Jó, de elköszönök tőlük...

Oltárira untat engem az ilyen fajta southern cucc... Ozzy sem hatott meg soha... Még nem vagyok a legvégén, de ha még egy gitárszóló elhangzik, még három pontot sem kap. Hihetetlen, hogy egy ember ennyi idősen is azon izgul, hogy elég jó gitárosnak tartják-e... :-/

Jó ez, bár egy kicsit egyhangú.

Az Epica azon kevés bombanőt bedobó metalcsapatok egyike, amit nagyon csípek. Talán azért, mert Simone éneke mögött egy elég kemény zúzda úthenger dübörög (természetesen a külseje mellett az éneke is rendben van). Az egy-két sablonos megoldást még megtűröm benne. Örülök neki, hogy tartják a szintet, és nem puhulnak el. Én nem köpöm le a Theriont sem a Vovintól (sőt, ugyanolyan értékesnek érzem, mint a Thelit és a korábbiakat), ez pedig hajaz az új Therionra, úgyhogy hajrá!!!

Néha erőteljes hangjegytologatásnak éreztem.

Nekem pont a grindes részek miatt tetszett egy kicsit, ugyanis a punkot eléggé eszem. És punk + death metal = grindcore. Bár alapjában véve egy kicsi kedvem sem volt a hallgatásához.

Eszményien szólal meg. Mellesleg punkosan thrashesen blackes...

Kiváló cucc ez.

Korrekt. Az elejétől a végéig tartó riffelés lehántotta a bőrömet... Idegesít az ilyesmi.

Direkt leszarom, hogy rádiók játsszák. Metálbandák! Így szól egy basszusgitár!!! Olyan, mint egy Rockba oltott Depeche Mode, tehát Ákosra is hajaz egy kicsit. A Válaszok nélkül és a Pipacs 100 pontos dalok. Meg az Éjszaka is. Jól van, nem szarozok kilenccel, kilencféllel, ez egy tökéles lemez.

Kedvemre való zene, húzós, jól összerakott nótákkal.

Pár nótától eltekintve sosem érintett meg különösebben a BLS zenéje. Ezen is vannak kellemes momentumok, de nem lesz maradandó.

A Lux Occulta eddig sem volt egy nagyon klisés zenekar, de erre azért nem számítottam... Megvan a hangulata, de számomra nem kellemes hallgatnivaló, fáraszt. A régebbi lemezeiket jobban szeretem.

Mindig is nagyon bírtam őket, mert érdekes, színes, szórakoztató zenét játszanak. Simone pedig amellett, hogy dekoratív, még jól is énekel. Számomra a Design Your Universe a csúcslemezük, ez csak kevéssel marad le amögött.

Jó ez is, és elmondhatjuk (szerintem), hogy megint egy jó kis körön vagyunk túl. :-)

Ennek most nincs rám különösebb hatása.

Semmi meglepetés, jó, mint szinte mindig.

Nálam semmiképpen nem árnyékolja be az előző kör nagyágyúit, de nagyon ott van a nyomukban :-). Kiváló muzsika vitathatatlanul.

Mindig is szerettem őket. Nem újítják meg a rockzenét, csak (számomra) nagyon kellemesen, jól muzsikálnak.

Nem leszek rajongójuk, sem nekik, sem általában az alternatív zenének, de el kell ismernem az értékeit, a zenei tudást, és a szövegek is érdekesek ez esetben. Messze nem azonos ez a (jogosan) álentellektüel nyavalygásnak titulált dolgokkal.

Ellentétben az Autopsyval, nekik a legújabb lemezeik is tetszenek, sőt azt érzem, hogy most nemesedik ki igazán a történet.... A jó bor esete...

Szerintem a lengyel Corruption (a hp-n is szerepeltek!) lényegesen jobb ebben a közegben. Az Ozzys orgánumot meg nem szeretem most sem.

Csak az volt a dilemmám lényege, hogy többet ér-e nekem ez a 8 dalos intro/outro, mint a nem tutti Fruttik. Hát nem....

Szimfónikus, jónős metálban tényleg a legjobbak közé tartoznak. Így tovább! Bár - a friss zenekari képeket nézve - most lesz némi szünet...

