Komfortzónán belül marad. Nem rossz, de nem is emlékezetes. A basszeros kajakul teker. Kicsit emlékeztet a Fenre, de attól gyenguszabb. A lemez második fele jobb.

Milán Péter mondta egyszer, hogy hazánkban az Age of Agony a tökéletesen trendmentes zenekar. Ezzel teljesen egyetértek. Bár a death metal áll tőlem legtávolabb a metalon belül, itt nagyon fasza a zene, és BLACK METAL hangzás hallik. És az örök mániám, hogy a basszusgitár váljon el hangzásban a gitártól, az is ki van elégítve.

Két dolgot nem értek... Az egyik a felesleges proggerkedés... Nagyon megy már az ütemkotta olvasás, ahogy figyelem, csak ez a szakajtónyi pontozott nyolcad, meg elbújtatott leütés halálra idegesít... A másik, amit nem értek, hogy Renskének minek kell az egész lemezt végigpofáznia, és miért fél néha egy-egy sort egyre kezdeni. Az utolsó lemezük, ami tetszett a The Great Cold Distance volt... Úgy látszik, olyant már nem fogunk kapni tőlük... Vagy egy Sulphur, The Future of Speech, Passing Bird, Teargas... Vannak itt hatalmas hangulati elemek, de igazából egy bazi nagy katyvasz az egész. A kurva jó hangzással meg megint nem cumiztatják be nekem a lemezt.

Tucatdeath...

Érdekes. A lelketlen dobolás pont, hogy nem zavar, hanem inkább töri a modorosságot. A dallamok meg jók. Groteszk zene ez.

A többi ehhez hasonlóval ellentétben, ebben vannak hangok is. Nem rossz ez.

Ocsmadék. Külön kösz az organikus hangzásért!

A post metal színtér (is) erősen túlkínálatos, így a kitűnéshez nagyot kéne villantani. Ez itt többnyire hangjegy tilitoli, egy-két kisebb kiemelkedéssel... Banya és Kopi összefoglalta tartalmilag.

A punk és a grind között van egy óriási különbség. A grind zenészek kurva keménynek akarnak tűnni, a punkok meg kurvára semmilyennek nem akarnak tűnni. A dobosnak amúgy nagyon gyenge a lába, full ütemtelenül rúgkapál :-D

Soha semmit nem hallottam a Death Angeltől. Azt hiszem, hogy a jövőben sem viszem túlzásba a kóstolgatásukat.

Korábban gondolkodtam az ajánlásán. Ismeretlen bandaként nem túl nagy meggyőződéssel kezdtem hallgatni, de rendszeresen visszakerült a lejátszóba.Több, mint korrekt! Egy gyengébb hp-n többet kapna....

Itt figyel a polcomon lassan egy hónapja. Bolt Thrower és Hail of Bullets-hívőként kötelező beszerezni. Szerintem közel ugyanaz a minőség.És ebben a közegben tényleg ők a legjobbak itthon.

Katatoniát inkább csak a Hp kedvéért hallgatom. Nem rossz, de semmi maradandó. A zúzósabb dalok jobban tetszenek. ...és tényleg van Opeth fíling...nyomokban...

Mintha a Grave klasszikus második (You'll Never See....) albuma szólna újraértelmezve.Igazi otromba, vérlázítóan zsigeri cucc a kanadai franciáktól. Elsőre elkapott. Pöpec módon szól minden, érdemes figyelni a dobos csóka cinjeit...

Sok jó ötlet és fárasztó megvalósítás jellemzi. Még néhány lemez kell, hogy saját maguk számára is világos legyen az irány. Kivárom.

Hosszú távon nekem unalmas, de egypár dalt örömmel hallgatok. Negyed órányi tolerancia...

Szerintem ez teljesen rendben van. Szépen szól, a saját keretei között még kellően változatos is. Tetszik!

A hallgathatóság küszöbén....de minek, amikor sokkal jobb cuccok vannak akár itt a hp-n is...

Tipikus élőzene, szobában hallgatva értelmét veszti.

Az újjáalakulás után is színvonalas lemezekkel jelentkeztek, ez sem kivétel. Megbízható csapat.