Az igazán jó depressziv black lemezek nem az Oderától nyugatra készülnek. (ahhoz kell egy nagy adag orosz tél, a kora nyáron virágba öltözött tundra illata és vodka kétdecis pohárból.) Bár voltak jobb pillanatai, alapvetően nem érintett meg.

Nem ismertem korábban a zenekart. Jó irányba haladnak, de még nem elég vonzó az ajánlatuk.

Nem sok olyan post rock/metal zenekar van, akiknek alig várom az aktuális kiadványait, de a RC ilyen. (Talán még az Exxasence és a Trna - ha egyszer lesz folytatás - tartozik ebbe az elit csoportba.) Tényleg kevesen tudnak úgy instrumentális dalokat írni, hogy az végig izgalmas és változatos legyen. Magával ragadó mestermű!

Fárasztó, pedig a hangszeresek keményen küzdenek. A dalok hol vannak?

A franciákra annyira jellemző sajátos hozzáállás azonnal szembeszökő. A végeredmény pedig egy különleges atmoszférájú lemez, ahol bizony vannak üresjáratok.

Nem nyerő most semmilyen formában az EON emlegetése nálam. (A szomszéd villanyórája alapján küldtek nekem számlát!) Most viszont - remélem - nem kell levélváltásba bonyolódnom és elintézhetem egy közepes ponttal. Nem érdekel ez ma már.

A klasszikus Black Sabbath - értsd: első ozzy-s éra - után maradt űrbe elég sok jelentkező akadt. Nálam a Cathedral a nyerő, de itt sincs semmi probléma.

Hihetetlen, hogy milyen irányba és mennyire vehemensen keresik a kitörési pontokat a zenekarok.....és mégis hullaszagú, dögletes bűzt árasztó fertő ez. Szerintem a javából. Ártalmas!

Elég unalmas anyag. Sokadik nekifutásra tudtam végighallgatni.

Az első sokk után most azt gondolom, hogy ez nem is szól rosszul, csak rendes cucc kell alá. Értem a motivációjukat, de nekem egy kicsit kevés zeneileg. Viszont sokadszor indítom el...