Szerencsére nem vártam semmit, különben most súlyosan csalódott lennék... Az Isis-nek bármelyik lemeze köröket ver rá erre, ők tudtak jó dalokat írni, sumákék nem igazán...

Megfogott, ezt a vészjóslóan őrlő monotóniát ez esetben valamiért hatásos fegyvernek éreztem, a vokál meg még erősítette is ezt az érzést, nagyon baljós hangulatot áraszt ez az egész. Ahogy nascence fogalmazott, tökéletes hullavonszolós black metal. :-)

Persze hogy nem olyan jó, mint egy Reverend Bizarre vagy Candlemass, de azért korrekt, kellemes anyag.

Egy kiváló anyaghoz valami hihetetlenül ótvar, szarrá kompresszált, teljesen dinamikátlan hangzást sikerült kreálni, ami nagyrészt haza is vágja az élvezetet. Ezért az anyagért nagy kár ebben a formában.

Nem vagyok nagyon nagy melodeath rajongó mostanában, ez valahogy mégis nagyon megfogott, kitűnő dalaival és kitűnő előadással.

A Deathrace King óta nem volt olyan lemezük, ami különösebb lelkesedést váltott volna ki belőlem, ennek sem sikerül. Rossznak nem mondanám, inkább csak eléggé érdektelen.

Szerintem is marha unalmas.

Mindig is szerettem a Thin Lizzyt, ezért ez is tetszik, hiszen gyakorlatilag egy az egyben olyan, mintha azt hallanám...

Fura egy izé ez. :-) Nem idegesített, nem volt annyira kaotikus, vagy fejfájdító, inkább csak kevéssé értettem, mi történik. :-D.

A pazar hangzás alapján jobbra számítottam. Csalódás.

Semmi sincs, amit ne hallottam volna másutt. Süllyesztőbe vele! (A dobok túlságosan hátul vannak. Csak az én cd-men?)

Még közel sem egy Isole minőség, de alakul. A hangzást már most elcsípték rendesen. (Markánsabb refrének kellenek, ez az epikus doom sajátja.)

Szerintem nem csak a hangzással vannak itt problémák, de az egész lemez "túlgondolt"...

Veress Márton dobjátéka meglepetésként hatott, kétség kívül igen tehetséges. A zene meg olyan, amilyet vártam. Kiszámítható, virtuóz melodeath, minden tekintetben profin elővezetve.

Még az utolsó ötleteket kiírták magukból, szerintem már csak koncertlemez és válogatásalbum jön tőlük. Talán nem is baj.

Németesen precíz postmetál/postrock. A hangulatos, távolba révedős elemek mellett azért oda - oda csapnak a hangszereknek is. Az i-re a pontot meg a megjegyezhető témák teszik. Kedvemre való anyag.

Hagyománytisztelő hard rock, vagy akár rádióbarátnak is titulálhatom. Nem hallgatok ilyesmit...nem érdekel.(a Bullet Blues azért jó dal.)

Ötletkavalkád, aminek még le kellett volna ülepednie. Mert ezek azért nem dalok egyelőre. Lesz ez sokkal jobb is!