem fogom többet hallgatni.
Jóhiszeműen azt mondom, hogy időnként erős Led Zeppelin és Deep Purple hatást érzek. Rosszmájúan meg Zep, Purple nyúlásokat hallok. Opeth és Porcupine Tree is belecsempésződött... Összességében a zene jó, de ez az ének túl szentimentális nekem.
Igazi tövis a fülnek. Közben meg oltári hangulatos.
Fikarcnyi eredetiséget sem találni benne. Mondjuk nem idegesített. Csak a végefelé.
Metalcore vagy sem, ez nekem tetszik. Leginkább a jól megtervezett hangnem átmenetek miatt. Ha több olyan lett volna rajta, mint a Serpent Spine, a maxon is elgondolkodtam volna.
Ez aztán a furaság. Erős a Neurosis beütés...
Ez a Shuja egy kicsit s(h)uta...
Nem szoktam grindcore-t hallgatni, talán ezért pörgött le minden gond nélkül a cucc. Igaz, az ilyen gyors, intenzív zenéből még a 20 perc is soknak tűnhet, de súlyzózás közben szinte repült az idő! :)
Na ezt is meg szeretném majd egyszer kritizálni!
Bejött annyira, mint a Phobia!
Ígéretes bemutatkozás, de náluk is előjött a tipikusnak mondható gyermekbetegség, miszerint minél több mindent (stílust, színt, hangulatot) szerettek volna beletenni a debütbe, hogy bizonyítsák sokoldalúságukat. Ez sikerült, viszont néhol úgy érzem, túl sok már a jóból. A női ének ellenben üdítően hat, és arányaiban is megfelelően van adagolva! Erős lemez!
Lásd kritika!
Fostos hangzás, hányadék "ének", szódával elmegy zene... Étvágygerjesztő, mi?
Nem ismerem a Summoning munkásságát, de ezen, többek által klónnak titulált banda lemeze alapján nem is vagyok rájuk túlzottan kíváncsi...
Valóban érezni a lemezen HevyDevy hatását, és az nálam mindig pozitívum! Meg amúgy is elég frankó zenét tolnak a srácok!
Nekem sem sikerült még elmélyednem benne teljesen, de ennyit mindenképp megér! Talán pár hónap múlva kevesellni is fogom a pontszámot...
Tovább sem változott a kategória iránti szimpátiám. A magas pontszám annak a néhány izgalmasabb témának szól, amelyek (mint mondjuk a 2-ik számban) adtak némi színt az egyébként igen szürke, hörgő-morgó gyászmenetnek.
Tömény szeretet egy perces csomagokban. Az első néhány szösszeneten még jól mulattam, aztán fárasztóvá vált a dolog. Volt már rosszabb is (és tartok tőle, hogy lesz is).
Kellemes hallgatnivaló, de nem futotta meg azt a kört amit megfuthatott volna. A hangszerelés többé-kevésbé kedvemre való, viszont a vokállal nem vagyok kibékülve (ritkaság számba megy, de a tiszta részek jobbak, mint az erőltetett hörgölődés). Kedvencek: The Stream of Causality, Mind Renewal, Enthusiastic Waves.
Üres, unalmas, ötlettelen.
Ékes példája, hogy a jó elemekből történő építkezés nem garancia a kiemelkedő szerves egészre. Elcsordogál a háttérben, de nem fogunk hosszútávú barátságot kötni.
Remekmű
Gyakorlatilag értékelhetetlen.
Egész pofás dolog lenne, ha kezdenének valamit a hangzással (különösen a dobsound borzalmas) és nem erőltetnék olyan sokat a károgást. Összességében viszont hangulatos és több jó téma is volt rajta. Tetszett.
A kezdeti szájhuzogatások után rá kellett jönnöm, hogy ez egy nagyon jó album. Külön tetszik, hogy lehetőségeihez képest, próbál kibújni a stílus adta klisékből. Középtájon sajnos leül egy kicsit, de a záró Grim River, Serpent Spine, Vitriol trió hibátlan.
Fel-feltűntek ötletes témák, de rengeteg a zsákutca. Ami szerintem a jó irány lenne, az az 'I: Weapon, Mute Departure, In Awe of' mezsgyéje (de ott sem minden csont nélkül). Nekem ez a pár kiemelt rész, ilyen hosszú távon, nem jelent elég kapaszkodót és nem is csinál kedvet a komolyabban elmélyüléshez. Majd talán legközelebb.
