Hangpróba #330 - 2016. december 10.

Én már az előző lemeznél is megmondtam! :D
Nagy kérdés volt, hogy ami EP szinten működik, az fog-e működni egy egész estés lemez. Az én válaszom az, hogy nem teljesen. U.i.: továbbra is azt érzem, hogy valahol a Phosphor környékén kezd elveszni a mágia, tehát ismét egy nagyobb EP mennyiségnél. Viszont kétségtelenül újszerű és kitaposatlan úton járnak, így összességében felkerekítek, mert ez pontosan az a hozzáállás, amit keresek a metal csúnyább vonalán.
Ebből most egy kukkot sem értettem. Túltoltátok, rátoltátok Béláim!
A szürke 50 árnyalata presented by Metallica
vicc kategória
Sok ötlet és gitártéma tűnt esetlegesnek, kidolgozatlannak, hányavetinek. Nem érzem kiemelkedőnek még stílusában sem.
Éppenséggel el lehet hallgatni, de ez a fajta rock disco sosem képviselte azokat az értékeket amiket én a metalban keresek.
biztos helye van az év végi top 10-emben
No, hát itt is hasonló érzések gyötörtek, mint az Auroroch esetében. A három gráciából talán ez tetszett a leginkább, de egyiket sem fogom elővenni.
A zene tetszik, ez a grindos böfögő röfögő vokál egyáltalán nem. A susmorgás is elég mesterkélt és gyenge. Összességében a vokál élvezhetetlenné teszi számomra.
Ugyanaz vele a bajom, mint az első lemezzel. Fasza, és izgalmas. Egy darabig. Azután önismétlő körök jönnek. Az A Dream of Earth nagyon tetszett.
Na, erre mondanám azt, hogy böszme zene. Ez az ének valami nagyon állat. Ez is egyhangú, de első hallgatásra 9 pont. Talán meglesz a téli szabadságom alatt az utcán császkáló zeném? ... Igen, újrahallgatva belémállt a lándzsa, aztán kiesett belőlem. Mégiscsak egyhangú a 10-hez. Fülessel a városban battyogva, valami visszajött, de rájöttem, mi a baj. Az általam annyira imádott pszicho-trilla elemek vannak egy kicsit eltúlozva itt.
-.-
Én mikor még tabunak számított, már akkor mondtam, hogy a Lars egy szar dobos (kaptam is érte a köpeteket). Hálás köszönet neki, hogy azóta sem gyakorolt, így szép lassan a szemellenzősöknek is leesik. Régebben valamilyen szintű ötletességgel (fordítások pl.) próbálta ezt ellensúlyozni, de mostanában már azzal sem nagyon tököl. Viszont ez a lemez még nekem is tetszik, mert valahogy a Régi Metallica és a Load keresztmetszete. A Load zsenialitását mondjuk számomra nem éri el, de jó hallgatnivaló. De azzal nem értek egyet, hogy ne lenne rajta töltelékszám. Az Atlas, Rise!, a Spit Out the Bone és a Lords of the Summer nálam 10 pontos nóták. Feltűnt valakinek, hogy Hetfield szinte semmit nem affektál, csak natúrban énekel? Ja, még valami. Az eddigi trenddel - a lemez elején a csúcsdal, utána töltelékek - szakítottak. A két legjobb a két utolsó.
Egy fecske nem csinál nyarat. Pusztán a The Awakening miatt nem lesz jó lemez.
Érdekesen indult, aztán jött a nagy büdös káosz. Nekem is pont az jutott eszembe, hogy a Profound Lore ennél jobb dolgokat szokott nyomatni.
A Korn egyike azon kevés metalbandáknak, amiket véletlen a megalakulásuk óta nyomon követek. Mikor kijöttek az első lemezzel, még nem ismertünk ilyen kifejezést, hogy nu metal. A követőikre kezdték ráragasztani, aztán visszadátumozták a dolgot. Amúgy skatulyák ide-oda... Számomra az első öt Korn lemez alapmű, a nagy metal empire egy fontos szeletének tartom. Ez olyan elhallgatható katergória, de egy Issues-zel már nem ér fel.
Én sem hallok ebben semmi különlegeset. Kimondottan untatott. A nőtől meg kikészültem.
Alaprecept. Bakker, újra elkezdtem hallgatni, mert nem emlékeztem, hogy már... ÉS FEL SEM TŰNT... Picsába...
Azt nem tudom eldönteni, hogy ehhez túl öreg vagy túl fiatal vagyok-e?
A remek borítóhoz kissé méltatlan belső tartalom párosul. Csak apró adagokban élveztem, egyben kínlódás...
A zseniális hangszeres részek fölé érkező dallamos vagy "Lemmy-szerű" éneket kicsit szokni kell, de igazából nem lehet belekötni. Sokadik hallgatás után is érdekes lemez, de még nem adok max. pontot.
Tüskés, szúrós, komfortzónámon túli anyag. Nem tetszik...
Az én értékrendemben ez egy jó Metallica lemez. Mondjuk, ha közvetlenül a fekete lemez után jön, akkor most elégedetten bólogatnék. Így csak szép pillanatokat felvillantó hattyúdal. (Húszonöt éve nem volt olyan lemezük, amit egyvégtében meg tudtam hallgatni. A hangzás most sem tetszik, de fényévekre van az utolsó lemezek borzalmaitól...szerencsére.)
Igazi türhő, tapló, paraszt death/black a mélyföldről. Amatőr-talán még a hangzás sem egységes - mégis ott a tehetség szikrája. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy az utóbbi hetekben naponta lement. Csak elszánt, harcedzett arcoknak...
Igen, az Incantation neve megkerülhetetlen, de az Auroch még nem tart ott. A hangzást sem sikerült igazán elcsípni.
Nem halogathatom tovább, muszáj túlesni rajta, bár a szervezetem erősen tiltakozik....és...tulajdonképpen elviselhető. Persze még így is a legutolsó a heti merítésben.
Ismert, profi zenészek tobzódnak itt és ez hallatszik is. A Luciferian Insectus mégis közelebb áll hozzám. Azt a tüzet nem hallom itt, - és elismerve a lemez erényeit - inkább érzem rutinmunkának.

Ajánlott lemezek

Vélemény, hozzászólás?

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.