Hangpróba #323 - 2016. szeptember 3.

Aki szereti a progresszív doom és post-rock elemekkel teli maszatolást, annak megéri, hogy időt lopjon ez a zenekar az életéből. A többiek inkább keressenek mást. - Előnye, hogy nem túl hosszú.:)
A nagy koszos semmi. Biztos sokaknak tetszik, de nekem inkább tűnik arctalannak sokadik hallgatás után is. Nem tud lenyűgözni, pedig próbálkoztam vele keményen a műfaj hallatán. Mintha nem találnák magukat. Aki követni próbálja őket tegye, bizton vezet majd a halálba az útja...
Képtelen voltam egyszerre végighallgatni. Sűrű. Nem hiszem, hogy a halálhívők egy új irányvonalat követnek, de még a csapásuk sem hiszem, hogy holnapra megmarad. Majd legközelebb. Próbálkozni lehet, de vigyázzon mindenki az aránytalanságokkal...
A kihagyott ziccer miatt ez most csak ennyi. - Ha rádióbarátabb felfogásban dolgozna az úriember talán többet szakíthatott volna. Piszok jó témák hevernek itt, nagyon jól megírt nóták... de a hosszuk, feleslegesen hosszúak. - Ha a jól bevált hat-hét perces kvótát követné az úriember, itt akkora meglepetés lenne, hogy mindenki gyorsan írna egy 6 oldalas kritikát a HP-n. - Szóval doom hívők jó helyen kaparásznak. :)
Bakker, nem tudom ki volt a zenekar beajánlója, de ezer köszönet. :) - Biztos csak az én készülékemben van a baj, mert ez nekem tetszik. :) Valami ilyesfajta "műanyag" black-ről álmodok már évek óta, s végre itt van. - Baromira nem érdekel, hogy melyik zenész mit tolt fel, s hogyan... Nekem a végeredmény a lényeg. - Haters gonna hate! :) - /Persze, persze, én nem ismerem a stílust.
Nos, ha már így esett, azért nem annyira rosszak a mai modern thrash színtéren, mint amennyire kinéz. :) - Sőt! - Beléjük vetett bizalmamnak hála (na nem úgy:P) kapnak egy kövér 7-et. :)
Hangulatos is lehetne, ha nem éppen már tucatszor hallott megoldások jutnának az eszembe. A folk hatásokkal meg az a bajom, hogy vagy nagyon megvan csinálna, vagy sehogy. Ez itt pont a kettő közé szorult nem túl széles sávban rejtezik valahol. Jól is szól néhol, de aránytalan, s hosszú távon unalmas is. Nos, aki vevő a folk és black hatásokkal tarkított húszonsokadik együttes zenéjére, annak bátran ajánlott. A többiek meg már úgy is tudják.
Nem vagyok egy funeral hívő, de ez azért megér egy kövér hetest. - Tuti az orgona. :) - reggeli kávézáshoz alkalmatlan, de egy jó könyvet olvasva csodákra képes cucc. :)
Azt a nagy büdös... Ámerikában nagy baj van a fejekben. - Persze biztos itt is van egy-két trve arc aki piedesztálra fogja emelni a zenekart. :D
Vöföröfö váááááááááhárá buuuuuuuuuuufuufffuuuruuuuuuuhhh blöe. - Nem.
Megint egy jobb híján post-címke alá betuszkolt lemez... Kezdek már nagyon immunis lenni a stílusra. Zengjen róla más ódákat.
Elég egyedi atmoszférája van, valameddig fenntartotta a figyelmem..de zeneileg pocsék.
Működőképes. Nem állítom, hogy nem hallottam már ezer és egy ilyet, vagy akár ennél jobbat is. Elég sok gyengusz death metal lemezt hallottam idén is meg tavaly is, ezért a 8... de saját jogán is megérdemli hogy elöl legyen.
Borzasztóan untam (mint szinte minden hasonlót...)
Gőzük nincs, hogy mitől lesz jó a thrash. Nők..
Hallok benne jó dolgokat, de egy ideje már kívül esik az érdeklődési körömön.
Az orgona idegesített tisztességgel... Amúgy nem ér fel az általam jobbnak tartott funeral doom lemezek mellé, ötletek terén elég vérszegény.
