Stílusában és az éves elszámolásban is legalább dobogós, de esélyes a trónra nálam. A pont nem kétséges.

Már napok óta porondon van. Elsőre konvencionális blacknek tűnhet, azonban többszöri hallgatásra feltárulnak a zenei csemegék is, amiből van bőven mind a dobjátékot, mind a gitárt, mind a tempókat tekintve. Nem hivalkodó, de nagyon okos black.

Engem ez a poszt metalos andalgás nem tud lekötni. Ez a nyomjunk hangulatokat amíg a dob tolja a blastot, valahogy nekem nem jön át. Sőt, kimondottan unalmasnak találtam, de nekem az egész irányzat egy holtág, egy olyan megközelítése a zenén keresztül kifelyezett érzelmeknek, amik hamisak, felületesek, zavaróan semmilyenek.

Sokszor lement, amióta megkaptam a cumót. Érlelgettem, próbáltam kicsit mélyebben megfogalmazni a gondolataimat a folyamatos hallgatással. Nos, van ami határozottan tetszik benne, van ami nagyon nem. A szintitémák nagyon nem. A gitártémák között is rendszeresen felbukkannak olyan megoldások, amikre nascence-hez hasonlóan én is csak annyit tudok mondani, hogy jááááj. Amik tetszenek, azok a morózusabb black megoldások. Itt viszont el kell mondani, hogy ez a lemez egy cseppet sem akar több lenni egy stílushelyes anyagnál, ami még véletlenül sem fog a stílus hazai szerelmeseinek a torkán akadni. Ez a hazai black mezőny 95%-ra igaz. Ez a vonal magyar szokás szerint le van maradva vagy 15 évvel. A '90-es évek végi irányt követi kullogva és valami autentikusságra, ködös hagyománytiszteletre hivatkozva egy percig sem akar több, vagy más lenni annál. Kár.

Jéééé djent közeli dolgok black metalba keverve? Lehet nem tökéletes, de újszerű, ötletes. A meglepetésre, a mizantróp gyűlölettől kicsattanó hangulatra és természetesen a néni cicijeire megkapják a maximum pontot!

Lásd kritika!

ahhh... tudom, most kell hasra esni és bizony egyike voltam a látatlanban a Sgúrr-t trónra emelőknek. Aztán valahogy annyira mégsem hasaltam el. Oké, vannak zseniális témák a lemezen... Az újdonság erejének csökkentével azonban valahogy egyre jobban húz a szívem a Rengeteg felé, meg a Róka Hasa felé és még a Tűnő Idő felé is inkább. A teljes eddigi életművet tekintve kicsit szürkébb ez a lemez az elődökhöz képest. Nekem hiányoznak azok a színek az összképből, amik vagy koncepcionálisan, vagy pedig "azért mert csak" nincsenek jelen most.

Nekem nem kell ezt a vokált szoknom, mert sok ilyet hallgatok, azonban inkább az ausztrál vonalról. Itt is vannak tök pofás zenei, hangulati megoldások, meg laposak is. 15 dal nagyon sok... Maradok az ausztráloknál. Kompaktabbak, hangulatilag, zeneileg sokrétűbbek. Azért elment, nem mondom, hogy kidobott idő volt.

El andalog, különösebben nincs vele gond, de nagy érzelmeket bennem nem tud kiváltani.

Ez nekem valami '80-as évek végi - '90-es évek eleji VHS korszakos neonruhás fertelmet juttat az eszembe. Totálisan borzalmas. Áhhh... lehet aki abból az időszakból nem sok mindenre emlékszik, az másra asszociál majd. Engem csak felidegesített.

