Hangpróba #284 - 2015. március 7.

Én egy jó számot se hallottam itt, csak egybefolyó dögunalmat. Ráadásul ilyen hosszú számokba foglalva. Csak a hangzást tudom értékelni mert szeretem az ilyet.Pl. a Blight's And Angel elején is két és fél percig csak semmitmondó lófax van. Csak a vakarózás jött rám. Majd akkor mondják,hogy nem a zene volt szar hanem lehet, hogy bolhás vagyok he-he. Pedig csak ezek vakaróznak itt a gitáron.
Én szeretem az "egysíkú" zenét ha jó a hangulata. Itt meg erre nem lehet panasz. A végén meg tökéletes levezetés a 10 perces Death's Creek ambient szám.
Tetszett, hogy kissé nyers a hangzás. Nem az a polírozott túl epikus doom amit végképp nem bírok. De így se leszek rajongója a stílusnak, bár ez a többihez képest egész jó volt.
Én ezen a lemezen semmi érdekeset nem hallottam. Csak a "szokásosat" amit millióan eljátszottak már. Egy klasszikust idézve: "a szólók megértek egy misét".
Az első szám tetszett a legjobban. Annyi elég is lett volna belőle, mert ez túl tömény nekem. A tiszta ének zsenge, a hangzás meg elbírt volna több mélyet. De a gitárszólók tetszettek.
Annak idején a két Crown Of Thorns lemezt sokat hallgattam. Azóta egy lemezük se tetszett. Ez miatt ezt magamtól meg se hallgattam volna, de valahogy nagyon bejött. Az énekhang kifejezetten tetszik. A hangzás kissé fapados, de azért nem vonok le pontot. Sőt lehet így még jobb is. Köszi az ajánlónak.
A két hosszú szám a Conversion meg az Outland nagyon tetszett, a többi mintha túl vidám lett volna ehhez a stílushoz, azt meg nem szeretem.
Ez a vidám rockzene nem találkozott az én életérzésemmel. De attól a műfajában lehet jó. Bár én nem ismerem a maga műfaját. Sanana meg hasonló faxságok a refrénbe a Finest Hour számba nekem nem jönnek be. Sőt még a broáfot is kidobtam.
A lemez gyenge pontja az erőtlenség. Ahogy Mike666 mondta több emlékezetes pillanat is elfért volna. A dobgép is sokszor zavaró, de összességében annyira nem volt rossz. Van még hova fejlődni. Közepesnek elment.
Nem tudtam értelmezni ezt a zenét... A pontszám meg tükrözze ezt. - Valószínűleg nem vagyok rá méltó. :D
Erre egy szó van: NECRO! :)
Aki szereti a klasszikus, éneklős doom metalt, az ne is menjen tovább. Üljön le, s hallgassa meg, hogy mi fán termett a Crypt Sermon albuma. - A világot megváltani nem fogják, de valószínűleg nem is ez volt a cél...
A dob az album végére teljesen szétcseszte az agyamat. Azt hiszem még idegrángást is kaptam a hangzástól. - Nem rossz, de sok. - Jó témák sorakoznak itt, de a nóták úgy agyon vannak gondolva, hogy azon még szegény Vágó István is kevés lenne néha eligazodni. - Itt kérem, minden rendesen túl van zsúfolva. Fullasztó, s hát mondjuk ki, hosszú távon azért unalmas is...
Vártam, hogy szétcseszi a fülemet az anyag, s úgy pofán vág az 52-es acélbetétes bakancsával, hogy a fal adja a másikat. - Hát, nem ez történt. Nem érzem erősnek, s sokadik hallgatás után nálam unalomba fulladt. Erőtlen ez az anyag, s ráadásul úgy érzem magam vele kapcsolatban, mintha széllel szemben próbálnék meg magam könnyíteni.
Azt hiszem, ilyenkor mondják azt, hogy a csúcson kell abbahagyni. :S
Örültem volna egy kis éneknek, így viszont kár érte... A témák pedig üvöltenek egy jó hangért. :)
Igazi rádióbarát zene "joyride"-ozáshoz... Amúgy meg... Thin Lizzy nyúlásnak tűnik az egész, de csak tűnik. (Kéne már egy ilyen rádió, ahol ilyen zenék mennek...) - Amúgy meg, úgy jó az egész, ahogyan van. ... és... Pont.
