Hangpróba #236 - 2013. május 18.

Ezt még rengeteget kell hallgassam, de egy cseppet sem bánom. Hihetetlenül ötletes, meglepő fordulatokban gazdag, és egy cseppet sem erőltetett. Az előző anyaguk is hatalmas, és elvetemült, csak egy kicsit máshogyan.
Az eleje nagyon tetszett, aztán megijedtem, aztán megnyugodtam. Mondjuk a pojácaság csúcsa a lemez mellé odatenni az anyagot instrumentálisan is. Egyes zenészek sosem nőnek fel... Viszont nagyon kifinomult mollok kergetőznek itt. Még mehet fentebb a pontszámom.
Mintha csak az Altar Of Plaguesnél ecsetelt hörgés témához küldték volna az égiek ezt a lemezt. No... Ez az a bizonyos nem tetsző... :-). Kár, mert a zene viszont nagyon rendben van.
Ez egy hibátlan lemez. Ahogy az előző is tőlük. Remeg a Redwood Hill első helye a 2013-as versenyben. Egy másodpercnyi optimizmust sem hallani ezen az anyagon. A totális elmúlást adja nekünk. A legsötétebb alkotások közé kell soroljam. Érdemes megfigyelni, hogy mennyire meg lehet variálni a károgást - hörgést. Érthetetlen számomra, hogy ez miért csak a black metalban használt eszköz. Death és metalcore bandák olyan szinten statikus böfögést tudnak beleágyazni a brutálmányba, hogy na. Mert azt hiszik, az a durva. Nem. Ez a durva.
Nagyon groteszk zenei elemek vannak itt felsorakoztatva. Viszont egy kicsit néha túl vontatott.
Eléggé belerondít a körbe ez a lemez.
Rossznak nem rossz, csak idegesítő... Hasonlóan, mint a Dillinger...
Szeretem a zenében felszabadult gondolkodást, és amikor nincsenek kikötések. Ezek a franciák ezt megadják. Még nőhet a pontszám.
Gyönyörűen megírt, kiválóan kivitelezett zene. Néha egy leheletnyivel átbillen szentimentálisba, de még nem vészes. Csak ezért nem adok rá 10-et.
Szerintem egyáltalán nem áll messze ez a lemezcím a lényegtől. Csak fel kell idézni a 70-es évek pszichedelik rockbandáit. Ugyanaz a hangulat, és megoldások néha.
Sok van még az évből, korai év lemezéről beszélni, de mindenesetre nagyon össze kell szedni magát annak, aki jobbat akar az idén csinálni. :)
Nekem is a Precambrian az etalon lemez tőlük. Nem rossz, de ebben az erős mezőnyben nálam nem tud többre jutni.
Jobban szeretem az Abstract Spirit által képviselt irányzatot, ez a merengős típus amellett, hogy szép, kissé unalmassá tud válni hosszabb távon, pláne ezzel a teljesen egyhangú énekkel. Nem azt akarom mondani, hogy ez nem jó, mert nagyon is az, csak inkább az Abstract Spirit által megjelenített dolgokat keresem az ilyen zenében.
Ez is közelíti a tökéleteset, csak más a hatása.
Na ez kiváló, a 2 funeral doom lemez közül ezt választom. :)
Korrekt, de manapság engem is csak nagyon rövid távon tudnak az ilyenek elszórakoztatni, kevés kivétellel.
Nem nekem zenélnek.
Ez is kiváló, igazi francia minőség, persze nem a mindennapok hallgatnivalója. És elmondhatjuk, hogy ez végre egy igazán jó kör volt, csak így tovább! :-D
Jó ez, de az előző Angst nekem is jobban tetszett. Pontszám még változhat, most ennyi.
Szerintem a cím teljesen jó, tényleg síron túli hangulat jellemzi a zenét, más kérdés, hogy ebben a formában, instrumentálisan ez nagyon nehéz falat, tényleg komoly lelkierő kell a végigküzdéséhez, legalább ritkán némi ideillő vokál nagyot lendíthetett volna rajta. Ennek ellenére nem adhatok kevesebbet, mert adott pillanatban nagyon hatásos lehet.

Vélemény, hozzászólás?