Hangpróba #292 - 2015. június 27.

Stílusában olyan átlagos. Se nem elég mély az énekhang, meg a hangzás se. Jobban szeretem az európai stílust ami thrash metalból is táplálkozik. Kivéve az Immolation-t. Vannak itt jó ötletek nem mondom, de nem hiszem, hogy gyakori vendég lesz. Sőt ritka se. Annyi death metal kedvencem van,hogy bőven elég 100 évre.
Nagyon hangulatos. Nekem kicsit sok a billentyű, meg az énekhang túl mély ebben a stílusban. De pl. az Ulvegr-ben is mély de jobb zene nekem. Semmi panasz, jó ez csak nem annyira mint lehetne.
Nem ismerem az előéletet, de ennek egész jó a hangulata. Legalább nem herélt az énekes. Jó ez. Nem korszakalkotó de tetszik.
A finn jóléti művészkedés nekem nem jön át a magyar valóságba. Püntyöröghetnek itt nekem ezerrel, ez akkor is csak egy "műművészi" semmi. De azért hallgassa aki szereti.
Bassza meg ez szar. Nagával értek egyet. A vida rock band bár nem ilyen stílus de magyar ezerszer szebb meg jobb.Ilyet bazmeg,annyira műanyag,hogy fájt. Ráadásul ennyire elkoptatott stílust ilyen szarul művelni. Lelkük rajta.
Egyik kedvencemre a Rigor Sardonicous-ra emlékeztet. A hangzás kellően rothadó, amit szeretek, így elfeledteti a nem túl változatos zenét. Végülis ez hangulat zene. Annak meg tökéletes.Itt hívnám fel a figyelmet az argentin Fungoid Stream-re. Ami eszméletlen jó.
Most erre volt szükségem. A szükség meg nagy úr. Szeretem ha legyalulják azt a kevéske agyam.
Hallhatóan direkt csinálják a régi hangzást. Nem is akarnak fejlődni. Minek. Nekik a '90-es évek doom death-je az etalon. Nem rosszak benne, de lehetne markánsabb számokat is írni. Annak idején ezt a Cemetary csinálta de sokkal "fülberagadóan". Mivel én szeretem ezt a korszakot szívesen hallgatom ezt a lemezt bár lehetne jobb is.
Nem értem hogy mi ebben a progressive post black metal. Black metal-nak nyoma sincs kellemes számok hallhatóak. Inkább dark-os pitypangnak tűnik. De annak egész jó. Habár lemeznyi hosszúságban ebben a stílusban várnék némi bedurvulást.
Thrash lemezt nem lehet hosszan elemezni, mondjuk itt volt egy kis death metal behatás is. A Raging Death-et be se mertem ajánlani annyira old school. Erre csak annyit, hogy zsírkaraj minden szempontból.
Huh, megy a propeller meg a zúzás, oszt' jónapot. - Nem tudnék maradandó pillanatot felidézni. - De azért ez a masszív hangzás maga alá temet. - Lehet kicsit szellősebbre kellett volna venni. :)
Gondolkoztam rajta sokat. Hosszú is, meg nyár is van. Szóval... - Ráadásul az "ének" és a dobhangzás meg is feküdte a gyomromat. - Majd valamikor máskor, ha lesz whisky is a szóda mellé.
Vannak akik ezt a stílust sokkal jobban csinálják. - Motörhead-light. :D
Az instrumentális részek fenomenálisak, de valahogy az énekkel megtűzdelt dalok kevésbé hatásosak. Tiszta s jól átgondolt iparosmunka az egész. - A hangulattal meg nem nagyon spórolnak. :)
Csak, hogy magamat idézzem: "A hangzáson csiszolhattak volna. Semmivel sem rosszabbak a hasonló stílusban játszó külföldi bandákhoz képest."
Be vagyok csapva. Itt azt írják, hogy goregrind, meg grind. - Na az itt nincs. A hangfaltesztelő CD valószínűleg karcos lehet.
Ilyen albumok után jólesik a csend. - Az újrahallgathatósági indexe részemről nem túl magas.
Nagyon nem mozgatta meg a fantáziámat. - Nem hiszem, hogy túl jó barátok lennénk a közeljövőben, de legalább megismertem őket. - Az "éneket" lehetett volna egy kicsit előrébb hozni, no meg a tempón is javíthattak volna a srácok. :)
Jáj... Izlandon úgy érzem nem alszanak jól...
