Hangpróba #303 - 2015. november 28.

Valami ördögi őserő lakozik a RAM zenéjében... Érdekes, hogy svéd csapatok intepretálásában szinte mindig működni szokott ez az elkoptatott, paneles heavy metal.
Csak idézni tudok egy 2 évvel ezelőtti Horna cikkes kommentet: "Nem értem, hogy egy ilyen monumentálisan fos zajtenger miért kaphat 10 pontot..." Vagy kilencet...
Sosem voltam ellene az ezerszer hallott, ismerős dolgoknak - lásd RAM, pont most - , de ha a sablon megoldásokon túl nem hallok semmi olyat ami egy kicsit is mutatna valamit az önálló zenei individuumból, akkor annak eléggé vesztett ügye van.
"amikor a kettő-négy. Ébred bennem" - Kezeimet az arcomba temetem amikor ilyen banálisat olvasok/hallok egy dalszövegben... Hú de kínosan feszengtem ennek a lemeznek a hallgatása közben, nincs rá szó.
Val'szeg pályafutásuk legerősebb lemeze ez. Egy a bibi, rohadt alacsonyan volt eddig a léc. :)) Amúgy zeneileg nagy nulla ez még mindig, az egész albumon annyira minimális az eljátszott témák száma, ami egy valamirevaló csapat egyetlen dalának egy percében megtalálható, de legalább pörögnek a lemezeladásaik, örüljünk neki!
Ezt én zeneileg megintcsak nem tudom értékelni. Sőt, ezt a fajta humorosságot sem érzem át, de legalább a szövegek szellemesek. Ez emel +2 ponton a nullán. Ez a kör jól szemlélteti hogy miért kerülöm én nagy ívben a magyar zenéket. Eszméletlen kevés az üdítő kivétel.
Ha az énekes egy kicsit jobban ráérezne a stílusra, megkapná a tízest. Ezt a fajta klasszikus ős-hevimetált ritkán hallgatom, de ha felbukkan egy üde színfolt, akkor az le szokott tarolni rendesen. Ennek is majdnem sikerült.
Nem az a baj, hogy pocsék és "zörgős" a hangzás, hanem hogy semmit sem tudott megindítani bennem. Érzések, gondolatok, hangulat kb. sehol. A vokál meg csak hab a tortán. Black metalként teljesen működésképtelen számomra, pedig abból még a legigénytelenebbek is tetszeni szoktak.
Zeneileg kurva jó, de ahogy már mások is megjegyezték, ez a grunge-os ének nagyon negatívan hat rá. Abszolút nem illik ide. Pedig olyan riffek vannak itt, hogy ihaj. Többet is adnék rá, de szigorú kedvemben vagyok.
Sem viccként, sem zeneként nem tudom értékelni. Pedig nyilván csak az előbbi volt a célja.
Hangulatzene, de most pont elkapott. Szeretem, amikor így befeketedik az ég. Plusz ez azon ritka esetek egyike amikor nem zavart a női vokál (most nézem hogy egy kivételével az összes tag nő o.o) U.I.: először 8 pontot adtam rá, de talán csak a konkurencia silánysága miatt. Utólag kicsit unalmasnak tűnik.
Vannak jó részei, egy-két dal tetszik is, de többnyire egymáshoz nem illő dolgok vannak összeerőltetve. Szimfónikus post-hardcore-black, hagyjuk már. Ennyire ne kevergessük a stílusokat, mert ez így csak kínlódás. Játsszatok simán post-HC-t vagy blacket, az operát meg hagyjátok a francba.
Doom metal a Napalm Recordstól, az nem lehet rossz. Iszonyat erős és hangulatos lemez, főleg hogy ez a debüt albumuk, annak pedig soha jobbat! További sok sikert a csapatnak. Jelenleg az Ahabbal turnéznak, kár, hogy kis hazánkat nem ejtik útba :(
Én itt a zenét pontozom, nem a csajokat. Az pedig legfeljebb egy harmatos Tankcsapda utánzatnak menne el. Annak is másodosztályú. A szövegvilágról meg inkább nem mondok semmit.
Szívem szerint minimális pontszámot adnék neki, de lássátok kivel van dolgotok, elvonatkoztatok mindennemű ideológiai, etnikai és egyéb ellenszenvtől, amit velük kapcsolatban érzek, és csak a zenét értékelem. Milliószor hallott, végtelenségig elcsépelt, tökéletesen semmitmondó groove/thrash, ahol ha a szövegeket lecserélnénk ősemberek nyögdécseléseire, még akkor is több értelme lenne. Ez már 10-15 évvel ezelőtt is tucatcikk lett volna, ma meg egyszerűen vállalhatatlan. Az egy dolog, hogy egész pályafutásuk során majmoltak, a nagyobbik baj az, hogy én már régóta nem szeretem azokat sem, akiket majmolnak. Fogjuk rá, hogy a Corpsegrinderes dal egész hallgatható lett. Csak amiatt kap négyest, különben mehetne Dorottyék mellé.
