Annyira nem gáz, bár a nyelv biztos sokat rontott a nóták befogadó képességén. Az átlag 5 perc körüli számokat azért vissza lehetett volna venni max, 2,5-3 percesekre. :D

Pihent agy kell hozzá... Most így a vizsgaidőszakban jól is jön. - Hatásos, s nem kell rajta gondolkodni. Húzó erő van benne bőven.:)

Pogánymetál, pont úgy, ahogy szeretem. :)

Először maga alá temetett a hangzás, de aztán az első sokk után sikerült kiismerni a zenekart. Tesiórákhoz, bontási munkákhoz, futáshoz, magányos éjszakai sétához, s elalvás előtt is ajánlott hallgatni ezt a talján remekművet. - A vokált kicsit lehetett volna előbbre hozni, de egyébként túl nagy hibát nem keresnék tovább benne. - Futás közben kevésbé ajánlott, megemeli az adrenalin szintet. :) - Ja még valami: ilyen dobos nem létezik a világon, de még az univerzumban sem aki itt teljesít. :D - Ja, ha még nem mondtam volna, akkor pont a Buried Inside Your Mental Wall-féle számok miatt érdemes szetcseszni az agyad. (Legalábbis ami megmaradt belőle.) :P

Ezek a nóták igazán 5-6 perc hosszúságban sütnének leginkább. (Persze, ez csak az én véleményem, hiszen tudjátok, hogy irtózom a 10 perc feletti dalhosszúságtól. Ja azt mondtam, hogy ember max. 8 percig képes egyszerre koncentrálni?!) Az ének amúgy nagy erőssége a zenekarnak. - Szóval, doom hívők... Hallgatni ér. :)

Kellemes kis muzsika ez, s most volt először szerencsém a zenekarhoz. - Gyorsan el is kezdtem pótolni a hiányosságaimat... - Most amúgy öszintén: - Csak nekem van olyan érzésem, hogy néha a Dissection-t (is) hallom?! :O Update: Ez a debütáló Horror-hoz képest csak erős széllel szembeni hugyozásnak tűnik. Ahhoz képest kiállás van, zene meg... inkább megy a pózerkedés.

Átlagos "norvég iskolás" BM album. Ha egy mondatban kéne összefoglalnom az albumról alkotott véleményemet, akkor valami ilyesmire kellene számolni: "Na és?!" Lefordítva: - Most hova szarjak?!

Nem hiszem, hogy beléjük kéne kötni, hogy egy nagy hírű zenekar hagyományait ápolják, ha ilyen minőségben teszik. - Részemről örülök, hogy a Death hagyatéka tovább él. - Mondtam már, hogy: "Death... Is Just The Beginning..." ?:P - Az ilyen muzsikát ronggyá tudtam hallgatni... Kazin. :D

Az önpusztítás mesterei! - Legalábbis Kvarforth mester! - Aki pedig a zenekar eddigi műveit kedvelte, az most sem fog csalódni. - Nem tudok rajta fogást találni, s igazság szerint nem is akarok. :) A zenekarral most ismerkedőknek meg csak annyit, hogy tessék végigmenni a diszkográfián, megéri. :) Ráadásul Niklas-nak van egy olyan hangja, hogy ha csajból lennék, akkor ... :D

Az önpusztítás mesterei vol2. - A hangzás nem semmi: elég organikusra sikeredett, bár kicsit old-school, de mégis nagyon friss (koszos). :)

Én inkább málnapálinka király vagyok, attól ha bebaxok meg pont nem ilyen zenére vágyok. Mondjuk józanul se.

Ez valami tévedés vagy botlás? A kettes cd-re még az egy pontot is sajnálom. Régen kínzott "zene" ennyire. Inkább meghallgatom a Boney M-től a Derrick Kúr-t.

Ez volt az első találkozásom velük, de itt minden tetszett. Ilyen zene szólhatna egész nap akkor se únnám meg.

Na ezt a fajta death metal-t magamtól soha nem hallgatnám meg. Ez a hangzás, főleg a dob kibaszottul idegesített. A Gruesome ettől ezerszer jobban tetszett. Ha csak a death metalban betöltött szerepét pontoznám akkor tipikus 1 pont. De ha a metal összes ágát nézem akkor fogjuk rá,hogy közepesnek elment.