Ez is "csak" egy a sok orosz funeral doom közül, a minőség is adott. Leginkább az EA kistesójának tudnám definiálni, de a nagybátytól alulmarad, talán mert picit több a sablonos téma. Erről Pistike tudná sokadjára is leírni a véleményét :) A lényeg, én szeretem ezeket a "sablonokat"!
Tomboláshoz tökéletes, amúgy sokat ők sem tettek hozzá a műfajhoz, bár nem is hiszem, hogy akartak. Sima dara, nekem hiányzik belőle a "morbid humor", esetleg egy kis röfögés, miegymás :D (Jah igaz, az már goregrind lenne, de most már nem törlöm vissza.)
Nem tudtam ráhangolódni, sőt sokszor még idegesített is. Pedig a maga nemében nem rossz, csak nem nekem való.
Az elején még egy korrekt 7-esen gondolkodtam, de ez szürkébb annál. Ebben a dömpingben ennél többet kell ám felmutatni!
Vannak jó pillanatai, de még messze van az igazán jótól is.
Több, mint 3x meghallgattam, és nem történt meg az "áttörés". Szimplán egy nagyon kellemes zene, csatlakozva többetekhez, számomra is vannak ennél sokkal erősebb lemezek a stílusban.
Ez már annyira true, hogy TROU?! :P Mostanában ha true, akkor Vargsang! Vagy ha már hangulatos cucc és "szar" hangzás: Evilfeast (bár ott tövisek helyett azért vastag szinti szőnyegen lépdelhetünk). Apropó! Anno azt jól lehúztátok páran, úgyhogy eljött a bosszú ideje!!! :D Viccet félretéve, Mike666 véleményét osztom!
Egyediség valóban nincs sok, de kit érdekel, ha ilyen minőségi a zene?! Sőt merész leszek: az Echoes Of Battle bőven egy szinten van a már említett (számomra is favorizált) Summoning Minas Morgul/Stronghold lemezeivel, sőt az összes többi lemezüket simán felül is múlja a Caladan Brood ezen albuma. Ez az én szerény véleményem :)
Jó, bár nem tudott igazán megérinteni.
Rejlik ebben a csapatban valami óriási plusz, amiből egyelőre csak néha mutatnak fel 1-1 villanásnyit, illetve picit lassan építkeznek. Most erős 8-as, de a legközelebbi lemez erős 10 is lehet akár.
Előre meghallgattam, mert éreztem, hogy ez be fog kerülni :) Sok okosságot viszont nem tudok rá mondani, szimplán nem tetszett, nem az én világom ez.
Szerintem nem nehéz hallgatnivaló egyben sem. Sima grindcore, amivel nincs is semmi baj, de nem is nekem találták ki.
Zeneileg nem nagy durranás, de azért kellemes. Itt a komolyabb gondok szerintem az énekkel vannak. A tiszta ének még csak-csak elmegy, de a hörgést abszolút nem értem; rossz is, meg nem is illik a zenéhez.
Hihetetlenül üres death darálás...
Valóban biztató, de azért van még mit javítani. Például a dalok eléggé összefolynak szerintem, a többi pedig melodeath szinten rendben van.
Nem a legjobb albumuk, de azért kellemes hallgatnivaló. És, hogy őszinte legyek kicsit sokallom ezt a sok 10-est erre az albumra.
A zene nem volt rossz, az ének viszont igen. Nálam ez a közepesről lehúzta az egész albumot rosszra. Egyébként zeneileg hasonló hangulatot teremtett, mint egyes Goblin szerzemények, de ez édes kevés, hiszen az összhatás nagyon gyenge.
Éppenséggel tetszik, csak az vele a baj, hogy magában az epikus dallamokkal nem lehet 70 percig operálni. Az utolsó 2-3 dalra már kissé vontatott lett.
Nagy gond ugyan nincsen vele, de számomra teljesen érdektelen.
Van rajta egy-két üresjárat, de jó album ez. Igaz, hogy velük kapcsolatban is megállapítható, hogy volt már jobb is.

Vélemény, hozzászólás?

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.