Hangpróba #251 - 2013. december 14.

Téli estékre erősen ajánlott. - További kellékek: forralt bor, takaró, meleg szoba és egy jó könyv. - Simogat minden perce. :) - Lehet, hogy zeneileg semmi új nincs benne, de a jó zenéhez nem is kell mindig megreformálni a dolgokat.
Egy ilyen stílusú zenéhez egy erőteljes férfihang dukál, egyébként semmi baj nincs vele, hiszen ez egy okosan felépített album. - Most csak ennyi, de lehet majd egyszer több is... talán majd a kandalló mellett. - Próbateremben meg elfér... :)
Nos, ha a "szipálcsőr" pár körrel ezelőtt 8,5-et kapott, akkor ez most 9-es. - Mivel a szólók kicsit hátrébb kerültek neheztelek a bandára. - Egyébként kitűnően egyensúlyoz a zenekar a thrash és death stílusok határmezsgyéjén. :)
Átlagos album, amely nem képes kitörni a stílus korlátaiból. Mindezek ellenére hallgatható, és ajánlott, de túl nagy dolgot ne várjon senki tőle. - Majd legközelebb.
Kellemes csalódás. Ha az ember túljut az első megrázkódtatáson - ami az album hangzásából ered - akkor kellemes meglepetésben lehet része. Komolyan tetszik, bár hallgatni nem tudnám mindig. :) - Pontlevonás csak a cinek miatt jár... - A műfajjal most ismerkedőknek is bátran ajánlom.
Ilyen fájóan primitív hangzással felállni 2013-ban már-már bűn. Ráadásul az egyetlen egy értékelhető dal is egy Sodom feldolgozás... Igaz az is elég gyatra minőségben "tálalva".
Nos, az hallatszik az albumon, hogy cirka egy hétvége alatt játszották fel az albumot... A bemutatkozás mindenesetre megtörtént, s ha sikerül kicsit összeszedniük magukat a következő albumra akkor lehet, hogy még értékelhető produkciót is kapni fogunk majd a jövőben.
Pont mint egy filmzene... S azt hiszem ennyi.
DM "hívőként" elismerem a bandát, de sajnos az általuk tálalt formában számomra kevésbé értelmezhető a zenéjük. Persze ez az értékeiből semmit sem von le, de szerintem el kéne kezdeniük "slágereket" gyártaniuk, mert sajnos az egésznek olyan "legyünk undergroundabbak a már underground stílusban" szaga van. - Talán majd legközelebb.
A sokak által agyonmagasztalt Agony album méltó utódja. - Lehet, hogy kevésbe hat a "megasound" miatt egyből, de tessék venni a fáradságot és agyonhallgatni. - Majdnem tökéletes. :) - Kevés zenekart tudnék most felsorolni akik ilyen tömény hangzással "dolgoznak". :)
Nagyon igényes,minőségi zene, de semmi nem fogott meg benne.
A zene nem az én zeném, az énekesnővel kapcsolatban meg nem tudtam eldönteni, hogy az énekmodorában van valami zavaró, vagy a kiejtése fura időnként, de összességében nem hallgattam szívesen.
Nem kerültek be azon kevés zenekarok közé a műfajban, akik fel tudják kelteni az érdeklődésem. Hell:Off.
Nekem erősebbnek tűnik az elmúlt lemezeinél, de lehet csak elfogulttá tesz, hogy a születésnapomkor adta ki. Vannak ilyen kései-Bathory utánérzés pillanatok benne, de annyira nem egyértelműek, hogy negatívumnak érezzem őket.
Nahát, van ilyen és magyar? Ez egy örömteli felismerés, és annyira nem is rossz, de azért a nemzetközi mezőnyben kicsit erősebb játékosok is vannak.
Egyszerűen kiváló. Nagával ellentétben engem a borító alsó része ragadt meg jobban.
Örültem, mikor vége lett, ez nagyon nem az én világom.
Nem kell az ilyenekben megszólalni, én még mindig amondó vagyok, itt is azzal törik meg valami, hogy nincs meg az énekben az az erő, ami a zenében igen. Pedig amúgy még tetszik is a srác hangja.
Egyszerűen brutális ez a nyomasztó, fenyegető hang, hogy ezt zenében így kivitelezik. Nem éppen kellemes hallgatnivaló, de ebben fura mód ez a jó.
