Hangpróba #269 - 2014. augusztus 23.

Szeretem ha a dolgok tagolt formába vannak öntve. Itt pedig sajnos épp' az ellenkezője történt. Olyan szinteket tölt el ez a fajta muzsika, hogy ember legyen a talpán aki ezt igazából élvezni is tudja. Nem mondom, hogy rossz, de néha a kevesebb több.
Van itt modern metálos Deftones, 90'-es Crowbar, és a melankóliájáról (is) hírös Depeche Mode. Mi kell még, hogy egy ilyen turmix jól működjön. - Hmmmm... A mostani zenémhez kéne egy ilyen aranytorkú énekes. Hüp... Hüp...
Nem olyan rossz, sőt. - Pedig megjegyzem, nem az én stílusom. - De le kell vetkőzni az ember előítéleteit, s adni egy esélyt. :) - Szóval... Hosszas hallgatás után rájöttem, hogy ebben akkora stoner témák vannak, hogy a fülem ketté áll. - Szóval minden blekkernek most azt üzenem, hogy a hangszínen túl, nincsenek ördögi riffek, dallamok, harmóniák. Már mindenki eljátszott szinte mindent, csak jól kell tudni variálni a témákat. - Más: Ha pedig itt az énekes leszokna a károgásról, s elkezdene énekelni akár még a Niklas Kvarforth vezette Shining-ot (személyes kedvenc) is megszoríthatná. :)
Egy újabb "HM-2-es banda", ami nem tudja megreformálni a stílust. Tizenkettő egy tucat, a dobos pedig olyan unalamasan játszik, hogy ezt 2014-ben már büntetni kellene. - Talán majd máskor. A svédek már rendesen lefutották ezt a stílust... :S - Szóval hagyománytisztelet ide, vagy oda nekem a death metal-hoz már sokkal több kell. Sorry.
Ööö, hogy mi ez? Egy Underground black? - Akkor azt hiszem oda is való. - Legyen a pontszám annyi amennyit megérdemel ez a szörny. - Közel élvezhetetlen...
Elég bomlott elmére vall, ha a stonert black metal-al keresztezed. Hát itt meg jól megkapod.Néhol azonban elég jól működik a kohézió, de van amikor kicsit vagy inkább nagyon kicsúszik az irányítás... - Igazi szörnyet kapunk, ami csúf, de... olyan ölelgetni való. - A trve blekkerek lehet köpködni fognak a produkcióra, de aki egy kicsit is szereti a stoner-t, az még szórakoztatónak is fogja tartani. - Azért csak óvatosan. Én szóltam. :)
Még nem sikerült eldöntenem, hogy a banda mit is játszik, mert ez legalább annyira death metal mint punk, mert annyira punkmint grindcore, mert annyira grindcore, mint crust. :) - Olyan művészfröccs íze van a dolognak. :) Művészfröccs: 1 rész hideg víz, 1 rész szódavíz. :D - Szóval, ha nem is szórakoztató, de mindenesetre hozhat egy kis felfrissülést. :D
A keménymag Cleveland-ből jól megmutatja, hogy hogyan is kell ezt a stílust játszani. - Azt hiszem ennyi. :) - Koncerten biztos bedarálnának... :D
Azt hittem először, hogy ez egy demó. Aztán próbatermi felvételnek gondoltam. A nyolcvanas évek hangzását idézi az egész produkció, ami amúgy nem lenne rossz, s nem is az. Csak közben lassan eltelt már 30 év...
Első hallgatásra sem tűnik kellemetlennek, csak kicsit hosszúnak. Nem ártana ebben a stílusban (sem), ha kicsit direktebbre vennék a figurát. Ettől függetlenül élvezhető anyag, s végre nem a bejáratott károgást hallok, ami már nagyon cseszteti a fülemet. - Ha a következő albumra hozzák ezt a színvonalat, s még direktebbre veszik a figurát, akkor fel kell kötnünk a gatyát. :) - Jó ez, még így forró nyári napokon is. :)
Majdnem lenyűgöző. A hangzása etalon... így kell fél óra feletti számot írni. Mondjuk nekem pont a különálló dalok különbözősége hiányzott a magasabb ponthoz.
Nekem ez nem elég eredeti, minden dalban önkéntelenül azt figyeltem hogy épp melyik zenekarra hasonlít NAGYON az, amit épp hallok. Amúgy kellemes lemez és profi is, de úgy igazából nem sok pillanata vésődik bele az emberbe.