ÁÁÁáááááááááhhh... Ne is próbálkozzatok vele. - Előre szólok, hogy fájni fog. Nagyon.
A hangzás arra utal, hogy valami brutál nagy mocsok folyik ittend, de aztán hamar kilóg a lóláb és csak a szokásos posztos süketelés megy. Ez nekem kevés.
Számomra ez a black metal. Eszenciális sötétség.
Jó kis stíluslemez. Nem reformálja meg a doom műfajt, de kimondottan korrekt anyag. A kicsit kályhacső gitárhangzás zavart, de nem váló ok.
Most már biztos, hogy iszonyat hullámzó a banda teljesítménye. Ez egy kevésbé sikerült lemez. Túlírt és igazi megalomán szétkompresszált a hangzás is. Egyszerűen fizikailag fárasztó hallgatni, főleg az ipari ütvefúrót, ami a dob akar lenni. Az első nóta kellemes refrénje sem menti meg. Kár érte.
Nagyon jó kis lemez... amíg szól. Már nem egyszer megfüleltem és nem tegnap kezdtem az ismerkedést, azonban nótát fel nem tudnék idézni magamban amikor épp nem szól. Szóval, okés, de 1-2 hét múlva már nem fog eszembe jutni, hogy elővegyem.
uhhh... én is csatlakozom Pistikéhez, a Deathrace King atom lemez volt. Aztán egyik sem igazán. Ez meg rohadtul középszerű, szar hangzással, a stílusban már unalomig ismételt megoldások garmadájával. Harmadvonal, még a stíluson belül is.
Kellemes háttérzene mindenki komfortzónájából.
uhhh basszameg. Ezt a nyálas szart. Már akkor is utáltam ezt a kommersz irányt amikor még anno az MTv zenét játszott.
Bullshit!
A sound tetszett de vagy 25 percet simán ki lehetne gyomlálni belőle. A végére a fejem is belefájdult.
Mindig megfogadom hogy a legjobb falatot hagyom utoljára de ez most sem sikerült. Egyhangú monoton mantrázás.
Nem rajongok a melodikus doom-ért, de ez most egész jó. Talán a ritmusváltások miatt meg az énekes hangszíne is tetszik. Az Into The Holy of Holies tök jó szám.
Meg kellet foltoznom a kutyaházat, hát ezt raktam be motivációs zenének és bevált. Így vasárnap délután egész jó kikapcsolódás volt, de azért ez nem az én zeném.
Jó lemez, szeretem is a műfajt, de nem bírt bebújni a bőröm alá. Nem tudom mi, de valami hiányzik
Olyan semmilyen. A vokál nem tetszett.
Szeretem ezt a műfajt, de ez most nem kápráztatott el, Háttérnek nagyon kellemes, de nem volt semmi olyan amire felkaptam volna a fejemet.
Kocsiban ha a család is velem van inkább ez mint a Class FM, vagy sörözés mellé háttérben el tudom képzelni.
Valamiért felkeltette az érdeklődésemet és végig ébren is tudta tartani. A vokál szerintem tökéletesen beleillik ebbe a groteszk agyalágyult koncepcióba. Nekem ez egy elmebeteg post metalnak tűnik leginkább. A dob hangzás olyan amilyen, de biztos sokat szöszmötölt vele a csávó.
Elég sumák lemez. A hangzás miatt bitang keménynek tűnik, de elég átlagos produktum.
Nincs ezzel a hangzással gond, inkább azzal, hogy alig történik valami a játékidő végéig. Nagyon átlag cucc.
Erős debütálás, én nem mondanám, hogy sokan művelik a műfajt. Évente 2-3 minőségi tradícionális/epikus doom a millió black és death lemezzel szemben azért nem sok...
Minden elképzelhető elcsépelt módon próbálják magasra lendíteni a zacsit, de ez nem ér többet, mint egy pacsit.