Lehet velem van a baj, de sokszor indokolatlanul hosszúnak érzem a dalokat rajta. - Ja, ez "blekk"metál, s akinek nem tetszik, az húzza le magát a vécén?! - Pár év múlva majd meglátjuk, hogy ki mennyire lesz underground arc. - Nekem ez ennyi. - Bár a gitárhangzásért ölni tudnék, azt csekkolnám... :D

Black/death hívőknek kötelező. Az arányos hangszeres megszólalás mellett érdemes szót említeni a torzított basszusról is, mert jó kis átütő ereje van. :) - Hál istenek "nem lett hátra küldve". - Az albummal nem mellékes az sem, hogy itt szerencsére van szóló munka. :) Egyetlen negatívum számomra az első négy nóta hossza, mert azt is bele lehetett volna zsúfolni 6-7 percbe. - Hosszú hónapok óta végre egy lemez amit nem mellékesen élvezni is tudok.

Amerikai folk/black metal... Ez kész vicc, már nem azért... Valahogy Európában több hitele lenne nálam, csak az a baj, hogy a muzsika is olyan középszerű, mint a régi magyar hírlapba csomagolt hagymás kacsazsíros kenyér. - Felejtős...

Azok ellenére, hogy hozzám közelinek a black színtér zenekarai közül a Mayhem-Marduk irányvonal áll közelebb, ezen a korongon jót szórakoztam. Nem akar több lenni,mint egyfajta hagyománytisztelet, egy mai köntösben. - A szinti elég sokat cipel a hátán, és a dob is (kissé) gépies, de bőven a tűréshatár felett van. - Igazából végig vártam volna valami mindent elsöprő elementáris pusztítást... Mert így a témák kifejtése olyan, mint egy véget nem érő, soha be nem fejezett petting... Kellemes, de a beteljesülésig órákat kéne várnunk. - Nyugi fiúk, szép, összeszedett és kerek munka csak már én vagyok nagyon elkurvulv@. :)

Érdekes, mert a lemez második felét ez a lengyel csöcsmetál zenekar sokkal szórakoztatóbban játsza, mint az elejét. Lehet csak szimplán hitelesebbek tűnek az ékes anyanyelven előadott tételek. :)

Nem tudom, elég avantgarde... Nekem ezt még tanulni kell. - Annyira elvont, hogy nem is igazán tudok vele mit kezdeni. - Egyszerű ember vagyok, na.

Mivel számomra a Rengeteg a csúcs, ezért egy picit szőrős szívű leszek. - Amúgy minden percében tetszik. :)

A dalok egyenként szórakoztatóak, de sajnos albumként közel sem akar működni. - Csak beavatottaknak, illetve olyanoknak akik szeretik a paradicsommadárként pompázó progresszív rock zenét ezer opusban. :)

Olyan, mint a langyos lábvíz. Inkább ne erőltessük.

Az Emp kolléga által felvázolt kép valamelyest enyhébb számomra, ezért a pont is jobb. :P

Várok már egy jó black lemezre, de ez se az. Vicc a 78 perces idő is. Tele töltelékkel. Kevés a hangulat, jó témák kellenének. Az nincs,csak elrejtve itt-ott. Ez semmi a régi nagyokhoz képest, amit most is dúdolok akár még a gitárszólókat is.. Amúgy az előző lemezeik is nekem szarok voltak. Felülbírálom magam mert azért ez duplán jobb mint a Temple Of Baal meg a Non Opus Dei.

Ilyen jellegtelen, unalmas, hangulat nélküli csörömpölésbe majdnem napi szinten belefutok. Nem fedeztem fel, ebben a lemezben mi a jó.

Az előző lemezeik annyira nem tetszettek, de ez bejött. Főleg ebben a körben az élmezőnyben vannak nálam. Csak azért nem tíz pont mert itt-ott van pár gyengébb pillanat.

Egyetértek mike666 véleményével, annyi különbséggel, hogy nekem annyira azért nem tetszik a lemez.

Nekem tetszett. De csak a borító. Mondjuk a csöcsnél lejjebb néztem. Az jobban bejött. Ezt szoktam én összevissza játéknak nevezni. Az éneknél már csak a dobhangzás idegesített jobban. Ha ez az újítás akkor inkább, leszek maradi fax. Jobban bírom ha valaki a már jól bevált elemekből tákol össze valami maradandót. A pontot a némi basszusröfögésre adom mert azt szeretem. Persze előfordul,igaz csak néha, hogy az újítás is tetszik eme műfajon belül.