Ez marha jó, régóta hiányzott már egy ilyen a szervezetemnek!
Nem sikerült jóra hallgatni, pedig akartam...
A hangzása tetszett, az ének kevésbé. Hallgatásakor zaklatott hangulatban voltam, pont ilyet kíván a zene.
Nem találom hozzá a megfelelő szavakat, nehezen behatárolható extrém zene, domináló basszussal, vékonykán nyekergő/síró gitárokkal. Elsőre fel nem fogható katyvasz talán a death és black metal határán, ami riasztó lesz a hallgatók számára, viszont ha beépül az agyba, nem lehet kitörölni, mert meghálálja a ráfordított időt! Felfedezése fülessel könnyebben lehetséges. Eredetiséget magában hordozó Mestermű! Minden kiadványukat ajánlom!
Minőségi Death Metal, vitának helye nincs!
A hiba bennem van: nem szeretem a Black Sabbath zenéjét....
Célra törő, gyilkos és technikás a zenei része, minden profi a megszólaláson át a hangszeres tudásig bezárólag. Az instrumentális részeket tök feleslegesnek érzem és egyben nem tudtam végig hallgatni.
Velük úgy vagyok, mint a női focival: mindent tudnak a labdával (a hangszerrel elboldogulnak), jó a taktika (értik a Thrash-t), van bennük lendület, de ha végig nézek egy 90 percet belőle, akkor látom, hogy mennyire esetlenek néha, milyen lassan reagálnak szituációkra és nem duzzad bennük az erő, nincs meg a mocsok és a düh.
Híve vagyok az efféle (tündékkel és trollokkal telepakolt) erdőmetálnak, ez a produkció sem rossz, elég összetett és kellemes. Amit nagyon hiányolok és ami nem emeli ki a tömegből, az az, hogy nem hallom nyomát semmiféle kanadai hagyománynak/népzenének/folk hatásnak, amire azt tudom mondani: igen, ez egy ősök véréből táplálkozó alkotás. Nem azt mondom, hogy fullra tolják az acsarkodást egy népdalban, hanem ilyesféle elemek belekomponálása, ami megtalálható mondjuk a Moonsorrow-nál, Finntroll-nál, vagy akár a Panopticon-nál, kiemelné őket az átlagból.
Néhol túl vontatott, egy karakteres tiszta hangot is hiányoltam néhol. Közelít az én ízlésemhez, az orgona remekül illik a képbe, de bármikor nem tudnám elővenni.
Az első nótánál hirtelen azt hittem Proscriptor demózik a garázsában, de a többi dalnál esett a színvonal, viszont a garázs fíling megmaradt. Jön majd az új DarkThrone, ami tök ugyanerről szól, mégis sokkal jobb lesz.
Ősi recept alapján készült, skandináv fűszerezésű főzet rotyog itt az üstben. Finom ez kéremszépen!
Az első három szám után hirtelen esett a színvonal. Nem volt bennük egy nagylemeznyi. Kár, mert ígéretesnek indult.
Én itt nem újítást, hanem ebben a stílusban az amerikaiakra jellemző hozzá nemértést hallottam. Annyi üresjárat van mint az állat. Az utolsó számot végig röhögtem persze kínomban. A hangzás is ramatyimatyi. Persze ez nem zavarna túlságosan ha frenetikus témák lennének. Ez egy rakás...(majdnem)
Megtévesztő lemez. Első hallgatásra tíz pont volt, de többszöri nekifutásra inkább csak jó lemez némi hiányérzettel. Minek kellett egy harmincöt perces lemezre egy teljesen semmitmondó instrumenstruális pötyörészés? Pedig az ilyen instru is lehet nagyon jó.(pl.Gorguts - Waste Of Mortality). De itt nem. A lemez hangulata és a szólók viszont nagyon tetszettek. A régi kedvenc death metal lemezeimre hasonlított. A nosztalgia nagy úr kéremszépen.
Az ének teljesen kifingatta az átlagos zenei alapokat is. Számomra ez kellemetlen rémálom volt. Ez az énekhang kínosan röhejes.
