Hangpróba #353 - 2017. október 28.

Nem nagyon hallgatok én ilyen zenét, csak pár lemez van amit szeretek a stílusban. Általában ha ilyenre bukkanok mindjárt lelépek, de itt el kell ismerni egész jó számokat írtak. Ez a lényeg a jó számok, megspékelve király szólójátékkal. Az ének meg milyen lenne egy ilyen lemezen, naná, hogy kissé Ozzy-s. Nemcsak a szólók a riffek is ötletesek. Kérem szépen így kell egy adott stílusban játszani. Jó számokat írni ennyi.
Szó szerint odapakolták magukat. Kíváncsi lennék egy egész lemezre, mert ez nagyon jó. Kicsit megjegyezhetőbb számok, mert a hangulat, ének faszagányos. Mit jobb számok, ez az énekhang megvett kilóra.
Az a bajom vele, hogy nincs hangulata, és fárasztó is számomra. A hangzás viszont nagyon eltalált az ízlésemnek. Ez hoz plusz pontot. Nincs karaktere a lemeznek így elvész a megjelenések tengerében. Gondolom a változatosság jegyében alkalmazzák, de engem zavar egy tömény death lemezen a magas énekhang.
Egyediek akarnak lenni, csak nincsenek jó számok az a baj. Vagy ha már ennyi hangszert használnak, legyen valami megjegyezhető dallama is. Összevissza fújnak itt mindent.
A black-es részek gyengék, az arab kultúrát meg leszarom, soha nem tetszett zeneileg. Szóval zsenge black, megfűszerezve számomra nem tetsző népi motívumokkal.
Az előző lemez szarvasos borítója kíváncsivá tett, de nem tetszett a zene. Ez az új lemez se nyerte el a tetszésemet. Lehet túl sok ilyet hallgattam tíz évvel ezelőtt, de itt semmi érdekeset nem találtam. Szimpatikus a dolog de unalmas is számomra.
Nálam az ének vágta haza. Meg amúgy is a felejthető lemezek hosszú sorát szaporítja.
Állítólag nagy death metalosok. Ilyen énekhanggal? Ők nem hallották a Dismember első lemezét? Vadul csörömpölnek ez nem kétség. Ez megint tucat lett.
Az előző lemez igencsak tetszett, de itt tovább vitték azt a dallamosságot amit már nem kellett volna. Szóval még rátettek egy lapáttal. Egyébként az ilyen számomra steril hangzású lemezeknek nagyon jó, megjegyezhető számokat kéne tartalmaznia, hogy kedveljem. Nem rossz zene ez, sok hangulatos elem van benne, de valahogy nem igénylem a mindennapi haverságot. Ez az a zenekar aki annak idején kiadta a Frost-ot? Csak kötekedtem.
Black metal ahogy szeretem. A dobhangzás kiváló. Végre nem az a steril semmitmondó. Mintha a pincébe kócolták volna össze ami a kedvencem. Mostanában kezd feljönni az a black amit szeretek.
Semleges.
Nem szeretem, amikor túl sokféle zenét összekevernek. Leginkább az ide-oda csapongás zavar. Időnként egész hallgatható lenne, de többnyire csak fárasztó.
A zene az egész jó lehetne, de ez a hangzás sokat elvesz az élményből. Úgy érzem emiatt erőtlenné válik az egész. Kár érte, mert látok benne fantáziát.
Ahogy a könyvet nem illik megítélni a borítójáról, úgy igaz ez a zenére is. Erre különösen. Egyedi, különleges, művészi ez az album. Bár talán ez is a hátránya. Túlságosan ki akar lógni a sorból. A hibái ellenére szerintem egész jó ez és úgy gondolom, hogy inkább minél több ilyen készüljön, mint a sok másolt, sablon zene.
Érdekes, ahogy a black metal és az iráni kultúra találkozik. A metalosabb részek nem tökéletesek, de a keleti hatások rengeteget hozzátesznek és ezáltal nagyon hangulatossá válik.
Korrekt depresszív black metal. Zeneileg rendben van, de számomra zavaró, hogy a hangulata nem elég nyomasztó, ahogy azt vártam.
A metalos része korrekt, az elektromos orgona fura, az ének lehetne picit jobb. Tetszik a nosztalgikus hangulata. Kár, hogy nincs kocsim. :D
Borzasztó mennyire sablonos zene. A core-os hatások pedig kifejezetten idegesítőek. Semmi pozitív dolog nem jut eszembe erről a zenéről.
Nem rossz ez, de semmi kedvem sincs újrahallgatni. Egyszerűen nem tudok ezzel mit kezdeni. Eddig se nagyon hallgattam Enslavedet, ezután se fogok.
Hangulatos zene, amire még nosztalgiázni is lehet. 20 éve nagyot ütött volna, de ma már csak egy a sok közül.