Nem mondom, a 90-es években csupa ilyen zenét hallgattam. :)
Hangulatileg okés, de a zene nem tudja fenntartani az érdeklődést túl sokáig. Tipikusan olyan zene, hogy egy gyűjteményes lemezre szívesen beválogatnék a lemezről 2-3 dalt, de a nagytételes fogyasztása nem tesz jót az élvezhetőségnek.
Tucatlemezekre is szükség van ahhoz, hogy igazán becsülni tudjuk a jobbakat.
Bejött ez a véregyszerű fogalmazásmód, noha nem egy nagy világmegváltás. Ugyanígy vagyok a Volbeattel meg a Hellacopters-szel is, egyszerűen csak működnek.
Szinvonalas háttérzene bármihez.
Zeneileg jó nagy késésben vannak a srácok, jobb helyeken ez a stílus már pár éve lecsengett, ennek ellenére nagy gond nincs itt, messze van azért a cikitől a helyzet.
Brutális! Igazi katakomba metal! Több ezer köbméter földet éreztem a mellkasomon hallgatás közben.
Egy legyintésnél többet érdemelnek, de a stílus minőségibb képviselőinek a trónját nemigen rengeti meg ez a lemez.
Kissé amatőr próbálkozás ez egy ilyen soklemezes csapattól. Több karakter és egyéniség kéne, de nagyon...
Egész egyedi. Nem jönnek rossz zenék Izlandról...
Remek! Bár a tufa thrash-sel sincs bajom, az Alitor lemeze kifejezetten agypezsdítő hatású volt erről az agyasabb vonalról. A vokál is megér egy misét, nagyon jól lett megvalósítva.
Hangulatos.
Tetszetős, az orosz nyelv se zavar, de nem veszem elő újra az is biztos.
Ha eltekintek a Lemmy hangtól, ez nem rossz. Főképp, hogy van néhány egész erős dal is. Mondjuk lehetne rövidebb, akkor talán még hatásosabb volna.
Jó a banda koncepciója, s a dallamos ének miatt még akár tetszhetne is jobban. De valamiért nem jön az az érzés, hogy ez igen, ezt újra és újra elő kell vegyem. A hangulatával nincs gond, de valamiért a feldolgozásos lemezeik jobban bejöttek (igaz, azok se hosszú távon).
Az ismertetőben leírtam.
Hú, ez kemény volt! Egy-két alkalommal már az álom is kerülgetett. Azt viszont el kell ismernem, hogy ezt kitalálni és eljátszani sem lehet kis teljesítmény.
Voltak jó pillanatok, de összességében fárasztott.
Nekem ez nagyon átlagos.
Post cucc a jobbik fajtából. Előkerülhet még.
Azt azért nem hiszem, hogy ezt alapműként emlegetnénk, ha a thrash aranykorában jelenik meg, de mindenesetre egy egész korrekt lemez jó ötletekkel.
A Swallowed by the Ocean's Tide-ot anno mindenáron be akartam szerezni eredetiben, sikerült is, szóval jó kis zenéről van szó. Második dobásra sem lett gyengébb!
Kedvelem én is ezt a zenei világot, de nincs a csapat azon a szinten hogy érdemes legyen az anyagukat egynél többször meghallgatni.
A beleszarósabb részek tetszettek, minden más nagyon megkreált.. Azt sem tudom hogy hol kell itt a crust/punk-ot keresni. Ez valami heavy/southern/stoner egyveleg inkább, brutál lapos dalokkal, gyenge, jellegtelen vokállal.
Úgy vagyok velük is, mint a Van Canto-val. Szimpi az a bátor zenei kezdeményezés amit művelnek, becsülni lehet mind a két csapatot emiatt, csak hallgatni ne kelljen őket.
Tobzódó ötlettelenség és klisétenger, gyönyörű szépen, biztos kézzel előadva.
Zsánerem az ilyesmi, de közel egy órában egybefüggő zajmasszát nem mindig szeretek hallgatni. :)
Kellemes dekonstrukció. Szegényes eszközökkel jó zene!
Kedvemrevaló módon játssza a csapat azt a fajta melodikus doom/death/gótikus metált, ami anno a Paradise Lost territóriuma volt. Nem az első lemez ez amit hallok tőlük, már a korábbiak közül is tetszett egy-kettő kimondottan.
Elég langyos hőfokon ég ez az album. A legutolsó Solstafir is kb. hasonló okok miatt nem tetszett. Amúgy ja, dark rock ez, black metalhoz olyan túl sok köze nincs.
Brutál jó. 25 éve ha megjelenik, simán alaplemez.
