Hangpróba #345 - 2017. július 8.

Harminc percben is tökéletesen felépített és magával ragadó hangulat, ilyen egy igazi EP. Jobbnál jobb ötletekkel és mélységgel bíró, lepelszerűen az emberre telepedő atmoszférával rendelkező anyag. Ezt így kell csinálni! Ismét bizonyítottak.
A Reign Supreme nálam megfejelhetetlen, hatalmas 10-es, de az új lemez sem marad el nagyon sokkal attól. Én 40 percnél megálltam volna (ahogy az új Origin tette), azonban a dalok nagyon jók, és a legtöbbjük igencsak fogós. Fel kell benne fedezni a nüánszokat, mert minden hallgatással egyre több mutatkozik meg.
Elsőre egy black metalosabb Akela jutott róla eszembe, aztán meg egy elfuserált System of a Downra hasonlított jobban. Nem mondom, hogy nem szórakoztam rajta az első néhány percben, de ahogy haladt előre a lemez, úgy idegesített egyre jobban. Kivétel az Egwaa. Bár tipikus dallamok, mégis messze ez a legjobb dal.
Sablonok egymásra építkezésén kívül nem sok minden van itt. Meglehetősen unalmas fajta doom-death.
Teljesen korrekt black metal lemez a nagyok nyomán, a melodikusabb fajtából, némi nosztalgiával és hagyományőrzéssel keresztezve. A kézzelfogható, metalosabb riffek a legtöbb helyen jót tettek az anyagnak. Az utolsó számból lehagyhatták volna azt a Slayer riffet, mondjuk...
Egyetértek BlackZone véleményével. Csak megrögzött doom fanatikusoknak ajánlanám!
A hangulat nem lenne rossz, az utolsó számra pedig fel is kaptam a fejem, de nagyon sok a blöff ebben az anyagban, amit nem lehet hová tenni. A black metalos részekben pedig nem sok izgalmat érzek. A sátánizmus témája sem dobja meg a pontszámot, ugye... Ahhoz nagyon jó és fogós dalok kellenek, hogy a sátánista szövegek ne ronthassák el! (Dread Sovereign, Spiritus Mortis, Behemoth... hiába sátánisták a szövegeik, a dalok annyira jók, hogy az embert ígyis-úgyis leveszik a lábáról... engem legalábbis.)
Soha véget nem érő szenvedés ez a lemez, hallgatni is. Idegesítő vajúdás postos, blackes hömpölygésekre. Weide minden bizonnyal jobban érti, érzi ezt a műfajt, szóval, aki az album érdemeire kíváncsi, olvassa el az ismertetőt, mert én nem sok értékelhetőt találok benne.
Eléggé szürke és átlagos, nehéz rá végig figyelni, ez az enyhén fárasztó kategória.
Nagyon komoly hozzáállással előadott és megírt, remek hangulatú black metal lemez. Szép dallamokban éppúgy nincs hiány, mint erőben és jó témákban. A szép dallamokat a leheletfinom, cseppet sem tolakodó jelzőkkel lehetne illetni, amelyek komoly hangvétele növeli a mű drámaiságát. Én leginkább ezzel a megközelítéssel szeretem ezt a műfajt.

Vélemény, hozzászólás?