A Black Meddle: Part 1 óta igen figyelemre méltó zenét játszanak, remélem meg is tartják jó szokásukat a jövőben.
Hagyománytisztelő old school death, a releváns bandaneveket már mindenki vágja álmából felkeltve is. Ez egy kifejezetten jól sikerült darab...
Annyira nem szívügyem a vaskalapos black...
Elég nagy rejtvény ez a csapat, mert az 5-6 évvel ezelőtti 'Meet Us at the Southern Sign'-on már kitalálták a tutit a fogós és direkt southern/blues-hatású dalaikkal, ahhoz képest ez az új egy merő unalom, bár az unikális jelleget szoktam értékelni...
Ezt a lemezt már régóta hallgatom, neme gy korszakalkotó mű, de a magamfajtának alaphangon is tetszeni szokott az ilyesmi.
Messze a legjobb metálosított HC anyag ez amit az utóbbi időben hallottam. Hozzáteszem, én nagyon bírom az ilyesmit, csak ebben az ötvözetben ez eléggé ritka. A színvonal is végig egységesen magas. Meg van itt egy kis punk jelleg is...
Masszívan vallatóeszköz lehetne.
Bosszantó, de inkább csak kihagyott ziccereket hallok itt...
Az elején azt hittem 10 pont lesz,de ahogy haladt előre voltak nem tetsző részek is! A zenekarnév óriási! Az a "baj",hogy életem során nagyon sok lemezt hallottam minden stílusban és mindig a nekem legjobban bejövőkhöz viszonyítok! Ez megállja a helyét,de hallottam már jobbat is!
Ez olyan "gay" hang! A zene néhol átlagosnak elmegy! Jaj most ordított be atom bénán! Ez egy rakás trendi szar! Dan Swanö ezt sokkal jobban megoldotta!
Nekem ez olyan semmilyen zene! Ha szól elvagyok,ha nem nem hiányzik!A basszus tényleg szépen szól! A black meddle part I ami tetszik! Csak zenélgetnek, jó témákkal itt-ott! A tűz ami hiányzik! Vagy az elsodró (amatőr) lendület! Ami elvitte az első két Deathrow lemezt! Mondjuk ez pont nem ide tartozik! Csak példaként említettem! Nem baj ha félrenyúlunk de van bennünk "tűz"! Na ez itt nincs! De nem rossz!
A svéd death metal színtér telített ez tény! Nincsenek kiugróan jó témák! De valahogy sötétebb árnyalatot érzek ebben az együttesben! Na meg az első Entombed-es, Dismemberes reszelés mindig le vesz a lábamról! Ehhez a hangzáshoz markánsabb témákat "gyártanának"akkor meglenne a tízes!
Nagyon szeretem ezt! De nem tudok jó pontot adni,bár minden itt van ami szerethető! Valami hiányzik,valami zavaró!
Volt egy barátom aki mindig mondta milyen jó zenekar! Igaz még a Manifesting The Raging Beast idején! Az sokkal jobb volt számomra!Hallani az újra való törekvést a zenekarnál! Én ebbe nem hallok már semmi black metalt! Csak stoneres témákra elbaxott énekhangot!Az ének nélküli részek egész jók,tetszenek! Az ének nélküli részek 9 pötty, az énekesek 3! Akkor legyen 6 pont! Meghallgatom inkább az említett lemezt az király!
Nekem a mobil csengöhangom a Carnivore-tól a hányásos első szám! A jack daniels's and pizza! Ez jutott eszembe,meg a Terrorizer első lemeze! Bár ez jóval elmarad tőle! Nekem ez átlag,bár szívesen meghallgatom ha valahol szól! Vagy Defecation-Purity Dilution! Jó ez na,csak nem kiemelkedő!
Nekem erről sok minden eszembe jutott! Kreator-Leave This world behind! Első lemezes pro-pain!Biohazard is itt volt,bár őket nem szeretem! Ez italosan kiváló! Mivel én szeretek bebaszni ezért jólesik hallgatni! Zeneileg is sokrétű! Az akusztikus levezető a végén kurva jó! Soha nem hallottam erről az együttesről! Az egy pont levonás a túlzott ének teljesítményért! Ja meg én is kijózanodok néha!