Biztos mindenki megharagszik, de nekem ez nem jön át a szűrőn. Az Intro is csak három percet elvesz az ember életéből. Vagy nem vagyok elég spirituális. Vazze ez borzalom volt. De ez az én hibám lehet, ha ennyi jó pontot kapott. Lehet száz hallgatás kell, de a tököm se hallgat meg olyan lemezt ami harmadszorra se tetszik. Amúgy ez nem azt jelenti, hogy maga az alkotó mint ember nem szimpatikus (mert olvastam az interjút) , csak a zenei ízlésünk nem találkozik.

A Gire lemezt mikor megjelent megrendeltem digipack-be ami nálam nagy szó, azóta is az egyik kedvencem. Azért írom mert akaratlanul is mindent összehasonlítok ami Kátai Tamás nevével jelzett. A Darklight-tól kezdve az Erika Szobájáig. Nekem az a véleményem,hogy ez egy nagyon jó lemez lett. Az előző kettő is jó volt, de ez jobban tetszik. Az utolsó kettő nekem nyolc pontosak voltak, az új viszont nagyon jó hallgatnivaló amiben nem találok hibát. Néha már Gire hangulatot vélek felfedezni, ami pozitív. (A pozitív AIDS tesztnél nem annyira jó) De itt igen. Szóval faxa lett. Ha összeállna a Gire mikre lennének képesek!

A számomra teljesen eseménytelen, érdektelen zenén segíthetett volna egy "normális" énekhang, hogy legalább négy pont legyen. De ez a Kék Osztriga báros énekhang lerontotta még ezt is. A maga stílusában biztos jó, csak én a "maga" stílusát nem hallgattam meg szerettem soha.

Végre egy unalmas sablonos lemez. Ez tetszett.

Nekem ez a núdli kategória. Ha már 8 bites zenéről beszélünk, monnyuk fingom nincs az milyen. De R.Nikolaenko - Polaric lemeze ezerszer jobb. Gondolom az is nyolc bites. Az sokkal jobb. Ez fos.

Sokkal hatásosabb ez számomra, mint a Temple of Baal. Nincsenek ugyan túlbonyolítva a szerzemények, de a hangulat (ami számomra fontosabb, mint a technikai fölény) magával ragad.

Jó ez, de nekem többszöri nekirugaszkodásra sem jött át az az elementaritás amire itt többen hivatkoznak. Vártam, hogy hengereljen, vártam, de csak nem történt semmi, csak szépen jöttek a témák hatás nélkül.

Elég gyengécske. Még háttérbe is unalmas volt, és keresnem kellett valami izgalmasabbat, mielőtt elalszok.

emp szépen leírta, bár nekem még annyira sem, mint neki.

Itt érzem azt, hogy nem csak megpróbáltak valami újat is csinálni két stílus összepattintásával, de még sikerült is ezt hatásossá tenni. Minden tételben találtam valamit, amire felkaptam a fejem. Az anyanyelv jobban áll nekik és a lemez második fele talán tényleg jobb e miatt, de nem tudok ennél kevesebbet adni erre a lemezre.

Örvendetes, hogy itthon is tudnak ilyen lemezt csinálni. Nagy rajongója vagyok a modern, leginkább franciák által művelt fekete fémnek, de ami itt van az leginkább egy archaikus megközelítés, sem mint modern. Talán éppen ezért rettenetesen működik. Olyan képeket festettek elém a dalok, amiket már régen láttam.

Osztom a fanyalgók véleményét. Őszintén szólva én mondjuk már nem is vártam olyan nagyon sokat, épp csak azt, ami át is jött: újabb elszalasztott lehetőség egy igazán Kátais lemezre.

Szoktam szeretni az izlandi zenéket és ez sem kivétel. Nem tudom mit tolnak arra, de valahogy máshogy rezegnek. Arnór hangját szokni kell, ezt elismerem, de illeszkedik a zene egészéhez. Az előzőt jobban szerettem, mert gitárcentrikusabb, lüktetőbb volt.