Egy-két kivételtől eltekintve én nem szeretem a "tiszta" énekes doom műfajt. Ez se rossz zeneileg, de az ének nem tetszik. Egyszerűen úntam, az vele a baj.

Zeneileg tetszik, de ez a soványka hangzás elég szar. Eddig se volt kedvencem ez a banda de ezek után se lesz.

Jó kis lemez ez, csak valahogy ebben a nyers stílusban nem volt elég "síri" a hangulat. Rosszabb hangzással, meg valami rothadóbb énekhanggal maximum is lehetett volna.

Na ez jólesett. Végre ismét egy Death-re emlékeztető faxa lemez. Utoljára a Morfin volt hasonló meg jó is.

A Shining az The Eerie Cold-ig az egyik kedvenc black csapatom volt, de az azóta készült lemezek nem tetszenek. Elzenélgetnek, de semmilyen hatással nincsenek rám.

A mű búbánat királyai. Ekkora jellegtelen szart rég hallottam. A hangzás jó, de ki nem szarja le.

Már az első számnál ki akartam kapcsolni, de böcsülettel végigszenvedtem. De most komolyan a következő körben már Eminem is lesz?! Ja nem lehet nullát adni?

Direkt kerültem. Eddig sem tudott megfogni ezzel sem sikerült. Arre meg végképp nincs elpazarolni való időm, hogy jóra hallgassam ha elsőre nem tetszik. Sok olyan lemez van ami érdemesebb érdemesebb az odafigyelésre.

Nekem ez a vokalizálás nem jön be amúgy nem rossz zene.

Egyszerűen rajongok ezért a speed death-ért. A Drown Into Perdition első hallásra megvett, már akkor eldőlt, hogy ez a lemez 10 pontos akármi is jön utána. Amúgy talán ezt már nevezhetjük olasz iskolának is lásd Fleshgog Apocalypse, Hour of penance.

A modoros ének nélkül és vagy 10 perccel rövidebben talán még tetszene is.

A The Motherhood Of Gog Kimondottan tetszett, utána meg egy jó kis atmoszférikus death. Azért annyira nem kötött le hogy tátott szájjal figyelmezzek, inkább háttérzene.

Nem értek hozzá, de a tucatból azért kiemelkedik, viszont szerintem túl sokat variálnak egy témával.

Múltidézésnek O.K. de ezen már azért túlhaladtunk.

Eddig kimaradtak az életemből. Pótolni fogom. Az elején féltem kicsit de ez egy nagyon hangulatos kellemes hallgatnivaló.Az utolsó számban (direkt nem írom le a címét) kicsit olyan mintha Hobót hallanám. Mehet még feljebb.

Nem zavart, de sokat nem tett hozzá az életemhez talán csak a King of Undesirables.

Nem az én világom.

A SYL lemezek után nekem már csak érdekességek a Devin lemezek, valahogy kirakatnak érzem, nem olyan nyers egy sem, hogy az az én lelkemnek tessen...ettől függetlenül remekmű ez is. Csak nem nekem.

A vokált és a sok pracsnyi, hacsnyi, lacsnyi végű rímet leszámítva egész emészthető, hangulatos lemez. A borító meg olyan, amilyen.

Elborult egy anyag, de időnként, megfelelő hangulatban, esetleg fizikai munka közben még jól is eshet.

Minden dalt sikerült megtoldani 2-3 felesleges perccel, azon kívül stílusában nagyon jó. Felipe Plaza akárcsak a Processionban, itt is nagyot énekel.

Arra jó volt, hogy megéhezzem valami retro feketeségre...

Lassú ember vagyok, black metalban is kerülöm a 40-50 perces kalapálásokat. A jó zúzdát, hogy hatása legyen, elő kell készíteni, fel kell építeni egy dalt, hogy nekem bejöjjön, ez itt inkább olyan átlagos céllövölde, időnként azért rendesen eltalálva pár jó témát.

Ismétlik, nem továbbviszik a zenét, ennél jobb pontot nem adhatok. Pedig apró, itt-ott kreatív szilánkok alkotják ezt az üveget, csak ne lenne ilyen átlátszó...

Tökéletesre csiszolt lemez, talán túlzottan is...

Erős hangulatú lemez lett, de mint korábban, most sem vettek meg maradéktalanul.