Erre se fog senki emlékezni jövőre. Itt meg pont a jó hangzás baxott be nekem. Szerintem ez semmi. Jött és ment. 1000? nem százezer ilyen együttes van. Nem érdekel a jó hangzás meg a profizmus.
Inkább dugnám mint hallgatnám. Na ennyire nem volt vészes, de én nem így szeretem a thrasht. Unalombomba amit meg lehet hallgatni.
A borító tetszett, a zene kevésbé. Átlagosan unalmas volt.
Érdekesnek és nagyon jónak találtam.
Trehány '80-as évekbeli hangzás. Gondolom ez lehetett a cél. Jó kis heavy témákkal feldobott antikváriumi elfekvőből előtúrt lemez lehetne ha nem látnám a megjelenés évszámát. Viszont tényleges sorstársait mennyit bányásztam ki annak idején. Úgyhogy megint az a fránya nosztalgia. Nekem tetszik.
A stílus szeretete kötelező. Egyébként tök átlagos. Kedvencem a Witch Cunt.Jól megtanulták (na nem egészen) a '90-es évek eleji európai death metalt. Egy kicsit unalmas. De hallottam ennél sokkal jobbat is. Egyszerinek elment.
Nem sikerült maradéktalanul összebarátkoznunk. Vagy nem tudtam elég időt szentelni neki, ami most könnyen meglehet, vagy tényleg nem üt meg ennél magasabb szintet, mint ez a mostani.
A 309-es körben futott Apparatus munkássága sejlik fel előttem. Picit más a megközelítés: darabosabb és máshogy gonosz. Ennek a lemeznek a ki-és megismerése több időt vesz igénybe. Olykor számomra oda nem illő részletek tarkítják az amúgy harmonikus összképet.
Erős, érdekes, de valami mégis hiányzik.
Nem kenyerem a zenéje, és az énekhangja sem. Szerintem ez most nem az én köröm volt.
Zeneipari termék. Nem érzem őszinte művészi kinyilatkoztatásnak. Olyan, mint amikor Hollywood csinál egy közönségfilmet. Kiszolgálja az igényeket. Csihar valahogy nekem egyre antipatikusabb. Itt is azért van, mert húzó név. Nem sokat tett hozzá a végeredményhez.
Nem szeretem a műfajt.
Vidám tábortűz hangulat a csillagok alatt. Jó választás volt a borító, mert visszaadja, amit a zene nyújt. A magam részéről én azt szeretem, ha megkínoznak, meggyötörnek. Ez folkos "metáldiszkó". Köszi, de nem. Ja és az ének is olyan tábortüzes. Oda való, nem stúdióba mikrofon végére.
Ha már kereteken belül szeretnénk maradni, és orgona, akkor Lychgate. Ez a produktum ahhoz képest szörnyen elcsépelt és unalmas.
Ős black, de azt nagyon-nagyon jól kell csinálni, hogy működjön. Ez egy rosszabb kópia a 90-es évek elejéről.
Valóban nosztalgia hullámvasút, ami engem alapból is ritkán hoz lázba, de ez még hullámvölgyben is van.
Van bennük valami fenséges, különleges ízvilág, de még kiforratlan és nem mindig képes lekötni.
Kell hozzá egy hangulat, mindazonáltal érdekes hallgatni való. A lemez közepét laposabbnak éreztem.
Nekem ez a death metal, úgyhogy beállok a sorba. Azt se felejtsük el, hogy ez egy debütálás...
Kissé Pallbearer klón, de kellemes.
Kemény pofon, csak az kár, hogy sz*ros lapáttal adták:) Többet, jobbat vártam egy ilyen rutinnál.
Teljesen hidegen hagyott a nemi hovatartozásuk, ettől függetlenül is minden úgy zajlik itt, ahogy az a nagykönyvben le van írva, egy maréknyi kreativitást sem sikerült elcsípnem.
Rég hallgattam ilyesmit, úgyhogy ez most kifejezetten jól esett, annak ellenére, hogy bármi újdonságot nyújtott volna. A dalok minősége is hullámzó.
Lásd kritika
Nálam ez is az elmegy, de többet nem hallgatom kategória. Megvan a hangulata, de ezt semmi többel nem hajlandó megtámogatni.