Teljesen jó ez, bár az igaz, hogy hallgatás után nem lehet dalt kiemelni, felidézni különösebben. Egy-egy dalon belül is nagy a hullámzás.
Hangulatos meg minden, de irtózatosan untam. Még egyszer nem hallgatom meg.
Imádom a hard rockot, csak már évtizedek óta nem játssza senki.
Fajsúlyos zene, csak kicsit céltalan is egyben. Vannak itt dalok egyáltalán? A sludge/doom tempó miatt hamar uncsi lesz.
Nem vicc kategóriás, de azért kellően szar.
Pozitív csalódás. Ízes zene, egész jó témákkal. Az ének is feküdt.
Valóban nincs meg a csapat anyagaiban az átütő erő, és nem tudni miért. Mindig ígéretes amit csinálnak, a potenciál is bennük van, de számomra 100%-osan tetsző Keep of Kalessin anyag még nem született.
Ez nálam kimeríti a nagyon unalmas, sablonos death/thrash fogalmát. Christopher Amott nem erőltette meg a fantáziáját...
A két, még Crown of Thorns időkből származó lemezük nagyon rendben volt, ez az új már szimplán felesleges és valóban hattyúdal-szagú.
A hangulata és az atmoszférája nagyon elkapott. És jók a dalok, nem mellesleg, kerek egészként működnek.
Kínzás. Nálam sem ez jelenti a hard rockot....
Nem tudom mit keres itt ez a lemez. :) Azt hittem a lehető legjobb anyagokat küldjük hangpróbázni.
A pontszámom azt is tükrözi, kb. hányszor hallgattam meg a hangpróba kezdete óta. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy piszkosul nehéz volt ezen átrágnom magam. Az elején még semmit sem lehetett sejteni, mi lesz ebből. A hangzás és a stílus iránt érzett szimpátiám viszont újra és újra meghallgattatta velem. Van itt rokonság, nem csak a Neurosis-szal, de a Godflesh-en át, nekem a Corrections House is beugrott, sőt, bizonyos szempontból a Lord Mantis is. A SUMAC az említetteknél szerényebb teljesítmény, de itt is prés alatt érzi magát az ember, annyira durva, szinte szétmorzsol. A hangulata is ennek megfelelő, de a dalok fogósságán lehetett volna még csiszolni, na de hátha majd legközelebb.
Lefutott már párszor. Eleinte azt hittem, hogy ezek a lélekbe vágó, az albumot végigkísérő gitártémák néhány hallgatás után gyógyíthatatlan sebeket fognak okozni. Bár így is nagyon tetszik a lemez, mégsem hasítottak belém olyan mélyen azok a dallamok, mint ahogy vártam.
Ezt a lemezt először úgy hallgattam meg, hogy halvány fogalmam sem volt, mit játszik a csapat. Mondhatom, öröm és komfortérzet lett úrrá rajtam, amint meghallottam, hogy epikus doomról van szó. Én nagyon szeretem a jó epikus doom zenét! Most épp a Byzantium dal tetszik a legjobban.
Látom, ez a hangzás sokaknál kiveri a biztosítékot. Én sem tudom azt mondani, hogy erről álmodozom, de nem is mászok tőle a falra. Sőt, vannak itt olyan erős énekdallamok és riffek, hogy a lemezt egyenesen élvezet hallgatni. A sokszínűsége pedig nem nyom agyon, hanem gyönyörködtet. Legalábbis, én így gondolom.
Ha a The Watcher című dal lenne az irányadó, amire 9-est adok, akkor nagy lelkesedéssel írnék róla. Így se rossz ez, és az Arch Enemy fanoknak biztos remek hallgatnivaló.
Talán a death metal az általam legtöbbet hallgatott műfaj, de a 2015-ös The Crown semmit nem tud ehhez a széles skálához hozzátenni. A Death Is Not Dead a "korrekt lemez" címke megtévesztő köntösébe rejtett semmitmondó anyag. Kétszer bőven elég volt belőle.
Én vevő vagyok erre a hangulatra. Most épp nem tudtam teljesen ráhangolódni, de ez nem jelent semmit. Ha közel engedem magamhoz, akkor felkap és visz. Ez ennyiről szól.