Ez elég hitvány zene... Csak azért szerepel itt, mert zsizseg benne valami minimál-gitár?

A három pötty nem egyetemes kinyilatkoztatás részemről, nem a minőségnek szól, én csak szimplán nem élveztem és más zenékre vagyok bekalibrálva.

Kellemes zene, de hallottam már ezt nagyon sokféle permutációban...

Vannak jó momentumai a cuccnak, csak kár hogy ennyire lelketlen az egész... Dob terén rohadt idegesítő ez a bpm-hajhászat.

Ezt az éneket megsínylette a szervezetem rendesen. zeneileg meg fantáziátlan nagyon...

Elképesztő atmoszféra és véregyszerű fogalmazásmód...és mégis hogy működik!

8zimplán ütős, a maga vaskalapos, tradicionális módján.

A Death jellegzetességei valóban jelen vannak, de ez annyira nem dobott fel így 2015-ben!

Szerintem semmi baj nem volt az utolsó két Shining lemezzel, nyitottak más hatások és hangzások felé is, ergo folytatólagosan is erős a csapat munkásságának második felvonása, a Klagopsalmer előtti zeneileg nyersebb korszak viszont valahogy nagyon nem jön be...

Phú... nagyon kamuzene szaga van.

Hogy is mondjam csak... Van egy hatalmas kertem, amelyben igen sok féle növény található, az egyszerű, szép mezei virágoktól, a különlegesebbekig, de emellett mindenféle hibridek is színesítik a kertet. Ezek gondozása mellett (mert mint minden kertésznek, a gazt nekem is rendszeresen gyomlálni kell), igyekszem mindig újabbakkal gazdagítani a földet, és azt sem bánom, ha a szél egészen másfajta magvakat is elszór, hiszen ha megfakad, és ettől szebb lesz a kert, csak én járok jól vele. Vannak azonban olyan magvak, amelyeket hiába fúj erre a szél, ebben a talajban egyszerűen nem maradnak meg. A rap-metal éppen ilyen.

Devin Townsend nevét mindenképp az elsők között említeném a kedvenceim között, annak ellenére, hogy nem mindent vagyok képes befogadni tőle százszázalékosan. A Z2 már nagyon sokszor lefutott és továbbra is nagyon tetszik. Koncerten pedig egyszerűen lenyügöző, amit csinál. Ilyen egyéniségekből, zsenikből van hiány, ilyen emberekből kellene több.

Érdekes, hogy sok olyan részletet találtam benne, amelyet kimondottan jónak tartok, olyan elemeket építenek a zenéjükbe, amelyekre általában vevő vagyok, az összkép mégsem nyújtja azt, amit a benne rejlő potenciál előrevetítene. Persze ez így sem rossz, és jóval az átlag fölött áll. Lehet, három hallgatás kevés... Még próbálkozom.

Lehet mondani, hogy meghibbantam, de az extrém zenék rám gyakorolt hatását úgy képzelem el, mint egy sűrű fekete masszát, amely hangok formájában csorog a spirituális értelemben vett agy kérgeire, lebenyeire. A gyenge lemezek fekete masszája olyan állagú, hogy a hangok megszűnése után, mint valami folyékony fém, elfolyik a felületen, alig hagyva nyomot, viszont az erős lemezek sűrű matériáját beissza az agy, hajszálvékony fekete gyökereket eresztve, stabilan megkapaszkodva bőven a felület alatt. Ez utóbbi kategória ez a lemez is. A mostani kör hatalmas meglepetése számomra.

Az elitnél szerényebb teljesítménynek érzem, még az ének terén is, és nagyobb elrugaszkodás a bevált sémáktól több izgalmat hozna. Ennek ellenére, nekem szimpatikusak, és őszintének tűnnek. Ez azért számít.

Vártam a lemezt, azonnal hallgatni is kezdtem, ahogy elérhetővé vált, és meg kell mondanom, én azok közé tartozom, akiknek a death metal ilyen irányba való átalakulása üdeséget és rengeteg izgalmat jelent. Számomra ez kész csemege.

