Hangpróba #348 - 2017. augusztus 19.

Nem gondoltam volna, hogy az Empyriumos Schwadorf ennyire jó black metalt készít. A mostani black metal bandák közül kiemelkedik, bár néhol picit gyengébbnek érzem. És mivel egy ennyire rutinos és tehetséges zenészről van szó, ezért nem tudok rá maximális pontszámot adni.
Továbbra se tudok mit kezdeni a technikás death metal zenékkel. Számomra ezek unalmasak és/vagy idegesítőek. Ez csak unalmas volt.
Nagyon ígéretesen indult és volt rajta sok jó pillanat, de a vége felé mégis untam egy kicsit.
Közepes.
Nagyszerű atmoszférikus/epikus black metal a Summoning vonalán. Szerintem így kell ezt a fajta zenét játszani.
Az album első fele korrekt death metal, de semmi több. Viszont a második fele elég ütős lett. Különösen a World Crucifier című szám tetszett. Olyanokat kéne még készíteni.
Korábban hallottam már a Vintersorg nevét, de sose vettem rá magam, hogy rákeressek. Most érzem azt, hogy ez hiba volt. Nagyon magas szintű viking metal már-már windiri magasságokban. A svéd nyelvű ének különösen tetszett és a borító is tökéletesen illik a zenéhez. Köszönöm az ajánlónak, már le is kaptam az egész diszkográfiát.
Ahogy farrrkas ajánlotta: igényes black metal. Szerintem: roppant igényes, black metalból táplálkozó, annál többet adó zene. Az Agalloch elhagyta a trónt, a Sun of the Sleepless felülhet rá.
Az utóbbi időben ezt a lemezt hallgattam a legtöbbször. Tökéletes zene, tökéletes borító, nem is tudom van-e Seagrave-nek olyan festménye, ami nem tetszik.
Összetett, sokszínű, magas színvonalú, de ha már szóba került, Dani színházánál nem jobb számomra.
A Paganizer a svéd vonalon nem a szívem csücske, de ezt az albumot rendesen oda tették! A hangzáson lehetett volna Stockholm felé csavarni és akkor a jó témákkal karöltve közel lenne a felső kategóriához. Rogga hangja nagyon karakteres, klasszis. Ajánlott!
Pofátlan Summoning nyúlás, károsan nélkülöz bármiféle saját "találmányt".
29 perc sötét/brutál fortyogás, lecsipkedve minden sallang, csak a death metal legjava.
Jó érzékkel történnek a dalokban a váltások, ettől változatos lett az egész, ebben a szűkebb világban. Közelít az általam favorizált domm/death vonalhoz. Annyi bajom van csupán, hogy ez egy dupla album, így felépítve egyszerre sok.
Mintha a korai Death keveredne a tavalyi Vektorral. Tetszik!
Képben vagyok Vintersorg történelmét illetőleg, de nem mondanám magam a rendszeres hallgatójuknak. Amit ők művelnek, az a viking ágnak egy letisztult, művészi ága, fennkölt és szenvedélyes. Anyanyalven előadva erős lett.
Az egyszemélyes black projectek újabb végterméke. Arányaiban véve kellemes hallgatnivaló azok számára is, akik nem a "pandamacik földjéről" származnak. Talán kicsit magam ellen is beszélek, amikor azt mondom, hogy az Ulf Schwadorf féle zenészekből sohasem elég. - Bár az is tény, hogy azért ennek az egyedül zenélésnek is megvannak a gyenge oldalai. (Feltünt a nóták hallgatása közben, hogy fekete fémhez képest itt azért elég polirozottra sikerült a hangzás.) - Ha az albumzáró Phoenix Rise-ból még több hasonló lett volna az albumon, akkor ez még egy 9-10 pontos korong is bőven lehetne.:)
A Decrepit Birth tech-deathje a technikailag jól sikerült anyagok közé sikerült, ez tény. De mint már annyiszor, most sem sikerült megtalálni az arányokat, s maradt hosszú távon unalmas zajmasszának az egész produkció. Számokat kiemelni felesleges, nagyon egységes képet mutatnak a nóták. - Talán, lehet ez is a baj. - Ráadásul a dürtahó, Glen Benton vezette Deicide-ban halottam utoljára ilyen röfögést. Ami valljuk be, nekik jól áll, de a Decrepit Birth-nek már nem. Kölcsönöz így az egésznek egy olyan kópia bájat. :) - Nem lenne baj sokszor egy ilyen zenekar esetében az sem, ha megpróbálnának dalokat írni, nem pedig technikai bemutatót tartani.