Az egész lemez ideje alatt Bon Jovi videoklipet forgatott az agyam, szűk farmerrel, országúttal, egy hátizsáknyi szennyessel, némi aprópénzzel, és ezektől a képektől nem is tudtam szabadulni. Vezetés közben biztos jó érzés ezt hallgatni, főleg annak, aki még szereti is az ilyen rocksztár zenét. Majd ha veszek autót, még megpróbálkozom vele egyszer.
Ez egy tákolmány, amelybe belehajítottak élvezhető részeket is, de dalok hiányában és az idegesítő dobhangzás okán, ez egyelőre több fejfájást okoz, mint kellemes percet.
Jó súlyos nagy semmi....
Az tény, hogy van hangulata. Az ezerszer hallott, sablonos, unalmas tucat black hangulat.
Ez is később fog beérni nálam, mint januárban az Isole. Az akkor kapott egy elkapkodott 7-est, ma 8.5, és remek albummá "változott" a több hallgatással, valszeg ezzel is ez történik.
Nem csak a hangzással van itt baj, főleg ismerve a korábbi anyagaikat.
Stílusában egy korrekt dallamos death, kiemelkőden jó dalok nincsenek rajta, de összességében nekem szórakoztató, csak ez alapján semmi nem vesz rá arra, hogy begyűjtsem a régi albumaikat.
Vakarom a fejem, ennél sokkal többet kellett volna produkálniuk, olyan kötelező, "csináljunk valami dalokat" fílingje van. Kevés.
Ahogy emp írja, háttérzene ez nekem is.
A Thin Lizzy jóóó, az előző BSR album is sokat forog nálam, ezt sem mondanám rossznak, de utalva egy kritikára a kanszaghoz van ahol izzadságszag is keveredik. Még várniuk kellett volna egy évet, még írni jópár dalt, kicsit csiszolni ezeken, kiválogatni a legjobbakat, és mondjuk 2016-ban jelentkezni albummal. Ez max 7.5, az ajánló személye ellenére :)
Mint amikor egyszerre szól a hi-fi, a pc-s hangszóró, a tv, lehúzom a wc-t és közben telefonálok... Na kb annyira élveztem...
Szeretem a Neurosist néhanapján hallgatni, a Profound Lore kiadványait is bírom, de ehhez nem volt türelmem.
A hangzás olyan, amilyennek lennie kell. Én rengeteg ilyesmit hallgatok, el kell ismerni, hogy nem vitték túlzásba az izgalmakat, de hangulatában ez egy teljesen korrekt underground black lemez. A főnök Xaos Oblivion azonos nevű projektjét is érdemes figyelemmel követni.
Átlagosan jó doom.
Az egészből a súlytalan kattogás-kaffogás maradt meg. A dobhangzás kifejezetten dühített, jó témákat meg nem találtam rajta. Nem hallgattam őket korábban, szóval kíváncsiságból belehallgattam a régi dolgaikba, de azokat sem tudtam értelmezni. Újabb banda, akinek a sikerességét nem tetszem érteni.
Talán kicsit túlértékelt az anyag. Műfaján belül mondjuk nagyon jó. A The Crown-nál fél ponttal jobban tetszik.
El lehet hallgatni, nekem eddig teljesen kimaradt a banda. Mondjuk mindig gázos, ha egy lemezen a feldolgozás dal a legjobb (Paradise Lost - Eternal).
Az Apparently Forlorn akkora Katatonia nyúlás, hogy kedvem lett berakni a Brave Murder Dayt. Nem rossz amúgy, ének kellene bele.
Ártalmatlan jó és rossz értelemben is. Nincs vele semmi baj, de nincs rá igényem.
Megtévesztő a bandcampen a taggelés: death metal, old school death metal. A The Dormant Acrimonynak egyikhez sincs sok köze, persze felvonultat death metalos elemeket, de inkább afféle kisérleti zene, amit természetéből fakadóan vagy nagyon bírsz, vagy falra mászol tőle. Engem megvett a csávó, jó hangulatban kapott el ez az agymenés. Viszont sokszor csak úgy folydogál a káosz, én több emlékezetes pillanatot várnék még.