Ugyan a hangzással nem igazán vagyok kibékülve így 2017-ben, de szódával még elmegy. Ezek a máltai doomsterek pedig nagyon érzik, hogy mit és hogyan kell csinálni ebben a stílusban. Szerintem vétek lenne csak úgy elszaladni mellette, mivel komoly nótaírási képességgel megáldott sereget tudhat magáénak a Forsaken. Szóval, ha szereted az epikus doom metált, akkor itt jó helyed van. - Ha csak fele annyira tudnék úgy énekelni, mint Leo Stivala tuti helyem lenne valamelyik zenekar frontembereként. :)
Ez nem más, mint a jelen kor zenei kivetülése... Morbid, zajos, káoszszerű, egymásnak ellentmondó témák halmaza s mégis bájos - akárcsak mintha egy lábnélküli elefánt próbálna meg a színházban balettozni, miközben a mohás falról csemegézni a csonkitott ormánya segítségével a fagylaltot egy forró lávafolyam közepén... Vagy valami ilyesmi. - Death metal a besorolása, de ez több annál, hogy csak úgy kategorizálja az ember. Igazi amatőr ösztönzene nem kevés teátrális szósszal nyakonöntve, elveszve a monumentális gitárfutamokban. Egyszerre borzonget és megölel ... - Leegyszerűsítve: beteg. :D - Azért a "Cult of Graves" elég sok kérdőjelre tud magyarázatot adni. :)
Rendesen szétsavazott anyag az amerikaiak zenéje. Annyiféle hatást hallhat benne az ember, hogy csak bírja rá kapkodni a fejét. Ez persze ugyanúgy egyszerre lehet jó és rossz is, de ami tény sűrű, s sok gondolkodást igényel. Ha hagy neki időt az ember és a legelőszőr sűrű masszáként hömpölygő témák ezreiből fületmelengítő nóták vetülnek a szemünk elé. Mindenesetre nem egy átlagosnnak mondható, szokványos anyag, amitől sajnos magában hordozza azt a veszélyt, hogy a kevésbé edzett hallgatók számára az úgynevezett nemkívánatos ingerek hatására akár ki is kapcsolja a zenét. Nem egyszerű. :) Mondhatni, nem mainstream. :D
Ez az album ponosan 48 perc és 32 másodpercet vett el az életemből. Kicsit értelmezhetetlen a stílusát tekintve, majd rendszeridegen, de sebaj... A black, post, doom jelző ne tévesszen meg senkit: ez nem metál. :)
Előszőr nagyon megrémültem, de utat engedve az érzéseimnek inkább csendben végighallgattam az albumot. Amely bár nem tökéletes, s van rajta jópár megmosolyogtató megoldás is, mégis hordoz magában egyfajta nyílt, egyszerű bájat. Hagyni kell, hogy lassan végighömpölyögjön az emberen, s egyfajta belső szűrőn keresztül tekintve felfedezhetjük a dalokba rejtett csodát. - A pontszám inkább szól a technikai megoldásoknak, mintsem a hangulatnak. - Egy két gondolattal és némi technológiai támogatással megspékelve rendesen a gyaurok oltárára sercintene ... - Tuti, hogy titokban Bathory-t hallgat Vizaresa bácsi.
Hangulatát tekintve sem sikerült azt az érzelmi faktort áttörni, mint amit valójában szeretne. - Kicsit sok ez a 12738. post-black metal amely ráadásul kivetnivalót hagy hangzás terén is... Majd legközelebb. - Akik persze imádják ezt a világtól elvonulós zenét, azoknak lelkük rajta.
Különös, nosztalgikus hangulat lett rajtam úrrá a Highrider hallgatása közben. Nem tökéletes, ahogy egy-két hamiskás hang és a gitárszolók is mutatják, de ellenben az egész produkció egy végtelenül élő, s ezért nagyon is emberi nótacsokort takar. Valószínűleg ez is volt a koncepció, ráadásul az elektronikus orgona itt végre teljesértékű hangszerként hallható. :) - Inkább ezt, mint valami mai "slágert" vezetés közben. :) Sétakocsikázáshoz tökéletes. - Köszönet az ajánlónak! :)
Instant death metal, a vártnál több dallammal de rövidebb tartalommal. - Valószínűleg a többség némi core-os felhangot vél felfedezni majd a nótákban - jelzem jogosan - de ez semmit sem von le az értékől. Modern melodeath ahogyan illik. :) Ami a szövegeket illeti nem értem a csepp eszemmel, hogy miként lehet ennyi mindent belezsúfolni egy dalba. :D - A szólók is pöpeczek. :) - Ja... Lehet az a baj, hogy túl tömény, s átrobog az emberen az egész, mint az a bizonyos gép. Mondhatni túlzsúfolt. :D (Még valami, Tomas Lindberg-nek sincs egy mély, öblös hangja. :)
Talán csak a név miatt ennyi a produkció. Vannak zenekarok amik stílusukban és teljesítményükben is jobban teljesítenek. - Valósznűleg ha nem Enslaved néven jött volna ki a lemez kevésbé lennék ennyire kritikus. :) - Black? No, az nem sok van rajta, de progresszív elem az épp' elég. :D
Mintha 1996-ba repültünk volna vissza... Sebaj. Időutazásnak megfelelt. Pipa.
Hat nekem ez most nagyon nem .... nem tudom, talan a vokal zavart.
Majd legkozelebb sracok, ez egy demonak elment, de albumra nagyon keves, otlet van , koncepcio van, feeling van, de a vegeredmeny fos.
Kis malac-kis malac-engedjbe!!! Nem engedlek lascannon a seggedbe!!!
Huuu, ez nagyon muveszkedo, egy szam is megerolteto volt nem hogy egy album. A borito tetszett, ezert kap plusz 1 pontot.
Arabok meg black metal?? MIvan?
Az elozo albummal veletlen futottam ossze a youtubeon, az szerintem hibatlan, ezt meg erlelem, de szerintem idovel ezt is imadni fogom.Egyelore 9 pont.
Erdekes volt az orgona, bar nemtom miert kellett bele? Nincs vele bajom, csak epp nem ereztem az extra feelinget, inkabb olyan volt mintha az egyik tagnak gyerekkori alma lett volna hogy ha mar egyszer megtanult rajta jatszani akkor had hasznalja mar.