Szent Sátán, ez borzalmas! Komoly, hogy ma még valaki ilyen óvodás szintű szövegekkel és "poénokkal" próbál punkzenét eladni? Hozzáteszem: nincs bajom a punkkal, csak ezzel a dedós irányzattal, ami 15 éve, általános iskola hatodikban, a Green Day / Limp Bizkit korszakban még működött is, de most már nevetni sem tudok rajta. Főleg, hogy eszembe juttatja azt a borzalmas periódust. Nagyszerű, a magyar szintér megint leszerepelt, nem csalódtam. Akkor már inkább a csapdás csajok és a xenomorf...
Életem első metal lemeze a Manilla Road - Open The Gates lemeze volt. Majd Iron Maiden - Powerslave. Pár hónapra rá Saxon - Rock The Nation, Warlock első, Vampyr, Metallica, S.O.D., Accept-ek, Metal Church első, Motörhead, Dio, Grave Digger első, Jó habosított pólóba is megvolt a koponyás. Jut eszembe az első két Running Wild. Akkor beszartam a keménységétől. Még a Totális Metaltól is. A Helloween böffentős Ep-je se volt akkoriban piskóta, de ma már jól elvagyok ezekkel ha nosztalgiázni akarok, mert bevallom őszintén már csak nosztalgiából tetszik a heavy stílus. Az újjáalakult Accept az egyetlen kivétel. Ez se rossz, de új heavy lemezekre nem vagyok kíváncsi.
A Horna-t soha nem szerettem. Ez a lemez se változtatott a tényen. Közepes black csörömpölés.
Egyetértek Nagaarum-al tényleg jó az ének. A hangzás ami nagyon tetszett. Az egész olyan "nyugtató" doom. De azért nem tökéletes. Hasonló zenében nekem az Iron Man - South Of The Earth lemeze a csúcs. Olyan reszelős gitárhangzást még nem hallottam. De a tiszta énekes doom nem tartozik a kedvenceim közé, bár született számomra nem egy jó lemez a stílusban.
Ekkora Edge Of Sanity-s szólókat rég hallottam. Nálam ez a laza beszarás kategória. Monnyuk nem tudom mitől black ez a lemez de szarom le jót kívántam magamnak és bejött. Ennyi.
Ez minden tekintetben semmitmondó számomra, pedig a borító alapján valami jó zenére számítottam.
Hagyom pihenni. A zene se nagyon jó, de ez az ének hogy aszongya "ouáááá". Idétlen hangon több mint fárasztó.
A gitár olyan mint a tízéves melegítőgatyámba a gumi. Laza. Egy nagy üdv az ajánlónak mert nagyon tetszik. Ekkora laza meg jó lemezt. Mi más lehetne a pontszám.
Szép lányokból tizes, lelkedésből is tízes, hetero vagyok vazze.(hiába nem divat)Zeneileg nem annyira nekem. De azért lendületes. De ők azért nem cicóznak. Cicó volt valami együttes frontembere is csak nem jut eszembe. Nem rá gondoltam. A maga stílusában ez egy kiváló zene. Hajrá csajok!
Insomnium bibi-t ne emlegesd mert öt év börtön jár érte. Eddig voltak a ci...elnézést roma témák (végülis az unijóba vagyunk) most meg már a negyedik számba is sajnálni kell mindenkit. Itt már viszont életfogytig kell bűnhődni, a zenét meg már nem tudom objektívan értékelni (ami nem is tetszik),mert elcseszte az angolul értő hangulat. Sikálás az van. De felfelé szoktam pontozni ha magyar és lazán értem is a szöveget. Ez fos.
Há' nekem a Dombovári, meg KAP a kedvencem, már elnézést, hogy ez szóba került de ez a lemez nekem nagyon tetszett. Ha nem érteném a szöveget négy pont lenne, de ez fergeteges. Amúgy is közel áll hozzám ez a humor. Korosztályba is végre valaki olyan "hülye" mint én. Szóval tetszett.
Igazi Mercyful Fate / King Diamond bomba. :) - Nem akar több lenni, mint az ami. Ebben van az ereje. - Még elhallgattam volna ebben az ínséges időkben. :)
Ez elég távol áll akár még stílusukban a Darkthrone-tól is... Rohadtul nem érdekel, hogy ez mekkora kvlt banda, közel hallgathatatlan. - A dob és a gitárok úgy szólnak, mint egy ótvar próbatermi felvételen, az egydimenziós énekről pedig nem is szólva. - Kéne már egy fasza lengyel blekk! :P
Először azt hittem a Chariot Throne-re, hogy valami old-school death metal... Aztán jött az első meglepetés. - Kellemes hallgatnivaló doom hívők számára. - Bár részemről még egy kis szpídet adtam volna a daloknak... :)
Az a nagy helyzet, hogy már a stílusbesorolással gond van,-számonként mást és mást tudnék ráaggatni. - Azok ellenére, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy ez egy vicc még hallgatható, s működik. Szerencsére nem is túl hosszú. :) - Már csak el kellene döntenem, hogy ez most egy "teljes értékű" produkciónak számít, vagy csak egy "beszívott" project része.
