Hangpróba #248 - 2013. november 2.

Az első lemezük nagy kedvencem volt annak idején. Örülök neki, hogy tartják a színvonalat, és nem puhulnak le nyálpopba. Finoman kiművelt és érdekes dallamviláguk van, a ritmusszekció meg feszes mint az állat.
Van egyfajta légköre. A dob különösen ötletes és erőteljes. A Resilient közepén pedig kiváló dinamikus játékot hallhatunk a hangszeren. Ajánlom azok figyelmébe, akik eddig nem értették meg, mit jelent a dinamikus játék. Viszont nekem már néha túl sok.
Állati unalmas. Céltalan akkordozgatás. A dobstílus meg baromira nem illik bele ezzel a sok duplázással. A Meer volt az első dal, ami tetszett egy kicsit rajta. A legvégére viszont konkrétan feldühített...
A Kosmonument még felkészületlenül ért, de azóta nevelt itt egy-két kolléga. Eszméletlenül bizarr banda ez, ami valóban új utakat tör, miközben a pszichedelia tradícionális elemeit is segítségül hívja.
Nagyon teszetosza ez a zongora (és a dobgép is, jaja)... Amúgy meg egy közepesen gyenge sufnituning...
A hangulatot a zúzda és brutalizmus elé helyezték, amihez minden elismerésemet megkapják. Az ordítás időnként hasonlít Vikernes korai lemezes torkozásához.
Eléggé nem sikerült behangolni a gitárt a "dal" elején. Esetleg direkt lehetett a dolog. Mikor már elegem lenne belőle valami változik. Szóval ügyes. És galád hangulata van.
Nekem kimondottan tetszett ez az ének. Kíváncsi vagyok, hogy az ezt lehúzó pontozók közül hányan szeretik a Cynic-et, ahol nagyjából ugyanez az ének + hörg... Vagy mondhattam volna a Falloch-ot is. Vagy a Soen-t. Ott sokakat nem zavart. Nagyon fasza a basszerjáték, és egyáltalán kiváló a dalok "alja". A prímhangszerek meg izgalmas váltásokkal szórakoztatnak. Biztosan sokat fogom még hallgatni.
Bobby Jarzombek úrnak köszönhetően a zenei összhatásra szinte egyáltalán nem tudtam figyelni. Ilyen gusztustalanul szétdobolni egy lemezt... Pedig ez nem a megszokottan maszturbálós progmetál. De sajnos újat sem mutat. Sokat elmond, hogy a halk és az akusztikus részek tetszettek a legjobban (Lighthouse pl.). Az efféle produkciókat élteti leginkább a "szakma". Hát, ahogy nézem, a 'forgácson nem lesz hosszú élete, én meg büszke vagyok rá, hogy nem vagyok a "szakma", csak egy hozzá nem értő pöcs fikagép :-D:-D:-D . . . . Az utolsó daltól hirtelen felhördültem, és lecsaptam még két pontot... Az már fájt...
Nem igazán az én világom ez az alternatív metalos hangvétel, de az igényességet nem lehet nem értékelni.
Túl sűrű, ezáltal fárasztóvá válik elég hamar. Pedig vannak benne jó dolgok.
Nekem tetszik. :-) Monoton, de hangulatos, ha a lemez első fele is lenne olyan erős mint a második, még többet is adnék neki.
Egy hajszállal a Kosmonument izgalmasabb volt szerintem, de ez nem több ennél a fél pont különbségnél. Továbbra is nagyon érdekesnek és jónak tartom, amit ez a csapat csinál, persze nem lehet akármikor meghallgatni, ahhoz túl nehéz, de ez nálam nem von le az értékéből.
Hát ez nem sikerült túl emlékezetesre.
Semmi világmegváltás, de jó lemez. Tetszenek a rövidebb instrumentális darabok is.
Nemhogy egy hangra nem emlékszem az előző lemezükből, de még arra sem emlékeztem hogy szerepelt itt, pedig nem volt régen. :-) Szóval biztos nem volt maradandó élmény. Ezt viszont nagyon jól összerakták, és bár továbbra sem nagyon szeretem ha egy lemez egy szám, mert így elég nehéz szünetet tartani, ha valami miatt kell, de erre mégsem adhatok kevesebbet.
Felejtős.
A befejező monstrum most nem esett túl jól (egyébként nem rossz az se, csak most kevesebb türelmem volt hozzá), de ettől eltekintve azt kell mondjam, hogy alapvetően tetszett. Nem lennék igazságos, ha nem adnék neki kicsivel többet, mint a Dream Theaternek múltkor.

Vélemény, hozzászólás?

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.