Soha nem szerettem igazán a hagyományos doom zenéket,de amit itt összehoztak beszarás! Kedvenc hangzásom,jó témák,frenetikus borító! Nagy hangerőn repedezik az ablaküveg! A basszus isteni!Monnyuk a borító a Pestilential Shadows-Embrace After Death borítója más színárnyalatba! Tudtam én,hogy nem véletlenül tetszik a borító he-he!
Ez ilyen "modern" black! Nekem pont az énekhang nem tetszik! Én a Judas Iscariot,Black Circle,Vardan, énekhangot kedvelem ebben a stílusban! Szóval a fojtott vernyákolást! Zeneileg rendben van! Bár a sógorok sose voltak erősek black metalban! Az előző lemezükhöz képest nem sok fejlődés történt! Max.a játékidő! Bár ez most inkább hátrány! A dob is gépies szar nekem!
izgalmas, folyamatosan változó, kiszámíthatatlan még is megszerkesztett és egységes. Nagyon tetszik! Még érik a 10 pont is...
Jó ez, nagyon is. Az ének kiemelkedő. Összességében valahogy egy picit azért a vége felé veszt a varázsából.
Kerestem már nagyon sok hallgatáson keresztül, de egyszerűen nem találom az üresjáratokat ezen a lemezen. Viszont gumilapozásra nem túl jó, mert 1-1 számukban van néha 3-4 tempóváltás is, amit sima hallgatás során észre sem vettem... hmmm... :)
Valóban teljesen felismerhetetlen, de ez a fajta láncfűrész hangzás mindig szórakoztat. :D
Szerintem ez egész egyszerűen ötlettelen. Tudnak akkordot sikálni, a dobos puffogtatja a közép blastot, az énekes vonyít mint rekedt kutya holdtöltekor, de hol vannak azok a pillanatok, amik adnak valami többet az előbb említett puszta tényeknél. Tudom, nem pont ugyan az a vonal, de a Schammasch, The Great Old Ones valahogy tökéletesen meg tudja formálni a hosszú, hangulatalapú dalaikat, lemezeiket. Itt nincs semmilyen karakter a zajfal mögött.
Nem érzem azt a nagyon nagy ellentétet a stílusvegyítésben. Vagyis, annyira nem is érzek vegyítést. Mocskos, koszos stoner alapú, zajos mocsok ez, extrém vokállal. Lehet az a baj, hogy pont az zavar sok hallgatót, hogy mindenáron két stílus keverékeként próbálja hallgatni. Blacknek nem black, stonernek nem stoner. Időnként ez a keretbe gyömöszölés öli meg egy-egy zene lényeget és vezeti tévútra a hallgatót. Az az igazság, hogy egy technikás death metal lemez borzasztóan szar punk lemez...
Garázsbohóckodás. Én boldogabb lennék, ha ezt megtartanák maguknak, vagy az utcabeli haveroknak.
Az az érdekes, hogy a rap-et kivéve bármilyen krosszóver verzióban iszonyatosan tudom élvezni a HC-t / HC-s elemeket. Színtiszta formában viszont unalmasnak találom. Okés, itt most kicsit metálosabb(nak tűnik) ami szerintem kizárólag a death metal megoldásokat alkalmazó dob miatt van. Na, a lényeg a lényegben, hogy van húzása, ereje, de nem esett most különösebben jól.
ohhhhh van itt még munka bőven. Azért a klasszikus doom felé kacsintgatók nagyon ne ezzel kezdjék! :) Sokkal inkább egy zseniális Candlemass, egy zseniális Solitude Aeturnus, egy zseniális Reverend Bizarre, egy zseniális Avatarium, vagy egy zseniális Lord Vicar tudja megmutatni ennek a vonalnak a velejét!
Olyan tök jó, elszólogat, zsinnyeg a háttérben. Különösebben nem vált ki túl nagy belső katarzist. Úgy általában ezek a post cuccok nem égnek túl nagy hőfokon. Nem túl agresszív, nem túl dallamos, nem túl elvont, de annyira nem is kommersz... Valahogy minden olyan takarékon van bennük. Legalább is számomra.
Kétségkívül izgalmas lemez, valamiért mégsem éreztem átütőnek. Azért majd kíváncsi leszek, mi jön ezután.
Tulajdonképpen jó volt hallgatni, kellemes az énekes hangja, nagyon jó gitártémákkal álltak elő időnként, ez a hömpölygő tempó is jól esett, ahogy pár helyütt már-már katarktikus momentumokat építettek belőle. Az utolsó szám tulajdonképpen tökéletes. Ugyanakkor könnyen megeshet, hogy többé mégsem lesz ingerem rá, hogy előkeressem.