A zenekar előző albumait egyenlőre nem ismerem, így nincs is viszonyítási alapom, hogy éppen hol tartanak, mit sikerült eddig megvalósítaniuk abból amit megálmodtak. Mindezek ellenére minden jel arra mutat, hogy nagy valószínűséggel egy maximalista csapattal állunk szemben. Talán a károgást hanyagolhatták volna... Nem zavaró, csak hosszú távon fárasztó. A "Drawn to Water - The Path" nótát pedig akár a mostanság olyan sokat fikázott "Irgum-Burgum" is írhatta volna. :) De ugyan ez talán igaz a "Thy Scent" megoldásaira. Mindenesetre itt a gitár ezerszer "beszédesebb". - No, de a lényegre, aki szereti a szimfónikus elemeket is bőven használó black metalt, az ne is menjen tovább. :)
Nem fogja megváltani a világot, de ezekben az ínséges időkben egész jól teljesít ez a HM-2-es csoda. :) Kéne még egy kis "kosz", s rendben is volnánk. :) A következő albumra biztos sokkal több halálhívőt fog elérni a banda, ha így folytatják. :)
El se hiszem, hogy egy dobgépből csak ennyit lehetett kihozni... De hagyjuk is. Szóval, aki szereti az azonos ütemre íródott artikulálatlan károgással és a végtelenségig eltorzított gitárral párosított eposzi blekk metalt egy pár filmzenés betéttel, ismétlődő szintitémákkal annak valószínűleg a mindenséget jelentheti ez az erős Summoning sziruppal átítatott "zenekar". - Előnye, hogy alig több, mint negyven perc. - Az epikus black metal kedvelői és akik még nem unják a tolkieni témákat nyugodtan tehetnek vele egy próbát, mert a multizenész Saverio Giove bizton nekik mesél.
Nem fog hanyatt esni tőle az ember. Kerestem az atmoszférikus black, és brutal death metal jegyeket, de csak kaszmatolásnak lehetne nevezni az egészet amit kikapirgál az ember ebből a masszából. Akinek van felesleges közel huszonkilenc perce, az tegyen vele próbát. - Csak fanatikusoknak...
Doomnak gyors, deathnek lassú. Még csak nem is annyira progger, hogy minden egyes percét ki lehessen élvezni. Egy igazi korcs születet. A majd egy és negyedórás albumon előadott négy darab nóta tartalmaz kellemes pillanatokat, de hosszú távon az is eltűnik az éterben... - Szerintem a doom hívők most jobban jártak.
A lehetetlenné kevert hangzás sokat rontott az album végeredményén:a dob végig a háttérben puffog, a cín is valahol elveszik az éterben, a gitár pedig hagy kívánnivalót maga után. Póbálkoznak itt dalokat írni, de sajnos a figyelem már az első perc után lelohad. A death metálosoknak is ez egy kemény próba lesz. :) Mint kiderült, engem nem sikerült megvenniük.
Csodásan felépített, de alapjaiban megújúlni képtelen zenekar. Amint lehull a lepel, s az első sokk után már sikerül csak a zenére koncentrálnunk keressük az újat, de a már oly' sokszor bejáratott körökön kívül nem sok mindent találunk. - Igaz, azt legalább professzionális hangzásba tolmácsolva meg is kapjuk. - Akinek szívügye az igényes progreszív elemekkel teletűzdelt folk metál, az itt jó helyen kopogtat. - Számomra talán a viszolygást az anyanyelven előadott nóták sora adja. Mea culpa... - A pont önmaguk tükrében fogant, még mielőtt bárki félre értené. :)
Az első Ep, meg az I split annak idején nagyon tetszett. Meg is lepődtem,hogy lesz teljes lemez, plusz az előzetes szám is nagyon tetszett. Összességében kicsit csalódott vagyok. Annyira nem lett jó mint vártam. Nem elég "true", pedig ezt szerettem volna. A pontot magukhoz képest kapják.