Hallom, hogy milyen jó lehetne ha jól szólna. A keverésen még túlórázhattak volna kicsit. A borító viszont nagyon szép.
Jó kis atmoszférikus death némi üresjárattal, de szivesen hallgatom.
Egy a ritmus , három a hang, nehéz ebből igazán változatos anyagot összerakni.
Elsőre nagyon nem tetszett. Figyelmesebben meghallgatva előjöttek az erős oldali is. Baromi jól szól és amellett, hogy mindent hallani mégsem hat sterilnek. Nekem ez túl van énekelve, az instrumentális részek nem ritkán zseniálisak.
Szerintem nem olyan rossz, az meg nem baj ha elkülönülnek és hallhatók a hangszerek, én legalábbis bírom. Náluk komolyabb nevek is adtak már ki ennél ötlettelenebb lemezeket is. Szerintem korrekt munka
Valami ilyesmit dudorászhatott Kharón mikor a holt lelkeket fuvarozta. Ez nem legyalulja az agyat, hanem sejtenként semmisíti meg. Kifejezetten üdítő volt a csend a végén valami mégis arra késztet, hogy újból belehallgassak.
Ez számomra teljesen értékelhetetlen. Fájt végighallgatni
Nekem ez elég semmitmondó.
Fura dolgok ezek a tag-ek. Az ember elolvassa kialakít magában valami elképzelést aztán valami teljesen mást kap. Black? trash?? extreme??? Doom???? metal?!?!. Amúgy az ötödik szám környékén kezdett működni, onnan egy kellemes post gothic rock szerintem. Az In Shallow Seas egy kiváló darab. Beköltözött a kocsiba plusz 1 pont
Általában ez a műfaj nagyon messze áll tőlem, de ezek megvettek. Nem értek hozzá, de szerintem igen magas színvonalú munka. A bőgős különösen tetszett.
Nem tudom hogy ez vagy az elöző ami jobban bejött elsőre, de mind 2 azzonal kedvenc lett.
Azzal együtt hogy szívesen hallgattam többször is , csak átlagosnak mondanám.
Kevésbé volt szar mint elsőre tünt.De végülis nem tetszett.
Élőben jók, lemezen már kevésbé, nekem a 2.-ik lemezük tetszett anno, de amúgy a semleges kategóriában vannak.
Ez tényleg szar.
Háttér zajnak kiváló, de semmi másnak.
Nem tetszett.Ötlettelen.
Érdekes zenekar érdekes albumokkal, de vagy nem találták még meg önmagukat vagy nekem kevés ez, vannak 10 pontos momentumok de akad 2 pontos is.Konkrétan ez a lemez egy nagyon masszív 7-es.
Leginkább az unalmas kategória.
Valóban jó anyag, műfaján belül, de én nem tudok lelkesedni érte.
Tényleg szólhatna jobban néhol, bár a kezdéstől a frász kerülgetett. Azon kívül egy egy rohadt jó lemez. Modern death régen fogott meg ennyire, inkább a régi sulit részesítem előnyben... Diluvel Ascenion pedig elégedetten pöffeszkedik a lemez közepén.
A lemez kihagyott ziccer, a borító meg nevetséges.
Kiöregedett thrash kutyák verekednek itt a kiöregedett punk sünök ellen, a kutya fogínyébe halk buggyanással behatoló tüske pedig a zenéjük ösztönös egyszerűségét jelzi. Az ilyet meg kell tapsolni, bravó öregfiúk! Majd oda kell pörkölni nekik egy 6-ost.
Minőségi háttérzene bármihez, de nekem ennél nem lesz több.
Fincsi hörgedelem magas hangulati faktorral.
Megvan a lemez sajátos melankóliája is azért, de még kellene valami az egyediséghez. Azért inkább jó lemez, mint középszerű.
Lazán legyen tíz. Mert ez egy laza lemez.
Kevésbé egynemű/egyforma dalokkal magasabb lehetne az élvezeti értéke. Így sem rossz, csak nem találtam olyan motívumokat a lemezen ami miatt elő akarnám venni a jövőben.
Nagyon átlagos lemez, a Tiamat feldolgozás meg még kimondottan keserűn is hagyta azt a bizonyos szájízt.
Kellett némi önmérséklet hogy ne kapcsoljam ki az első néhány szám után! A Relapse Records-t eddig többre tartottam!
Úgy tudom régóta mozgolódik már az Apocalyptica a színtéren, viszont nekem a Shadowmaker még csak az első lemez tőlük, amit végig is hallgattam. Kellemes háttérzene kategória, egészen igényes, formabontó megközelítéssel.