Folytatódik a nosztalgia hullámvasút, amin hol magasabban, hol alacsonyabban utazhatunk.
Néhány jobban elkapott rész, hangulat tetszett, a Human Garbage az egyik legjobb, de a zárás is hangulatos. A Stooges feldolgozás semennyire nem tetszett, végtelenül unalmas, a harmadik dal pedig önmagában kevés, film aláfestéseként viszont az is jónak mondható. Összességében vegyes érzelmekkel állok hozzá. Nagy a hiányérzet.
Pistikével értek egyet. Nem akar igazán működni a dolog, de döntse el mindenki saját maga, mit hámoz ki ebből.
Az Incantation szó nem véletlenül került a zenekar nevébe. Szimpatikus anyag, nem tréfálnak a fiúk.
Én szeretem, ha az ilyen doom zenében van valami elementáris sötétség, veszedelem, ami erre a lemezre nem igazán jellemző. Pedig a Chained to Oblivion című dal 3.30 körül belekezd valamibe, ami óriási! Néhány pillanat erejéig az Occultation legutóbbi anyaga jutott eszembe ezekről a sötétebb, baljósabb dallamokról. Kár, hogy a lemez nagy része nem ebből az irányból közelíti meg a műfajt. Ennek ellenére egyáltalán nem rossz hallgatnivaló.
Teljesen korrekt lemez, hol jobb, hol közepesebb dalokkal. Nem egy olyan anyag, amelyet meg kellene fejteni, vagy sok spekulációt igényelne, és helyén kezelve a lemezt, tud élvezetes lenni. Meglepődtem, hogy magyarul is megszólal Csihar benne. Mondjuk, az Inverted Cross nótát már sokadjára is megmosolygom, mert gyakorlatilag ezzel írtak egy Deicide nótát. De véresen komolyan azért nem veszem a dolgot.
A tisztességes iparosmunka kifejezésről nekem ilyesmi jut eszembe. A már ismert eszköztárból energikus egyveleget gyúrtak, az igaz, de itt nem üti fel a fejét az a nemvárt erő és ötletesség, ami anno a Masked Betrayal dalban benne volt. Akkora potenciált mutatott akkor a csapat, hogy szinte biztos voltam benne, itt valami nagyon jó van kialakulóban, aztán kiderült, hogy megelégszenek kevesebbel is. Itt nyugodtan mondhatom, hogy a demó még jó volt...
Én ide tudnám írni azt, amit Naga a Russian Circle-höz írt (de ott én másképp látom): túl konkrétak az eszközeik, ha árnyaltabban fogalmaznának, jobban tetszene. A Rivers of Underthought jobbnak tűnik a többinél (7.5 pont), és az utolsó szám nyerte el a tetszésemet a legkevésbé (5 pont). A túlságosan direkt folk/black-től fesztivál metal érzetem támad, ami nálam nem egy pozitívum.
Egyetértek boymester lemezismertetőjében leírtakkal. Nagyon jól megfogalmazta, mit rejtenek ezek a dalok. A lemez egyszerre szép, változatos és ünnepi hangvételű. Nem lehet akármikor meghallgatni, de ünnep sincs mindennap. Áhitattal, a hétköznapok örlő malmától távol eső időben és térben érvényesül a legjobban.
Minden attól függ, mennyi olyan zenét hallottál már életed során, amiből ez táplálkozik (black metal, heavy metal, punk...stb.). Mert ha sokat, akkor nagy esély van rá, hogy feleslegesnek fogod tartani. A hangzás pedig kritikán aluli...
Ez messzemenően nem üti meg azt a mércét, amitől azt gondoljam, harmadjára valamivel többet fogok kapni. Kétszer elég volt. Ezeket a riffeket amúgy is hallottuk már (egy alkalommal még a Bolt Thrower is eszembe jutott, de ők jobban csinálják), szóval nem tudom, a Witch Vomit triója szerint miért pont őket kellene hallgatnom. Hátha majd a második lemez jobb lesz.
Tetszik zeneileg, de a tiszta ének nélkül még nehezebb lenne ami jobban passzolna az ízlésvilágomhozz
Kiváló lemez, kellően újító és súlyos...számomra tökéletes
Kiváló debütálás, várom a folytatást.