Teljes számokat én nem éreztem üresjáratnak, csak rövidebb részeket, ahol vártam volna valami többet is egy Nachtmystium lemeztől - de ez az, hogy az elvárásaim vannak velük szemben túl magasan, örülnék, ha csak havonta jönne egy-egy ilyen csak majdnem tökéletes anyag ki bárki mástól. Ráadásul ezt a lemezt ajándéknak is éreztem, mivel Judd ügyeskedésének hála sose lehetett tudni, lesz-e még.
Vicces, hogy metal archives-on üres a Similar artists rész.
Nem bonyolították túl. Egyrészt kicsit az az érzésem volt közben, hogy nem-e szállt el az idő az ilyen lemezek felett, másrészt időnként a hideg rázott ki a hangulatától, úgyhogy csak működik. Pár éve imádtam volna.
Fura, hogy ha a két összekevert stílusból egyet nem küönösebben szeretek, az ötvözet mégis tud tetszeni, ráadásul ezúttal érzem talán az arányokat a legjobban eltaláltnak, pedig pont az alapvetően szimpatikusabb dolog kezd eltűnni a GB zenéjéből. Mégis működik. Meg eltűnődtem, hogy a black metaltól miért inkább eltávolodni szokás; legalábbis elég kevés zenekar jut eszembe, ami máshol kezdte, és egyszercsak előállt valami feketével.
Ha a Bacon Tree hasonlítana a Lemon Tree-re, legalább tudnám, hogy ez vicc volt. De elnézve, hogy milyen értékeléseket kapott itt és máshol eddig, belátom, hogy nekem van elborult ízlésem.
Nem az én világom, de azon kívül, hogy ez a nagyon mérges vokál idegesítő, összességében elhelyeztek annyi érdekes momentumot a lemezen, hogy azt mondjam, érdemes volt.
Nagyon hosszúnak tűnt ez a negyvenvalahány perc, lehet, hogy megfelel annak, amit doomtól el lehet várni, de nekem nem.
Váó, gondoltam először, mert legalább fél óráig a dolog elsöprő erejűnek tűnt, csak utána mindig túl sokáig húzódott, és lett időm elgondolkodni, vannak-e itt egyedi megoldások (végülis igen), nem zavar-e az énekhang (de), egyben van-e az egész (igen), béna-e a zenekarnév (igen), tényleg egy döglött állat-e a borító (jáj), és tetszik-e ez akkor most nekem (nagyjából). Így lett nyolcaska, és azért a legnagyobb bécsi-salzburgi zenész címért még gyakorolni kell egy kicsit.
Hatalmas hiányérzetem van, pedig nem volt szar.........
Ratyi.
Nyolc és fél. Szeretnék a következőre Tíz pontot adni.
Nem gondolnám kiemelkedőnek, újdonság sem sok volt benne, előírásoknak megfelelő death.
Valami iszonyatosan hiányzik, szinte idegesít hogy nemtudom mi, de annyi jobb zenekar van hogy nem kapnak több időt, mindenesetre nem egy populáris anyag.
Hallhattunk már ilyet vagy ehhez hasonlót más bandáktól is 1-1 szám erejéig, de komplett albumot nem igazán, tetszik a végeredmény.
Nem ez a legjobb a stílusában, de legalább friss, rendesen rákattantam mostanában erre a crustos vonalra, lehet hogy hamar megunom de addig szívesen hallgatom.
Ezt a vonalat mindig ajánlásra hallgattam, van egypár album azért ami elvan mentve, de alapvetően nem sokszor kerülnek lejátszásra.Kifejezetten tetszett,ezért a stílus kedvelői szerintem imádni fogják.
Amatőr, nekem az ilyesmire nincs időm, a doomnak amúgy is elsőre meg kell fogni az embert, ez az album nem tette meg.
Mivel az előző albumhoz képest nincs semmi fejlődés így nem értem mi a céljuk??Ha ennyit tudnak akkor mennek a levesbe, nekem ez kevés ha őszinte akarok lenni csak a hülye nevükre emlékeztem 1-2 nappal a hallgatás után.
Ezen aztán nem könnyű hibát találni, talán a dalok egymáshoz hasonlítása néha, de így még 10.
Ha régi death metalra vágyom, akkor a 90-es években kutakodom...
Kellemes, kissé rutinos pokoljárás.