Tudnak zenélni a srácok, csak nem valami érdekes amit csinálnak, kreatívnak még annyira se mondanám.
Nagyon gyötrelmes... velőig hatoló atmoszférája van, de ez mint zene, kong az ötlettelenségtől.
Zsigeri...most pont jól esett.
Nagy stílusmegújítás nem történik, de alapvetően jó az amit a bit csapat művel.
Csont nélkül az év egyik legjobb lemeze (az első félévig bezárólag!)
Thrash-ből ez serintem kifejezetten frissnek, ötletesnek hat, és nem olyan kiszámíthatóak, nyilvánvalóak a dalok/szerkezetek sem. És szerb a csapat...
Magasra rúg a minőségi tényező ezen az albumon. Így kell egy sűrű, hangulatos szörnyeteget erős témákkal, jó ötletekkel megtölteni. Szerencsére sok jó death anyagra bukkanok mostanában, és ahány, annyi féle! Ezt is csak ajánlani tudom.
Egyszer-egyszer botlottam csak tűrhető ötletekbe, de a bő egy órából 50 perc számomra semmitmondó. A nagy igyekezet helyett érlelni kellene azokat a témákat, nem elárasztani az amúgy is túlterhelt mezőnyt.
A Hangman's Hyll valóban jó dal. A többi meglehetősen unalmas szerkezetű. Ha már azt nézem, van-e még sok belőle, az nem valami bíztató.
A csellók itt nagyrészt arra törekednek, hogy gitárhangzást produkáljanak, ami nem éppen azt hírdeti, milyen jól elvannak gitár nélkül, hanem inkább azt, milyen jól tudják mással reprodukálni a gitárt. Ahogyan a dobfelszerelést is nagyszerűen tudja helyettesíteni a számítógép. Mondjuk a korai Apocalyptica lemezeknél más volt a helyzet, ott nyoma sem volt gitárra emlékeztető hangzásnak. Az valóban különleges volt. Amúgy engem kevésbé érdekel, hogy min játszik a zenekar, amíg az találkozik az ízlésemmel. Az Apocalyptica jelenleg nem csinálja rosszul, amit csinál, de nem mindennel azonosulok egyformán.
A Coming of Fenrir és a Blessed Scars dalokban, meg még itt-ott vannak számomra is élvezhető pillanatok, de különösebben nem rajongok az extrém zene ezen ágazatáért. A tipikus melodic death témákkal, a kapkodós dobbal, valamint az énekhanggal így együtt nem tudok azonosulni. Amúgy meg a hozzászólásokra reagálva, Pistikével egyetértek abban, hogy mindegy milyen nemzetiségű a zenekar, ez nekem 6-os, akárkik is vannak a zene mögött. Viszont igaz, a kommentek alapján rosszabbra számítottam.
A fülemet szorosan a temető földjéhez szorítva hallgatom a rég elföldelt kopórsók holtjainak tompán kiszűrődő nyomorúságát. Ezt végig hallgatva, elhiszem, hogy itt az apokalipszis... Meglátják majd mind... a halál rothadó szele már a levegőben van...
Adott egy eltalált hangulat, de az ötletek száma nagyon kevés. Az utolsó előtti dalban még a Mayhem is eszembe jutott, de nagyon hamar unalomba fullad az is. Ahogy véget ér, már semmi konkrétat nem tudok felidézni, pedig nem egyszer próbálkoztam vele. A potenciál az, ami érződik.
Összességében több kellemes percet szerzett, mint vártam, de mégsem az igazi. Azért lehet vele bátran próbálkozni. Nekem a The Innocent és a Black Oil tetszik a legjobban.
Már az előzetes számok alapján kíváncsi voltam rájuk, aztán valahogy megfeledkeztem róluk. Érdekes a párhuzam a Sólstafirral, bár a Kontinuum a nyugisabb, poszt-rockosabb oldaláról közelít a zenéhez. Csodálatos hangulata van, jobbnál jobb melódiák díszítik a lemezt, és olyan lágyan, könnyedén jön belőlük minden leheletfinom rész, mintha a lélegzetük lenne az egész. Néha eszembe jut a Lantlős, az Alcest is, de egyes részeknél még Garm hangja is a Childhood's End-ről. Köszönöm az ajánlónak!