Érkeznek még Norvégiából olyan gyors, sötét, hangulatos black metal lemezek, amelyek 2015-ben is képesek hitelesen tálalni a műfajt. Már az első hallgatásokkor is érződik, hogy fogós témákkal lesz dolgunk, ami később maximálisan be is igazolódik. A hetes tétel (De Som Hadde Omde Oeyne) a legékesebb bizonyítéka az itt sorakozó kiváló témáknak.

Az Exhumed/Malevolent Creation/ex-Death To All tagok jól érezhetik magukat, ahogy űzik ezt a Chuck metalt, de Mike666-al egyet kell értenem abban, hogy alighanem ez lenne Chuck leggyengébb lemeze, ha ő adta volna ki. Én ennek, őszintén szólva, nem látom sok értelmét. Akaratlanul a Death-hez viszonyítja az ember, de frusztráló, hogy mégsem Death, pedig az akar lenni. A dalok nem elég erősek, vagy amikor igen, akkor egy az egyben rá lehet énekelni valamelyik Death nótát. Érzem én a tisztelet kinyilvánítását ezzel, de ha valaki zenét alkot, legalább próbáljon meg egyéniséget vinni bele, ne pakolja tele kedvenc bandája riffjeivel a saját lemezét. A Chapel Of Disease legutóbbi lemeze is sok helyen eszembe juttatja a Leprosy-t, de olyan zene és egyéniség párosul hozzá, hogy az állam még most is a padlón van tőle. Ja, hogy itt nem ez a cél? Akkor nem is nekem készült... pedig ha csak egyetlen bandát nevezhetnék meg kedvencemnek, a Death lenne az.

Nem mondom, hogy megingott alattam a föld, de Kvarforth dallamai nagyon jók, amikor énekel, és a zene is izgalmas. Megvan az albumot belengő hangulat, az egységes kép, szóval ez egy jó lemez. Érdemes hallgatni.

Úgy vagyok a 7-esnek ítélt lemezekkel, hogy hallgatnám én, ha nem lenne más, de ott a sok 8-as, 9-es, 10-es lemez, ezért, valahogy, eltűnnek a ködben, és csak néha bukkannak elő újra. A Dread The Sundown dalt viszont sokkal jobbnak érzem a többinél, ezért biztos, hogy előkerül még a lemez. A zárótétel is hangulatos.

Ez nekem intraauricularisan pont olyan, mint a thiopental intravénásan....

Devin maestro mindig is olyan albumokat hozott össze, amiben jó elmerülni, sokszor hallgatós, odafigyelős stb-stb. Ez a dupla most viszont nem volt meggyőző nekem, el is ment mellettem rendesen, a megjelenés utáni fél évben jó ha 8-10* meghallgattam. Anneke bevonása jó, mint eddig is, de az Epicloud-on jobbak a témák, újrahallgattam azt ismét és hát beragadt a lejátszóba e Z2 helyett. Szóval ez az előzőhöz képest, és a Deconstruction/Addictedhez képest is kevesebb nekem.... Vagy csak még ennél több hallgatást igényelne....

Zeneileg rendben van, az énekkel most nem sikerült megbarátkoznom.

Ez kérem szépen egy nagy death metal átverés. Jó a hangzás, ügyes a dobos, vannak benne jó témák, még az egyes dalok egymásutánja némi hangulatot is teremt, mégis az egész egy élvezhetetlen katyvasszá áll össze.

Sablon...

Nem ismerem az előző albumokat és direkt bele sem hallgattam, majd pótolom később, így ezek nem befolyásoltak. Ez nekem egy olyan albumnak tűnik, mintha tudatosan az északi stílusú death/heavy/black bandák albumainak dallamosabb részeit próbálták volna összeszipkázni, azokat dalba foglalni, és azokkal megtölteni egy teljes albumot, a végeredméyn ilyen "dallamos heavy/death" valami lett, hörgéssel, mint vokállal. A dalok jók, a témák jók, a hangzás nem oké, és nincs súlya, olyan kiherélt jelleg érezhető. Ennél sokkal több kell...

Nekem elsőre is bejött, nagyon korrekten összerakott, jó témák, hangulatos északi black, ahogy én szeretem.

Nem játszanak rosszul, végülis jól szórakoztam a dalokon, de én is inkább Death-et hallgatok, ha arra van ingerem...

A jobb Shining lemezek közé kerül nálam.

A hangzással nekem semmi bajom, de zeneileg semmi érdekeset nem hallottam.