Középszerűség alatt

Hát ez egy igen érdekes utazás volt. Súlytalan, semmilyen massza a végtelenbe. Nem fog előkerülni többé. Megpróbáltam újra, csökkentettem is a pontot.

Betyáros hangulata van, ha túl vagyok a többi, egyébként ígéretes lemezen még lehet 10 is.

A hosszú dalokban nehéz kiemelni őket, de megvannak a sajátos pillanataik. Hangulatzenének tökéletes.

Többet, jobbat, ötletesebbet.

Meglepő, fura, időnként még érdekes is, de zeneileg katasztrófa.

Sok várakozás után jött az új lemez, ami oké, kellemes, de az előzőekről lemaradt, "b" oldal hangulatú dalokat hordozza magában. Nekem ez most kevés.

Pont az a vonal, aminek elkerülése miatt gyakran kutakodok a forgácson.

Egyetlen erénye a néhol fellelhető hangulat.

Egy olyan lemez, amit időnként hallgatni fogok lazításként, de nem ide való.

A 9-es (akárcsak a Temple of Baal esetében) itt is a minimum jegy, amit megérdemel a csapat. Lehet, hogy később még bánni fogom az óvatosságom. Micsoda komoly és erős anyagok kerültek most ide! Nagyszerű lemez! Minden percet indokoltnak érzek a 78-ból.

Zseniális lemez elejétől a végéig. Nagy meglepetés volt ez az iszonyat erő, a fogós témák. Ez bizony black-death metal felső szinten. Még a 10-es is megfordult a fejemben. Nagy kedvvel hallgatom.

Elment mellettem. Értékelhető részletek vannak, de nekem ez kevés.

Teljesen vállalható anyag. Több dallamra és riffre is pozitívan figyeltem fel. Ugyanakkor, ennél többre van szükség, hogy az iszonyú túltermelés korszakában hosszabb időre is barátok maradjunk.

Tetszik a lemez. Sokat kellene még hallgatni, hogy végleges pontszám, illetve vélemény szülessen. De egyelőre meggyőző, amit csinálnak.

Rendkívül nehéz és rideg zene. A hangulat maximális pontszámot érdemel, a dalok többsége viszont nem ver gyökeret, amelyen keresztül maradandó lenne az élmény. Ebből még később bármi lehet.

A lemezismertetőben leírtam a véleményem.

Perszepeta véleményével tökéletesen egyetértek. És tényleg lehet jobban csinálni: ott a Leprous. De nem egy megvetendő anyag ez sem. Azért a 12. dal durvulatára nem számítottam.

Egydimenziós melódiák búgnak tucatsikálásra az anyag legnagyobb hányadában. Vannak persze lassúbb részek is, de az alkotó mindent elkövetett, hogy ne kerülhessen ki a nagy átlagból. Még szerencse, hogy rövid a lemez.

Nem vagyok az elektronikus műfaj ellensége, de csak nagyritkán keresgélek ilyen zenék között. Vannak előadók, akik kimondottan jól tudják adagolni az ilyesmit, ráéreznek arra, hogy mennyit meg hogyan érdemes, hogy hozzátegyen az összképhez. Itt viszont tényleg nem tudom, mit kellene értékelnem. Háttérzenének is csak akkor tudom elképzelni, ha nem vagyok otthon, amíg szól.

Végülis el lehet hallgatni...A kiemelkedőtől messze van.

Tökéletes death-black kohézió. Dalírás terén sok ''nagy'' is tanulhatna tőlük. Ez az év egyik legnagyobb meglepetése számomra. Valahogy érzem azt az eufóriát, amit nagyon rég adott egy album. Minden a helyén, szól is mint a dög, nincs öncélú riff-kavalkád, egy szó mint száz, a pontszám egy odabekib@szott tizes.