Szigorúnak kell lennem az Alitorral, mert a meglepetés legkisebb szikrája sem mutatkozik ezen a lemezen, és semmilyen lelkesedést nem vált ki belőlem. Nevezzük korrekt thrash albumnak, de nálam ez a lerágott csont kategória.
Hiányik az a pici plussz, ami kiemelné a jó/korrekt kategóriából és a többször hallgatósba vinné.
Első három-négy hallgatásnál-belehallgatásnál nem fogott meg és már majdnem küldtem rá az átlagos ötöst, aztán adtam még neki esélyt. Kellemes hallgatnivaló, egyfajta stílusgyakorlat, mert hozzák az elvárt doom/death megoldásokat, témákat. Az az egyetlen baj vele, hogy ezekből igazán fogós dalokat csak az album harmadára sikerült összerakni.
Jópár kommentbe fel szokott bukkanni a "hangulatos" megjegyzés. Én itt ennél érzem találónak, legalábbis nekem ez bír egy sajátos hangulattal. Vannak közepes dalok a lemezen, de pont ez a végig érezhető hangulat ami miatt nálam nagyon működik a teljes album, nagyon hallgatható. A Hangmans Hyll nálam 10 pontos. Meg érdekes még, hogy amíg csak hallgattam és nem olvasgattam a kritikáknak utána, addig nálam a Motörhead nem igazán ugrott be. Zeneileg lehet, hogy igen, de témáiban, hangulatában, összességében ez nagyon más, és nekem mást közvetít. Érdekes, minden szempontból, engem "megvettek". Pont mehet feljebb szokás szerint....
Mint az eddigiek. Amikor megjelenik, párszor meghallgatom, megállapítom, hogy nekem totál semmitmondó, majd elfelejtem, úgy, ahogy az eddigieket is. Eszembe nem jut a bandának egyetlen korábbi dalcíme, dala, egyáltalán témája, totál semmi. Még háttérzenének sem...
Azzal én is maximálisan egyetértek, hogy a hangzáson javíthattak volna, de a koszosabb, mélyebb, sűrűbb irányba, ez így nekem nagyon túlcsiszolt lett, valahogy nem élvezhető, nincs "mélysége", elvész a dalok súlya. Másik problémám a tempóval van, rendben van, death metal meg minden, de az album jó pillanatai azok, ahol lelépnek a gázpedálról. Üdítő, ahol lassabb vagy akárcsak középtempóra visszavesznek.
Egészében végighallgathatatlan, egy-egy szám mondjuk egy M.R. James novella olvasása után azonban fokozza a hangulatot. De azért 3 pöttyös.
Számomra ez a bűnrossz kategória.
Inkább több a közepes-átlagos dal, mint a jobb.
Hát végigolvasgattam pár cikket és elcsodálkoztam azon, hogy milyen stílusmegjelölésekkel illeték ezt az albumot. Lehet, hogy én vagyok teljes tudatlanságban, de ez nekem sima dark rock. (A "post" jelzővel én nem tudok mit kezdeni, aki még azt is ráragasztja, tegye, azzal nem vitatkozok.) Ami tetszett, az a két utolsó dal, az album közepe nekem teljesen lapos. Egy kissé túlértékeltnem érzem (nem az itteni hanem) az albumra más oldalakon írt kritikákat.
Első néhány hallgatásnál még nem, de aztán azt vettem észre, hogy ahogy véget ért, indítottam is újra. Jó dalokkal telepakolt, nagyon korrekt thrash ez.
Az idei év talán eddigi legjobb death anyaga...
Lehet én vagyok perverz, de kifejezetten tetszik az orosz ének az atmoszférikus részekről nem is beszélve
Nagyon nem az én világom....
Pár régi számukat a mai napig szívesen hallgatom...de ezt a popmetál szerűséget inkább hanyagolom
1000+1 egy ilyen lemez van már...
Szeretem a sötét és súlyos zenéket, de ezt kínszenvedés volt végighallgatni...
Kellemes agyrohasztó zene
Ha egy kicsit több tempó lenne benne igazán maradandót is alkothattak volna...
Nagyon jó lemez...köszönet az ajánlónak
Az előző albumot is imádtam, ez sem okoz csalódást. Azért az előző kicsit izgalmasabb volt.
Ez olyan semmilyen. Zavaróan semmilyen. Pedig szeretem a szláv nemzetiségű metál zenéket :)
Őőh. Nem tudtam mi ez és annyira jónak indult. És már az első szám végére baromira untam és még jó hosszú is. Ez most nem.