50:26 másodpercet elvett az életemből. Kikapartam a fotelt, hogy végre történjen már valami, mert ezt csak egy szóval lehet leírni: unalom. - Azért volt még itt értékelhető dolog a számomra: gitáron játszák ...
Igazság szerint, ha az album első nótáját hallottad, akkor jó eséllyel az egész albumot hallottad. - Persze, ennyire nem vészes a dolog, de az "ének" rohadtul nem ide illik, tökre vágja az egész jó kis témákat. - A váltások meg ... inkább hagyjuk. - Az album újrahallgathatósági rátája nem hiszem, hogy hosszú életű lehet a közeljövőben. Az újdonság megvan, de az itt édes kevés.
Nyújtják, mint a rétes tésztát. - S sok helyen nem érzem elég dinamikusnak. - Egy kis kraft még elkelne ide, ezek ellenére még bőven hallgatható kategória.
Mi itt a baj? - Stílusában pont elég, s még szórakoztató is. - A többieknek meg jó napot, oszt trvskodjanak... :)
Kicsit túl mélynek érzem a gitárt, de amúgy nem vészes. - Kell egy rohadt jó lejátszó s hagyni kell, hogy érjen. :) - Mondjuk nálam még mindig a Kalyi Jag a favorit. :)
Azoknak akik nem tudják, hogy mekkora kvlt bandáról van szó, annak javaslom, hogy a punk zenét ne alacsonyítsák le holmy "zöd fikához"... Norbiék öregebbek, mint az országút, s isten tartsa meg a jó szokásukat, hogy rendre kijönnek majd egy-egy új albummal. :) - Nem a sör beszél belőlem, mert beveszem minden reggel a gyógyszeremet. :P
Nekem még a régi Queensryche, meg a korai Fates Warning is beugrott itt-ott. A Temples Of Void meg kiemelkedően jó.
Na, ez az a fajta black, amit nem szeretek.
Nekem azok a részek tetszettek leginkább, ahol az Alice In Chains szellemét véltem felfedezni.
Változatos. Ez nekem tetszik. The Apothecary a kedvenc. Akkora Moonspell... :-)
Majdnem elaludtam... Voltak jobb témák, de ez nem talált be.
Hosszú dalok, sok szimfonikus elem, kevés izgalom...
Egy hetest ez is megér. Háttérnek tökéletes, bár kicsit unalmas volt...
A maga nemében ez egy jó anyag. Nem vagyok a célcsoportjukban, de ha valahol beléjük botlanék (rádió/TV/koncert) nem hagynám ott fanyalogva.
Nehéz elvonatkoztatni a folyamatos negatív kommentektől, amik Zotyáékat érik. Üdítő volt emp kritikája, mert ez szerintem is egy egész jó anyag. A saját stílusában értékelve persze. Nem ismerem töviről hegyire a diszkográfiájukat, de nekem az Emotionless World adta el ezt a lemezt végképp.
Régen jobb volt. Sokkal. (A télapós dalukat pl. máig nagyon szeretem...)
Olyan mintha a korai Helloween-t keresztezték volna a Manowar-ral. Csak hiányzik belőle a nosztalgiafaktor meg az eredetiség. Jól szól, de ez a visítás helyenként az agyamra ment
Egy ideig érdekes volt a témákat kibogarászni de utána már fárasztott
H valakinek nincs hangja ne erőltesse az éneket. Anélkül többet érne.
A borító alapján sokkal rosszabbra számítottam. Helyenként kimondottan szórakoztató, fog még menni ha lesz rá idő, de nem lesz belőle klasszikus.
Nekem nagyon tetszik, jó kis doom-death nyakon öntve egy kis Rotting Christ fűszerrel. Remek köszi
Soha nem hallgatok hc-t, nem is tudom hogy futottam bele ebbe a lemezbe, de nagyon betalált. És igen a gumicsontom a nagyon jó dobos. Elegánsan a háttérben olyat dobol, hogy már csak emiatt is folyton megy. Úgy jó ez ahogy van.
Én is kissé erőtlennek érzem az éneket. Túl hosszúak a dalok nem sikerül végig megtölteni őket mondanivalóval. A hangzás sem tudja nálam megmenteni bármilyen jó is.