Háttérben. :)

Én meg adok rá egy tizest. De csak mert olvastam itt olyan égbekiáltó f@szságokat, hogy Hofi is csak a fejét fogná röhögés helyett...Amúgy mindenkinek megvan a saját véleménye, én tiszteletben is tartom, de kb ennyi. Viszont árulja már el valaki, hogy egy alapvetőleg blackes muzsika, hogy lehet giccses? Mert egy leandernél vagy hasonlónál még csak-csak, de ebben a stílusban....:D

Hallgatgatom. Itt-ott egész pofás. Másutt zavaró. Hangulatilag hiányos, valahogy nem is tudom eldönteni, hányadán állok vele. Néhol az uccsó Nidingr ugrik be róla, de az fényévekkel jobb.

Ez nekem nagyon nem jön át. A hangzás is elég impotens, de a nagyobb baj, hogy zeneileg is csak untat.

Egyenlőre. Még szokni kell.

Ismét egy lemez, amit nem tudok hova tenni. Szeretem a katymasz zenéket, ezt sem tartom rossznak, de az ének eléggé hazavágja. Ezt szivesebben hallagatnám instruban. Vannak kifejezetten zseniális témák, pl a See Hell kezdése. Na az maximálist érne, de utána a dalolászás haza is vágja. A pontszám átmeneti, emészteni kell még, de bízom benne, hogy megszűnik ez walt disney érzés bennem....

Basszus, nekem ez tetszik. Oké, hogy elsősorban valami lazuláshoz alkalmaznám háttérzeneként, de nekem működik. Ha mondjuk 30 évvel ezelőtt jelent volna meg, tuti rajta lett volna az Ulver Childhood lemezén valamelyik dal...:)

Elképesztően gonosz, sötétfekete, mégis "élvezhető" zene. (Az album első két dala még kevésbé, de utána aztán olyan) érzéseket, gondolatokat vált ki, hogyha leírnám (mondjuk) egy pszichológusnak, valószínűleg kipeckelné szemem, szám, leszíjazna, és 700 évre valami rothadó, penészes várbörtönbe vetne. Szóval annyira kellemes meglepetés, hogy örömömben legszívesebben elvágnám az ajánló torkát....Akarom mondani...szóval.....

Meggyőző...

Többszöri hallgatás után a zene még úgy-ahogy meg tudott győzni, de a hangzás, keverés illetve az énekes teljesítménye nem. Ismétlem magam, mint sokszor, de itt is az album fele felesleges.

Jól sikerült. Kedvenc: Blue Tundra Icicle (leszámítva a dal végét). A szintit nekem jópár helyen szoknom kell, az nem tetszik.

Ez sem tetszett...

Nem én vagyok az eféle zene célközönsége. Vannak benne jó részek elvétve, de ez nekem inkább kínzás és élvezhetetlen (pl. Rezonáns, Isten Átka.)

Szívesen hallgatom, de ugyanazt én sem érzem, mint a korábbi albumoknál...

Meglepetés. Nagyon. Nem ismertem őket eddig, de ez nekem nagyon tetszik. Lehet 10-es lesz HP végére. (megj: nem lett, azért ahhoz jóval több kell. :) )

Nem tetszett...

Hagyjuk...

Ez biztos nálam is benne lesz a top 10-be, nagyon össze van rakva az atmoszférikus elemek jól találkoznak a zord dolgokkal. Sima 10 pont.

Nekem is az év pozítiv csalódása a VI albummal együtt, itt is megtalálhatók a rejtett zenei gyémántok, ahogy szerintem azon a lemezen is.

Sokszor meghallgattam, háttérzenének jó, de különösebben nem hatott meg

Alapból szeretem ha a fekete metal más zenei elemekkel van tűzdelve, ez a djentes megközelítés új volt, de meggyőző

A Rengeteg volt számomra a mestermű...ez annál jóval "gyengébb" lett szerintem

Nem lenne rossz ez, ha nem rúgták volna tökön az énekest.

Egyetértek emp-el

Mi ez a borzalom?

Ténylegesen izgalmas hangulati elemekkel operáló cucc. Egyetlen negatívuma, hogy egy kicsit egysíkú.

