Képlet szerint én ezt imádom. A képletek zenei implementációjának nehézségeit hivatott bizonyítani, hogy pedig nem. Nagyon profi zenei megoldások vannak, tetszetős hangulati részekkel megspékelve, azonban nekem ez kicsit iránytalan. Túlságosan csapongó, amit nem tudok a zenei sokszínűségnek betudni, inkább a kontrollálatlan alkotói véna fröcskölése ez ami beterít mindent a hörgéstől a soft rockig. Nem rossz egyébként, de inkább Karcius, vagy Dave Matthews Band, ha már ilyen hangulatokra vágyom.

Hol van??? Egyszerűen nem találom... Itt sincs, és itt sincs. Nincsenek meg a mínusz pontok... (kérem szépen, magyar lemez... lehet sírni, hogy lehúzzuk a hazai anyagokat...)

Az antihype-ot levakarva magamról, nem hallok itt olyan nagy gondokat... Biztosan megint az én készülékem tekeredett el, de vállalom. :)

Ezen nem kell agyalnom. Mestermű. Mortuus és Morgan zseniális elegyet raktak össze az újkori Mardukban. Fredrik Widigs előtt is emelem a kalapom, nem csalódtam a srácban, nagy kedvencem. Top lemez, január ellenére kizárt, hogy ne legyen az idei végelszámolásban top 5-ös a Frontschwein.

Broki van a fületekben??? Mi a tosz? Néha érkeznek ide az okádék fetrengős, mulatós kocsma folkok és mindenki eldobja az agyát, amikor meg jön egy totál korrekt folk lemez, akkor meg fanyalgás van??? Szerintem én nézek rossz műsort...

Lásd kritika!

A legtöbb problémám szubjektív és általánosan tekintve nem annyira gáz. Az ének és a szöveg valami brutális Ákos nyúlás és Ákosnemzetiművészgittegylet Úrtól spontán reflux hadművelet indul a gyomromban... Okoskodós, álintellektüel szarság, ami Mákossal és Lovreck Krisztiánnal jóféle turnéelegyet tudna alkotni. A torzított gitár hangja viszont tetszik. :)

Az a bajom ezzel, hogy akármelyik aspektusát veszem górcső alá, mindegyikben találok jobb bandát. Okés, változatosak... mármint mihez képest, ugye? A vokál baromi unalmas és egysíkú és nem egyszer éreztem azt, hogy megöl a végeláthatatlan gitáros témaismételgetés. Összességében nem hiszem, hogy engem bármiről is meggyőzne ez a lemez a stílussal kapcsolatban.

Jó! Meglepően jó!

Hangulatteremtésből jeles. Még nem tíz... Még... De... Már az. Nem csak arab motívumok, hanem latinos perka, szving, kelta és reneszánsz dallamok is befigyelnek itt... Kiváló eklektika. És külön köszönet a kristálytiszta és sallangmentes énekért, az eszes gitárszólókért, a kiváló dobtémákért és a dörmögő basszerért... ...és a fúvósokért, a nagyszerű zongoraharmóniákért... Csillagos tizes!

A sok nagyszerű, és tényleg bátran kísérleti megoldás ellenére is sok tipikusan magyarosan sablonos rész hallik... Nagy nevek zenélnek itt, akik a siker kedvéért sok rossz döntést hoztak a múltban... Örülök neki, hogy idősebb fejjel visszatértek az ő örömzenéjükhöz. Krasznai Tünde meg az, ami, de amikor az X-Faktorban ő jött, akkor hirtelen lehullott rólunk a fikapóz, kiköptük a szotyi héját, és az addig csak fröcsögve röhögő baráti társaságunk, elhalkult...

Tömény sziruptenger. Irtó ciki...

Kikezdhetetlen. Ritka pillanat, hogy egy gitáros ennyire tudja, hol a helye hangtartományban. Tökéletesen van belőve a hangzás ahhoz, hogy a basszus is teret kapjon, és a dobot se kelljen szétmanipulálni, hogy érthető legyen. Zeneiségében szintén tökély. A Serpent Sermonnál egy kicsit nyugisabb lemez lett, bár az Africa például csontoz...

Én sem értem, mitől lenne ez ultragagyi, vagy rádióbarát. Titokzatos és nagy atmoszférával bíró okos metalzene, amit folkos megoldásokkal tűzdeltek meg. Viszont sörgőzös csujázásnak nyoma sincs.

Kicsit egyformák a dalok. Ez az összes problémám vele. Ez azért nem is olyan kis probléma...

Néha fájdalmas konkrétsággal kérdez be az énekes... igazi álpoéta ultrafájdalmas szövegek gyülekeznek itt... A zenét inkább nem fejtegetem... Szörnyű az egész...

Mindent elmondtam róla korábban... Nagy mű!

-.-

Hasonlóan izgalmas, mint az időtlen időkkel ezelőtt megjelent debütlemezük volt. A sokáig érdekesnek megmaradó lemezek példája.

Csak azt tudom írni, amit a Marduknál; ez úgy zseniális, ahogy van. Pedig én nem szeretem az instrumentális zenéket (jó, persze van benne emberi hang, de azért lényegileg instrumentális. :-))... mestermunka.

Na ez tényleg gagyi... unalmas, ötlettelen semmiség.

Csatlakozom emp véleményéhez, ez úgy zseniális, ahogy van. Elképesztőek ennek a vérszomjas hangulatnak a lefestésében. Egészen biztos, hogy előkelő helye lesz nálam is az év végi listán.

Kiváló folk metal lemez, a komolyabban vehető fajtából. Eléggé értetlenül állok az ultragagyi meghatározás előtt, mert ez pont nem olyan. :-O Az utolsó nóta tényleg erős túlzás, azért vissza is veszek fél pontot.

Kiváló

Nem az én világom.

A műfajtól idegen elemeket kiválóan sikerült a zene szerves részévé tenni. Remek, a műfajhoz képest fantáziadús és kifejezetten változatos muzsika.

Sosem voltam rajongója, de volt pár lemeze, amit elhallgattam, tulajdonképpen ez is beilleszthető ezek sorába.