Nincs olyan súlyosan lehúzós hangulata, mint egy Eternitynek vagy A Fine Day to Exitnek (megint régi anyagokra kell hivatkoznom, de ez talán nem véletlen...), ezzel együtt igen szinvonalas zene, amit adott pillanatban nagyon szívesen hallgatok.

Semmi olyan nincs itt, amit ne hallottam volna milliószor, és egyébként is, már azt hiszem említettem, hogy nekem az Esoteric-féle vonal jobban bejön, ahol nem annyira a méla szomorkodás, hanem inkább a drámai, sőt apokaliptikus hangulat a jellemző.

Lesz, akit erősen meg fog viselni, nekem nagyon bejön a hangulata. Tény, hogy igen "sűrű" anyag, dehát ez egy ilyen játék...

Egész érdekes, jó dolgok lennének itt... ha hallhatóak lennének rendesen. :-P Tudom, hogy így autentikus meg minden, de ez a hihetetlenül igénytelen megszólalás nem segíti a befogadást...

Nem rossz, csak kissé jellegtelen, pár Hollowman-szintű dal tudna lendíteni rajta.

Volt jobb.

Számomra csalódás ez a lemez, aki az igazi Prongot akarja hallani, az hallgassa a Prove Your Wrongot, vagy a Cleansinget, azok érdekesek, izgalmasak voltak, ez meg eléggé középszerű, hallgatható, de semmi különösebben érdekes nincs benne.

Nekem ez nem igazán tetszik. Doomban én könyörtelenül konzervatív vagyok: a doom legyen keservesen vonszolós, vánszorogjon és igenis a gitáros lehetőleg minél lassabban noszogassa át az ujjacskáit az egyik bundról a másikra. :-D Különben nem érzem át azt a jellegzetes, keservesen baljós hangulatot, ami egy jó doom sajátja. Ez itt nem igazán érvényesül, de még ez sem lenne tragédia, ha emlékezetes dalokat írtak volna, de ez is csak egy-egy momentumban jött össze. Egyszóval inkább maradok a régi lemezeiknél.

Tényleg nem átütő, de kellemes.

Ha tombolni van kedvem azt sem ilyen zenékre teszem. Ez nekem a semmivel egyenlő. Azt meg fel nem foghatom ilyen zenében minek 6-7 perces számokat írni, amikor már a 3 percesek is dögunalmasak... Jó, ez csak 2 nóta a sok közül, de akkor is...

Megosztó lemezeket hozott HP-ra az Anathema, mióta kigyomlálták a metált a zenéjükből. Volt, ami betalált nálam és volt amelyik nem. Most itt tart....

Egy szimplán jó doom lemez, ahol a tehetség szikrái meg-megcsillannak, de a maradandó élmény nincs meg. Talán máskor...

Nem figyeltem fel igazán a bandára sosem, ez ennek fényében nem is fog változni. Az rémlett, hogy korábban is zsúfoltnak éreztem...

Első két Entombed cd fanként nekem ez kevés,de a körülményeket figyelembe véve a lemezek sorába gond nélkül beilleszthető. Nincs mese, változnak az idők, én meg leragadtam...

A másik new yorki thrash csapat sem jelentet meg még egy The Years of Decayt, de a háziversenyt azért megnyerte..

Az említett lemezek tényleg jók voltak anno, de akkoriban egy Exodus, Dark Angel, Death Angel, Forbidden - és még sokáig sorolhatnám - jelentette a thrasht nekem és nem a keleti parti bandák. Ez a lemez csak pillanatokra tudott megragadni. Egyszerűen középszerű.

Mintha a korábban fel nem használt/kiselejtezett ötleteket próbálta volna felturbózni a csapat. Étteremben sem eszem hortobágyi húsos palacsintát...

Ez sem a napsütötte kánikulai délutánok zenéje. Atmoszférikus black folkkal, post-metálos ízekkel, jeges harmóniákkal és profi megszólalással. Érdekes!

Elindítottam és a család gyorsan el is ment biciklizni.....úgyhogy marad...hehe! Tetszik, különösen a lassabb tételek! Azoknak oltári húzásuk van.