Nem idegesít, egyszerűen csak nem tartom sokra ezt a stílust.

Ami Devi bátyó műhelyéből kikerül, az rossz nem lehet, de azért itt találok olyan dalokat az első korongon, amiket újrahallgatni nincs nagy kedvem, onnan inkább csak szemezgetek magamnak utólag, a Dark matters viszont jöhet egy az egyben.

Nem ismertem őket, de meggyőztek. Az a furulya nekem is bejön, akár több is lehetne belőle, meg az ének színesítése sem válna hátrányára a zenekarnak, mondjuk egy-egy tiszta énekhangos részt el tudnék képzelni, de így is jó volt.

Többszöri hallgatás után sem maradt meg semmi a nagy cséphadaráson kívül, részemről megy a süllyesztőbe.

Korrekt kis lemez, de nem is annyira egyediek, nem is annyira jók a dalok, hogy az arctalan tömegből kitűnjön.

Vannak jó pillanatai a lemeznek, de a legtöbbször az volt az érzésem, hogy ott vannak a jó témák, de mégsem sikerült ütős dalokká gyúrni őket, valahogy túl szellős az egész, hiányzik a habarcs, ami összetartsa.

Jó állapotban lévő BM kevés extrával eladó.

Főhajtásnak teljesen jó. Igazából belekötni nem tudok semmibe, egyetlen baj van vele: ha ilyesmit lesz kedvem hallgatni, akkor valószínűleg a Death lemezeit fogom elővenni, nem ezt.

Változatos lemez, jó ének, király dallamok, nem is kell több, csak úgy elrepülnek a 7-8 perces számok.

Számomra mindig is B-kategóriájú zenekarnak számítottak, és ez ezentúl sem lesz másképp, egyszerűen gyengének érzem a dalokat, és a világukkal sem tudok azonosulni.

Nem tudom, műfaján belül ez milyennek számít, de a pont azt fejezi ki, hogy mennyire idegesített az egész. Még háttérnek se.

Elsőre azt gondoltam, hogy csak a stilisztikai váltás viselte meg egyesek gyomrát, mint annak idején a Darkthrone stílusváltások esetében. De igazából a sokszor felbukkanó jó ötletek ellenére valahogy nem jó hallgatni a cuccot.

Kiváló old school black, melynek hangzása a korai Darkthrone-t idézi.

Vannak olyan worship bandák, amelyek a hangzás és a hangulat szolgai másolása MELLETT jó dalokat is írnak, óhatatlanul is beleteszik egyéniségüket a zenébe (Impaled, Thulcandra, Caladan Brood). Na most ezt itt hiányolom. Igazából ha a Death adta volna ezt ki, valószínűleg ez lenne a leggyengébb anyaguk. A Death ZENÉT szerzett, ez csak sótlan panelpakolgatás. Az Arallu által emlegetett Morfin sokkal jobb szerintem.

Nekem sem kedvencem a zenekar. Egyáltalán nem közvetíti az image által sugallt hangulatot, leginkább semmilyen hangulatot nem közvetít. A hangzás meg egyszerűen steril.

Annyira nem vészes ez, nem az én terepem, az igaz, de egész húzós momentumok vannak benne.

Ellentmondásos a viszonyom Devyvel, közel sem minden dolog tetszik, ami a kismillió projectjétől kerül ki, de a Ziltoid első része, és ez a második is kifejezetten szórakoztató hallgatnivaló. Számomra a Dark Matters rész sokkal érdekesebb a Sky Blue-nál.

Pogány metalt csakis anyanyelven, ez alap :-) Maradnak a kedvencek között e lemez után is. Azt a furulyaszerű fúvóst meg még mindig imádom. :-)

Nekem nem nagyon jön át az atmoszféra, márpedig death metalnál ez számomra sokkal fontosabb, mint hogy mennyire gyorsan és ügyesen képesek játszani a hangszereken.

Nem érzem kiemelkedőnek, de jó.

Csatlakozom az "akik valami egészen mást várnának" mezőnyhöz. Úgy tűnik az a hajó végleg elment...

Teljesen korrekt old-school black metál.

Tisztességesen és alapjában véve jól idézik meg a nagy elődöt, csak hát nekem is megvan a Death összes műve, bármikor tudom hallgatni őket, nincs nagy szükség kópiára.