A sok ingyombingyom eltakarta, hogy valahol a mélyben elvileg death metalt hallgattam, ami az esetek nagy részében nem működik nálam, szóval ez pozitív, meg így néhányszor még tetszeni is tudott, de egy idő után valószínűleg idegesítene/fárasztana, hogy néhol olyan komplex, mintha két dolgot hallgatnék egyszerre.
Nem annyira összeszedett és egységes, mint mondjuk a Haken, de a Karnivool lemezével ellentétben legalább a minőség kiegyensúlyozott (hogy csak az idei év hasonszőrű lemezeivel vonjak párhuzamot). Az Asymmetryn talán több volt a jó dal, mint itt, viszont ott volt néhány töltelék dal is. Elsőre még jellegtelennek tűnt, de azóta minden egyes hallgatásnál egyre jobban tetszik.
Sztem a zenét nem sikerült a csajhoz passzintani, volt egy-két pillanat, ami tetszett, telán a Bird of Pray végének zongorás levezetése maradt meg leginkább. De igazából mindegy is, mert a metálos részek alatt elég modoros az ének ahhoz, hogy elvegye a kedvemet mindenfajta további ismerkedéstől. A Dios manírokat meg kifejezetten rühellem, a KSE Holy Diver feldolgozásában is csak azért tetszik, mert vicces. Szóval, ez most nagyon nem talált be.
Annyira nem hiányzott, de profin összerakott kerek lemez. Nekem sok helyen a Chimaira ugrott be, itt némileg kevesebb a groove és sokkal kevesebb az emlékezetes riff (no meg azért a vokál sem annyira üt), de semmi igazán rosszat nem tudok elmondani.
Nem mondom, hogy rongyosra fogom hallgatni, de ha élvezettel hallgat az ember fia egy lemezt, akkor arra miért is ne adjon jó pontot? Már pedig ez nagyon kellemes perceket szerzett nekem. Tipikusan az a fajta muzsika, ami háttérben is elduruzsol, de ha odafigyelek, akkor is tudok mindig újabb és újabb érdekes dolgokat felfedezni. Egyébként a Falkenbach-hal talán 15 évvel ezelőtt találkoztam még, de a neve egyébként pozitívan maradt meg emlékeimben, úgy tűnik nem véletlenül.
Javaslom a zenekarnak (vagy embernek?) a Borzalom nevet felvenni, az is kifejező lenne a zenét illetően.
Teljesen hidegen hagynak ma már az ilyen zenék, engem még a háborús témákkal sem győznek meg (sőt). Pedig a hangzás nem rossz, és még jellegtelennek sem mondanám, de az az érzésem, hogy ez már inkább afféle múltidézésnek való, és nem igazán érzem, hogy bárkinek is szüksége lenne rá. Egyetlen erénye van, ezek után van kedve az embernek előszedni a régi Immortal/Marduk lemezeket.
Izgalmak nélküli lemez. A régi sepu/pantera majmoló időket idézi.
Talán volt egy pár jó téma, de ebből nekem az emlékezetes pillanatok hiányoztak. Bár ez a post zenék 95 %-ára elmondható. Annyira a rövidsége talán nem baj, bár azért még egy tétel jót tett volna neki. Egy fél pontot kap a néhol tetten érhető gótikus hangulatért.
Elsőre még ennél is szigorúbb akartam lenne, második hallgatásra megenyhültem, de éreztem, ebből nem lesz barátság. Én is elsősorban az öncélúsággal és a sznobsággal tudok mint vádakkal előjönni. Különösen az idén megjelent Gorguts lemezzel összehasonlítva tűnik nekem gyengének ez a lemez.
Ez így ebben a formában nagyon nemgyerebe, pedig nem lehet azt mondani, hogy ellensége lennék a komplex muzsikáknak (sőt). A szimfonikus metált bizonyos esetekben tudom szívlelni, de e a banda imidzsében és megszólalásában sem azt hozza, amit szerintem ebben a stílusban alkotni lehetne. Death metalként meg szerintem kifejezetten gyenge, úgyhogy max. a zenei teljesítményt lehet díjazni, de élvezeti értéke elég gyér volt.
Szeretem a prog rockot de mostanában egy kis túlkínálat volt belőle ( meg post-ból is br nagyon jók voltak) pörögjünk egy kicsit!
Disney-vel leöntött Black Sabbath. Itt-ott kellemes de végén már túl sok
Semmi különös.
Voltak jó pillanatok.
Eddig sem szerettem ezután sem fogom szeretni a depresszív black metalt. Betyárbecsületből végighallgattam, senkit nem akarok megbántani ezért 5
Nem bírom a németet
Egyszer végighallgattam,de nem sok maradt meg belőle.