Hat jobb volt mint a Artificial Brain. De malam egy kosarba kerulnek mind2en, bin.
A Below the Lights albumot mai napig rendszeresen hallgatom, de utana folyamatosan csalodtam bennuk, valszeg a sok tagcsere, illetve nemi nemu sznobizmus nemtett jot a bandanak.Nem rosz ez de nem is kiemelkedo.
Tetszett, de nem volt tul emlekezetes.Nyugis blackoid.
Zeneileg erős, de az ének nálam nem pálya. Ha jól gondolom ez a tónus a klasszikus ehhez a zenéhez, de nekem soha nem jött be ez a se nem magasan csilingelő, se nem érces, szőrös férfi hang. A zömében fenti regiszterekben tolt langyi ének alapból idegesít, de a King Diamond féle felvonyítások... Ja és a rekesztései is gyatrák.
Olyan, mint egy telerakott dögkút a nyári kánikulában. Qrvajó!
A bemutatkozó lemezüket, vagyis az előzőt még én ajánlottam. Össze is hallgattam ezzel és bizony azt egy lehelettel ugyan, de jobbnak érzem. Talán kicsit most még jobban meg akarták mutatni és szét-szétesnek a szerzemények. Lehet, hogy csak több idő és hallgatás kellene neki, de most nincs kedvem ezzel vesződni.
Engem meglepett, mert nem erre számítottam. A kör legjobb borítóján túl, úgy gondolom, hogy az egyik legmerészebb húzást itt lehet megtalálni a szaxofonnak hála. Koránt sem egy egyszerű, vagy bármikor hallgatható zene, ami nem is baj, mert így legalább tuti, hogy nem instant. Szerintem sok hallgatást és odafigyelést igényel, de megéri a befektetett energiát.
Annyira jól is meg lehetett volna csinálni. Mondjuk egy rendes hangzással, hogy egyetlen téma se vesszen el a kakofóniában. A keleti témák nagyon rendben vannak, nekem amúgy is szívügyem ez a terület. A metál már nem lett teli találat, pedig még a közös textúrák is rendben vannak. Pontlevonás az ének miatt is jár, de legfőképp a hangzás vágta haza.
Nem bántott, nem fájt, lement. Élettelennek éreztem, egysíkú, magán hordozza az egyedül alkotás tipikus betegségeit.
Béláim ti itt mit akartatok csinálni voltaképpen? Míg a Kult Mogił egyfajta zagyvaságát tudtam szeretni, mert illettek egymáshoz az elemek, értettem a koncepciót, itt csak kavarognak a stílusok és hangszerek kohézió, vagy legalább valami féle zenei vektor nélkül.
Borzalmas. Egyetlen pozitívuma a hossza. Igazából mindenkivel egyet kell értenem, aki 5, vagy az alatti pontot adott, vagy fog adni erre a zeneipari termékre. Zenei kurválkodás kimaxolva. Elszomorító egy banda, de tényleg!
Egészen egyszerűen untam. Kb egy 5-6 perces dalra elegendő jó téma/ötlet van a lemezen, a többi töltelék, ballaszt anyag. Ha már korábban hozzászoktatták az embereket a frankó téli szalámihoz, akkor a húst nyomokban tartalmazó virsli nem sok ember torkán fog lecsúszni. A záró feldolgozás pedig végképp rávilágít, hogy kifogytak az ötletekből és a kreativitásból, pláne hogy az eredeti sokkal-sokkal jobb!
Engem valahogy nem tud lekötni egy ilyen időutazás, amit kb egy csepeli patkányfészkes próbateremben is fel tudnának venni normálisabban. Ez a csörgedezős tempó se hozott lázba. Az én fülemnek a dobhangzás kimondottan zavaró volt, bár tudom, hogy másnak meg ez a manna. Nekem az underground ereje nem ebben rejlik, ami itt hallható. A libák aranyosak a borítón és kb ez a legnagyobb erénye részemről.
8 év hallgatás után tért vissza a máltai epikus doom legenda, akikkel természetesen elfogult vagyok. Ugyan az örök favorit Dominaeon lemez színvonalát nem éri el és nehezen indul az album, de ettől függetlenül örültem minden percének. A hangzás problematikáját a nem megfelelő forrás okozza véleményem szerint...sajnos egyenlőre nálam is.
Továbbra sem rajongok az EP-k iránt, mert ahogy nascence írta, nem áll össze a kép. Pár dal, ami követelne valami összképet, de nem kap. Egyébként korrekt.
Úgy látszik ez már végleg a korrekt, de soha többé ne kelljen hallanom lemezek köre marad számomra...
Groteszk, bizarr látomás és nem zavar a művészkedés, hiszen a zene is művészeti ág, nehogy már haragudjak a kísérletezés miatt. Az más tészta, hogy ezek a kísérletek hol működnek és érdekesek, máskor simán idegesítőek (nem is kicsit). Már többször nekiugrottam egyébként a kiadványnak, mert érdemes, de nehezen adja meg magát. Nem gondoltam, hogy ide is bekerül szélsőséges mivolta miatt. Bár volt itt már minden... Beállok a 8.5-ös brigádhoz, még akkor is, ha nem hiszem, hogy még sokszor előkerül ez a lemez.
Anno híreztem róla és le is ment párszor. Nem fogott meg maradéktalanul, de nagyon érdekes hangulata van.
Stílusának tökéletes átlaga. Ha szereted ezt a világot századjára is, akkor nem okoz csalódást, de én a hangulat mellett már keresem a zenei csemegéket is, az meg nincs.