Postmetál, post Leningrádból. Ha valaki a black titulust is oda kívánja illeszteni, lelke rajta, elfér. Egyszemélyes projekt, amely marcona arcát is fel - felvillantja, de a hangulati tényező és a változatosság az erős oldala. A Wither neurotikus sikitozása egészen elképesztő és az egész lemez igencsak nyomasztó.

Az első 3 lemezt szerettem, de amit az elmúlt 8 - 10 évben felmelegítettek, azt nem eszem meg. Nem mintha rossz lenne vagy hallgathatatlan, egyszerűen csak nem érdekel már.

Egyik lemezükkel sem sikerült megbarátkozni, most sem lesz másként.

Rendesen odatették a helvét gyerekek magukat. Erős dalok, kiváló gitár és dobmunka (Nagaarumnak igaza lehet a blastbeatet illetően....) hallható a korongon. A dupla cd-t azért enyhe túlzásnak érzem.

Ők is a kazetta-korszak gyermekei. Emlékszem, milyen sokat kellett várnom az első lemezükre, hogy végre megérkezzen kedvenc boltomba. A zene azóta sem sokat változott, inkább a hangzás lett mai. Erős, húzós középtempós thrash jó énekessel. Jöhet!

Olcsó poén lenne azt mondani, hogy nem vagyok bölcsész! A szomorú az, hogy hallgató sem....

Na! Na! Ez már inkább ínyemre való. Frankós dalok, megszerkesztett, jól összerakott lemez, mentes az Autopsyban számtalanszor felbukkanó zenei 'bullshit' áradattól. A házi versenyben nálam toronymagasan nyertek óckúldettben.

Kicsit többet terveztem adni erre a lemezre, mert a 1919 Eternal a mai napig egy kedves lemez számomra, de elvettem még vagy 1,5 pontot, mert egyszerűen kiakasztó a kötelező jellegű gitárbaszkodás minden számban, még a líraiba is sikerült odapiszkítani azt a borzadályt, amit inkább ne hívjunk gitárszólónak. Az is eléggé feltűnő volt, hogy az énektémák sokszor Ozzyt idézik, ami ugye nem véletlen, de mégis kellően erős ez az áthallás számomra ahhoz, hogy zavarjon.

Ez az első lemez amit hallok a csapattól. Két dolgot érzek a zenéjükkel kapcsolatban, az egyik a totál sablonosság, stíluspanelek használata, a másik, hogy ezekkel együtt is szórakoztató, minőségi a végeredmény. Én nem érzem meghatározónak a Therion hatását, sokkal inkább a Nightwish-t. Egyébként biztos mindenkinek megvannak azok a bandák, lemezek, amik a fő érdeklődési körön kívül is maradandó társak. Nekem is megvannak és úgy érzem már nincs hely bennem más bandáknak, de ezért még nem fogom lehúzni őket.

ahhoz elég sok grindcore-os tufaságot írtak bele a srácok a számokba, hogy totálisan elutasítsam a lemezt. A maradék is 12 egy tucat jellegű őskori death. 20 éve lerágott csont.

Szeretem a srácok szinte teljes diszkóját. A házi kedvencem a Manifest lemez, de 8-nál semmiképpen sem kevesebb ez a mű sem. Ők az extrém metal Motörheadjei.

Na! A Schammasch megadja számomra azt a pluszt, amit a stíluson belül az előző kör két magasztalt hőse nem tudott. Nem véletlenül írtam mindkét lemezre anno (Triptykon, TGOO), hogy jó, jó, de nekem vannak fenntartásaim és hiányérzetem mindkettővel kapcsolatban. A Contradictionnél viszont nincs. Már el is halványult a másik két lemez a szememben! (jah, és a hosszát sem éreztem meg. Lehet nem véletlenül)

Ennyire rétegzett, tökéletesen felépített és meghangszerelt alternatív pop/rock ma megszólalásában, hangulatában és mélységében egyedüli a magyar színtéren. Ez a lemez talán a legdurvább utazás eddig a csapat világában, ami kifordít, ellenállhatatlanul belém vájja a fogait és odatol az elé a mocskos tükör elé. Hát mi az underground, ha nem ez? Szóljon csak a rádióból. Talán valami érték is eljut pár üresen kongó fejbe. Rosszabb pillanatokban életveszélyes tud lenni. Tökéletes.