Abban a kultúrkörben akiknek ez a lemez szól ez egy vállalható sőt jó kis lemez. Mi azt hiszem nem ez a kultúrkör vagyunk. De a gyerekem inkább ilyenekre bulizzon mint arra a nyáladzó nyávogásra ami a rádiókból vagy a tv-ből folyik. Sokszor nekem is beugrott a Tankcsapda. A hangzás kifejezetten tetszett.
Semmilyen hatással nincs rám. Nem szeretem a grúúúvot.
Megnéztem a klippeket ennél több időt és energiát nem vagyok hajlandó pazarolni erre a sz@rra.
Értem amit Insommnium mond, és egyet is értek vele, viszont a Manowaron kívül nem hallgatok powerpozerhevimetált.
Nekem az előző album is tetszett, ez is megy a megtartjuk mappába.
Olyan ez mint valami lelkes amatőr tribute banda. Korai Black Sabbathot biztos szeretik, és is, de őket nem.
A borító hihetetlen gagyi és magamtól biztos , hogy soha nem hallgattam volna meg. Viszont kifejezetten tetszett, sőt fogom még hallgatni.
Ez sovány.
Unalmas volt, és nehezen bírtam megállni hogy ne tekerjek bele.
Hát ez nagyon gyengécske.Öblösebb hang és tisztább hangzás sokat dobna rajta.
Húha, hát sok sikert a lányoknak meg minden, de én semmit nem találtam ami miatt a zenéjükre a későbbiekben kíváncsi lennék.
Szerintem az eddigi legjobb lemezük, a felhajtás meg ami a faji vagy vallási vagy politikai dolgok miatt van a nagyvilágba kifejezetten idegesít, de hogy vannak olyan hülyék akik ezt a szórakozásba is belekeverik azt már végképp nem tudom tolerálni.
Hogy a picsába lehetséges az, hogy valaki 25éve basztatja a hangszert még sincs semmi ingerenciája arra hogy megtanuljon zenélni.Remélem a zenekar "stílusának" megfelelő a kommentem, ja nem sorry, lemaradtak a fing-fos-picsa-leszarom-fasz szavak...... nemááá ez rém gagyi.Az egyetlen jó dolog a lemezen az utolsó "számban" elhangzó ígéret....
Mivel én mindig is rühelltem ezt a stílust, így képtelen vagyok objektíven értékelni. Azért ennyi, mert semmit nem tudok felhozni se mellette, se ellene.
Értem azt, amit Naga ír, de nem feltétlenül értek vele egyet. Nem gondolom, hogy ilyen szutyok módon kell egy lemeznek megszólalnia csak azért, mert blekk. Én a magam részéről jobban tudtam volna élvezni legalább egy kicsit tisztább hangzással. Ha már egyszer valóban értelmes dolgokat játszanak akkor miért kell rá ez a majdhogynem áthatolhatatlan fekete köntös? A vokál egyhangúsága a végére fárasztó, de az anyanyelv használatára kapnak egy plusz pontot.
Elprüntyögött, de olyan nagyon semmilyen volt ez az egész, hogy csuda. Langyos víz.
Hát ez nem az én köröm. Ez is mi?? Az elején még elszólt, mint a Chariot Throne, de egy kis idő elteltével elkezdett idegesíteni. Változatosnak se mondanám, mert kiszámíthatóak a váltásai. Szög egyszerű témák a kántáláshoz, aztán kis akkordbontogatásos kiállás, majd szóló és vissza az egyszerűségbe. Minden szám így épül fel. Meglepetés faktor nulla. Engem fárasztott.
Ritka, hogy a monotóniát jól alkalmazzák, és végül hipnotikus legyen az eredmény. Itt én ezt éreztem. Hangulata van és kell is hozzá, de ha jókor talál meg, akkor simán magával tud vinni egy borongós körre, vagy akár többre is.
Kicsit sok mindent szerettek volna. Túlzásba estek a teátrális dolgokkal és ahogy már más is említette eléggé filmzenés, de ez valahol a stílus sajátja is. Ami még jó is lehetne, de ez nem az. A rossz az persze nem ilyen, de a jó sem.
Parádés! Egyedül Daniel orgánumát találtam kicsit erőtlennek ehhez a hangulathoz és hangzáshoz. Egy öblösebb hang két számjegyűvé varázsolná, de így is piszok erős! UPDATE: ilyen se volt még, hogy valamit lefelé módosítsak. Ma mikor futás közben ez szólt rájöttem, hogy kevés a dinamika és így már hosszú a lemez is. Tempóváltások kellenének, mert így hamar megfárad a lemez. Ha már az Ahab mellett koncerteznek, akkor figyeljék is őket, hátha...
Sok minden eszembe jutott, de inkább nem írnám le. Én kérek elnézést a hallottakért.
Csak a zenét értékelem, a többi nem érdekel. Kópiának is gyenge, pedig az eredeti Cavalera produktumot sem tartom nagyra. De még ha a folyamatos plagizálástól el is tekintek, mert jó fej vagyok, akkor is erőtlen, élettelen és leginkább semmilyen.