Szegények nem túl jól indultak...a borító alapján halál gagyi zenére gondoltam, az első dal vége után pedig arra, hogy ebből 40 perc maga lesz a kínszenvedés. Ennek ellenére elkapott a hangulata, de így sem több egy korrekt, nyugtázandó lemeznél. Az orgona nem rossz ötlet, van, ahol megállja a helyét, máshol viszont sok belőle.
Egy tisztességes ipari termék a stílust kedvelőknek technikailag magas szinten kivitelezve, számomra kiakasztóan középszerűen. A lemez közepén már minden énekhangnál úgy éreztem, gyantázzák a szőrt a hátamon, annyira idegesített az egysíkú visítás. Még manapság is jelennek meg jó melodikus death cuccok, ez nem az.
Időnként érdekes, máskor töltelék ötletek sorakoznak itt változó színvonal mellett. Sosem voltam túlzottan nagy rajongójuk, de ez a lemez most jól esett. Viszont végig azt éreztem, hogy hiába telt el több év az előző kiadvány óta, valahogy nem kerültek száz százalékig a helyükre a dolgok. Olyan félkész jellege van, amit csiszolgatva, az ötleteket megfelelő helyre, mennyiségre igazítva akár sokkal értékesebb anyag is születhetett volna.
Nagyon hangulatos, mély produkció, egyedül a kapaszkodókat hiányolom kicsit és a megjegyezhető témákat.
Nem vagyok otthon ebben a stílusban, így viszonyítási alapom se nagyon van. A nemotthonlevés egyik fő oka az énekstílus, ami itt se tetszik (de legalább nem extrém zavaró), a másik a szólók milyensége (meg miértsége). Amikor csak úgy simán riffelnek az egész jó. A Sabaoth dal tetszett a legjobban. A borító szép.
Korrekt, slágermentes, disszonáns elemekkel és kellemetlen hangulatokkal tűzdelt death metal. Nem tehetségtelenek, de kiemelkedőnek sem érzem, talán a következő lemezük erősebb lesz. "Érdekes adat" rovat: a metal-archives szerint a dobosuk művészneve Kalkulator Chronometrażysta. (Továbbra is úgy vélem, hogy jobb lenne teljes albumokat ajánlani EP-k helyett.)
Becsülettel nekimentem háromszor, de az értetlenségen és az unalmon kívül semmilyen hatást nem váltott ki, pont úgy nem tetszett, mint ebben a körben a Black Dhalia Murder. Az űrös tematikából így hallgatva nekem semmi nem jött át. A minimális mennyiségű dallamos rész tetszett egy kicsit, valamint a 8. dal eleje... Nem nekem szól.
A 2017-es Dark Bombastic Evening "hivatalos" zenéje lett ez, mert átszerelések közben ez szólt, így az első két szerzemény jól ismert volt már számomra. Kísérletezős hangulatzene, nem szokványos hangszereléssel (szaxofon, tibeti hosszú trombita, djembe dob, hegedű, vonóval megszólaltatott gitár), viszont emiatt nem is működik minden helyzetben, és pontozni sem könnyű. Az biztos, hogy színpadi hangcuccon, nagy hangerővel megszólva elég komoly!
Egyrészt elismerésre méltó, hogy valaki van olyan fanatikusa egy underground stílusnak, hogy az nem épp szekuláris társadalmi berendezkedéséről híres Iránban is művelni próbálja, másrészt bőven van még hova fejlődnie, hogy jó produkcióról beszélhessünk. A legfőbb probléma a rossz értelemben vett demós szintű hangzás: az ének túl hangos és rossz, a gitár itt-ott hamiskás - az egész nem egységes. Pedig amúgy ezekkel a keleti népzenés(?) betétekkel egész jó, egyedi alkotás születhetne, van benne potenciál (mondom ezt annak ellenére, hogy nem szeretem azt a környéket / kultúrát / monda és dallamvilágot).
Korrekt egyszemélyes poszt/atmoszferik hálószobablackmetal, kissé egysíkúan kivitelezve, önálló karakter nélkül. A dobgép hangzásán még lenen mit javítani. A stílust kedvelem, de ez annyira most nem fogott meg.
Múltidéző beleszarós örömzenélésnek tűnik ez nekem a svéd arcoktól, azonban az ízlésemmel nem igazán találkozik az a fajta heavy/doom/thrash/metal mix. A tempósabb részek tetszenek, akad pár vállalható szóló is, azonban a hammond-szerű orgonát nagyon kevés kivételtől eltekintve eleve utálom, így ez nálam elvesz a zenéből, mintsem hozzátenne.
Nem semmi teljesítmény, hogy egy ilyen triviális stílusban sikerült úgy megalkotniuk egy 35 perces lemezt, hogy szinte nincs benne emlékezetes téma, dallam, megoldás. Az ötlettelen középszerűség szobra lehetne ez a lemez. A borítója tetszik.
A minőség és igényesség látszatát kelti a lemez, és ezt akár hajlandó is vagyok elhinni, viszont a rajta hallható témák, dallamok, megoldások nem tetszenek, és azt sem érzem benne, hogy sok hallgatás által kiismerve jóvá válna. Igazából semmi kedvem újra meghallgatni. Nem annyira követem a pályafutásukat, de gondolom leír egy logikus ívet a pályájuk, amely pont ehhez vezetett. Jellemező, hogy legjobban az albumot záró Röyksopp feldolgozás tetszett, bár az is sokkal jobb eredetiben.
