Nem túl érdekes.

Hááááháháhááá! :-D

Merengős, összetett cucc ez. Idő kell hozzá.

Idiotizmus. A "figyelemfelkeltő" borítót kitaláló vadbaromnak ajánlom, hogy próbálja ki a "témát" magán. Ismerek olyan seggfejet, aki hasonló "művészetet" (értsd: ehhez hasonló zenét) művel. Bocsánat, de ahogy öregszem, úgy leszek egyre intoleránsabb. De ezt meg leszarom. Hányok ettől a vonulattól.

Erre Levenstein apuka ennyit mondana: Hogyan? Amúgy egyetlen egy dal nagyon tetszett rajta, mégpedig a Don't Want More. A Queen Ride The Wild Windjére emlékeztetett. Amúgy ez sokszor nem lenne rossz, de hard rockot szerintem senki ne kezdjen el játszani, ki nem tud hibátlanul zenélni. A fickó hangja amúgy tetszik, csak kár, hogy tök hamis néha.

Furcsa, de tetszik. Talán, mert ezúttal a jó produkció, a hangmérnöki munka során minden a helyén maradt. Totál jó a hangszerek egyensúlya.

Jó, de ezzel is az a bajom, hogy a kompresszor egyetlen üres frekvenciasávot sem hagy egy pillanatra sem csendben maradni. Iszonyú fárasztóan szól. No meg a cintányérokat minek kell állandóan verni?

A zene mondjuk 5 pont, mert minden benne van, aminek kell, a hangszeresek meg pontosak. A szövegekre egy szép kerek 0 pontot adok, úgyhogy ez egy barátságos 2,5. Az, hogy ennek a Kazinczy-dijas csodabogárnak a teljesítménye elég Kukovecznek, számomra őt is minősíti. Ahogy Nascence mondja. Se szótagszám, se időmértékes sorfejtések, Ez a magyar nyelv megcsúfolása. Egy utolsó hulladék fércmű. A magasröptű témákat meg már nem is pontoznám, mert az átlagolás szabályai szerint negatív végeredmény jönne ki...

Ez a kicsit alterkodunk, és rockoskodunk, retrózunk, de szigorúan rádióbarát módon mentalitás sosem volt kedvemre. Nagyon hamar elérte nálam, a "nem figyelek rá" hatást. A hangzás meg el van csúrva...

Még a kamu szólók sem segítettek a dalokat megkülönböztetni egymástól. A borítón viszont egy nagyon szép Jelenések könyvéből vett jelenet van. Erre jár a 3,5 pont. Meg az ambient átkötő tételekre. :-D

A gitármunka a korai Naglfart juttatja eszembe. Tetszik.

Beszarás az olasz nyelv és a black na meg a italodisco elvetemült elegye. Ez kifektetett.

Jellegtelen. A kedvem már a bő négy perces intro alatt elment. Túlgondolt, mesterkélt cucc.

Talán tőlem kapja a legmagasabb pontot. Egyébként meg egy koncepciótlan, idegesítő massza, említésre méltó momentumok nélkül. Felesleges.

A 70-es, 80-as évek hard rock ikonjai (Uriah Heep, Alvin Lee, Queen, Deep Purple, Thin Lizzy, stb) lehettek a múzsái ennek a német zenekarnak. A végeredmény egy friss, izgalmas, erőteljes, ízes szólókkal teli rock lemez hatalmas dalokkal, ízig-vérig mai megszólalással. Ritkán szoktam ilyen zenéket hallgatni, de ez nagyon elkapott.

Arctalan, nem is vártam többet.

3x15 perc tömény death/doom. Valamit nagyon eltaláltak ezek a párizsi gyerekek.Üresjárat nélküli, kiváló hangzású anyag, nyomasztó témák, ahogy szeretem....

Nem vágom a banda munkásságát. Rendszeresen kapnak esélyt tőlem, de nem élnek vele...most sem.

Rendben van ez nagy vonalakban. Hamar ki fogom dobni, de most jól elszórakoztam vele. Azok a kaotikus szólók....!