Ez a nyitás a stoner felé félelmetes egyveleg tud lenni... nagyon bejött.
Ezmivoltez???
Kezdő tradicionális doom, kellemes meglepetés számomra. Sok az ötlet, csak még a profizmus hiányzik...
Kifejezetten hangulatos zene ez, bár én is hosszúnak tartom.
Elég minőségi dalszerzés van itt...
A melankolikus-depis vonalról ez egy egész figyelemreméltó cucc.
Egy két korábbi lemezükkel nagyon megszenvedtem. Nem épp hallgatóbarát darabok voltak. Ezzel gondom nem volt, de emiatt az album miatt azt hiszem nem fogom újra feltúrni a diszkográfiát.
Minőségi stílusgyakorlat, de annál egy centivel sem több.
Csak a szokásos nordikus blacket hozza a Throne of Katarsis, azt viszont elég nagy magabiztossággal.
Értékelendő hogy jellegzetes zenei világa van a csapatnak, viszont a kuriózum jellege miatt még agyonhallgatni nem fogom.
zajongásnak elmegy, de igazából nagy örömet nem okozott a hallgatása.
Energikus dalok vannak itt, de a vokál néhol rendesen fárasztó tud lenni.
Úgy tűnik mindennek híján vannak a fiúk: Ötletnek, profizmusnak, hallgatható/élvezhető daloknak meg aztán főleg.
A debüthöz nem volt szerencsém, itt viszont elég meggyőző zenét hallok. Persze ez sem hat már újdonságként.
Számomra is az első 4-5 perc volt 10 pontos (meg az utolsó). Aztán egy kicsit erőltetett lett.
Egy ilyen énekhang mellé szinte mindegy, milyen zenét gyárt valaki, a hátán visz el mindent. Első lemeznél engedékenyebben pontozok, és az utolsó dal tényleg óriási.
Blake Juddnak most már nem ártana eldöntenie, hogy feloszlatja-e a bandát vagy nem... A Nachtmystiumnál rendre azt hallom, hogy a dalok négyötöde varázslatos, teljesen egyedi és ámulatba ejtő. Az egyötöde meg jellegtelen tölteléknóta. Vagyis tíz dalból nyolc 10 pontos, kettő meg 5. Tehát (8 * 10 + 2 * 5) / 10 = 9. Nagyon kellemes a basszus hangja.
Nincs inger...
Ritualisztikus, de ez is unalmas...
Zolixius szavait tudnám idézni. Az előző lemez óta lehet, hogy nyitottabb lettem, mert jobban tetszett, pedig az sem volt rosszabb, mint ez. Jó kis fúzió ez, annak ellenére, hogy szellemiségét illetően nem valószínű, hogy létezik egy egymást két ennyire ütő műfaj... Az I Asked for Wine, He Gave Me Blood című dalban a "my salvation"-t úgy értettem, hogy "masturbation". :-D
A punk részek jók, a metalosok meg nem.
Érdekes HC - thrash - punk... A Moral Soulban meg mernek mást is... Meg az Unite The Cityben is...
Én meg megfogadtam már párszor, hogy nyitok a tradi doom felé, de ez a fércmű erősen megnehezíti a dolgomat. Borzadály.
Unalmas egy kicsit, és túl kézenfekvőek a fordulatok...
Bizony bizony...a progresszívnek nevezett irány még nem halt ki..., viszonylag egyedien sikerült tálalni a dolgokat (azért egy kis Lake of Tears néha beköszön). Kellően sötét és misztikus zene lett ez. Az album hossza szerintem pont illik ehhez...
Kiváló zene...jól érzik a srácok az arányokat. Néhol Devin Townsend, néhol egy kis Anathema, máshol pedig Klimt1918. Semmi újat nem hoznak szerintem, de amit itt bemutatnak...azt nagyon magas színvonalon teszik. Az Underneath It All szám akár az Anathema-é is lehetett volna a korai időszakból...Asszem nem szarakodik itt fél pontokkal...ez bizony 10-es
A kezdés elég vacakul sikerült...azt követően egész jól belemelegedtek a hangulatos témák gyártásába, azonban még így is azt érzem, hogy a számok egy jelentős hányada csak kopácsolás és gitár-reszelés...szóval vegyes érzelmeim vannak ezzek az albummal kapcsolatban...
Tényleg jól tekerik a srácok az oldschool halált metált....azonban valami apróság nekem hiányzik, ami arra késztetne, hogy sokkal többször rakjam a lejátszóba...