Naa ez az, ami hiányzott az Isis utóbbi albumaiból (habár én azokat is kedvelem)! Ebben ugyan az a régi erő van...mint amit az Isis vagy Neurosis hordoz/hordozott. max ponton én sem adok, mert 100%-osan nem varázsolt el, de mindeképp egy erős anyag.
...pedig lelkiekben már valami szarra készültem...ez nagy meglepetés volt. Tökéletes hullavonszolós black metál, sőt az énekes jobb pillanataiban Csihart idézi meg...húú ez túl rövid, így nem kapnak max pontot...elviseltem volna még legalább 15-20 percet ebből az apáca-ijesztgető rettenetből...kiváncsi vagyok, hogy Arallu majd mit szól ehhez :D...szóval nem csak három szám van...de a pont így is marad!
Már megint egy...egy...legalább nem idegesít és viszonylag rövid, de végighallgatni akkor is nehéz. A Bizarr Reverendásokhoz akkor sem érnek fel...
Az énekes részek baromi jók benne... azonban a ritmusszekció néha félpercekre magára marad, ekkor eléggé zavaróvá válik a dob tompasága. Vannak itt más "érdekes" részek is...de összeségében érdekel, amit csinálnak...élvezhető.
Király anyag...totál a korai Arch Enemyt jutatta eszembe. Mondtam is magamban, hogy mekkora nyúlások vannak ebben :D ...és ekkor néztem meg, hogy mégis kik alkotják e zenekart. Ezek szerint Christopher Amott még mindig felismerhető :D. Szóval jól esett hallgatni...mégha csak a nosztalgia miatt is.
Eddig nem ismertem őket...de ezek után végképp nem vágyom rá...
Huhh...bajban vagyok ezzel. Tetszik meg nem is...néha túl soknak érzem a "post"-hatásokat, ennek ellenére hallgattatja magát. Bár az ének eléggé hiánytermék...azért még ismerkedek vele...
Én szeretem az efféle ártatlan rock zenét is...de ez erőltett, túl macsós akar lenni. Zavarni nem zavar...de az is biztos, hogy többé nem mászik be a lejátszólistába
Ez túl nagyot akart durrani, nem mondanám, hogy összejött...Szép a felhozatal, amiből táplálkozik a művészúr (azért a Thy Catafalque is befigyel a listában)...de nem közelíti meg egyiket sem. A lassú, beúsztatott és elektrós részek nagyon tájidegen elemként hatnak. Szóval lenne itt fantázia,csak még sokat kell csiszolni. A sima metálos részekben érzek fantáziát...
Szerencsére nem vártam semmit, különben most súlyosan csalódott lennék... Az Isis-nek bármelyik lemeze köröket ver rá erre, ők tudtak jó dalokat írni, sumákék nem igazán...
Megfogott, ezt a vészjóslóan őrlő monotóniát ez esetben valamiért hatásos fegyvernek éreztem, a vokál meg még erősítette is ezt az érzést, nagyon baljós hangulatot áraszt ez az egész. Ahogy nascence fogalmazott, tökéletes hullavonszolós black metal. :-)
Persze hogy nem olyan jó, mint egy Reverend Bizarre vagy Candlemass, de azért korrekt, kellemes anyag.
Egy kiváló anyaghoz valami hihetetlenül ótvar, szarrá kompresszált, teljesen dinamikátlan hangzást sikerült kreálni, ami nagyrészt haza is vágja az élvezetet. Ezért az anyagért nagy kár ebben a formában.
Nem vagyok nagyon nagy melodeath rajongó mostanában, ez valahogy mégis nagyon megfogott, kitűnő dalaival és kitűnő előadással.
A Deathrace King óta nem volt olyan lemezük, ami különösebb lelkesedést váltott volna ki belőlem, ennek sem sikerül. Rossznak nem mondanám, inkább csak eléggé érdektelen.
Szerintem is marha unalmas.
Mindig is szerettem a Thin Lizzyt, ezért ez is tetszik, hiszen gyakorlatilag egy az egyben olyan, mintha azt hallanám...
Fura egy izé ez. :-) Nem idegesített, nem volt annyira kaotikus, vagy fejfájdító, inkább csak kevéssé értettem, mi történik. :-D.