Nagyon rádióbarát metál ez, ami nem feltétlen baj, de nem izgat fel itt semmi. Technikai értelemben minőségi. Lehet, hogy nem közvetlen a Kommandant után kellet volna meghallgatni :)
Szerintem ennek nincs köze a kórságokhoz, technikás-melodikus death metal ez, vérszegényre sterilizált hangzással és persze minden hangulattól és izgalomtól mentesen. Aztán persze megint jön az, hogy itt lehúzzuk a magyarokat. Pedig nem. Tessék megnézni a 228. HP második helyezettjét: a hasonló stílusban mozgó Effrontery második lett, nem véletlenül.
A kör végére gyaníthatóan sereghajtó lesz :) Átértelmeződik a zene fogalma az Encoffinationt hallgatva. Valakinek bejön a hangulat, amit hordoz a zenéjük, valakinek nem. Nekem igen.
Nagyon jó cucc, jó, hogy bekerült ide, mert a borító és a zenekarnév alapján nem valószínű, hogy megismerem. Valamit martial industrial dolognak gondoltam volna, de az utóbbi idők legkellemesebb csalódáa lett belőle.
Tetszik. Meg a hozzáállás is, hogy kb. félévente adnak ki lemezt. Ugyanakkor pont ez lehet az oka, hogy sok kevésbé érdekes pillanata is van az amúgy jó lemez(eik)nek. Igazából érdemes megismerni a többi anyagot is, minőségi zenét nyomnak.
Jó pillanatban kapott el, ritkán van mostanság hangulatom az ilyesmihez. Fields of the Nephilim, kései Tiamat jutottak eszembe, de nem értek a műfajhoz igazán...
Jobb szeretem a blackesített thrasht (Whitchburner, Deathhammer stb.), ez nekem túl száraz meg agyas, bár el lehet hallgatni és műfajában jó.
Nagyon rendeben van itt minden, csak éppen másodosztálybelinek érzem. Valami hiányzik belőle...de néhány hallgatást mindeképpen megér. Death fanoknak kötelező!
Tetszett, bár az elektronikából kevesebb elég lett volna. Egyediség terén ők is szenvednek hiányosságokban. A Tiamat feldolgozáson pedig meglepődtem, mert nem volt egyátalán szar...
Tök jól indult az album, de a közepére nagyon leült a hangulat. Tetszett ez a punkos beütés a thrash elemekkel elvegyítve. Én is úgy érzem, hogy az elvárás már megint nagyobb volt a neveket tekintve. Legalább van rajta néhány király dal.
Az ének kifejezettem cseszte a fülemet, de a zenétől sem vagyok oda. Sokszor már a popzene hullámain lovagolt a produkció...és a húros hangszerek szinte csak háttérnek szolgáltak a kiherélt énekhez..sőt a dob erőteljesebb volt az esetek többségében. Ennél még Lajkó Félix is metálosabban szólal meg néhanapján. A reign of fear típusú dalokból több elfért volna
Ez kérem nem death metál! sőt...köze sem sok van hozzá....ez tipikus hard/death-core-os óbégatás. Ez annyira kemény, amennyire egy gumikacsa csak lehet...
Azt hittem az internet kapcsolatom ilyen szar...és azért lassult be. Ez a zene annyira dohos, hogy árasztja magából a penészgomba spórákat. Még a számok közti átmenetet sem lehet hallani (talán mert különbség sincs köztük). Ennyire nem vagyok true-arc, hogy 3 pontnál többet adjak szimpla gépházi morajlásra.
Csak a szokásos aláfestét a következő heti világvégéhez....gonosznak próbálja meg mutatni magát, de én tudom...hogy a hangszerek mögött kedves, aranyos pandamacik rejtőznek...
Ezt nekem találták ki, én rajongok ezért a nosztalgikus hangzásért és műfajért. Semmi újat nem hoztak, mintha egy kiváló, elfelejtett death/doom muzsika került volna elő a 90-es évek közepéről. Engem a régi Anathema-ra emlékeztet nagyon
Végre valami jó is! Tenhi utánérzése van a zenének, csak nem éppen annyira andalgó, hanem néha felpörög rendesen. A Klimt1918 is beugrott a hallgatása közben.
Ezt nagyon odatették...kár, hogy én sem tudok már annyira lelkesedni ezért. Megfelelő hangulatban akár 10 pontot is érhetett volna...
Nem találom túlságosan érdekesnek.
Kellemes, bár azt nem mondhatnám, hogy végig egyformán fenntartja a figyelmemet.