Már a hp előtt felfedeztem magamnak ennek az egyelőre ismeretlenség homályába burkolózó svéd formációnak az első kiadványát, ami le is pörgött párszor, mert kifejezetten tetszett az a fajta - kissé demós hangzású - lassú / középtempós depresszív rock / black metal, ami rajta hallható. A tiszta ének dallamvezetése, stílusa a Falkenbachot, néhány gitártéma, megoldás pedig a kései Burzumot jutatta eszembe. Nem mondanám, hogy magasan kiemelkedő alkotás, de stílusán belül kifejezetten jó, érdemes megjegyezni a nevet.
Megkapó epikus doom metal lemezzel van dolgunk. Bár a legnagyobbakénál szerényebb anyag, mégis nagyon kellemes hallgatnivaló. Kellően súlyos, és több fülbemászó rész kelt pozitív összhangot. Mindenképpen meghallgatásra érdemes album!
Többek között a Bölzer hatását éreztem ezen az EP-n, és annak bomlasztó hangulatát. Szimpatikus három nóta. Nem egetverően kiemelkedő, de átlagon felüli. Jó az irány.
A Profound Lore-ról tudni, hogy többnyire garancia a minőségre, azonban ennél a lemeznél én nem nagyon hallom az ötleteket kibontakozni a disszonáns hangok között. Nekem nem sikerült megbarátkoznom vele.
Nagyon egyedi darab. Igazán különleges csemege a sötét, atmoszférikus, borongós, mégis súlyos zenék kedvelőinek.
Volt egy-két dal, ahol úgy éreztem, szépen egybefonódik az iráni kultúra és a black metal (inkább a vége felé), de többnyire egymás mellett halad a kettő, különösebb kapocs nélkül. A nagyobb baj az, hogy egyik szál sem különösebben érdekes. Sőt, szerintem kimondottan gyenge. Én nem fogom többet elővenni.
Ha a depresszív post-black metalban jobban otthon érezném magam, biztosan jobban tetszene. A stílus kedvelői próbálkozhatnak vele, de nagy elvárásaik ne legyenek.
Érződnek a pár évtizeddel ezelőtti korszak(ok) hatásai, főleg a HC-punk nyomai feltünőek ezen a crossover-thrash-heavy metal keveréken, amelyben doomosabb megoldásokat is felfedezni itt-ott, főleg az ős-doom fajtából. Elsőre egyáltalán nem jött át az anyag, de egyre többször meghallgatva, felfedeztem a báját, és részeiben működni kezdett. Maradok a hetesnél egyelőre.
Na, ez a fajta melo-death metal teljesen hidegen hagy. Sőt, hosszú távon még idegesít is.
Lement már jó párszor a lemez, mert az első néhány hallgatás alkalmával csak az derült ki számomra, hogy ismét nívós anyag született, és hogy más, mint az előző (érthető okokból), de az még nem, mennyire válnak elragadóvá, fogóssá a dalok. Aztán, az előzőhöz hasonlóan, lenyűgözött. Az a fajta igényes progresszív metal, ami mindenképpen megtalálja az utat hozzám.
Ez többszöri hallgatás után is eléggé egysíkúnak tűnik nekem, és a vokál sem túl erős. Elég harmatos teljesítmény.
A zenei megoldások baromira tetszenek, de ezzel a heavy metalos vokállal engem ki lehet üldözni a világból még mindig.
Brutális...jöhet a második nagylemez.
Az utóbbi időben eléggé előtérbe kerültek nálam a technikás halál metál lemezek, amiben a zenekar is utazik, csak ők adtak hozzá egy jó adagot disszonáns elemekből és az így keletkező elegy zseniális lett. Csak így tovább...
Sokáig hezitáltam, de végül megadom rá a nyolcat....igaz hogy baromira hangulat zene, de ha jó pillanatban veszi elő az ember akkor kellően tud ütni.
Végre egy lemez amin lekötnek a keleti témák, remélem fognak fejlődni a hangzás és a vokál terén és akkor érdemes lesz odafigyelni rájuk a jövőben.
Ez egy újabb rutin munka csak most a post elemekkel tarkított black metal világából.
Blackzone leírta az én véleményemet is...
Vártam a lemezt kíváncsiságból, régebben nagyon szerettem őket...szerencsére nem bántam meg, ugyanazt az energiától kirobbanó melodikus death metált játsszák, mint sok évvel ezelőtt.
Az előző lemezük sima 10 pont nálam, ez viszont ahhoz képest baromi nagy visszalépés...vannak rajta nagyon jó megoldások, de túl sok a semmitmondó megoldás, hogy növeljék a lemez hosszát.
Az egész lemezen arra vártam, hogy mikor csap át a lagymatag tempó valami zúzósabbá...sajnos hiába.
Mostanában egyre barátkozóbb kedvű vagyok ezzel a műfajjal, de ez most nem tudott lekötni. Csak az erőtlenség érzése maradt vissza az album végeztével.
Még 1-2 számot elhallgattam volna tőlük, így nem igazán tudok igazi véleményt formálni. Hiányérzetem maradt a néhány szám után
Néhány már vol szerencsénk hozzájuk itt a HP-n, azóta nem sokat fejlődtek. Többnyire csak túlzásba vitt erőlködés, ugyanis semmi erőt nem sugároznak a számok, de technikásság szempoontjából sem élvezhető.
