Emlékeztet a The Great Old Ones-ra, de annyira nem varázsol.

Nekem is a Volcano a kedvencem a Satyricon új anyagaiból (illetve nekem mindenképpen), ez egy kicsit meglepett...

Milyen hibák??? Technikailag patent az egész lemez... Egy-két apró hiba van a szólókban, de ha az nem lenne, már azért lenne rossz. Nem svájci órát gyártanak, hanem thrasht... A dobos meg kimondottan ötletesen nyomja. A gitáron kívül más hangszerre sem árt a metalban néha odafigyelni kollégák! Az ének néhol mókás, de legalább nem a megszokott. És állati változatos (mellesleg basszusozik is a csávó). A hatások valóban átjönnek, de ez esetben nem zavart, mert összekavarják őket rendesen. Tele vannak a dalok váratlan fordulatokkal. A hangnemek időnként nagyon nem megszokottak. Aki ezt nem hallja, az nem tudom mit hall... A Disease valami eszement jól össze van rakva pl.

Gonosz és mocskos. Ugyanakkor sejtelmes is és rejtelmes is.

Kicsit langyos az összkép. A gitárok viszont nagyon jól szólnak. A dobos meg fantáziátlan.

Ha vannak jó harmóniák és dallamok, nem őrjít meg a zszszszszszszszszszszs... És az ambient részek nagyon ügyesek. Egyben tényleg képtelenség, részletekben vérpesdítő. Néha a Wolves In The Throne Room jutott róla az eszembe.

Majdnem tökéletes. Ráadásul hazai.

Kifinomult és művészi. Tom és Hen is zenélnek benne a To-Meraból. Nem hittem volna, hogy képesek alázattal is zenélni. Szép munka!

Ha nincsenek jó harmóniák és dallamok, megőrít a zszszszszszszszszszszs... Mellesleg a hörgés is halál unalmas. Ez így egészben iszonyú fárasztó. Reverbből annyit sikerült rápakolni a felvételre, ami élvezhetetlenül - értelmezhetetlenül - értelmetlenül összemossa az összes témát. A gitárokból kiherélték a középfrekvenciát, mert nyilván azt hitték, hogy ettől szólnak jó keményen... Nem, ettől csak az történik, hogy nem válik el a basszustól, így az azt pengető zenész legfeljebb dísz a bandában.

Egyre többször kapom meg, hogy nem vagyok vérmetál arc, amit lassan már vállalok is. Ez a lemez pl. hallom, hogy nagyszerű, mégsem bírom pihenő nélkül végighallgatni. Iszonyú tömény, 100% fém, a gitár egész egyszerűen túl sok nekem rajta. Tehát objektív irányba húztam el egy kicsit a pontszámomat. Jó lemez, de nem fogom hallgatni. Egyébként meg, ha Carcass, nálam a kettes és hármas lemez (de inkább a kettes) a csúcs. A 316 L... gitártémáitól viszont szétfostam magam, annyira jók.