Úgy tűnik, Kvarforth mesteren megint jobban erőt vett a keserűség, mert ez a lemez közelebb áll a régebbiekhez, mint az utolsó néhány. És én örülök ennek, szerintem ez az igazi terepe a bandának, számomra az Eerie Cold - Halmstad - Klagopsalmer hármas volt a Shining legjobbja (egyébként az utána jövők is jók voltak csak másképp).

Nem minden lemezük jött be, de ez megfogott. Hangulatilag tökéletes.

Nem hallgattam végig!

Én és Devin nem lettünk haverok!

Még muszájból tanultam oroszt,és késöbb is előkerült hogy mekkora poén lenne egy ruszki nyelvű metált csinálni!Hát egy ideje itt van már a jelenség,és nem vicces!

Bírom a blastbeates tempókat,csak kevés jóféle gitárzúzalék keveredett bele!

Elvoltam vele bár,az eszem máshol járt!

Én nem hasonlítom az előző lemezekhez,és mégis tetszik!

Ritkán adok ekkora pontot ilyen blekmetálra,főleg ha egy kukkot sem értek belőle,de amit 300bpm alatt nyomtak az bejött!

Ízlések és pofonok,de én inkább ezt hallgatom mint néhány versenytársát a hpről!

Csak amikor felbukkan az új lemez a Hpn,akkor jön ,csekkolom,aztán megy is! Magamtól nem venném elő!

A borító béna,a zene átlagos,tetszésküszöb alacsony!

Nem hallgatok ilyen zenét magamtól. Viszont amíg szólt, a fiam nagyokat bólogatott rá a sarokban legózás közben. Ezért jóindulatú pontot adok.

Eddig sem, most sem....és biztos vagyok benne, hogy ezután sem leszünk jóban.

Korábban is csak a hangzásba tudtam belekötni, most meg abba sem. Ez egy remekbe szabott ukrán pagan/black lemez, kiváló dalokkal, ízléses köntösben, harapós sounddal.

Gyanús, hogy polip dobol náluk....A zene viszont nagyon király, technikás, változatos death, az előbbiekből adódóan szélvész gyors témákkal, de ha kell, kissé a Nile világára hajazó lassulásokkal. A hangzás tényleg furcsa elsőre, de rendben van.

A szólók megérnek egy misét, a továbbiak nem hoznak lázba. Az Isole nagyságrendekkel jobb.

Rossz irány. Voltak előjelek, hogy nem a korai lemezek vonalát kívánják folytatni, de azért egy masszív death/black gyomrost még bevihettek volna. Ebben a formában csalódás, nincs miért újra hallgatni.

Sokáig elszöszöltem vele, mire megmutatta magát. Valahogy nem jött át elsőre, sőt másodikra sem. Mélyről indult, de még akár feljebb is mehet...

A Death korai munkásságát megidéző lemezen jól szórakoztam. Aki az említett banda első három lemezét tartja etalonnak, nem fog tévedni, bátran keblére ölelheti ezt a bandát. Kipróbált, ügyes zenészek. Más meg inkább fogja fel tiszteletadásnak.

Erős album zeneileg, az biztos, ám a fülem ezúttal kevésbé állt rá. A z a bizonyos szikra hiányzik...

Izzadtság szagú és elég unalmas lett. Többet vártam. Mintha az elfekvő ötleteket próbálnák újjáéleszteni, kevés sikerrel.

Anno a kritikámban mindent leírtam. Nem változott a véleményem. Izgalmas, szórakoztató, profi és nagyon agyas.

Számomra végleg elveszett a Tribulation. A debüt The Horror egy fényesen ragyogó gyémánt volt a nekro death egén. A következő lemezüket értetlenül vizsgálgattam, ez meg egy totálisan összelopott konzumdeath hangzással megáldott prog death valami. Profi munka, csak feladtak mindent ami kiemelte őket a sorból. Teljességgel érthetetlen. (u.i.:a 3 pont erősen eltúlzott és inkább a csalódottságomat tükrözte. Ettől persze nem szimpatizálok jobban ezzel az iránnyal a srácok esetében)

Izgalmas korszakát eleveníti fel a Death metalnak, azon belül is a Deathnek. Igazi kópia, ahol az autentikus előadásmód volt gondolom a cél, ami sikerült is. Azonban ezért nálam ennyi jár maximum 2015-ben. (u.i.:már a közepén untam mint a szart, úgyhogy levonok még egy pontot)

Nem 10, mert az a Halmstad és a Klagopsalmer, de legalább ismét a helyes ösvényen mozognak.