Ritka ocsmány egy valami...először megijedtem (és kicsit örültem is), hogy megint valami Portal és Coffinworm szerű szörnyszülött került elő...ez az első számig tarott...utána átváltott unalmas depresszív ömlengésbe...és egyre kínosabb lett hallgatni...főleg az utolsó 20 perces szám közepéig...a vége szerencsére felpörgött...de ez nem menti meg az enyészettől...
Biztos jó, ha a kutya a macskával párosodik?...hát nem..mert ilyen ocsmány valami születik...Mi lesz itt legközeleb...country-black bendzsó szólóval? Úgy éreztem magam a sok stonernek köszönhetően, mintha egy tompa ráspollyal vakargatnák a dobhártyám....
A fuck this shit szám kivétélével egyetlen élvezhető percet sem találtam ezen az albumon...sőt idegesítet... (annak ellenére, hogy a hossza megfelel a punk-művészet kereteinek). Szerintem a az összes-hörr-morr metál a punkból fakad... a ótvar-igánytelen-szar-punk zene és a death metál is igen közel áll hozzám...ennek ellenére...ez számomra befogadhatatlan...alapvetően legóelemekkel dolgoznak, amelyet random próbálnak egymásra építeni...nem meglepő az eredmény...
Megint egy dühbomba...egész fasza lett, főleg zeneileg tetszik, mert a szokásos HC-s acsarkodással továbbra sem tudok kibékülni...HC rajongókban tuti be fog jönni...
Öngyilkos leszek ettől...honnan az anyjuk valagából szedik ezeket az énekeseket...talán eltanulták a japánoktól???..állítom, hogy az összes oldscool doom albumon ugyanaz az énekel...mielőtt beálltam ide hangpróbázni, meggyőződésem volt, hogy szeretem a doom metált...azóta a funeral doomon át az oldschoolig sikerült megutálnom a legtöbbet...komolyan, az Ossianék sokkal ötletesebbek ennél...a dobokhoz meg nem tudom melyikük nagymamáját ültették, mert akár szőnyegporolásnak is elmenne ez a dobjáték...a borítóról meg az jut eszembe.."gyümölcs leszel a Jogobellában"
Jófajta post-black...egészen friss hangvétellel. Tetszik, hogy nem túlzottan elborult, depresszív ez a zene...néha tud felemelő is lenni. Ügyesen használják a különböző hangszerket, ez sokat javít a hangulaton. A károgás pedig valóban nem elcsépelt viszektő-lábujjú-ork vinnyogás. Az albumnak egy hátránya van...a hossza...a dinamika a zenében viszont elsöprő...
Kiváló, végre valami egyedi és izgalmas prog metal fronton.
Csatlakozom Baathory véleményéhez, annak ellenére, hogy nem igazán az én világom, egész kellemes, viszont nem biztos, hogy magamtól hallgatni fogom a jövőben. Ennek ellenére, a minőség elismerésképpen megérdemli ezt a pontot.
Nem ez a legizgalmasabb lemezük, de így is messze kiemelkedik a nagy átlagból.
Ebből ha egy számot ismersz, ismered az egész lemezt, sőt szinte az egész old-school death műfajt. :-) Nem olyan rossz ez, csak sok-sok ilyet hallottam már. Fantázia persze valóban nem sok szorult bele, mondhatni abszolút egysíkú az egész...
Kövezzen meg aki akar, de nekem ez bejön. :-) Ilyen sötét, gonosz muzsikát nem minden nap hall az ember, hangulatilag tökéletes, és ha a harmadik, leghosszabb szám nem lenne szerintem gyengébb az első kettőnél, talán még többet is kapott volna....
Díjazom az egyediségre törekvést, szerintem elég jól sikerült egy meglehetősen barátságtalan ötvözetet előállítani két egymástól nagyon távol álló műfajból.
Igénytelen csörömpölés.
Egy újabb HC őrjöngés, de ez most egész jó, még változatos is, amennyire lehet.
A legnagyobb baj az abszolút minimalista, és helyenként megmosolyogtató otrombaságokat is felvonultató ének (akár idézőjelbe is tehettem volna az ének szót), zeneileg tisztességes tradícionális doom, amit amúgy én nagyon szeretek, de akik nem, azok nem ezzel fogják megszeretni, ahogy az jelen táblázatunkban is látható. :-)
Hosszú és unalmas, az előző debütlemezük egy klasszissal jobb volt sajnos.