Háttérzenének jó.
Egy szám is elég lett volna belőle. A dob miatt kep egy 6-ost
Csillagos 10. Első hallásra az Agony után csalódásnak tűnt de aztán beérett. A tempó irgalmatlan, de ami a legjobban megfogott az a dallamos hörgés (Wrath of Posseidon). A temetésemen pedig a Labyrinth szóljon! Döbbenetes egy anyag. Azért a hangmérnök még túlórázhatott volna rajta egy kicsit.
Inkább ez, mint a Blank Faces. Változatosabb, számomra a hangulat is jobban átjött, leköti a figyelmem. Az ének is értékelhetőbb. Utazgatós muzsika. A borítón törpölhettek volna még pöttyet.
Az 57 éves Apám hallójárati orgazmust kapott tőle. De most én pontozok. Nekem ennyit ér, mert finom, kedves, hagyományőrző taktusok követik egymást kellemes felépítésben, de magamtól nem hallgatnám. Majd fogom úgyis, ha Apám által megy...
Nekem ez buta és fájdalmat okoz. Sose kedveltem a stílust.
Nem én vagyok a célközönség. Kiszámítható minden perce.
Értem én, hogy mi lett volna itt a koncepció, stílusán belül még jó is, ezt nem vitatom, de nem fogom hallgatni soha többet. Másfajta sötétségre és gyötrelemre vagyok kíváncsi, nem erre.
Fasza kis black. Nincs túlbonyolítva, de nekem működik.
A lassabb részek még hallgathatóak is, de a többi az eléggé vérszegény.
Ezt a 3,5 tracket azért szerintem meredek nagylemeznek titulálni, de ők tudják. Csak azért 6 pont, mert az artworkre megy +1. Az ének nagyon semmilyen és a zene is untat zömmel. Egyedül a Degradation volt számomra emlékezetes, de egy nagylemezről ennyi kevés... Jöttek ki sokkal tartalmasabb post anyagok is mostanában.
Ugyan az előző lemezük közérthetőbb volt, de mit sem von le ez a tény jelen anyag érdemeiből. A technikai tudás megkérdőjelezhetetlen, a lényeg viszont a rettenetesen sötét és vészjósló hangulaton van. Tömény hangképek szaggatják a lelket és készítenek fel az apokalipszisre. Kevesen képesek erre!
Sűrű egy anyag. Birkózok vele már egy ideje, de nem minden részével sikerült megbarátkoznom. A szintiszőnyegből és a szimfonikus csodákból a kevesebb minden bizonnyal több lett volna és akkor nem is fáradna el az ember már a felére. 54 perc ebből sok(k).
Ez nem más, mint a következő Krux/Candlemass lemez női vokállal... de pont ez a gyengém. A női ének és a súlyos riffek nehezen találtak egymásra egy-két dalban, túl nagyok a kontrasztok, de alakul ez még...
Sok sok dara, a fülemnek meg csak kása marad:( Hallottam már rosszabbat is a műfajban, zeneileg sem amatőrök, de ez a monoton üvöltés kikészít. A gitárszólók meg...lélektelen ujjkoptatás.
Megszokott minőség a megszokott stílusban, sem előre, sem hátra mutatva.
Kinézete alapján választottam ki értékelésem következő lemezét, hadd lássa el kivégző szerepét. Ólommal, álommal nem spórolt, s végül a teljes sötétséggel ajkain táguló pupilláim felett homlokon csókolt. :)
Nincs gond ezzel a hangzással, a lemez viszont amolyan tucat black. Varázslat nélkül ez nálam nem működik.
Lapos, de hangulatos jammelgetés, semmi több.
Technikás, változatos és számomra igencsak idegesítő anyag.
Ez nagyon nem az én köröm lesz:( A srácok belekerültek a borítón láthatóhoz hasonló témalabirintusba és ott rohangásznak 54 percen át. Vannak jó pillanatok, de annyira tömény, hogy mire felkapom a fejem valamire, már 3 témával előrébb járnak. Az ének meg...ennyi: braahh braaah brahaha braaaah braaaah brahaha (itt jön egy kis szinti szimpfó, hogy művészi legyen) brahahahahahaaaaa!
Na ez az a zene, ami biztos jó, csak ne kelljen még egyszer hallgatnom.
Jó ez, de én is inkább Candlemass. Azért elől lesz még egy ideig, hátha...