Profi muka, összerakott lemez, csak egyszerűen immunis vagyok rá. Nem hallok semmi extrát, ami berobbantana. Ja, és ha az Evil's Tearsnél cikiztük a borítót, akkor szerintem itt ugyan úgy megtehetjük. Egyszerűen szar ez a megerőszakolt szodomizált tökömtudja milyen csajos image... Nem visszataszító, nem megbotránkoztató, hanem egyszerűen csak "jajj hagyjuk mááááár".

Nem tűnik varázslatosnak, pedig az. Nem tűnik különlegesnek, pedig az. Nem tűnik földöntúlinak, pedig az. Devin érik, mint a bor. Nagyon csípem a Heavy As A Really Heavy Thinget is, és ezt is. Ez az ember több, mint érdekes a rockzenei palettán. Devin...

Azoknak, akik az ígéretnél többre vágynak... Az anyanyelvi rész valóban süt! Nincs nagy világmegváltás, csak óriási lendület és hangulat. Érdekes, hogy a duplázás szinte végig triolás.

Én a Death-et is a Human albumtól felfelé szeretem... És azért ez vaskos Death kópia. Úgy éreztem, hogy kb. 20 perce megy. Mondom ránézek a Bandcampre... Még csak a második szám kezdődött!!! Profi meg minden, de engem nem érdekel.

A Shining lemezek erőteljesen nem egyformák, de a jellegzetes elemek mindig megvannak. Kiváló anyag. 10 is lehet belőle még.

Még csak ennyi. Még lehet, hogy nekifutok. nagyon visszaveszi az élvezeti értékét a lelketlen ének...

Úúúúúú...odabasz! Nekem a kamaszkoromból kimaradt a nu-metál...helyette volt Opeth és hasonlók. Azonban az utóbbi időkben azon kapom magamat, hogy a nu-metálos dallamok is tetszenek. Az első két szám eléggé átlagos lett, azonban ami utána következik, az nagyon durva...sőt spanyol szöveggel még durvább...Csak a zenére figyelve nem mondanám, hogy nu-metál. De a rap zene és az efféle metál elegye nagyon nagy erőt hordoz. Igencsak húzos számok születtek itt. A Bajo Tu Tejado és a Van a por Ti számok nagyon ütnek...néhol még a Nami zenekar is beugrott a hallgatásuk közben.

A legutóbbi albumai annyira nem jöttek be, ezt viszont nagyon faszán összerakta az őrült zseni. Igazi színház, metál bazár...A Sky Blue dallamai annyira finomra sikeredetek...az elektronika térhóditása is kedvez, sőt az sem zavar, hogy néhány szám már néha popzenébe hajlik. A Rejoice, Warrior, Sky Blue, Silent Milita számok pedig kibaszott jók, sőőt koncerten is ütnek! A második album, mely Ziltoid őfelsége "újrafelemelkedését" hivatott bemutatni...csak tetézi az élvezeteket (főleg a Warprincess és a March of the Poozers). Az átkötő szövegekre csak mostanában kezdtem odafigyelni....és rohadt jók. Ha előbb ismerkedem meg ezzel az albumpárossal, akkor a tavalyi top akárhány listámon előkelő helyen szerepelt volna. Max pontot pedig nem kap az album..mert néhol vannak töltelék számok is, azonban még ennek ellenére is képes vagyok egyben meghallgatni a két lemezt. Továbbra is Devin legnagyobb erényének tartom, hogy ő szórakoztat...jókedvet csinál a metál zenével és nem pedig lehúz a mélybe.

Én ezt a következő körre tartogattam. Habár black metálként van jegyezve a zenéjük...néhol akkora nyúlások vannak egy bizonyos zenekartól, akinek O-val kezdődik a neve és th-ra végződik. Szóval szerintem inkább death metál ez. A nyúlások ellenére nagyon jól nyomják...érdekes, néhol még sikerült megfejeleni is az eredet-bandát.