Sikeresen ötvözik a két korábbi lemez hangulatát. Különösen tetszettek a Torn & Burnt remixelt dalai, a Mantiis pedig akkoriban óriási kedvencem volt. Most inkább egy egyedi és bizarr hangulatú lemezt hoztak, amit nem érzek elég erősnek, pláne az előzőek fényében.

Jól indult, de alig vártam a végét.

Daray (ex-Vader) finom és intelligens dobjátéka tanítani való. A zene pedig markáns riffekkel teli black/death a legjobb lengyel tradíciók szerint.

Vannak sokan, akik jóval izgalmasabban tálalják ugyanezt. A szólók hoztak egy kis pluszt...

Háttérzene olvasáshoz.

Az utolsó dal emelt a ponton. Egyébként meg felejthető.

Kell még némi rutin, de harmadszorra nagyot fog ütni. Depresszív black orosz módra. Jó.

Ez egy "agyonírt" műfaj. Nehéz kiemelkedőt alkotni még egy ekkora kvalitású csapatnak is. Az egyre inkább populárisra formázott dalok iránt lassan elveszítem az érdeklődésem. Ennek szól a pont. Ne tovább!

Semmi különös, ártalmatlan, de a felesleges kifejezés sem túlzó. Minden hangját hallottam már.

Akár egy korai Incantation lemez. Simán lehetne az életmű része. Szeretem.