Az előző körben megismertekhez tudnám hasonlítani. Én inkább death metal lemezen a "szuszogós", cintányért vadul verő lemezeket kedvelem.Pl. Terrorizer - World Downfall. Ez áll a thrash-re is. Szóval az élő dobhangzást. Itt se hallok maradandó számokat. Nem tudom magam elképzelni, hogy pl. az Epigenetic Triplicity szám valaha eszembe jut, szemben pl.az Asphyx-Mutilating Process számával.
Magamtól rá se fülelek az ilyen lemezekre, de ez egész jól sikerült, hallgattatja magát.
Megunhatatlan Rogga death, kiemelkedő pillanatok nélkül. Milyen királyság az ilyen ember. Telnek-múlnak az évek és mindig ugyanott tart pozitív értelembe számos csapatán kersztül. Nagy pacsi neki. Számomra az egyik leghitelesebb arc.
A Summoning-ot soha nem szerettem, de a múltkori Svarte eltalált rendesen.Ez se rossz csak nem hiszem,hogy még majd hallgatni fogom.
Úgy egyszeri meghallgatásra megteszi, de nem hiszem, hogy hosszútávú lenne az ismeretség.Valószínű a jó számok hiánya miatt. Mondjuk az Ellorsith - 1959 az tetszik és hasonló, de az valami miatt megragadt bennem. Mondjuk a Dyatlov rejtély mindig is érdekelt, és a film is tetszett. A Kauan is foglalkozott vele, bár az a lemez is hétpontos.
Bár az előzőt ötletesebbnek tartom, így kell játszani death doom-ot. Remélem a következőre nem kell hét évet várni, de valószínű. A hangzás meg etalon a stílusban.
A basszus kellemesen brummog, kár hogy nem mély hörgés van. De azért maradok a régi kedvenceknél a stílusban. Nem azért mert rossz,hanem mert nem érik fel a szintet ők se mint sokan mások.
Király lemez. Számomra még mindig a Havayoth a csúcs, de ez is nagyon tetszik.
NEM hallgattam még meg az összes manapság megjelenő, hasonszőrű lemezt, viszont ez bejött. Szerintem kifejezetten kreatív agyszülemény.
Szintén Naga ajánlása alapján futottam bele és meglepett, hogy élveztem, pedig nem az én világom.
Mocskos, súlyos, ugyanakkor rutinból tolt death metal a jobbik fajtából.
A Summoning számomra két lemezes banda (Stronghold, Let Mortal...), a többi már önismétlés. Van ebben a vonalban fantázia, csak nem akar működni...
A stílus igen, de a banda nem szívügyem. Hiába a sok-sok év mögöttük, ez most sem jobb egy közepesnél.
Lásd: kritika
Sok-sok év után itt az újabb Sun of the Sleepless. Amire Schwadorf ráteszi a kezét, abból azonnal kiérződik a fennkölt kifejezésmód, a finom művészi megközelítés, a költői hangulat. Tehát érző (és értő) alkotó munkáját hallhatjuk. Ez a világ, ez a nézőpont (amíg túlzásba nem viszi valaki) szimpatikus, és belevesződni egy ilyen anyagba igazán örömteli. A lírainak nevezhető black metalra fogékony zenekedvelőknek sokat jelent majd a lemez.
Annak ellenére, hogy nagy mesterművekről azért nem beszélhetünk, a brutális death metal évét éljük. Rengeteg jó lemez jelenik meg. A Decrepit Birth ugyan nem váltja meg a világot, de a megkövetelhető nívó érződik rajta, még ha nem is tudtam annyira belekapaszkodni. Viszont a feldolgozások (Metallica, Sepultura, Suffocation) itt is feleslegesek.
Melodikus, szimfonikus death-black metal érdekes momentumokkal, kellő zeneiséggel. Nem ötletmentes produkció, de nálam nagyobb rajongónak kell lenni ahhoz, hogy lenyűgözőnek hasson.
A szokásos "korrekt svéd death metal lemez" kijelentésen kívül nem sokat tudnék mondani.
