A nyitó dal, a Southern Gothic és az 1969 a popzene magasiskolája. A többi is nagyon színvonalas. Fogom még hallgatni. Utoljára a Wars of the Roses tetszett tőlük ennyire. Hallani modern pink floydos beütéseket rendesen. Meg egy NAGYON NAGY HATÁST: HIPGNOSIS!!!

Az összes központom közül az idegességi központomra hatott legjobban.

Nagyon élő / trufa ez a hangzás, olyan, mintha egy koncertet hallgatnék. Ugyanakkor az ambient / folk betétek aránya is tökéletes. Az Om és a Virstele nagyon bejött, a Tau annyira nem. Ez sokban más, mint az eddigiek, és ismét nagyon jó lett. A Stanciu Gruiul kezdése a szimandron belépéséig beillene a Guy Ritchie féle Sherlok Holmes batétdalának is akár. A román nyelv meg hihetetlen egzotikumot tesz a dalba. Ez a tétel segített dönteni 9 és 10 között. Az utolsó meg visszalökte.

Az első dalnál még nagyon tetszett, aztán a másodiktól villámgyorsan elkezdett unalomba fordulni (még számomra is, pedig én a post rock nagy rajongója vagyok). A basszusgitár meg egyenesen megörjített ezzel az állandó lépkedéssel. Unásig ecsetelem, hogy ez az, amit nem szabad a metalban. Bár ez nem metal... Létezik olyan, aki a rockzenében is képes nem monoton basszustémákkal varázsolni. Úgy hívják, hogy Chris Chaney, a hölgy viszont nagyon messze van ettől. Rossznak azért nem nevezném a lemezt, csak megterhelőnek.

Lásd kritika!

Ötletgazdag és üdítő fasza lemez!

Fajsúlyos, mint az előző! Kifelejtették belőle a tipikusan magyaros gagyi megoldásokat. És beérett maxra. A kedvükért néztem meg az Altered States című nagyon bekategorizálhatatlan horrorfilmet. Abból kölcsönözték a videoanyagot az előző EPjükhöz. Karakán és eredeti alkotás az a film, és nagyon illik a zenei világukhoz.

Vannak rajta nagyon nagy ötletek, de nekem csömören tömény. Olyan, mint a cukrozott cukor...

Ikonikus vagy nem, az Overkill, az énektől ennek ellenére kikészültem. Vérciki... Emellett tragikomikus a helyzet, mert úgy érzem, hogy a Body Count thrashben veri őket. A saját pályájukon... Ez van.

Nagyon izgalmas keveréke ez a funeral doomnak és a post metalnak. Fogom még hallgatni, lehet belőle max is.

Nem érzem rossznak, csak nem érdekel már a munkássága.

Perverz örömöm lelem ezekben a mocskos oldschool zenékben. Ez sem akar kihullani a lejátszóból.

Gondosan összerakott, sokszínű zene, amit mégsem fogok rendszeresen hallgatni.

Nem biztos, hogy még egyszer meghallgatnám, de a vasárnap délutáni passzív pihenéshez, olvasáshoz háttérzeneként jól passzolt.

Próbáltam elvonatkoztatni az énektől, de nem sikerült.(Finoman fogalmazok, ha gyengének nevezem...)

Elsőnek a hangzására kaptam fel a fejem, de a dalok is meggyőzőek. Marad!

Húba....! Van mit bepótolni. Marha jó!

Jönnek, mennek a dalok, de semmi hatásuk. Számomra üres ez a csapat is.

Az első négy lemezre esküszöm, a Horrorscope meg még elmegy kategória. Ez meg végtelenül semmitmondó, unalmas. Csak a nosztalgiafaktor miatt ennyi...

Majd a második teljes album alapján eldől, hogy mi lesz a csapat sorsa. Ez az EP minden esetre biztató.