Amit tavaly a Hail Spirit Noir csinált, azt most idén sikerült a Five the Hierophant is. Persze a kettő a lehető legmesszebb áll egymástól, csak mégis annyira kifordított módon mutatják be a saját kis diemenziójukat, hogy ettől számomra nagy a párhuzam közöttük. Bátorságban és elmebeteg ötletekben pedig az idei Netra albummal versenyeznek. Első hallgatás után hipnotikus révedés utánzérzése maradt, és a tudat, hogy ezt még nagyon sokszor meg kell hallgatnom. A monotnon, szinte már drone masszába hajló riffekeket a jazzes, kaotikus szaxofon játék mindig valami tudatalatti ösvényre vezényli. Ritkán hallani ilyen jól elővezetett világvége hangulatot. A borítót diszítő Odd Nerdrum festémény tökéletes vizuális párja az albumon hallottaknak. Már most tudom, hogy ennek előkelő helye lesz az idei top20 listámban.
Én szeretem a keleti témákkal átszőtt blacket, azonban hosszútávon fárasztóak voltak már.
Újabb felesleges banda, aki maradhatott volna a garázsban.
Ha több lett volna a keményvonalas elem, akkor még talán maradandó is lenne. A sok fröcsögő dallam valamiért túl steril és nem akarja leszakítani igazán a fejemet.
Sokkal rosszabbra számítottam. Nekem mindig valami matekmetálos bandaként éltek ők az emlékezetemben, de szerencsére tévedtem. Persze ettől még eléggé erőtlen és koncenpciómentes lett ez az album. Legalább nem idegesített.
Az Opethel vonható párhuzam tagadhatatlan. Felváltva ugrálnak az izgalmas és a szögmérővel kimért, búvalbaszott dallamok között, akár egy számon belülis. Összeségében még így is pozitív a véleményem. Talán ideje lenne eldönteni, hogy melyik irányt válasszák (remélem nem az Akerfeldt által kijelölt prüntyögés lesz a mérvadó)
Az első két szám még tartalmaz szórakoztató értéket, de az album további része csak önismételés. Nálam a hangzás nagyon sokat rontott a befogadhatóságon
Bevált recept szerint megírt doom metal. A zene jobban, az ének kevésbé tetszett.
Nagy ötletek vannak itt elrejtve, de a megvalósítás erősen sántít. Kár érte, több volt ebben.
Tömény anyag. A disszonáns hangorkánból időnként értékes darabok kerülnek elő, de egyben fárasztó is hallgatni. A műfaj kedvelőinek viszont kötelezően ajánlott, nekik biztos megéri időt szakítani erre az anyagra.
Minden furcsasága ellenére is csak erős átlag. Ha a szaxofonos szólókat más hangszerrel váltották volna ki, többet is kaphatna.
Párkapcsolati hasonlattal élve az iráni zene és a black metal a se veled, se nélküled élettársi viszonyban mutatkozik a lemezen. Az ilyen zene, leginkább azért érdekes, mert ritka ez a fajta fúzió, de a minőség sajnos hiányzik. A hangzás is körülbelül a demo és az élő felvétel keverékére hasonlít. (Az alkotónak mindezek ellenére kijár a szóbeli vállon veregetés, hogy fémzene zászlaját hordozza e vidéken).
Megmérettetett és könnyűnek találtatott. Súlytalan, ami ebben a műfajban nagy hiba.
Nagy fába vágták a fejszét, hogy ennyi stílusban próbáltak alkotni, de a korrekt szintet azért hozták. Az orgona nekem tetszett, feldobta némileg a szokásos alapokat. A szólókat viszont erőtlennek érzem, szerencsére nem volt sok belőlük.
A technikai tudást tudnám kiemelni pozitívumként, de az önmagában édeskevés. A többit csak negatív előjellel. Nagyon messze vannak az élmezőnytől...
Minél többet hallgatom, annál kevésbé tetszik. Aki black metal után kutat, az rossz helyen tapogatózik, itt csak nyomokban találja meg. A progresszivitás viszont tejes súlyával nehezedik az albumra. Mondjuk, szerintem a zene nem inkább előrébb mutat, sokkal inkább az ismeretlenbe. Kalandvágyók figyelem, utazásra fel!
A dob engem a korai Katatoniára emlékeztet, mikor még Renkse püfölte a bőröket. Az meg már 20 éve volt... Szóval helyben is vagyunk. :) Ja, hogy ők is svédek! Sok itt a párhuzam. Amúgy a demo hangzás ellenére nagyon is szerethető anyag ez, csak lehetett volna valamivel változatosabb.
Farrrkas kommentjével teljesen egyetértek. Bár a hangzással tényleg nem klappol minden, maguk a témák teljesen rendben vannak. Lényegében egy jól felmondott, tradicionális doom anyag, bármiféle kísérletezgetés, kikacsintás nélkül. Ezzel amúgy nincs is baj, de nem érzem úgy, hogy annyira egyedi, különleges világot hívtak volna életre a máltaiak.
Mi a búbánatos istenverése volt ez? Annyira szét volt csúszva az egész, hogy az hihetetlen. Csapongó, szó szerint kellemetlen témák, inkoherens disszonancia, idegesítő üvöltözés, gyér hangzás. A megkapó borító és nagy ritkán felbukkanó, kiugró és érdekes elemek viszont nem elegek ahhoz, hogy mélyebben bele akarjak mélyedni az egész lemez mikéntjébe és miértjébe. Úgy érzem, ez EP-ként is hosszú és megterhelő volt.
