Hangpróba #356 - 2017. december 9.

Többszöri hallgatás után sem tudtam maximálisan megkedvelni, de háttérzeneként olvasáshoz számomra tökre megfelelő.
Mocskos, gonosz black, ami pörög már egy jó hete, és még fog is. Mondjuk mostanában kezdek kissé eltelítődni ezzel a stílussal, de ez a tény semmit sem von le a lemez értékeiből.
Én inkább úgy állok ehhez a lemezhez, mint egyfajta score, ami a fantáziát indítja be, nem mint olyan mű, ami a (zenei) érzelmekre hat elsősorban. A bandcamp-en olvasható fan leírása tökre megtetszett, ugyanis az Overland hallgatásakor pont erre gondoltam én is. Ez valami brutálisan jól működne, mint Blade Runner filmzene. Látom magam előtt a neonfénybe burkolózó Los Angelest, ahol folyamatosan zuhog az eső, ahol kétes indítékú alakok járják a maguk útját a sötét sikátorokban. Nem metal, tény, de sötét, vészjósló, furán egyedi hangulatot generáló elektronikus dark-ambient lemez, ami nekem rögtön beindította a fantáziámat, és pillanatok alatt magam elé vizionáltam egy nyomorúságos disztópikus sci-fit, ami alatt végig ez a zene pörögne. Nem tudok igazából elemeket, momentumokat kiemelni belőle, egyszerűen az egész album végig képes volt fenntartani egy rideg, nyomasztó atmoszférát, ami engem folyamatosan vissza-vissza vonzott, hogy újrapörgessem és egy újabb reménytelen jövőképet vetítsen elém.
Az Of Myths and Legends meg is van cd-n, anno annyira szerettem azt az albumot. Nem nagyon változtattak az összetevőkön, viszont ez a kurva sok narrálás baromi bosszantó volt számomra. A stílus híveinek abszolút szórakoztató lehet.
Én szeretem ezt a vintage jelleget Hoest zenéiben, és ezzel most is így vagyok. Nem lesz egy sűrűn előkerülő album, de párszor már lepörgött és egész jól esett. UPDATE: Francba is, megérdemli a 8 pontot.
Egyszerű, de nagyszerű zenének indult, viszont túl hamar kifulladt. Igazából semmilyen izgalmat nem tartogatott a lemez.
Nem egy kiemelkedő album, de számomra van annyira jó, mint a tavalyi eresztésük.
Jóféle, még hallgattam volna.
Vannak erényei, de most valahogy nem talált utat a szívemhez ez a lemez. Késztetést sem érzek arra, hogy jobban, többször átfüleljem.
Ez borzalmas. A dobgép irritálóan előre van keverve, minden más furán, tompán szól valahol a massza mélyén. Hangzásilag kellemetlen, ötletek terén silány, hangulatilag maximum egy "oké".
Szerintem az "izlandiság" a metalban kezd egy kicsit túlmisztifikált lenni lassan. Ez itt eléggé setét ja, meg van egy erős vonszolós hatása, de a negyedik dalnál már erősen azt hallottam, hogy az ötlettár eléggé szűkös. Nem rossz, de a felétől már néztem, hogy mennyi van még belőle.
Az előző lemezre már nem emlékszem, akkor 7 pontot adtam. Azokat a hiányosságokat most is érzem, de azért elsórakoztatott. Borult hangulatra rá tud ütni, mint az LSD.
Igazi impresszionista tekergés... Meglepő döntés a Profound Lore-tól, de mikor nem voltak ők bátrak?
Amellett, hogy egyetértek McFrost és Nascence véleményével még annyit tennék hozzá, hogy feleslegesen túl is vannak tolva. Az előző lemez tetszett, ez nem.
Átlagos iparosmunka.
Ha tökös gyerek lennék, azt írnám ide, hogy fene a Dimmu Borgiron ellányosodott picsátokat, itt a black metal, nesztek! A fenébe, nem leírtam? :-D
Nyomába sem ér a Februusnak. Azt nagyon csíptem. És ebben ahogy Nascance mondja, tényleg oszlopos szerepe van az énekesnek. Be nem áll a szája. Én tudom díjazni ezt a fajta sznob éneklést, ha a mennyiségtől nem kapok émelygést.
Pont nekem is az amatőr báj jutott róla eszembe, haha! Az amatőr bájságról egyébként annyit, hogy nem jár alapértelmezve minden amatőr produkcióval együtt. Nagyon nem! Ami amatőrsége ellenére jó, arra szokás ezt mondani. Nekem ugyan nem ér annyit, mint Nascence-nek, de nem rossz.

Ajánlott lemezek

Vélemény, hozzászólás?