Számomra ez a Storm Before Calm óta a legjobb Primordial album. Valamit ismét érzek benne, amit az utobbi 2-3 lemeznél már nem. A túl sok pátosz a karcosság rovására ment már. Most megint hasítanak a srácok, és hát az utolsó 2 szám miatt alapból nem engedhetek meg kevesebb pontot.

Nekem valahogy ez a merengős black nem jön át. A triolás ritmus a vontatottság és a sokszor nosztalgikus szirupos andalgás még a klasszikus keringő hangulatot is behozza, ami egyszerűen nonszensz ebben a közegben számomra. Ez a post-blackes érzésvilág valami piros pöttyös csehszlovák rajzfilmet juttat eszembe szovjet tekerős autóval... és még a Fen is hátra van :/ ájjájj

Nagyon baró, igen csak ráállt az agyam mostanában ezekre a súlyosan sötét anyagokra. Érzek hangulati rokonságot az Emptinessel is, és ha ők 10, akkor ez a lemez 9 nálam, mivel messze nem éri el az Emptiness zenei változatosságát. De mondom, a hangulat gyalúl!

Én elég sok Bohren & Der Club of Gore-t, Kilimanjaro Darkjazz Ensemblét és Contemporary Noise Quintettet hallgatok, amik nagyon közel állnak ehhez a lemezhez zeneileg. Némelyik még lebegősebb, még kevesebb hanggal operál, mégis imádom. Ez is kiváló lemez a stíluson belül. Időnként még a Crippled Black Phoenix is beugrott itt-ott.

A zenei rész kiváló, klasszikus stílusnak megfelelő. A vokált nem sikerült megszeretnem, ami ront az élvezeti faktoron.

Kétségtelenül minőségibb a kör másik kettő posztos émelygésénél, de nálam nem nagyon működik az a hangulat amire ezek a zenék apellálnak, úgyhogy ez a max pont.

Lásd kommentekben!

Nem tudok többet kiosztani nekik. Számomra a két Akerfeldtes lemez az etalon, utána jön a kettes lemez és ez zárja a sort. Holmes nem rossz, de nem is túl jó. A lemez felénél már elég unalmas. Hiányolom a markáns megoldásokat. A The Fathomless Mastery minden egyes zseniális dalát azonnal felismerem csukott szemmel, háttal a hangfalnak is. :) Ez itt az az érzésem, hogy nem fenyeget sajnos.

Az elején adnak a távol-keleti dallamok a kuriózumnak, de ez idővel szépen elhalványul. Valahogy amikor úgy éreztem, hogy ahhh, most elkapták a fonalat, akkor azonnal beugrott, hogy amit hallok az valójában klasszikus Marduk megoldások tömkelege (3-as és 6-os track). A maradék meg eléggé ötlettelen és esetleges témázgatás, ami inkább a post-black vonalon vonaglik. Ez engem nem köt le.

Ennél idegesítőbb banda nem létezik, vagy létezik, de azt Malmsteennek hívják. Mindegy is. Ez egy vicc. Egyszerűen röhelyes az egész. Nem bírom ki hallgatása közben, hogy ne nevessek folyamatosan. Mint egy cirkuszi előadás 6 bohóccal.

Ha az előző lemezre 10 pontot adtam (és valószínűleg így tennék ma is), akkor erre legalább 12-t kéne, csak nem lehet. :-) Az előző lemezek patetikusabb hangvétele is tetszett, most viszont az emelkedettség mellé visszatért az erő is. Hatalmas dalok sorjáznak egy klasszis énekessel.

Hangulatos.

Setét. :-) De egy idő után tényleg monoton...

Nekem sajnos ez unalmas, menthetetlenül álmos leszek, ha hallgatom egy ideig...

Egyáltalán nem értek egyet aralluval abban, hogy mindig is szarok voltak, sőt, éppen ellenkezőleg gondolom... Szerintem ez is egy teljesen korrekt anyag, ha nem is éri utol az utoljára itt szereplő Demonicon lemezt. A vokált hogy úgy mondjam szokni kell, de amúgy lehengerel.

Sok helyütt igen jó, van ahol nem annyira. Semmi gondom a post-blackes merengéssel, inkább azzal van, hogy a dalok lehetnének emlékezetesebbek (és rövidebbek) is.

Cseppet sem eredeti és vannak hibái, ennek ellenére összességében tetszett, sikerült megmaradniuk a daloknál, nem vesztek el megítélésem szerint a céltalan magamutogatásban. Egyedibb hangvétel kéne, és ha már ragaszkodnak a női énekhez akkor egy karakteresebb női hang, és nagyon rendben lenne a dolog. Biztatónak ítélem meg.

Igazán rávehették volna, Mikael Akerfeldtet, hogy újra hörögjön egy kicsit, neki ez jobban ment... ezenkívül a dalok sem túl fantáziadúsak, a nagyon hangulatos Church of Vastitast kivéve. Az eddigi négy Bloodbath lemez közül ezt találom a leggyengébbnek, jobban mondva inkább legkevésbé jónak.

Én sem hallottam róluk korábban, de izgalmas muzsika, köszönet érte az ajánlónak. :-)

Számomra ez kibírhatatlan, silány, felszínes, értéktelen. Természetesen lehet power metalt jól, élvezetesen is előadni, nem utasítom el eleve a stílust, de a Dragonforce-tól mindig is kiütést kaptam, hiába van a nagy hype körülöttük...

Munkásságuk előtt fejet hajtok, de sosem voltak a kedvenceim. Ez a lemez is csak egy szimplán jó Primordial lemez, amely bár minden tekintetben korrekt, mégsem lesz rajta az év végi toplistámon.(Az első dal magasan a legjobb!)

A Kladnovzor után a második legjobb black anyag az idén. Elképesztő, amit ez a csákó összehozott. A szélsőséges elemek mellett jutott energia az atmoszférikus dolgokra is. Finom átvezetések, akusztikus hangulatok keverednek már - már heavys pillanatokkal, sűrű lábdobokkal. Asszem be kellene szereznem cd-n is!

Nem tudom vannak-e még a Hp-n olyanok, akik örömmel hallgatnak meg egy kívül-belül retro, de igen hangulatos cuccot. (Remélem vannak!) Death metal persze a műfaj, abból is az egyszerű, doomos, horror hangulatú változat. ahhhhidegkiráz...

Vannak olyan pillanatok, amikor többet kapna...

Egy szóból álló számcímek, az átlagnál valamivel jobb dalok, elsöprő intenzitás....tehát hozza azt, amit a név alapján elvárok. Szerintem volt jobb lemezük is. Minőségi cucc, de nem hoz lázba.

Jobban sikerült, mint az előző, de még mindig több van a csapatban. Harmadszorra még jobb lesz.

Dicséretes munka, de a női vokál szerepét átértékelném. A DT párhuzam nem zavar, itt tényleg más az irány.

Nincs már katarzis, csak jófajta riffek és szilaj tempók. Amit vártam tőlük, az teljesült. Nick hozza a jobbik formáját..szerintem jobban élvezi, mint az anyazenekarát...

Én is meglepődtem, hogy milyen jó.

A közömbös lemez mintapéldánya. Ha szól - a háttérben - nem zavar, de magamtól soha nem tenném be.