Az első gondolatom az volt, hogy ez egy benyugtatózott Wormed. :D Viccet félretérve, maximálisan egyetértek Zolival, megannyi hatást és áthallást lehet elcsípni, megannyi különb helyről érkeztetett elemeket. Mindez elsőre egy kusza káosznak tűnhet, de kellő odafigyeléssel izgalmas részeket, rétegeket lehet lehámozni róla, amin szívesen el tud csámcsogni a hallgató. A koncepció, a borító és az elénk festett lemez tematikája, hangulata szerintem zseniális, s bár korábban már lepörgettem párszor, mégsem tudott olyan szinten megérinteni, hogy egy hibátlan albumnak tituláljam. Inkább fogom előkapni a spanyol nagytesók valamelyik albumát, mint az Infrared Horizont. De érdemes azért fél szemünket a srácokon tartani a jövőben, mert sok minden klappol, én csak egy kicsivel több koherenciát és céltudatos irányválasztást hiányolok, s akkor még jobban össze fog állni az amerikaiak komor disztópiája.
Őszintén szólva kellemes meglepetésként ér a viszonylag konzisztens magas pontozás, úgy hittem, sokkal megosztóbb lesz ez az album. Érdekes élmény elmerülni az angolok delejes, nyomasztó poklában, mondhatni teljes egyedülálló hangulattal rendelkezik az egész anyag. Igazából szerintem két oldalról érdemes megközelíteni az Over Phlegethont. Egyrészt mint élményt, mint egy nyugtalanító utazást az alvilág folyóján, amely a végtelen, élettelen mocsárba vezet, és ami mindenképpen valami hatást vált ki az emberből. Ez az anyag legnagyobb erőssége, hogy szerintem nem lesz olyan hallgató, akiből ne váltana ki valamit, aki mellett csak úgy "elcsordogálna" a zene. Másrészt hozzáállhatunk az albumhoz mint kísérletezgetős, avantgárd black/doom/drone metal, így viszont teljesen jogosan vérezhet el a lemez sokaknál, hisz általánosan vett értelemben nem jó élmény hallgatni, nem egy bármikor előkapható, könnyű zene, amire egyszerű a ráhangolódás. Idő, energia és kínszenvedés a mélyére ásni, elmerülni gyötrelmes bugyraiban, de ahogy látom, vannak, akiknek ez megéri, és az jó dolog. A borító pedig... egyszerűen felülmúlhatatlan, tökéletesebbet nem is választhattak volna covernek.
Nekem egyszerűen nem állt össze az egész. Külön-külön sem mondanám kiemelkedőnek sem a folk-, sem a metal oldalát az albumnak, ahogy ennek a kettőnek a fúziója sem lett igazán megnyerő a számomra. Nem annyira egyedi az egész anyag íze, mint mondjuk egy Al-Namrood lemeznek. De az értékelendő, hogy a Közel-Keleten is bontogatja kezdetleges szárnyait a metal műfajának eme sötét pillangója.
A tavalyi Absence albumot imádtam, olyannyira, hogy pár hallgatás után már rendeltem is a CD-t. Gyönyörű, karakteres, emlékezetes album volt, ami szinte rögtön rátelepedett a hangulatomra, amint elindítottam az első számot. Leheletnyivel sekélyesebbnek érzem a Saudadét, de talán csak az elődje grandiózus hatása miatt, amit rám gyakorolt. Objektíven szemlélve ez egy műfajában tökéletes darab, kellő módon hajtva igába az érzelmek és atmoszféra hullámait.
Van itt minden, az én szájízemnek nem megfelelő arányban keverve, ráadásul ez a fajta vokalizálás hamar kiidegel. Az orgona tetszett, tényleg nem lett a háttérbe száműzve, ez mindenképpen pozitívum. Mégis, a legnagyobb bajom, ahogy nascence is írta, túl steril lett sok helyen a zene, nem igazán tudott elkapni a hangulata.
Nem attól lesz valami death, hogy mocskos deathgrowl-t böfög fel végig az énekes. Mondjuk számomra a TBDM-nek mindig volt egy core-os mellékzöngéje (az éneken kívül is) -ami engem nem zavar-, de kétségtelenül dallamos death-t játszanak, ráadásul nem is akárhogy. Intenzív, dinamikus és veszettül kegyetlen lett ez album, ésszerű játékidővel. A keménykedős, brutálkodós szövegek egyedül azok, amiken csóválom a fejem, ez szerintem nagyon kevés bandának áll jól és tűnik őszintének. Szóval ha elvonatkoztatok a lyrics-től, akkor ez egy keményen arconcsapós album, le a kalappal.
Többször lepörgettem, és szerintem beért a maximális pontra. A zenekar majd minden érájából van kedvenc albumom, a progresszív irányba való eltolódás sem bánt kifejezetten, de nem érzem úgy, hogy hibátlan lenne az anyag. Valahogy nem érzek benne annyi zseniális ötletet, mint ami az előző lemezeiken fellelhető.
Hát igen, a hangzáson még lehetett volna munkálkodni, de hangulatilag szuper album, stílusában pedig pedig viszonylag erős anyag. Én szeretem ezt a depresszív megközelítésű post black-et, és a Korper első albumát is szívesen hallgattam. Ugyan nem hiszem, hogy gyakran elő fogom venni, de biztosan jól fog még jönni a jövőben. :)
A csapat olyan Death metal szerűséget játszik,de kicsit zavarosan ha ez az első albumuk amit talán Ep lehetne nevezni még tűrhető ennél már szarabbat is hallottam bár ha egy kiadó fel figyelt rájuk akkor azért nem lehet rossz.Talán ez az első kiadványuk csak keresés volt a műfajban talán a következő album jobb lesz és még érettebb is.Azt mondják a szarból mindig lehet jót csinálni minden csapatnak vagy gagyi albuma de mindig csinálnak jót.