Ez most nagyon nem jött be.
Már egy ideje hallgatom, a korábbiak kimaradtak. Ha ez a megszokott minőség, akkor azokat is meg kell ismernem.
Sötét, hangulatos, gyötrelmes.
Szar hangzás? A Gyötrelemhez képest ez amúgy Dimmu Borgir sound :) Lehetne benne mondjuk több pihenő, öregszem. Fasza háborús black.
Mostanság elég sok múlt századi kazettademót hallgatok hobbiból, azok közt sok ilyen van. Semmi változás a 20 évvel ezelőtti zenéhez képest, a hangzást leszámítva. Ami viszont már túl tiszta is. Tetszik.
Nem rossz.
Első meghallgatás után 10-ről indul. A Dodecahedron death metálos verziója. Egy önálló életre kelt, súlyos és sötét Dolog. Számomra erről szól a metál zene. Súlyos és Sötét Dolgokról.
Vegyük a Rhapsody-t: olasz, szimfónikus, giccses. Mint ez. De míg annak a zenének ezek jól állnak, ha lehet ilyet mondani, a death metálnak nem, legalábbis engem nem győzött meg arról, hogy szoknom kellene az anyagot. Nem a töménységgel van a baj, egyszerűen semmilyen hangulat nem jött át belőle. Kétségtelen, hogy zeneileg ultraprofi, de ettől még nem fogom hallgatni.
Volt benne egy-két élvezhető gitárjáték.De remélem nem futok össze ezzel mégegyszer.
Nem nekem készült,egyáltalán nem tudott megfogni.
Ugyan az a bajom ezzel mint eddigi munkásságukkal.A gitár és dob terén teljesen rendben voltak eddig is most is,ám az ének számomra még mindig nem nyeri el tetszésemet.
Szép csak számomra unalmas.
Találó a név,gyötrelem volt végighallgatni.
Számomra kicsit iparosmunka volt,ettől függetlenül elhallgatható.
Nagyon jó debutálásként,nem tökéletes vannak hiányosságai.De a figyelmemet azt biztosan felkeltették.
Van egy sajátos hangulata,de nem tudta teljes mértékben lekötni a figyelmemet.
Iszonyúan jó! Így kell death metal-t játszani 2013-ban!
Hangzás tekintetében számomra kicsit hullámzó volt. Egyik pillanatban teljesen élvezhető,utánna meg már fárasztó/túlspilázott.
Régóta hallgatom már őket, de most állt össze nekem igazán ez a zenekar. Nem itt vannak talán a legjobb dalaik, de összességében mégis remek album lett. Nem igazán kedvelem az ilyen maszturbálós gitárjátékot, de Sam Vallen témái már annyira őrültek, hogy nem bírok ellenállni neki. Ausztráliban az elmúlt években nagyon tudják, hogy kell prog. metált játszani.
Kicsit furcsa volt elsőre az ének miatt, de a végére már nagyon elkapott az egész. Epikus Doom Metal pedig mindig jöhet.
Semmi értékelhetőt nem találtam benne, úgyhogy ez a 3 pont is igazából csak annak szól, hogy kevesebbet nem nagyon szeretek adni.
Ha ennél kevesebbet adnék neki, akkor megcsalnám magamat, de rosszul van felosztva az album, mert az utolsó 3-4 dal eléggé lapos lett szerintem. Ezzel pedig az a baj, hogy hiába tetszett előtte, a végén inkább keserű szájíz marad.
Igazából nem rossz, az első 2 dalt még élveztem is, de sajnos be kell látni, hogy végig ugyanazzal operál a zenekar és akaratlanul is jócskán csökkent a figyelmem az album második felére.
Érdekes, nálam pont az erőteljes hangzás húzta fel némileg. Egyébként tényleg egy középszerű BM sorlemez. Nem hat meg, de nem is zavaró.
Volt benne egy-két érdekesebb momentum, például a merengős Unexisting Time egész jól esett, egyébként ez sem lett túl fantáziadús.
Olyan, mintha egy EP lenne, fogalmam sincs miért ilyen rövid, pedig szívesen hallgatnám még. Nagyon erős atmoszférája van.
Nagy gond tényleg nincs vele, de nem sikerült túlságosan emlékezetesre.
Korábban is próbálkoztam már velük, de akkor sem és most sem állt össze nekem ez az egész. Van death metal és van mellé valami operára emlékeztető szimfonikus hülyeség, de a kettő nem tudja kiegészíteni egymást. A szimfonikusok semmi pluszt nem adnak, még egy kis hangulatot sem (ellenben pl. a Septicflesh-el), inkább csak giccses lesz tőle az egész album. És hát a metál része sem különösképpen élvezetes.
