Nincs ezzel nagy gond, hangulat kell hozzá, és akkor működik.

Lehet, hogy nem egy Clutch, de attól még jó, kitűnő dalok, kitűnő énekes, jól egyben van az egész.

Profi meg minden, de nekem egyáltalán nem jön át zeneileg. Semmi olyan nincs benne, ami le tudna kötni.

Én is a régebbi Amorphis híve vagyok, vissza szoktam sírni Pasi Koskinent, de el kell ismernem, hogy ez egy jó lemez lett.

Én sem voltam soha Anthrax rajongó, elhallgattam néhány lemezüket, ennek ellenére kellemesen megleptek most, energikus, húzós, jó dalokkal teli lemez lett ez.

Egyszerűen szép és ennyi. Jó néha ilyet is hallgatni a sok izgalmas mocsok mellett egyensúlyként. :-) Igényesség abszolút jelen van.

Érdekes dolog... amíg a múltkori Apparatus iszonyú súlya és sötét atmoszférája 100%-osan át tud járni, ez csak percekre tudja megtenni ugyanezt (pl. a záró Cultus), nagyrészt meg elszáguld mellettem. Majd még próbálkozom vele, most csak ennyi.

Zene nem rossz, de ez a hörgés nekem se jön be.

A zenét az átlag dögunalmas thrash-hez képest kifejezetten jónak ítélem meg, de a gyenge, erőtlen és valóban borzasztóan hátra kevert és ezért gyakorlatilag alig hallható ének nagyon sokat levesz az értékből. Kár érte, legalább két ponttal többet érne nálam egy normális énekkel.

Nekem sem volt szívügyem a Running Wild (kivéve Death or Glory lemez, az tetszett), emiatt ez sem érint meg komolyabban.

Ahogy múlnak az évek egyre jobban tetszenek az ilyen és hasonló zenék. Southern ízű rockzene pompás dalokkal. Kitűnő!

Egyszerűen nem működik.

Az Amorphis az egyik banda, akiknek látatlanban megajánlok egy maximum közeli pontot. Most is itt van minden, amit szeretek bennük. Van, amikor ez tíz pont!

Megjelenésekor meghallgattam, aztán gyorsan kukáztam is. Hát újra elővéve sem lett jobb. Scotty, inkább egy friss S.O.D-t!!!

A pontszám beszéljen helyettem. Két apróságot legfeljebb: Több kórust (vegyes kórust) és kevesebb pátoszt a szövegekbe. Attila kiváló dalszerző, ez a lemez bármelyik album mellé odatehető ebben a doomos, progresszív közegben és nem vall szégyent vele. Óriási köszönet!

Súlyos és céltalan.

Valaha (25 éve) a színtér egyik legjobb death csapata voltak, mára a death mellé belopózott a 70-es évek rockja is. Ettől egyedibb lett a zene, de sajnos az intenzitás is elveszett. Ezt így ötven körül már nem bánom, de a leszerelt lábdobért kár....

Húúúú! Ez a dalos pacsirta...... szét is vágta a cuccot.

Igaz, hamisítatlan RW. Sőt, jobb! Ajnár.....