Ez egy olyan progresszív album, amiben minden benne van, amit szeretek. Zeneileg, és énekileg is változatos, ráadásul sok emlékezetes elemet is tartalmaz. Mondjuk még mindig nem vagyok az egy dalos albumoknak a híve (bár itt ugye van még egy feldolgozás is), de ez esetben nem zavar, hiszen valóban egy egységes produkcióról van szó.
Langyos, unalmas, jellegtelen. Ezek a jelzők ugrottak be. Lehet, hogy tudnak dalokat írni a srácok, de nagyon semmilyen és széteső lett, a hangulat meg totál nulla. Fogalmam sincs, hogy ti mit hallotok bele, szerintem 100+1 ilyen zenekar van. Nem rossz egyébként, masszív másodvonal.
Az egyik korábbi HP-ról úgy rémlett, hogy tök száraz blacket játszanak, de ez biztos nem volt az. Rengeteg minden előkerült ezen a lemezen, de talán ez is a legnagyobb gondja. Egyfelől hullámzó a minőség, másfelől meg nem áll össze az egész. Egyébként tetszik, de ezek miatt nálam nem tudta áttörni ezt a 7-es határt.
Más is észrevette már, hogy amiben benne van az angol "desecrate" szó, az halálbiztos, hogy death metal album? :D Ez is elég primitív, de vannak jó pillanatai. Érdekesebb kiadvány, mint az előző körös Entombed A.D.... Főleg az a jó benne, hogy nem egy hangon fut végig az egész, ezzel atmoszférája teremt az egésznek, amivel jól együtt él az énekes is. Nem tartalmaz semmi újat, de a maga kategóriájában azt ki merem jelenteni, hogy jó album lett. Legközelebb még csiszolnak rajta egy kicsit és még nekem is tetszeni fog.
Rosszabbra számítottam. Nyilván semmi különöset nem hozott, de a háttérben jól elvan. Nekem a kicsi pluszt épp a depresszív hangulata adta, vagyis egyáltalán, hogy volt atmoszférája, tartott valahova.
Egy fél ponttal többet adok neki az egyedi hangvétele miatt, mint amennyit eredetileg akartam, de amúgy, mint zene, összességében egyáltalán nem jött be.
Nem szívlelem az ilyesfajta zenéket. Ezzel is tök sablonosan állok.
Egyszerű metalcore, de a jobbik fajtából. Születtek rajta jó dalok, ugyanakkor üresjáratok is akadtak rajta, főleg a közepén. Plusz könnyű ráunni is, de azért összességében tetszett. Még akkor is, ha valószínűleg nem fogom többet hallgatni.
El kell fogadni, hogy a doom monoton és lassú, én ezt már megtettem. Számomra egy doom album akkor jó, ha a hangulatával meg tud ragadni. Ezért működött a Candlemass, a Warning, vagy a Reverend Bizarre, az újabbak közül meg a Pallbearer, vagy a 40 Watt Sun. Ebben az albumban minden benne van, ami kell a doomhoz, egyszerűen csak nem sikerült atmoszférát teremteni hozzá és ez rányomta a bélyegét az egészre.
Nem vártam tőle sokat, de aztán arra lettem figyelmes, hogy egyre sűrűbben kapom fel a fejemet. Annyira kiemelkedő alkotásnak nem gondolom, de mindenképpen minőségi dalok születtek, a megszólalást imádom és a hangulat is megfelelt többé-kevésbé. A végére már bevallom, egy kicsit beleuntam, de nem vészesen. A Mad World egyébként az egyik kedvenc dalom, nem nagyon lehet vele mellélőni, ebben a formában is nagyon bejött.
Ha az utóbbi években komolyan eszembe jutott volna, hogy zenekart alapítsak, valami ilyesmi zene lett volna a cél.
Igazán gonosz anyag, gyakorlott elmebetegeknek.
Vannak benne hatalmas részek, de az ének néha idegesítő és a hangulata nem talált meg.
Csalódás, amennyire tetszett az előző lemez, annyira untam ezt. Igaz, az előző még sokkal inkább volt jól megírt, de hagyományos depresszív black, mint ez. Az ének idegesít, a dalok valahogy unalmasak. Persze azért megvannak a maga pillanatai, szóval hat és fél.

Ajánlott lemezek

Vélemény, hozzászólás?