Olyan, mint egy Róma ellen induló germán hadtest. Amennyire utálom a brutal death metal égett izomszagát, annyira szeretem az ilyen lendülettől, erőtől duzzadó, óriási légkört hordozó deathet. Nem cicázok vele, ez 10 pont. Nekem pont az előző tűnik gyengébbnek.

El kell benne mélyülni.

Egyszer volt egy vitám a hazai metal sajtó egyik nagy tudású szakértőjével arról, hogy mi a metalban a legfontosabb hangszer. Ő azt mondta, hogy a gitár, én azt, hogy a dob. Azzal indokoltam, hogy a gitár bármivel helyettesíthető, ami a torzítással és effektezéssel kikeverhető dzsi-dzsire. Íme... Itt egy gitár nélkül készült metallemez. A dobot viszont semmivel nem lehet helyettesíteni... Tudom, ilyenkor az szokott jönni, hogy ez nem metal. Következetlen dolog az adott zenéket az alapján skatulyázni, hogy nekünk tetszik-e vagy sem. Vagyis egy önmagát rockernek tartó ember ne az alapján mondja rá valamire, hogy metal-e vagy sem, hogy neki tetszik-e. A lemezről: Nagyon jó az egyensúly a slágeresség és a művészi él között. Az éneklős dalokban a Coheed And Cambria torok stílusát hallom, míg az instru tételek nagyszerű hangulatfestések. A Reign of Fear és a Riot Lights kegyetlen nagy. Összefoglalva: hatalmas énekhang, kőmetál, gyilkos dobolás, és a vonósok varázsa.

Pár éve Emp sértette meg Sheolt azzal, mikor benyögte: "ha tudom, hogy lehet műanyagot is ajánlani, beajánlom a budim lefolyócsövét". Erről a lemezről ez jut eszembe. Itt aztán minden full műanyag. Komolyan nem értem... Most vajon tényleg nincs semmi késztetésük a honi bandáknak arra, hogy valami egyediséget vigyenek a zenéjükbe, vagy azt hiszik, hogy megtették?

Nekem nincs bajom az antizenékkel... Viszont az ötletek hiányáért ütnöm kell. A Sunn O))) esetében sem éreztem soha azt a nagy varázst, mint ami előtt mostanában sokan leborulnak, de az ettől sokkal "több".

Jó-jó, de megint csak az ötletesség talaján csúszik el a dolog...

Nem tudom, hogy tetszik-e... De tudom. Ugyanis véletlenül előbb a korábbi lemezt hallgattam meg. Az nem hatott meg, de ez nagyon korrekt.