Dehogy konvencionális ez Kolléga! Ez nagyon is érdekes cumó... Gall faszán összefoglalta a lényeget. Az ének valami eszméletlen erejű. A hangzás 100%-ban passzol a témákhoz. Mit szarozzak részpontokkal. Ez számomra 10.

Konfortzóna... Jónak nem rossz.

Hangsúlyoznám a cikkből, hogy ez a csapat többre lenne képes.

Az első dal tetszett, a harmadik untatott, az ötödik már idegesített. Aztán megint tetszett, megint idegesített. A fene tudja... Hasonlít pár témájában a dán Redwood Hillre, de annál lényegesen hatástalanabb.

Színfolt a javából, ami mondjuk hatásokat is mutat, de nem baj. Sőt! Hangulatában hasonlít HJules unokatesója cuccaira (Lord Time).

Tartom azt, hogy a TC a Róka hasa rádiónál jobbat nem csinált még. A dobszemplerrel meg már tényleg kéne valamit kezdeni, mert zavaróan elüt a zenétől. Kátai sokat hangsúlyozza, hogy ő metalt akar játszani. Szerintem meg azt kéne neki, ami tényleg jól megy neki. A Róka idején még csak ismerkedett a gitárral és ennek megfelelően csak szőnyegszerűen volt jelen. Most meg próbál riffelni is, abból meg még nem tud izgalmasakat. Viszont a 'forgácstól és a HP pontozóktól Kátai mindig is őszinte kritikákat fog kapni azokkal szemben, akik csak azóta képesek hátbaveregetni őt, amióta a Mistnél van. Mintha azelőtt nem lett volna érdemes az, amit csinál.

Én viszont sosem féltem, hogy lebuziznak, ha egy falzett énekesre azt merem mondani, hogy tetszik... Szerintem pont az ének a legjobb rajta.

Ugyan már, ez egy totál jó lemez. Felemelő, atmoszférikus, viszont valóban nem dönt le korlátokat. Olyan, mint egy Altar of Plaguesba oltott Grown Below. Mivel mindkét csapat a kedvenceim közt van, kap egy szép kövér tí... kilencest, és a jövőben sokat látott vendég lesz nálam.

Ahogy Gall mondja :-D

Nyehhh....de hosszú és hömpölygő volt...nem is beszélve arról, hogy mennyi gonoszság árad belőle. Érzem én, hogy minőségi, de akkor is csak próbára teszi a türelmemet

Ez aztán az elsöprő erő, pont ezt hiányoltam a Borgne-ból. Szépen lassan kibontakozó zenefolyam. A tavalyi Schammaschra hasonlít.

Folk és amerikai?...akkor kapjanak a kezükbe már egy bendzsót :D Én több post elemet érzek itt felfedezni, mint a folkmetálságokat. Egyátalán nem kiemlekedő, el lehet hallgatni, de van ezer másik ebből.

Az Ancient ugrott be a hallgatása közben...akkor elégedett is voltam. ...aztán egyszercsak olyan gitártémák kerülnek elő (majdnem minden számban), amitől rohadt giccsessé válnak a jófaja, nyers black témák. Összeségében nem rossz, bár nem mondanám, hogy kiemelkedő alkotás.

A Mayhem igencsak nagy hatással lehetett rájuk, teljesen az ő világukat idézik meg. A minőség is majdnem kiváló (lengyelek, ki hitte volna?). Ez a sok betegesen lecsengő gitráfutam teljesen Blasphemert-idézi. Ettől függetlenül sikerül nekik egyedi ízeket is belecsempészni (lásd Gold-finding.. című szám). Igaz mostanában nem vagyok ráálva erre a zenei hangulatra, de ettől még tuti elő fog kerülni.

Meglepő egy zene. Tetszik, hogy nincs tele darálással. A gonoszság jobban áttör rajta ezzel a középtemós játékkal....főleg, hogy sugárzik belőle a misztikum. Baromira illik bele ez a távolból hallható nyöszörgő üvöltés. Külön öröm, hogy magyar pincékből egyre többször kerül elő ilyen eklektikus remekmű.