NEM!
Jó öreg heavy metal, de rég hallgattam végig érdeklődve egy ilyen sablontengert. Kellemes volt nosztalgiázni.
Bőven jobb, mint az elődje, bár igazán a lemez második fele működik, addig az egysíkú éneké és darálásé a főszerep.
Emlékeztet valamire, ami régen nagyon tetszett, csak az nem jut eszembe, mi volt az...
Nagyon nem működik, mint album, pedig zeneileg itt-ott még tetszett is.
Időnként erős a hangulata, de többnyire idejétmúlt unalom.
Kezdetben megijedtem a post jelzőtől, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez a legkevesebb...
Nem találták fel a spanyolviaszt, de jó kis lemez.
Tetszik, nem tetszik, azok a csinos kiegészítők, amiket itt a gitárok tartanak (és nem fordítva) csak vizuális élvezetet nyújtanak, a fülemet viszont kínozták. Ha nem érteném a szöveget, akár 3 pontot is kiosztottam volna.
Fiatal korom kedvenc lemezei közé tartozott a magyar nyelven megszólaló Kaly Jag, ezt tartom máig is, hiába volt sokkal amatőrebb, őszinte tűz égett benne és a felénk gyakran megforduló Replika-Ektomorf-Cadaveres De Tortugas (bizony ezt a felállást is jobban csíptem, mint a mostani "rádióba készülődő" maradékot) hármas bulik egy életre szóló élményt adtak abban a korban, amikor másolgattuk egymásnak a Sepu meg Slayer kazikat... de mára ez már nem mond semmit, legalábbis nálam folyamatos kapufa.
Sokat dobott a pontokon a nosztalgia faktor. Sok tarajos haverom volt régen és ennek a mélyenszántó igénytelenségnek is megvan a maga létjogosultsága a világban:) Sok "slágert" letett már a banda, de sajnos elérte őket a punk zenekarok végzete: egyszer felnőnek.
Sok jó riff és refrén elhangzik itt, de nem csak az egyszerű receptet követik, hanem előkerülnek itt fortélyok is. Igaz, hogy nem minden dal egyformán erős, de összességében egy izmos anyag, nagyon kellemes hallgatnivaló. Néhol régi Sanctuary-s az ének, az pedig kimondottan szívet melengető.
Ilyen kicsi átlagom még sosem volt, mint ebben a jubileumi körben. De ez csak kis mértékben köszönhető a Horna által játszott zenének, ami bár az én füleimnek kissé fárasztó hallgatnivaló, azért feltűnnek jó harmóniák, főleg ha nagyobb odafigyeléssel közelítek. A vokál viszont határozottan nem tetszik.
Éppen annyi adag stoner van benne, amennyi nekem már sok. És igaza van Nagának, van egy grunge-os jellege az éneknek, ami nem rossz, csak más. Én például nem szeretem a grunge-ot (de van azért kivétel), és a stonert is csak kis mértékben bírom. Amikor doomosabb, szomorkásabb, akkor még tetszik is, egyébként nem tudok vele mit kezdeni.
Oldboy kérdését szeretném megválaszolni: Cryonica a jégboszorkány, aki megfagyott nemiszerveket gyűjt, ellopja hősünk kedvenc testrészét, vagy a Sorcerer's Path, a black metalos nóta, ahol sötétségről, fagyról énekel, amikor megjegyzi, hogy nem szabad elfelejteni dzsekit hozni. Esetleg ott a Nefarious Occurence, ahol a lány kideríti, hogy a fickó pornót néz, ezért napi két sörre csökkenti párja adagját. És így tovább. Persze gúnyos, meg ironikus...stb., de tessék megnézni Heavy Devy-t. Ő bezzeg tudja, hogyan kell a humort tálalni. De azért egyetértek azzal, hogy zeneileg komolyabban veszi a feladatát a projekt mögött álló (varangyosbéka) arc. Nekem viszont semmit sem mond ez az egész. Nem tudok azonosulni, és nem is akarok.
Elsőre úgy tűnt, ebből még lehet valami, de már a második hallgatásnál érződött, hogy itt nem a kibontakozás fog következni. És valóban, egyre sivárabb képet festett. Nem pozitív értelemben.
Hiába a szimfonikus háttér, a drámai dallamok (amelyek között vannak kellemes részek is), belerondít a képbe az egysíkú, rosszullétet imitáló vokál. Filmzenés megoldásokkal teli album ez, ami nem kíván éneket (főleg nem ilyet). Az érzelmi töltetnek pedig mélyebbnek és kevésbé szentimentálisnak kellene lennie.
A Chariot Throne-nál panaszkodtam a stonerre. Ezt itt most nem teszem meg, mert ez közben sötét, komor, fájdalmas, vaskos és fekete. Ólomsúlyú riffek, mintha méteres hóban, fagyban, utolsó erőmből másznék fel a hegyre. Nagyon jók a harmóniák, képesek behatolni oda, ahová zenének be kell. Mi kell ennél több? A kilencessel szigorú voltam.