A pazar hangzás alapján jobbra számítottam. Csalódás.
Semmi sincs, amit ne hallottam volna másutt. Süllyesztőbe vele! (A dobok túlságosan hátul vannak. Csak az én cd-men?)
Még közel sem egy Isole minőség, de alakul. A hangzást már most elcsípték rendesen. (Markánsabb refrének kellenek, ez az epikus doom sajátja.)
Szerintem nem csak a hangzással vannak itt problémák, de az egész lemez "túlgondolt"...
Veress Márton dobjátéka meglepetésként hatott, kétség kívül igen tehetséges. A zene meg olyan, amilyet vártam. Kiszámítható, virtuóz melodeath, minden tekintetben profin elővezetve.
Még az utolsó ötleteket kiírták magukból, szerintem már csak koncertlemez és válogatásalbum jön tőlük. Talán nem is baj.
Németesen precíz postmetál/postrock. A hangulatos, távolba révedős elemek mellett azért oda - oda csapnak a hangszereknek is. Az i-re a pontot meg a megjegyezhető témák teszik. Kedvemre való anyag.
Hagyománytisztelő hard rock, vagy akár rádióbarátnak is titulálhatom. Nem hallgatok ilyesmit...nem érdekel.(a Bullet Blues azért jó dal.)
Ötletkavalkád, aminek még le kellett volna ülepednie. Mert ezek azért nem dalok egyelőre. Lesz ez sokkal jobb is!
Egy kicsit több eredetiség kellett volna, hogy megkapja a maximális pontszámot, így viszont minden benne van, amitől az ISIS korai lemezei annyira jók voltak a maguk idejében. Aaron Turner szerencsére mellőzte a progresszív lebegéseket, és inkább hallgatott a vonatbalesetek hazahívó hangjára, ami miatt eleve a szívem csücske ez a stílus.
Ez akár jó is lehetne, de egy fantáziátlan dögunalom az egész, a produkció meg egyenesen pocsék. Amúgy ez nem egy EP véletlenül?
Vannak erős pillanatai, a stílus követelményeinek maradéktalanul megfelel, de az a baj, hogy túl sokan csinálják már ezt. A Pallbearer pl. amúgy is köröket ver rájuk.
Gondban vagyok, mert ez nem az én műfajom, de erre nem tudok kevesebb pontot adni. Egyedül az éneklős részekkel nem vagyok kibékülve itt sem, de annyi baj legyen. Ez kis híján egy remekmű.
A zenei részre nem tudom azt mondani hogy rossz, de ez még a death/thrash műfaj mértékeivel mérve is sablonos és semmitmondó. A borító pedig ritka szar. Röviden, ez egy ronda köntösbe bújtatott nagy büdös semmi. Hanyagoljuk.
Kivételesen nem zavart, hogy instrumentális. Sikerült elveszni benne. Kifejezetten kellemes.
Fúúúú, van ám kanszag...
Itt minden úgy szar, ahogy van. A vokál, az effektek, a dobgép... te jó ég, a dobgép az valami katasztrófa! Egyszerűen semmi nem áll itt össze. Ekkora jellegtelen katyvaszt már rég hallottam.
Nagyon nehezen érik, de egy-két rész fenomenális. Profound Lore minőség.
Egysíkú
Számomra teljesen céltalan riffelde-zsákutca... Amíg léteznek olyan nagyszerű doom bandák, mint a Yob, erre max ennyit tudok adni.
Sem a sokszínűségével, sem a hangzásával nincs bajom (annak ellenére, hogy tényleg dinamikátlan). Sőt! Szórakoztat, feldob. A brutalitás és az érzékiség csap itt össze...
Már bőven a vége előtt rendesen untam...
Hangjegytologatás...
Az Amerikai Pite betétdalaiként működhetnének ezek a dalok, mikor Jim épp felfedezi, hogy mi az az erekció... Mondjuk az Amerikai Pite filmeket csípem, nem úgy a betétdalokat bennük. Ez a tipikusan sablonokból építkező zenekar példája...
Nem jó.

Vélemény, hozzászólás?