Jó nyomják a srácok ezt a brutál death metált némi disznó hörgéssel,de nem is ez a zavaro ha nem némi progressive hatás is van benne.Lehet a srácok mindha nem csak egy metál zenét hallgatnának,de jobb mint amire 4-est adtam a The Black Dahlia Murder.Ez hallgathatóbb én megnézném őket élőben hogy nyomják el az albumot.
Elég érdekes egy Alternativ metál mivel nem igen lehet besorolni bármiben is a szaxofon nem is olyan zavaró a zenében bár színezéknek jó mint mondjuk a Sear Blissben,de ők teljesen mást játszanak,de én itt mindha kis Gathering hatást is éreznék Mandylion albumét (de ezt csak az én véleményem)Attól még jó az album sőt inkább alterosoknak azoknak ajánlanám az albumot azoknak jobban bejönne.
Nekem nem jött be egyáltalán egy az Irán valásos zene.Van benne folk és black metál,de nem tudom kinek hogy tetszik én nem tudnék rá adni többet mint ami.
Elég jól sikerült album,bár nem nagyon hallgatok ilyeneket,de ez számomra jó lett kicsit nyomasztó mindha elrepítene egy magányos világba olyan az album hangulata,de nem egy, egy gyorsan összeeszkábált album,bár nem sok ének van benne csak kiabálás,de ezért jó ez.Csak ilyen fanatikusoknak ajánlanám.
Elég érdekesen nyomják ezt a thrash metál hangzást némi kásásan olyant mindha ha az egész Sludge/Thrash metál zene lenne.Ha lehetne kicsit hasonlítani akkor a régi Entombed világához ált közel azok is kicsit rock n' rollosan nyomták ahogy ezek is.Szóval azért jó eltalált zene ritkán csinálnak ilyent.Csak így tovább srácok.
Nem tudom ki hogy van ezzel én nem bírtam végig hallgatni mivel azt írják róluk hogy technikás Death metál én inkább olyan Deathcore-nak nevezném.Engem egyáltalán nem fogott meg.De akinek ez bejön az hallgassa meg helyettem is.
Sajnos a csapat elhatárolódot az eredeti műfajától már Uriah Heep dalt is átdolgozott.Teljesen már inkább eltünik ez eredeti műfaja a black metál inkább olyan progresszív elemek vannak benne meg dallamos ének.Azért a csapatban még megbújik a black metál,de már ritkábban.Amikor beindult az első szám azt hittem ilyen lesz az album,de nem ilyen lett.Szerintem a csapatban van némi klasszikus hard rock hatás is,mert érezni pár dalban a régi kedvenceket.Szóval nem rossz,de aki szereti a progresszív metál keverve némi black metállal vagy rockkal annak ajánlanám.Mert itt van minden mint a búcsúban.Remélem a következő album jobb lesz és nem valami keverék.
Nem tudom mi a bánat ez talán valami post black metál vagy tudja a hóhér,de ez nem az én műfajom ez a torz hangzás.
A vokál nekem is fáj, a vintage hangzás szerintem is gyengus, kimagasló zenei teljesítményeket nem hallok, szóval nekem sem igazán tetszik a produkció. A riffelgetés alapvetően nem rossz, ahogy a szólók is elmennek. Az egész anyag összességében egy gyenge közepest kap tőlem.
Hosszú távon picit unalmas, de alapvetően jól kitalált, erős hangulattal bíró, különlegesnek ható metál mixtúra, elgondokodtatóan fura borítóval. Inkább tetszik, mint nem.
Lehet, hogy csak a farkasember-fixációm miatt, de nálam az Emotional Werewolf című tétel az "év rock-metál nótája" esélyes. Ebben a dalban heavy trash and roll stílus a Tom Araya-szerű kajabálással és az unikális hammond-orgona használattal egy - számomra - perverz módon vonzó elegyet alkotott. A többi dal már nem tetszik ennyire, de összességében jónak és határozottan egyedinek értékelem ezt a lemezt.
Ők nálam mindig ugyanolyanok: amíg hallgatom a zenéjüket, addig elvagyok velük, de utána nincs meg bennem a késztetés, hogy újra elővegyem a dalaikat. Profik, de nekem túlságosan lekerekített dolgokat játszanak. Egyébként ez a fajta music papíron Technical Melodic Death Metal ;)
Kiérlelt progresszív metal album black metal gyökerekkel. Nem vagyok a csapat rajongója, de ez az anyag komolyan tetszik.
Tényleg van benne valami különleges hangulati plusz, de szvsz azért nem kell túlzottan felmagasztalni, a Dance Of December Souls a Katatoniától pl. oda-vissza veri kb. mindenben.
Most lehet, hogy azt kéne mondjam, hogy ó, milyen mély és megalapozott, de sajnos inkább átverve érzem magam. Erős a kamu hatás ugyanis...
A post rock / metal az egyik kedvenc zenei műfajom, de nem így. Totál alulinspirált, kizárólag a hangjegyek tologatásából építhező kockazene. Olyan, mintha a húslevest csak a csonttal és a hússal főztük volna le. A zöldségek nélkül.
Nincs a zene agyongondolva, de nagyon hat. A pörgetéseknél irtó pontatlan a dobos :-D Az ének állati jó. Dohos, kopott, hallatszik, hogy magasról szarnak a világra.

Vélemény, hozzászólás?