A Dorothy egy lázadó tinilány életének egy rövid szakasza. Én pedig nagyon messze állok attól, hogy lázadó tinilány legyek.
Jó lenne megszabadulni az amúgy is egyértelmű mondanivaló közhelyes fogalmazásmódjától. Tudom én, kemény az élet, meg minden, de ebben a tálalásban mit sem ér az egész. Nem mintha a zene bármit is hozzá akarna tenni a műfajhoz, de azért hallani jó riffeket (is). Sőt, a death metal nóta zenei alapja kifejezetten tetszik. Ami viszont nem (és ez lehet sokakat nem is zavar), az a magyar akcentus, ami kizökkent néha. Nem vészes a dolog, vállalható, de nekem az a véleményem, hogy egy énekes maximálisan sajátítsa el a kiejtést, hanglejtést, minden apró részletet, mert csak így adhat hitelt szavainak. Éppen a Corpsegrinderes dalban érződik ez a kontraszt a legjobban. (pl. "vájolent", meg ilyesmi.) És ez nem identitás kérdése, mert az énekes akkor tartja meg az identitását, ha anyanyelven énekel. De nem lovagolok ezen többet. Soulfly és Roots környéki Sepultura fanok jól járnak az új Ektomorffal.
Néha elcsodálkozom, mi mindenhez képesek adni az arcukat az emberek. Ezzel földet lehetne trágyázni...
Jól nyomják.
Hogy jót is írjak: ha azokból lehetne egyet, és csakis egyet választani, amikre eddig 3-4-5 pontokat adtam, akkor ez lenne az.
Vannak részek, amik tetszettek (pl Ritual) de összességében elég megfáradt doom ez...
El kellene tudni dönteni, hogy mit is akar tulajdonképp játszani. Ez így egy katyvasz...
Semmitmondó.
Post-black-filmzene. MInden szám végét és az album végét is nagyon vártam.
Csak ezen a hangpróbán számít a jobbak közé, egyébként nem.
Nem ismertem eddig őket, és a hallottakhoz képest én sokkal többet vártam. (kapnak egy plusszt, mert szimpik).
Khhmmm, szóval nem tetszik, szerintem ennél a Replika fényévekkel jobb, de ez legyen az én bajom, a témaválasztásért meg úgyis megkapják az azért manapság járó kötelező díjat....
Úgy kb az első három dalig volt értékelhető. (na bazmeg ezek is kapnak +2 pontot a mai bikavér miatt, mucipuszi hejj....)
Régen sok heavy metalt hallgattam szóval üde színfolt volt, de nem hiszem hogy hosszú távon a lejátszóban ragad.
Az előző jobban tetszett, de ezt is szívesen hallgatom
Az ének nálam mindent elrontott kb.
A stílusbesorolással valóban van gond bőven akár egy számon belül is...a szólók nagyon jól el lettek találva, változatos anyag és szokni kell az biztos, de bőven a hallgatható kategórián belül van a gagyi borító ellenére is
Igazi hangulatzene, ha jó pillanatban kap el akkor nálam egy 7-est megér
Voltak rajta jó pillanatok, de összességében untam
Lehetne tempósabb...akkor magasabb pontszámot is kaphatna bőven így néha unalomba fullad
Pff inkább fogadjanak örökbe egy táskakutyát és nevezzék el Totonak azzal még valami hasznosat is tesznek.
Valóban csak a keménykedés megy a lemezen a mély gitárokkal, az élményfaktor kb nulla
A szövegek viccesek bár ne próbálták volna meg zenébe foglalni
A jó Heavy Metalt bírom.
Gyakorlatilag ez is punk zene. Mindig is bírtam a Hornát, de eddig talán nem voltak ennyire lepukkantak. Mindegy, zsigeri muzsikát nyomnak most is, mint mindig.
Nincs bajom az énekkel. De untam nagyon az egészet.
Mindenképp érdemes a szövegeket elolvasni, egy kattintás csak a bandcampen, mivel az a lényeg ennél az anyagnál. Zeneileg persze változatos, meg jól szólózik, de ennek ellenére csak a zenét tekintve kevés.
Sajnos igaz, hogy minél többet hallgatod, annál kevésbé tetszik. Pedig próbálkoztam vele, lehet, hogy túl sokat.
Egy hallgatás után ennyi. Kellemes csalódás, nem gondoltam, hogy tetszeni fog. Kicsit a Grandpierre jut eszembe az énekről, ő is üvölt, ha kell, ha nem. Banya, ez mióta hc? :)
Nem rossz ez. A hangzás is állat. De én jobb szeretem a másikfajta doomot.
