Hangpróba #304

2015. december 12.

Nagyon atom! Rég élveztem ennyire modern death lemezt. Iszonyatosan megdörren és nagyon jól mennek rá a hangulatokra, nem csak a tekerésről szól. Sokat fog pörögni. Iszonyat jó témákkal van tele!
Ez egy bosszantó lemez. Hallgattam egy órát, majd 20 percet innen, 20 percet onnan és még így sem értem a végére. És mit kapok 150 percben? Egy olyan zenét végtelenítve, amiből jól esne 45 perc összesen. Ugyan is ennyit lehet megtölteni ezekkel az ötletekkel és ennyi kreativitással. Ami 100 perc fölé megy és működik, az olyan mint a The Wall, vagy a The War of the Worlds esetleg egy Jézus Krisztus Szupersztár. Érzitek a nívóbeli különbséget??? Ízlelni kell ezekete a címeket. The Wall, The War of the Worlds, Jézus Krisztus Szupersztár. Mondjuk legyen csak ez a három. És most mondjuk ki, Songs From The North. Na ők az előbbi művekre lazán rátettek hosszban még vagy 40 percet. MIRE FŐL? ERRE? ERRE AMI ITT SZÓL, már vagy napok óta és egyszer sem értem a végére? Bosszant, hogy elcsaltak összesen 150 percet az életemből és bosszant, hogy azt hiszik, ezzel a lemezzel megéri heteket, hónapokat dolgozni, hogy összeálljon. Nem éri meg. Ez egy mezei lemez, aminél egy Antimatter tömörebben, lényegre törőbben és minden tekintetben értelmesebben tud bánni. Vagy egy Anathema... Az, hogy ide-oda belehallgatva 30-40 perceket!!! szép, meg kellemes, még egyáltalán nem indok ekkora zenei arcátlanságra. Felfuvalkodott lemez ez, azt hiszi, hogy bír 150 percnyi értékkel...
Állat! Azért lesz ez egy picit még ennél is jobb szerintem!
Na, ez az a színvonal, amit elvárnék a magyar bandáktól! Profi, jól megírt, jól megdörrenő album. Ez a megugrandó szint 2015-ben mind külcsínben, mind belbecsben!
Nem hiszem, hogy a hibátlan, vagy bármilyen ízlést tökéletesen kiszolgáló lemez nevezhető csak csúcsteljesítménynek. Sokszor az is az (annak kell lennie), ami nem minden pillanatában szolgál ki, ami interakcióra sarkall, ami próbál kitörni a konvenciók szorításából és teszi ezt úgy, hogy képes izgalmas, új ötletekkel is előállni. Véleményem szerint a Void Paradigm pontosan ilyen.
Viszonylag hasonló hangulat-poszt-black vonalon mozognak a Protolith-szal, annak ellenére is, hogy megvannak a nyilvánvalóan eltérő sajátságos jegyeik. A végeredmény még is hasonló. Közepes posztos hangulatoskodás. Egy ponttal élvezhetőbben számomra, mint az említett bandánál. Viszont, ha a hátralevő lemezek erősek lesznek, akkor arányosítok és mindkettő kap 1-1 pont levonást.
Komolyan mondom, hogy minden egyes dal alatt egy évet öregedtem. Nekem nagyon nem adja a funeral doom. Olyan, mint amikor a járdán tötymörög előttem valaki. Nem bírom se jobbról, se balról megkerülni, pedig nagyon mennék már! :D
Hát én ezt minden amatőrsége, túltolt szintisége ellenére tök élveztem. Okés, nem egy világraszóló lemez, ez tény. Valahogy a Mystic Circle - Drachenblut lemeze jut róla eszembe, amit anno ezerszer meghallgattam.
Minden tekintetben hibátlan és kiemelkedő mű (számomra).
Elsősorban az akusztikus, 'szépeskedő' részekben találtam kedvemre valót, a metalkodásban nem sokat. Összességében elég tucatlemez. Különösebben semelyik irányba sem lóg ki a nagy átlagból. Nem látok bennük túl sok lehetőséget.
A dob megőrjített. Ilyen lelketlen ócska triggerezést régen hallottam. Közel hallgathatatlanná teszi a lemezt... Más részről meg a harmadik dalig kellett várjak, hogy értékelhető zenei ötletet halljak. Utána nem olyan rossz, de a dob fejfájást okoz.
Semmit nem sikerült előrelépniük a múltkori lemezhez képest. Hallatszik, hogy tudnak zenélni, és van fantázia is. Dalok nincsenek. Dögunalom az egész.
Na ez a tökéletes metal hangzás. Minden a helyén van, nem csak a kibaszott gitárról szól minden. A zene meg ideglelős, és szerteágazó. Nagyon nekem írták.
Megmondom őszintén, hogy ez előtt az Eco-Ethic volt az utolsó Nadir lemez, ami tetszett. A feldolgozások nem mozgatnak, az előző lemez meg egy kicsit fel is bosszantott. Most viszont azt mondom, hogy IGEN! Először 9,5-öt akartam adni, mert az első két szám nem annyira áttörő, de ha ez koncepció, akkor az betölti az űrt. Kiváló anyag!
Igen, szerintem is idegesítő időnként, de annyira ötletes és művészi, hogy muszáj 10-est adnom rá.
Néha vannak rajta érdekesebb megoldások, de többnyire csak hangjegytologatás...
Halálos. Halálosan unalmas. Engem aztán hidegen hagy, hogy Greg Chandler énekel. A Solitude meg igen olcsón megvásárolható. Ennél ugyanis sokkal jobb lemezeket szoktak kiadni. Ez egy nagy semmi. Pár hangulatos pillanatot leszámítva.
A borító nagyon tetszik, és ezzel el is mondtam a lemez rám gyakorolt pozitív hatásait.
A zene ott van a topon, az ének lehetne dallamos is néha, és a káziós (UGYE LEHET HALLANI MINDEN HANGOT, AMIT LENYOMOK) szinti kikészít. Tipikus progmetalos idegesítő hangszín. Kevés progmetalt hallok nem sznobnak. Sajnos ebből is szaglik nekem...
Átlagosan jó post metal. Mondjuk ez a műfaj igényli időnként a dallamos éneket, ezt itt nem kapjuk meg. Zeneileg egész frankó.
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
2015. december 12.
Avatar Avatar ∑:
1. nascence
Nadir
Ventum iam ad finem est
10 10 10
2. Avatar
Void Paradigm
Earth's Disease
10 10 10
3. BlackZone
The Canyon Observer
FVCK
8.5 10 9.3
4. Avatar
Sadist
Hyaena
10 7 8.5
5. banya07
Protolith
Dark
6 8 7
6. Kriss
Otargos
Xeno Kaos
9.5 4 6.8
7. boymester
Blaze of Sorrow
Eremita Del Fuoco
7 6.5 6.8
8. 9000Sanyi
Diabolus Arcanium
Path of Ascension
7.5 6 6.8
9. mike666
Ennui
Falsvs Anno Domini
6 6 6
10. farrrkas
Swallow the Sun
Songs From The North I, II & III
4 7 5.5
∑:
7.9 7.5 7.7

Olvasói beküldések


Vélemény, hozzászólás?

február 26.,
február 27.,