Summoning-zene, szolgai kivitelezésben. Nem vagyok nagy Summoning fan, ez viszont egyenesen nem érdekel. Semmi, ami megragadná a képzeletemet, azzal együtt, hogy Tolkient szeretem.
A Dead Congregation és persze a Morbid Angel neve egyből felsejlik a hallgatása közben. A death metal ilyen köntösben a legveszedelmesebb, legfenyegetőbb. Adott egy egységesen magas színvonal, de a témák nem tűnnek ÉPPEN ANNYIRA ki, mint a Dead Congregation esetében, azonban melegen ajánlott mindenkinek, aki az ilyesmit szereti.
Messze nincs itt annyi ragyogó ötlet, hogy 20 perces dalokat írjanak. Sőt, a témák még az átlagosságot sem lépik túl, a hegedű hangja pedig nem szerves adalék, inkább odaerőltetett tudatos megfontolás. Nincs igazi érzés benne. Kicsit kezdetleges, kicsit kiforratlan, a természetes hangulata hiányzik. Jó indulattal 6-os, arra a néhány dologra, ami tetszett benne, merthogy azért van benne olyan is. Gatyába kell rázni a dolgokat, és meg kell keresni az ollót, talán ennyi az egész.
Aki szereti a korai Tribulationt, a Morbus Chront, a Chapel of Disease-t, netán a Predatory Light lemezét, az próbálkozzon meg ezzel az anyaggal is. A death metalhoz való hozzáállásban hasonlít az említettekhez, nem konkrét témákban. Friss, eleven, vérpezsdítő ötletek hada, izgalmas hangzás, kreatív munka! Nagyszerű anyag! McFrost megállapítása egyébként telitalálat!
Nem egyszerű belemélyedni egy-egy ilyen lemezbe, még akkor sem, ha Vintersorg hangja otthonossá, kellemessé teszi az ismerkedést már az elején. Na, meg a hossza sem könnyíti meg az ember dolgát. Mindenesetre jó lemeznek érzem az ideit, nem hiányoznak a fülbemászó dallamok sem, de nagy port azért nem kavar.
A sok semmitmondó vagy kópia black metal lemezek tömkelegében, végre megjelent egy kiváló hangulatú lemez. Baromi jó az egész, kellő egyensúlyban vannak a lassabb atmoszférikus részek a keményebb elemekkel.
Egy újabb kiváló brutális death metal banda az idei rangsorban, szerencsére van jelentkező bőven.
Nem rajongok én se túlzottan a szimfonikus black metalért, de a Shade Empire szöges ellentéte a Dimmu és a CoF által gyártott szimfoniáknak...a tiszta ének is baromira jól illeszkedik a zenei környezetbe és minden dalban van valami változatosság ami feldobja az albumot. Tuti az év lemeze ebben a kategóriában nálam.
A borító alapján bizakodó voltam, de ezt a fajta death metal-t továbbra sem nekem találták ki.
Summoning kópia...
Nekem kegyetlen sok ez a játékidő ebből a műfajból.
Az előző lemezüket én ajánlottam anno, az baromira tetszett az innovatív megoldások miatt, ezeket itt sajnos csak egy-két számban lehet felfedezni....így ez nálam unalomba fulladt.
Egy átlag The Vision Bleak albumnál sokkal sötétebb és lendületesebb darab lett. A sodró black metálos részek kifejezettem erősre sikeredtek, több tiszta éneket még elviseltem volna. Az album második fele talán izgalmasabb, mint az első.
Nem hallok semmi kiugrót a technikás villongáson túl. A hangzas kifejezetten gyérre sikeredett, semmi dinamikja nincs a megszólalásnak, minden hang egyformán tör elő a hangfalból. Hamar beleuntam az erőltetetten brutalisra fogott riffekbe.