Az a baj, hogy mindössze annyiban különbözik a zenetévéken játszott sok magyar pop rettenettől (melyeket amúgy szintén általában jó nők nyomnak), hogy van benne torzított gitár és dob. A szövegek meg tök olyanok, mintha bérszövegírók tolnák, de olvastam interjút és abból az derül ki, hogy nem így van. Ami azért problémás, mert a Csapda féle zenei világ lényege a szövegekben rejlik, és míg Lukácsék szerintem a mai napig (igen, ezt tényleg így gondolom) hiteles és jó cuccokat írnak, addig a Dorothy szövegei teljesen semmitmondóak és gagyik. Szerintem.
Én annak idején már a Sepulturával sem tudtam mit kezdeni, az Ektomorf meg gyakorlatilag ugyanazt a Sepu-Soulfly cuccot tolja húsz éve. A groovos cuccok nekem csak a Six Feet Underől jönnek be és az is több, mint elég. Az meg, hogy a tagok származásán kattognak emberek, számomra felfoghatatlan és értelmezhetetlen, szóval erről nem is akarok mit mondani. Inkább csak örülni kéne, hogy nem egy újabb kisgrófóval lettünk gazdagabbak :)
He-he, a kollegák itt nem bírják a punk muzsikát :) Nekem 15 éves korom óta szívem csücske a banda és világa és maximálisan tudok azonosulni a mélyenszántó szövegeikkel :) Viszont az is tény, hogy a korábbi lemezekhez képest már kicsit harmatos a cucc. A kilenc éve megjelent Sándor József Melegek sokkal erősebb-viccesebb-hosszabb-jobb volt, kicsit olyan érzésem van, mintha csak azért készült volna el az album, hogy kilenc év után végre legyen valami. Ezért csak nyolc.
Nem tiszta heavy ez, én hallok újkori Deep Purple féle hard rockot is.
Pedig nagyon is vannak itt jó harmóniák, csak nem halljátok. A hangzás miatt. Ez a black metal egyik lényege. Kiszűri azon zenehallgatókat, akiknek a füle áthall a káoszon. Értem ezt a szó szoros értelmében. A legtöbb ember füle tényleg nem tudja átszűrni a kása alól a hangokat. Akinek sikerül, az és csak az képes ezt élvezni. Egyébként ezt leszámítva is egy nagyszerű hangzás ez.
Ez nekem sokkal jobban tetszik, mint a sokak által istenített My Dying Bride. Talán a grunge-os hatások és a sokkal változatosabb ének miatt. Amúgy meg miért ne lenne itt jó énekhang? Lehet, hogy hamis néhol, de attól az énekhang még jó.
Tulajdonképpen egyedi, de rossz is. A zene néhol egész jó lenne, de erre hörögni... Olyan, mintha Rihanna énekelne Darkthronera. Csak a másik irányból.
A zenész legfőbb erénye a fantáziája, itt viszont pont azt hiányolom. Ezt próbálják leplezni valamiféle sámánisztikus álművészkedéssel, szal kösz de nem... A hangulatot párszor sikerült megérinteni, de ahhoz, hogy ebből jó dolog jöjjön ki, szerintem kevés a csapat tudása... Ez a lemez egy kamu :-D
A post metal a kedvenc metal alfajom. Éppen ezért vagyok vele fokozottan kritikus. Itt az alapok nagyon jók. Basszusgitár vezérelt harmóniacentrikusság, sikáló gitár, nem eltúlzott dob. Két dolog teszi teljesen tönkre a dolgot. A végletesen elcsépelt és túl érzelgős - csöpögős szintetizátor az egyik. Ennyire tehetségtelen megközelítését a hangszernek régen figyeltem meg. A másik az ének. Folyamatosan 100%-on üvölt a csóka, ami a dinamikátlanság szurkosgödrébe temeti. Lüöoááááá! C-kategóriás említésre sem méltó cucc, pedig a pengetősök jól teljesítenek.
Vastag és hangulatos.
Rosszabbra számítottam. A dalok fele kimondottan tetszik, húzós fasza rockzene, a másik fele viszont fájdalmasan slágeres. Hallatszik, hogy tudnának jó lemezt írni, de a cél szemlátomást a siker. Kár. Így max 5 pont.
Olyan, mint az Ektomorf lemezek általában. Divatos és semmitmondó. Még csak keménynek sem nevezném.
Primitív fos, de vagyok olyan köcsög, hogy le tudjak ereszkedni ilyen mélyre... Vagyis nem is olyan primitív. Viszont Emp, ezt a kört hagyd ki :-D
Azok a dalok, momentumok tetszettek jobban, amikor sikerült megidézniük kicsit a Mercyful Fate/King Diamond szellemét. Összességében egy gyenge hetest ér számomra.
Nem esett jól! Számomra ez az album/zene minimális élvezeti értékkel bír. Ezt a punkos, blackes vonalat is lehet zeneibben űzni, lásd Alfahanne.