"Tribal rhythms, searing guitars and Miller's huge booming voice all set to an apocalyptic atmosphere to create an instant classic" ez áll a Bandcampjükön... hát ők tudják, én csak egy roppant vérszegény punkos rockzenét hallok, néhol olyan mint valami Motörhead ultra light... ha még valami odabaszós crust punk lenne tényleg, akkor jobb lenne a helyzet, de így ez elég hervasztó...
Soha nem bírtam ezt a bandát, számomra mindig közelebb voltak a hatásvadász bohóckodáshoz, mint az igazán komolyan veendő zenéléshez, és hát a helyzet most sem változott olyan nagyon számottevően, ez számomra legjobb esetben is egy abszolút közömbös lemez.
Az igaz, hogy nem túl izgalmas a dolog, viszont nem érzem annyira gyengének sem, egyszerűen csak én is úgy vagyok vele, hogy nem ezt a fajta death metalt kedvelem igazán. De amit csinálnak, azt szerintem korrektül csinálják, nem érzem úgy, hogy ennél kevesebbet érne.
Nem is tudom... borzasztóan sivár zene, de a hihetetlenül sötét hangulatot muszáj díjaznom. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy gyakran lesz hozzá türelmem és hangulatom... kezdek rászokni. Brutális, igazi klausztrofóbia metal. :-) A monotónia ebben az esetben hatásos fegyver.
Nem okozott nagy élvezetet a hallgatása.
Van rajta egy-két kitűnően sikerült dal és vannak középszerűek is, tehát elég vegyes az összkép.
Már 10 perc táján azt néztem, hogy mikor lesz már vége, és igen lassan teltek a hátralevő percek... nem nekem találták ki.
Valóban kicsit egy kaptafára készültek a dalok, kitaláltak egy receptet, és azt tolják végig az arcunkba, de ezt sikerült érdekfeszítő módon megoldaniuk. Respect. Kár, hogy Spotify-on nincs fenn a lemez, így csak egyszeri meghallgatás sorsára jut. :(
Újabb középszerű ruszki/ukrán/vagyvalamilyenmáselbaszottszlávnemzetiségű lemez, jíííháááá.
Szar és a középszar között félúton. Szerintem ezt ők sem gondolták komolyan. Mondjuk fesztiválon, kocsmában el lehetne rájuk bólogatni.
Elsőre csak a negatívumokra figyeltem fel, de aztán szépen lassan megadta magát az album. Az első négy dal tökéletes ahogy van, no meg a Till Death Do Us Apart is tetszett, de az az igazság, hogyha végig gondolom, gyenge pillanat nincs is igazán a lemezen. Ami viszont nem tesz jót neki, az a csapongás a különféle irányok között, azaz, hogy nem tudják eldönteni, hogy modern amcsi rádiórock/metál akarnak lenni, vagy cselló zene metálosan. Nekem mindkettő tetszene, csak döntsenek végre. Szóval ezért csak 8. Az meg szerintem is furcsa kinyilatkoztatás, hogy a gitár nem fontos, mert helyettesíthető bármilyen olyan hangszerrel, ami majdnem olyan, mint a gitár. :)
Az énekes nekem tetszik, bár a szövegek színvonaláról már a klisés dalcímek is sokat elárulnak. Kár ezért a valóban steril és élettelen hangzásért is. De a fő gond, hogy rosszak a dalok. Semmi emlékezeteset nem hallok itt. Pedig én a techdeathet, a metalcore-t, deathcore-t is bírom, ha jó. Ez nem az.
Én több ötletet véltem itt felfedezni, mint általában a black metal lemezeken, nekem tetszett. Kifejezetten előnyére válik a változatosság mind a tempók, mind a dalfelépítések, mind a vokál terén. A hangzás elsőre nagyon borzasztónak tűnt, de a végére megbarátkoztam vele. Az, hogy nem fogom sokat elővenni, nem az ő hibájuk, inkább az enyém.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy kilencvenes évekbeli demót hallgattam volna. Az alap doom/death hatásokat éreztem, de azért voltak olyan részek, amiknél kifejezetten felhúztam a szemöldököm (pl. Pink Floyd az utsó előtti tételben, vagy Soulfly/Sepultura riff az utolsó dalban). Szóval van az egésznek egy amatőr bája, de az értéke ettől még nem sok. Viszont a Black Oil egész jó kis nóta.
Nem hat meg, de nem rossz.
Nyilvánvaló erényei és profizmusa ellenére nekem ez monoton és fárasztó hosszútávon. Egyszer bőven elég volt.