Hogy mi az az epikus, szinti-központú black metál?...arról legtöbben talán a Cradle of Filth és a Dimmu Borgir féle mozgalmak tevékenységére asszociálnak. Nálam e két zenekar és társaik által művelt szintis black metál megítélése jobb esetben is csak egy dögkút mélyén sínylődő tengerimalacnak az áporodott, összeaszalódott, apró kis tetemével hozható allegórikus kapcsolatba. Nem is emlékszem, hogy mikor hallottam ultoljára olyat ebben a műfajban, ami pozitív hatással lett volna rám. A Shade of Empire pedig nem csupán a profán elégedettség érzetével tölt el...műfajától eltekintve is az idei év egyik legjobb teljesítményének gondolom.
A borító önmagáért beszél. A zene pedig sokkal jobb, mint amire számítottam. Hulladarálós death metál a jobbik fajtából. Egyedül a hangzás, ami kicsit zavart: túl steril, valami kosz elfért volna rajta.
Ahhoz képest, hogy Summoning kópia, egészen hallgatható. Persze ettől még unalmas...
Pont ezt a lassú/középtempós death metál a nagy kedvencem, néha felpörögnek és akkor leszakítjak a riffek az ember fejét. A Morbid Angelék előtti tisztelgés tagadhatatlan, erről legfőképp a Nemesis szám tanuskodik.
Ha egy számmal kevesebb lett volna, akkor sokkal boldogabb lennék. A death és a doom metál arányát nagyon eltalálták, amikor lankadna már a figyelem, akkor mindig átváltanak cammogós hentelésbe. Egész jók a hangulatfestö zajok is.
Ebben a körben nagyon kedvemre való death metál hordák vannak terítéken. Végre nem a hangszeres tudás villogtatása, nem a hangjegy halmozás és nem a burtalitás fokozásán van a hangsúly. Szellős, befogadható dalok várnak a hallgatóságra. Azért meglepő, hogy pont Norvégiából kapunk egy ilyen anyagot, ez inkább a Svédekre lett volna jellemző. A borító pedig zseniális.
Soha nem voltam oda Vintersorgék munkásságáért, de ez most kifejezetten pozitív élménynek minősül.
Eleinte jobban elkapott, csak aztán betoltam a lejátszóba az előzménylemezeket, és konstatálnom kellett, hogy azok azért ötletesebbek voltak az újhoz képest. Ez van!
Bár az előző lemezük úgy tudom elég nagy közönségkedvenc, én mégis a kettes és a hármas lemezre szavaznék (Intoxicate OS, Zero Nexus). Valami finomítás most is történt zeneileg, de igazából csak arra a dalra kaptam fel a fejem, ahol felbukkant a tiszta dallamos ének. Na abból lehetett volna több is.
Nagyjából mindig ugyanaz a recept, csak az évek-évtizedek tellnek... Szerencsére!
Áhh, olyan ez mint a nyolcszor visszahúzott szaros alsógatya...
Nincs meg az a fajta minőségi nívó, ami indokolttá tenné ezeket a 15-20 perces dalokat. Teljesen híján van az anyag a kreativitásnak.
Zeneileg és az éneket is tekintve számomra a Vintersorg továbbra is hervasztó. Persze a probléma ott gyökeredzik, hogy Vintersorg hangját egyáltalán nem kedvelem.
Az idei töméntelen technikás/brutális death metal felhozatal piramisának csúcsán jelenleg nálam a Decrepit Birth foglal helyet. Sok van még hátra az évből, de hatalmasat kell villantani, hogy a kaliforniai srácokat letaszítsák az első helyről.
Rögtön rákattantam, mikor Naga július végén megosztotta a 'Mit hallgatsz most?' topikban. Nem tudom, szerelmünk mennyire lesz hosszan tartó az albummal, de egyelőre imádom, szívesen hallgatom és felüdülésnek élem meg, ugyanis ritkán futok bele ebben a műfajban ennyire kirívó albummal. Változatos és csodálatos.
Teljesen korrekt death, mocskos szövegek, erős riffek, karakteres borító. Szeretem ezt a fajta megközelítést, amire a vokál is rátesz egy lapáttal. Ráadásul a lemez hosszát is tökéletesen belőtték. Elő-elő fogom venni, ha sokat hagyom érni talán még polcra is kerül. :)
Az hogy Summoning nyulas az egy dolog, de hogy egyaltalan nem elveztem, es hogy semmi karaktere nem volt az albumnak, nah az mar nagyobb baj.

Vélemény, hozzászólás?