Én is érzem, amiről a többiek itt nyilatkoznak...ennek ellenére nagyon tetszik az album. Nem akarom az előzőekhez mérni. Ami szerintem hiányzik belőle az a "születésben rejlő rettenetes erő", amit a Csillagkohó, a Vashegyek vagy a Szervetlen sugárzott. Ez az album csak "él", de nem "születik". Ettől függetlenül még mindig magával ragadó a zeneáradat. Valamiért többször ugrott be az Erika Szobája...mint az előző Thy Catafalque lemezek. Mióta elérhető a neten nagyon sokszor lepörgött és még visszakívánkozik a lejátszóba. Nyilván mindenki valami újat várt, de nem hinném, hogy attól ez még elpuskázott lehetőség lenne. Kátai Tamás nyilatkozatai alapán valami nagyon karcosra számítottam, ennek ellenére elég sok az andalító dallam (ami persze nem baj). Valamiért megint az extrém hosszú számok viszik az albumot a hátán. A Gire felbukkanását pedig én is nagy örömmel üdvözölném. (az Oldódó formák... totálisan beillene a Gire munkásságába)

hipszter buziság...túl érzelgős és modern akar lenni...hányingerem lesz tőle, főleg ahogy a keménység kedvéért djent hatásokat is belecsempésznek. Legalább az énekes pöcse ne szorult volna a gitárhúrok közé...

Nem olyan rossz ez, bár semmi egyediség nem lelhető fel benne. A sok post elemtől pedig annyira lebeg már az egész, hogy a legelső fuvallat elrepíti.

Metal, rock, de mégis hol?...elektro-pop förtelem, de ez már annyira elcseszett, hogy muszáj szeretni, főleg a 8 bites hangulat miatt is.

Csak azért nem volt egyértelmű 10 pont, mert ha mondjuk a Thorns, vagy akár - igaz más stílus - de számomra 2014 óta meghatározó Odraza mellé teszem, eleinte voltak kétségeim. De megkapja a maximálisat, mert sokadjára is végig lehengerlő, izgalmas és rendkívül sötét zene.

Kiváló

Elvoltam vele, amúgy felejtős.

Nincs itt gond.

Ezekre a cicikre ma este 9-et adok. Teljesen elkényeztettek!

Magával rántott a mélybe. Meglepett! Innovatív, kietlen, gonosz. Bár nem hibátlan (pl. zavart, h nem értem a szövegeket - bár ez nem újdonság a stílusban.)

Próbáltam a lemezzel barátkozni. Elsőre csalódás volt, mert a Rengeteg és Róka hasa rádió kiválóak mind, mai napig imádom és sokat hallgatom. Aztán elfogadtam, hogy nincs igazán innováció, "csak" jó zene. Megvannak a Kátai-féle védjegyek, tetszik a végeredmény, de nem fogok felfelé sem pontozni. Ha az előző 2 lemez 9 körüli, a különbség kb. 2 pontot ér számomra. Meglátjuk idővel...

Sok volt a zavaró elem, bár az pont nem az ének, csak helyenként. Viszont tele van érdekes megoldással. Rosszabbra számítottam, de biztos lehet ezt tömörebben és sokkal jobban csinálni.

Katasztrófa!

Sokat nem kell gondolkodnom, az év egyik legjobb lemeze.

Intenzív, brutális, ötletes, hangulatos, a hangzás elsöprő, nem nagyon tudok sehol belekötni. Csak azért nem 10-es, mert a maximumot kapott "versenyzőket" egy leheletnyivel előbbre helyezem. Megjegyzés: muszáj külön is kiemelnem a Hosanna című nótát, ebből a dalból valami hihetetlen sötét erő árad, az idei év egyik legzseniálisabb darabja (nekem! :-)), már ezért az egy nótáért érdemes volt megismernem ezt a kiváló lemezt...