Én sem szeretem az alapul szolgáló Black Sabbathot se...
Rendben van hogy supergroup, meg Csihar se olyan mint a Mayhemben, de nekem ez a lemez ettől még teljesen rendben van.
A Hostages című szám és a klippje miatt kap ilyen magas pontot.
Jó kis funeral doom lemez...
Valóban semmi kiemelkedő....
A vokál tetszett...
Nem leszünk örök barátok, de a hangulata sokszor elkapott.
Nem mondanám rossznak, de kissé fura az egész. Többnyire tetszik, mint nem, de nem fogom sokdszor elővenni.
Hát igen, a Dark Descent kiadványait állandó figyelemmel kísérem és ez csúcskategóriás
Okés. Tud énekelni. Nem hallgattam volna meg többször. De valamiért mégis megtettem. Rendben van.
Bizony bajban lennék, ha Zolixiussal kellene egy lakatlan szigetre vinni cédéket :) Persze közes sem hallgathatatlan, de a műanyag és steril találó kifejezések. Számomra semmilyen hangulatot nem közvetít.
Én szeretem a műfajt, de ez rossz. Műanyag és unalmas.
Rég hallgattam ilyet és most jólesett.
Már a hp előtt sokat hallgattam. Nehéz cucc, dekiváló felkészítő az őszre.
Őszintén kérem, magyarázza mér el valaki, hogy mi probléma van itt a hangzással. Ezen túlmenően meg szórakoztató és kellemes lazulós zene.
Még sok ilyet!
Ez aztán a post-metál! Elsöprő erővel döngölt a földbe ez a zenekar. Nagyon pozitív, hogy nem akarják a végletekig húzni az albumot, megelégszenek egy befogadható mennyiségű anyaggal is. Harmónia van a lassú merengős, szinte már vízben lebegős részek....és a vihar elszabadulása között is. Elég sok a Black Sabbathos behatás, ezt főleg a Human Garbage dalon érezni. Néhol még a tiszta éneket is megkockáztatják, ebből akár többet is elviseltem volna. A The Somnabulist és a Dirt című daloktól pedig libabőrös leszek. Ez most szerintem sokáig a lejátszóm rajbja lesz.
Elsőre majdnem rádobtam a 4-5 pontot. Szerencsére adtam neki még esélyt. Meglehetősen lassan kibontakozó zene folyamra lehet itt lelni, de ehhez sok türelem szükségeltetik. A lemeznek főleg az első fele tetszik nagyon, csak arra 9 pontot is megadnék, de a második résztől kezdve céltalanná válik az eklektikusságra való törekvés. Összeségében ez egy nagyon érdekes zenei utazás volt.
Tökre megörültem az elején, hogy valami Morbid Angel szerű anyag. Egyszer hirtelen giccsessé vált, a riffeket felváltották a felesleges technikás témák. Szerencsére az összkép még mindig pozitív. Ha mindvégig megmaradt volna a brutál, cammogós aprításnál, akkor tökéletes lenne.
Szinte ugyanezt az érzést váltotta ki belőlem, amikor múlt héten egy savanyú uborkát tartalamazó üveget akartam kibontani. Rohadtul nem akart menni, pedig erőlködtem...szerencsétlennek éreztem magamat tőle. Mikor végre sikerült felnyitnom, akkor szomordtam el csak igazán...felforrt a nyavajás! Ennyi szevedés...és csak egy megerjedt, plöttyedt undormányt kapok???
A töltelék részek nálam is megakasztották a hangulatot. Egy ideig még működött is a dolog, de 15-20 perc után már unalmas. A hangzás valóban túl lett polírozva. A többieknek igazuk van, ez "műtermék".
Azért pofátlannak tartom tőlük, hogy meglovagolják a feminium-faktort. Anélkül is egy tűrhető, unalmas thrash anyag lenne. A dobos játéka viszont meglehetősen unszimpatikus, a többi korrekt. A zenekar neve vicces: legalább már tudom, hogyan kell hívni az idegbajos, hisztigép, thrash metálos nőket :D
Egész korrekt a maga műfajában. Bár erőltetettnek érzem a benne rejlő erőt, "ál-brutalitást". Inkább emlékeztet arra, mikor egy seregnyi vérengző kertitörpe útrakel, hogy meghódítsa a szomszéd utca mögött elterülő sétányt. Nem tudom komolyan venni, de mégis szórakoztató....