Van egy sajátos hangulata és zeneileg is történnek rajta érdekességek. Valóban nem egységes a színvonal, de a közepesnél kicsit erősebb produkció ez.
Magyarázzátok már meg: miből egyértelmű, hogy ez egy vicc? Én ennél kevesebbet nem tudok rá adni a zenei változatosság, meg a klassz szólók miatt. Ami az állandóságot jelenti a lemezen, vagyis az egysíkú vokál, az nem jön be. De ettől eltekintve korrekt anyag. Szerintem...
Hangulatlemez. Néha a monotonsága hipnotikus/delejező hatással van rám, máskor meg csak untat...
Nálam az "éneken" csúszik el a dolog. Nem mintha a zenei rész annyira magával ragadó volna, de azért találni benne szép dallamokat, hangulatokat. Még szerencse, hogy viszonylag kevés a vokál a korongon! Az instru tételek bizonyítják, hogy ha végig éneknélküli lenne a Laurestine, akkor se tűnne rosszabbnak. Sőt!
Nem igazán értem a magas pontokat... Szerintem stílusán belül ez max. erős közepes. Variálhattak volna többet a tempón, néha 1-1 gyorsabb betét földobta volna a dalokat. Hangulatilag sem érintett meg.
A maga nemében ez egy minőségi kiadvány! Nyilván megvan a célcsoportja, akik nem feltétlenül mi vagyunk, de az értékeit el tudom ismerni. A hangzás is kimondottan erős, de fogós témákban sincs hiány. A Tankcsapda párhuzam vitathatatlan, de érezni (szintén TCS-rokon) Depresszió hatásokat. Szerintem a Jobb, ha hozzászoksz! is képvisel akkora minőséget, mint egy átlagos Depi, vagy Hooligans korong. Egy-egy groove még elmegy lightos Wackornak is! :) A záró nóta zongorás befejezése szintén tetszetős. Szóval szégyenkezésre nincs okuk a csajoknak!
Nem hallottam az összes lemezüket, de a Black Flag pl. eléggé tetszik, mert a szokásos Roots-korszakos Sepu és Soulfly áthallásokat azon tetézték a Burning Red-es Machine Head-del. Flynn-ék hatását a friss művön is érzem. Én alapvetően bírom a grúvos döngöléseket és 1-2 apróság ezen is újdonság számba megy számomra. Na nem a riffek, hanem a kis számú és nem technikás, de mégis jelen lévő gitárszólók. Vagy kisebb díszítések. Viszont továbbra is úgy tűnik, hogy Zotya leggyakrabban használt szavai a "fakkk" és variációi, illetve a "nating". Ezt továbbvíve az Agressor "nating szpesöl", csupán egy szokásos primitív, de ütős adrenalin löket.
Én sem tudok azonosulni ezzel a fajta humorral és általában a 3-4 akkordos dalok sem elégítik ki zenei igényeimet. De most őszintén! Ti mit vártok egy punk hordától? Hogy megtanulnak rendesen zenélni? Hogy napi 8-10 órát nyüstölik a hangszereiket? Hogy Heidegger ihletésű szövegeket írnak? Na ugye! Abban mi lenne a lázadás? Ez egy ilyen stílus, lehet szeretni, nem szeretni. Azt mindenképp díjazom, hogy ők maguk is poénra veszik az egészet. :)
Oda adom a nyolcat!Belőlem ifjúkorom szép emlékeit húzta elő,amikor hatottak rám ezek a külsőségek,meg a heavy metal!
Kása alatt is darakása rakása,minimális melódia cafatokkal!!!
Barlangi búvárfilm zene,merülés a semmibe!
Ez nagyon bejött....de csak egyszer!
Akadt néhány jobb döngölősebb téma,de végén már azokra sem emlékeztem!
Szoktam horrorfilm zenéket hallgatni,némelyik tétel ott is helyt állna! Kár hogy a szintit az orromba tolták,sokszor a gitárral párhuzamban ugyanazat nyomták,a gityó rovására!
A gitárhangzás nagyon súlyos volt,de nekem ennek az anyagnak a fele is elég lett volna,mert a végére ráuntam egy kicsit!
A hp magyar vonulatát nálam ők nyerték!
Az E6 alatti húrokat simán le is vehetik,minek az?
Ezt nem is lehet,nem is kell komolyan venni!Legalább jókat röhögtem!
Én csak annyit jegyeznék meg, hogy jó lenne a zenére koncentrálva pontozni ezt a lemezt, és nem foglalkozni egyéb dolgokkal... nem lesz a kedvencem, ahogy eddig sem volt, de fogyasztható dühbomba, természetesen nulla egyediséggel, mint eddig. Egyébként meg ők legalább elértek valamit, lehet utánuk csinálni...

Vélemény, hozzászólás?

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.