Megfelelő pillanatban nagyon hatásos lehet álmatlanság ellen, más hasznos funkcióját nem véltem felfedezni... A hagymás kacsazsíros kenyér ennél klasszisokkal jobb. :-D

Körülbelül ugyanazt gondolom a lemezről és a magyar black metalról, amit emp oly szépen megfogalmazott. :-) Magabiztos tudással előadott, élvezhető, de túl invenciózusnak nem nevezhető munka.

Pontosan ugyanazt gondolom itt is, amit a Borgne-nál leírtam.

A lemez címe nagyon jól kifejezi azt, ami itt hallható. Nehéz anyag, emészteni kell, de megéri.

Jobbra számítottam az előző nagyszerű lemezek után, ez most nem nagyon jött át.

Inkább idegesít, mint nem...

Színtelen, szagtalan.

Én azért mégis reménykedem, hogy nem muszáj szeretni. :-) Elég nyitottnak tartom magam, de az ilyen gagyi szintipop nem igazán tartozik az érdeklődési körömbe.

Nem rossz, a steril dobgéphangzást lehetne koszosítani. Mondjuk ebben a műfajban még mindig a korai Xasthur lemezek a nyerők nálam.

Arallu, te mit hallgattál, ez állat jó!

Nem tudom, miért erőltetik a folk taget, így mindenki azt várja, pedig nem sok köze van a folk metálhoz. Egyébként a Kentucky lemezen elég sok bendzsó van, az előzőn is előfordul, de nagyjából ennyi. Azért szerintem érdemes átvizsgálni a banda terjedelmes munkásságát, értékes zenét rejt, nekem az új anyag is tetszik.

Én nem tudom, mióta elvárás a metál zenében az aktuális trendek követése, mint ahogy azt sem tudom értelmezni, hogy lemaradtak x évvel. Miről? Ezek szerint mondhatnánk, hogy aki metált játszik, le van maradva, mert most már nem menő a metál. Szóval én örülök a magyar vonulat ortodox hozzáállásának, kullogásnak meg végképp nem nevezném az új Velm albumot.

Nem az én világom, ráadásul kiherélték az énekest.

Nem olyan rossz ez.

A borító 10 pont, a zeneanyag sok élvezetet nem okozott.

Én sem hallok itt semmi rendkívülit, de ez nem is kritérium ahhoz, hogy egy lemez jó legyen. Mert ez ettől függetlenül jó, a maga elcsépelt és közhelyes voltában. Inkább az ilyenek, mint a Non Opus Cici.

Tény, hogy nem egy szokványos anyag, de nálam ez a "blackened djent" nem akar működni. Lengyelhonból ennél sokkal erősebb cucc szokott érkezni, és amíg ez így van, addig az ehhez hasonló agymenések elsiklanak mellettem. Emp: én is szoktam néha plusz pontot adni a borító miatt, de két csöcs nem elég hozzá :S

Fura. Lehetne kicsit súlyosabb, intenzívebb. Az énekesnek is üzenném, hogy csak bátran, csak harsányan, mellőzzük ezt a suttogást. A szövegvilága viszont kellően beteg és gonosz.

Mintha fáradna már a mester. Hiába, ő is öregszik. Van itt minden, amitől az eddigi lemezei jók voltak, csak épp semmi újat nem tesz hozzájuk. Ezúttal nem tudott lenyűgözni, eljutott a stílusgyakorlathoz és az önismétléshez. Úgy látszik, ez a nagyoknál is bekövetkezik előbb-utóbb. Mindegy, azért adok neki egy magas pontszámot, mert ha ez lenne az első lemeze, ettől is hanyatt estem volna. Csatlakozom az előttem szólókhoz, akik szerint a Gire jobb volt.

Egyetlen szó: fenséges.

Kíváncsi lennék, hogy mire fel van erre ráaggatva a metal címke. Nem mintha attól még nem lehetne jó, de nekem ez ennyire tetszett, vagyis semennyire. Nem hallgatok ilyesmit, nem is tartom valószínűnek, hogy valaha fogok.

Nekem kifejezetten tetszenek azok a csöcsök, az album már kevésbé.