Nem túl jó, ha az jár a fejemben, hogy "Pengessél már gyorsabban, Te nyomorult, különben a szinti mögött álló, 82 éves kántor néni nem fogja megélni a szám végét!". Őszintén bevallom, hogy hallom én itt a lehetőségeket. Baromira jó zene lenne ez, de az összkép annyira giccses és erőltetett lett, hogy csak felidegesít. A funeral doom műfaj minden kliséjét maximálisan kihasználják. A legrosszabb igazából a templomi orgona. A gitártémák terén is olyakor elvetik a súlykot. A leggiccsesebb és legundorítóbb szám is egyben a Silvery Morning: itt a szintis 82 éves, özvegy Wittenberger Lajosné erotikus álma elevenedik meg előttünk, ami húsz éve meghalt férjéről szól.
Értem én a célt, értékelem a múlt-idézésben rejlő szórakoztató faktort, de ez akkor sem varázsol el. A hangzással még illik is ehhez. Teljesen olyan, mintha egy Motörhead lemezt előkaptak volna és aláhörögnek.
Azért egy kicsit pofátlasnág egy lemezen az összes számot ugyanazzal a dob és gitártémával megtölteni. Oldschool, de legalább minden ötlettől mentes. A hörgés totál a porszívónkra emlékeztet, amikor eltömődik a szívócső.
Tetszik, elkap a hangulata. Megvan benne a kellő mélység.
Nekem ez annyira nem áll össze, kétségtelenül egyedi, de eléggé szétesőnek is érzem egyben.
A Morbid Angel és az Incantation szelleme valóban ott lebeg felettük, csak nem olyan jók a dalaik, mint az említetteknek (még).
Én szeretem a Black Sabbath zenéjét, és ezt az egész zenei világot, de itt néha én is azt érzem, hogy a tartalom nem mindig indokolja a dalok hosszát.
Nem szeretem az így felépített lemezeket, így nem tudok neki ennél többet adni. Amúgy jó dalok is vannak rajta.
Én sem szeretem a műfajt, még férfiaktól se, nemhogy csajoktól. :-)
Eléggé szórakoztató tud lenni, de rövid a szavatossági ideje.
Semmi kiemelkedő, de annyira nem is rossz azért. Akik nem ma kezdték a szakmát, azoknak bejöhet. :-)
Semmi olyan, amit ne hallottunk volna százezerszer, ennél sokkal jobb változatban.
Én a mást keresők táborát erősítem!
Remélem az életemnek nem lesz olyan szakasza hogy ezzel szórakoztassam magam!
20 perc után mintha ugyanazt a 20 percet hallgattam volna újra!
Nótánként csepegtetve elment!
Simán bejött ha supergroup ha nem!Nem találtam olyan fogást rajta ami elvenne az értékéből,pedig manapság finnyás vagyok!
Nálam annyit elértek hogy ezen a hpn nem nekik adom a legkevesebbet!
Csak egy nótával nem volt bajom!
Keserves,és köszönöm hogy újra meggyőződhettem arról,hogy ne büntessem magam elfunerált lemezzel!
Csapnivalóan Jó!
Sikerült a küzdelmem,éber maradtam,de a végére leamortizáltak a skandináv kópiás opuszok,amit arra felé ennél jobban művelnek!
Sokkal jobb, mint vártam.
Néha elvesztettem a fonalat......néha meg fordítva.....
A felmenők között előkelő helyet foglal el a Morbid Angel és az Incantation is. Szerintem nagyszerű death/black-et hallunk korrekt hangzással, erős dalokkal végig izgalmasan.
Nem értem minek kellett az egyébként vállalható minőségű anyagot mondvacsinált, hó't unalmas "intermezzókkal" szétcsapni? Egy ilyen tapasztalt tagokat felvonultató bandától nem ezt várom.