A történet valahogy úgy alakulhatott, hogy black metal szuperhőseink nem kevés házi készítésű élénkítőszer elfogyasztása közben kitalálták, hogy leülnek és elkezdenek Motörheadet játszani... Nem lett felhőtlen a végeredmény...
Változó lelkesedéssel viseltetek az új album iránt. Vannak jó témák, de most nekem is kicsit sótlan lett a végeredmény, képtelen tartósan megragadni a figyelmemet. Egyértelműen az instrumentális számok lettek a legjobbak (Reign of Fear, Riot Lights, Till Death Do Us Part).
Ismét hosszasan lehetne polemizálni a ZENE egyénre vetített fogalmán... Nekem ennek a kereszthuzatban fingással egyenértékű a 'hozománya'.
Tény, hogy van egy egyedi atmoszférája ennek az világvége - industrial metálnak, de a 3-4. szám magasságában kezd rendkívül zavaró lenni az egysíkú kalapálás. Kreativitás zéró.
Összességében jól szórakoztam, habár nem egy világmegváltó alkotás. Legutóbbi lemezük is ennyit pontot kapott tőlem, ez sem ér kevesebbet. Néhány nótát biztosan megtartok ( Of Fury, And So it Comes to an End, The Innocent )
Ilyen amikor a nagybetűs 'HANGULAT' mellé tartalom is társul. Minden hallgatással egyre közelebb ér.
Nem érzem kiemelkedőnek. Szürke, teljesen izgalommentes stílusgyakorlat. Egy nótát sem tudnék visszaidézni...
Olyan, mint egy Róma ellen induló germán hadtest. Amennyire utálom a brutal death metal égett izomszagát, annyira szeretem az ilyen lendülettől, erőtől duzzadó, óriási légkört hordozó deathet. Nem cicázok vele, ez 10 pont. Nekem pont az előző tűnik gyengébbnek.
El kell benne mélyülni.
Egyszer volt egy vitám a hazai metal sajtó egyik nagy tudású szakértőjével arról, hogy mi a metalban a legfontosabb hangszer. Ő azt mondta, hogy a gitár, én azt, hogy a dob. Azzal indokoltam, hogy a gitár bármivel helyettesíthető, ami a torzítással és effektezéssel kikeverhető dzsi-dzsire. Íme... Itt egy gitár nélkül készült metallemez. A dobot viszont semmivel nem lehet helyettesíteni... Tudom, ilyenkor az szokott jönni, hogy ez nem metal. Következetlen dolog az adott zenéket az alapján skatulyázni, hogy nekünk tetszik-e vagy sem. Vagyis egy önmagát rockernek tartó ember ne az alapján mondja rá valamire, hogy metal-e vagy sem, hogy neki tetszik-e. A lemezről: Nagyon jó az egyensúly a slágeresség és a művészi él között. Az éneklős dalokban a Coheed And Cambria torok stílusát hallom, míg az instru tételek nagyszerű hangulatfestések. A Reign of Fear és a Riot Lights kegyetlen nagy. Összefoglalva: hatalmas énekhang, kőmetál, gyilkos dobolás, és a vonósok varázsa.
Pár éve Emp sértette meg Sheolt azzal, mikor benyögte: "ha tudom, hogy lehet műanyagot is ajánlani, beajánlom a budim lefolyócsövét". Erről a lemezről ez jut eszembe. Itt aztán minden full műanyag. Komolyan nem értem... Most vajon tényleg nincs semmi késztetésük a honi bandáknak arra, hogy valami egyediséget vigyenek a zenéjükbe, vagy azt hiszik, hogy megtették?
Nekem nincs bajom az antizenékkel... Viszont az ötletek hiányáért ütnöm kell. A Sunn O))) esetében sem éreztem soha azt a nagy varázst, mint ami előtt mostanában sokan leborulnak, de az ettől sokkal "több".
Jó-jó, de megint csak az ötletesség talaján csúszik el a dolog...
Nem tudom, hogy tetszik-e... De tudom. Ugyanis véletlenül előbb a korábbi lemezt hallgattam meg. Az nem hatott meg, de ez nagyon korrekt.
Látva hogy kik zenélnek itt, nagyon vártam a lemezt, de komoly csalódás lett. Semmi olyat nem hallunk, amit ugyanezek az arcok ne csináltak volna meg kb. húsz évvel ezelőtt, ráadásul elég fásult, sótlan, élettelen az egész. A Hangman's Hyll miatt kap egy hetest, az a dal zseniális lett.

Vélemény, hozzászólás?