Nem sikerült mindig passzítani a csaj hangját a zenéhez, néha váratlanul ért és meglepett, de ezt nem pozitívumként éltem meg.Ezt leszámítva viszont nagyon is remek hallgatni való, semmiképp nem tucat zene.
Hát ez most nem jött át... vagy várjunk csak , talán mégi.. ááá nem.
Újra meg újra rájövök hogy engem ez nem érdekel.Pedig volt idő hogy szívesen hallgattam ilyesmit ma már nem, úgyhogy lehet hogy többet érdemel , de nálam most ez ennyi.
Semmi kiemelkedő, néha túl sürü, így akár unalomba is átcsaphat, egynek jó.
A hangulat nagyon jó, az ének szar,lehetne hosszabb és egy icipicit sötétebb.Egyelőre 7, aztán meglátjuk.
Amit vártam tőlük azt kaptam, kellett hogy beérjen hogy szokjam, de jó anyag.
Pofás kis svéd doom metal\rock zene ez, főként az énekesnő hangja tetszett, kellemes, bár érzelmek kifejezésében, képzettségben nem egy Anneke.
Igen, ez a megszokott minőség tőlük! :) Mondjuk nem ez a kedvenc albumom illetve újat már ők sem mutatnak, ezért a 9-es. Merítenek az összes korszakukból, egyik lassabb, dallamosabb tételt követi egy lendületesebb, black metalosabb. Igaz ettől eléggé kiszámítható minden, de ennél ne legyen nagyobb baj egy Falkenbach lemezen!
Ha depresszív black metal ÉS magyar, akkor a favorit a Vérzivatar. Ez a gyötrelem is nekem való :D, de a második fele tényleg gyengébbre sikerült. Pontszámilag ha a fent említett banda lemeze 9-et(!) ér nekem, ez összességében egy erősebb 6-ot.
The Destroyers Of All-t jobbnak éreztem elsőre (hangzásban most is), aztán rájöttem, szimplán csak máshogy jó (pl. lassabb, de sötétebb a Vermis).
A brutál megszólalás egy dolog... Profik a zenészek is. DE! Most értettem meg igazán, mit érez Nagaarum kollega 1-1 ultrakomplex death lemezt hallgatva :D Tetszett 1-2 téma, meg nem rossz cucc, csak agyontechnikázott, 2 végighallgatás után túl sok maradandót nem hagyott bennem. Elcsépelt duma, de a kevesebb néha tényleg több! Ha már szimfonikus metal, akkor black megközelítésből a Carach Angren-nél maradok, sokkal hatásosabb. Most ez ennyi, de hátha később jobban beérik!
Egy dolog hiányzik belőle, mégpedig a fantázia... Egy Svoid, Kuth, Kolp vagy Velm mellett ez egyszerűen nem tud labdába rúgni. Először 5 pontot adtam, de a második fele már gyötrelmesen gyatra.
Érdekes és gyilkos. Néha a Nachtmystium jutott róla eszembe. A borítón lévő gépfegyver csöve a ruszki AK47, a tusája az amcsi M16 gépkarabély a középrésze és a sátorvas a német MP38 géppisztoly darabjai. Semmi baj nincs ezzel a hangzással. És nem csak azért mert black metal.
Néha a U2 jutott róla eszembe. De csak néha. De miért ilyen rövid??? A végére egy kicsit egysíkúvá vált
Bár úgy volt, hogy kihagyom a kört, de Mike bejegyzése rábírt erre a lemezre. A Dodecahedron tavalyi lemeze nagyon kellemes Dolog volt számomra, így nagyok voltak az elvárásaim. A hasonlat is jó, úgyhogy kapja a pontot!
Nem érint meg ez a zenei világ, gyorsan elunom a 'zagyam rajta.
Közérthető Ulcerate lemezről nem tudok...nekem ez öncélú, sznob és értelmezhetetlen zene. Nem dőlök be annak, hogy mekkora újító zenekar ők.
Az egyik legkidolgozottabb és legintenzívebb metálzenei anyag amit valaha hallottam, ám ha valakinek ellenérzései vannak, meg tudom érteni, már csak azért is mert elsőre nem nagyon működött a lemez. Sok hallgatás és még több idő kell neki.

Vélemény, hozzászólás?