Nem sok olyan thrash bandák ismerek, ahol csajok tolják az arcunkba a szemetet. Utoljára talán egy Ice Age nevű bandát hallottam, azt is vagy 30 éve. Ezek a lányok most hozzák a stílus összes jellemzőjét és a dalok sem rosszak.
Néhány dal erejéig szórakoztat, aztán megunom. A legtöbb folk/black anyaggal ez a bajom....
Bachos doom. Nem rossz, de ez nem lesz tananyag 300 év múlva.
Ha ezt a hangzást saját maguk erőltették, akkor úgy kell nekik. Ha nem, akkor a soundért felelős emberkét ólomba kellene önteni. Ez így élvezhetetlen. Sajnos.
Nagykanállal eszem, vigyorogva....
Kifejezetten érdekes experimental doom/post metal kiadvány. Kétségbeejtő gitártémákat, zaklatott dobfutamokat, fájdalmas üvöltéseket és postpunkba hajló basszusjátékot zsúfoltak bele ebbe a lemezbe. Alapvetően tetszik, bár kicsit tökéletlennek és furának érzem, a borítót meg abszolút nem tudom mire vélni.
Az biztos, hogy ez egy egyedi avantgarde black-death-thrash teljesítmény. Nem mondom, hogy tökéletes, vagy hogy korszakalkotó, esetleg feltétel nélkül élvezhető, de mindenképpen különleges, új utakat kereső és ezáltal becsülendő anyag.
Szerenivaló retro death metal, oldscoolság a köbön (hangzás, borító, dalok), de szerencsére vannak benne finomságok is azoknak, akik nem csak a régmúlt Nocturnus nótainak másolását várják egy ilyen kiadványtól.
Kellemes doom muzsika, bár igazából a borító jobban tetszik, mint maga a zene. Számomra egyértelműen a címadó, Chained To Oblivion című tétel a legjobb a korongon, de a Marzanna is szorosan ott van a nyomában. A dalok hosszából valóban le lehetett volna nyesni egy kicsit, és egy kis sötét, vad energia sem tett volna rosszat az anyagnak.
Blackened death metal rendkívül rutinosan és fogósan előadva, olyan polírozott hangzással, amennyire csak a stíluson belül ez lehetséges. A sok átvezető kalandozás nem feltétlenül kellene az albumra, de alapvetően egy vérprofi, nagyon jól hallgatható extrém metal dalcsokrot kaptunk Csiharék jóvoltából. Hallhatóan nem a műfaj megújítására, hanem a jól művelésére helyezték a hangsúlyt - és szerintem ez sikerült is nekik.
Néha egész jó és súlyos dolgokat játszanak, a hangzás is ütős, a külsőségekkel sincs gond, de ha a mélyére nézünk, ez csak egy sima thrash metal album marad, igazán nagy érdekességek nélkül.
Instant kedvenc lett, nagyon egyben van a produkció. Kanadai epikus black metal folkos témákkal, a károgás mellett dallamos férfi énekkel, azonnal ható refrénekkel, nagyszerű hangulattal és pompás gitárjátékkal. Kicsit In the Woods..-szerű zene, a hangzása nem 100%-os, de nálam megéri a tíz pontot, az év egyik kiemelkedően jó albuma.
Funeral doom még sosem tetszett ennyire. Egyébként teljesen hidegen hagy a műfaj, de a csehek templomi orgonás, őszi lombhullásos belassulása engem rendesen magába szippantott.
Először eléggé hátrahőköltem ettől a régies hangzású, a blacket a heavy metallal és a punkkal keverő zenétől, de aztán pár szám után ráéreztem az ízére, és egészen megtanultam élvezni ezt a laza keveréket. Már majdnem tetszik is...
Nem túl változatos vagy eredeti, de stílusos és profin prezentált death korong, eléggé organikus, svéd jellegű hangzással, és etalon hörgéssel. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hallgattatja magát, de nekem bejött, hangulatos cucc. A szólók mondjuk lehetnének kidolgozottabbak és terjedelmesebbek...
Neeekeem tetszik.
Semmi kiemelkedo, de egy kover 7 pontot meger.

Vélemény, hozzászólás?

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.