Nem tudom, mit hallotok ebben, ami olyan jóvá teszi számotokra. Erősen harmóniamentes valami, egy siralmasan rossz énekessel. Néha a belassulós részek különlegesek - egy nagyon kicsit.

Majdnem lekéstem vele. Nagyon bitangul szól.

Mikor meghallottam, hogy Greg Mackintosh death metalt fog nyomatni, pont erre a végeredményre számítottam. Nos, szerintem ezt a lemezt bármelyik középszintű death banda megírta volna. Sosem értettem a nagy rajongást Mackintosh iránt. Kábé annyira túlértékelt zeneszerzőnek tartom, mint Tony Iommit. Ezen a lemezen is céltalan hangjegytologatást hallok mindössze. A Paradise Lost sem érdekelt soha, kivéve a popos lemezeiket, valószínűleg pont azért, mert ott Gregnek sokkal kevesebb szerep jutott, és mert azon bandában legalább van egy jó énekes. Itt az sincs. A jó hangzást sem érzékelem. A tamok valami borzalmasan konganak, a gitár meg bár nem tartozik a dinamikus hangszerek közé, itt sikerült minden másnál statikusabbra vasalni.

Ismerkedünk egymással.

Létezik az a bizonyos death metal hangköz, hangsor. Ha egy lemezen csak ezek szerepelnek, a végeredmény valami szörnyű... Az ének is kikészített.

Régóta készülök egy Beastie Boys kritika megírására, mivel a hangszeres rap nagy szívügyem, de a HC köntösbe bújtatott rap is prezentálható izgalmasan. Az összkép azonban vegyes, mert pl. az I Will Always Love You szövegétől kb. hánytam. Hősöket avatni az USA bérgyilkosaiból (nincs sorkötelesség!!!), akik Afganisztánban, Irakban, Szomáliában, meg a jó ég tudja még hol aprítják a lakosságot és rombolják a történelmi emlékeket (bizonyítékokat!!!) erős ostobaságnak az eredménye. A lemez viszont jó...

Erőeljesen sznob zene ez. De a nagyobb baj az, hogy nem elég érdekes. Tipikusan magyar, vagyis semmilyen, időnként erősen hangulattalan számomra. Vaktában vaker, zenei legózás bevált, emiatt unalmas elemekből. Egy-két dal nagyon jó rajta mondjuk... A The Whirlpool például...

Mire elkezdett volna jó lenni, már fárasztó lett. Aztán mire nagyon fárasztó kezdett volna lenni, már megint jó volt. Tudja a tököm, hogy tetszik-e...

Varázslatos, izgalmas, újító.

Ahogy Insomnium mondja... Annyira nem is rossz, viszont a Born To Be... című feldolgozásbaromságot igazán lespórolhatták volna... Amiatt lekaptam fél pontot.

Tökéletes. Stílusában szinte biztosan az év lemeze lesz, a teljes mezőnyben majd meglátjuk, de nem esélytelen. :-)

Nagy csalódás az előző kiváló lemez után, ezt kénytelen vagyok eléggé izgalommentes tucatárunak nevezni. És a viszonylag sekélyes tartalomhoz képest túl hosszú is.

Egész tisztességesen megtanultak svédül. :-) Lehet, hogy ez már szinte perverzió :-), de nálam ezt az anyagot is a Bereft-féle cammogós darabok viszik el igazán.

Meglátjuk, mi lesz a vége...

Hát, ha összevetem az Incantationnel, de akár a Vallenfyre-rel is, akkor ez elég keveset nyújt számomra.

Nem igazán az én világom, néhány darabja viszont még így is bezúzta a fejemet...

Nem rossz, egészen jó dalokat sikerült összerakniuk, de az énekhang nem tetszik.

Helyenként ötletes, helyenként meg baromi idegesítő. Mindenesetre van benne fantázia.

Én különösebb újításokat nem hallok itt, de ez a világ továbbra is megvesz magának, ráadásul ezúttal abszolút hitelességről is beszélhetünk, lévén ezek a jóemberek Bahrainben leledzenek. :-) Egy kicsit változatosabb, akár nem extrém részeket is tartalmazó vokál tényleg hatásosabb lehetett volna, de így is kiváló befejezése egy egyébként is jó körnek.

Már az előző album is tetszett, ez is tetszik (bár egy picivel kevésbé, mint az). Értenek a dalszerzéshez.

Nem akarom ajnározni. Volt jobb lemezük.

Messze nem kimagasló, de egy vállalható, erős albumot rakott le a német horda. 12 nóta nekem sok egyszerre belőlük.

Tényleg érezhető egy határozott javulás. Amíg az előző jó, ha két hallgatást megélt, ez már most többször is leforgott. A zsír hangzáson már meg sem lepődök, nemhiába ők szőrőstökű profik.

Nyolc pont és számomra az életmű legjobb darabja....

Nincs itt semmi baj. Old school death, és mint ilyen, nem csinál zenei forradalmat. Ne is akarjuk...

Látatlanul simán bevertem volna egy gyenge közepest, aztán jött a pofára esés. Ez sokkal jobb, mint számítottam rá. Nem hiszem el....

Zeneileg még értékelném is, de a mesterkélt ének hamar elveszi a kedvem. Előzetes félelmeim beigazolódtak.

Színpadiasnak tűnik kissé...

Szerencsére mára az extrém metál és a (közel-) keleti folk hatások elegyítése nem számít újdonságnak és úgy gondolom sokan teszik ezt tartalmasabban, izgalmasabban. Persze nem rosszak az öböl-parti gyerekek sem, de nekem mások az elvárásaim.

Legyen bármekkora király ZW, a lengyel tanítványok simán kenterbe verik southern/stonerben. Ők ugyanis tudnak dalokat írni. Jobbnál jobb stoner himnuszok repkednek itt méltó sounddal és némi humorral fűszerezve.