Hangpróba #358

2018. január 6.

Többször említettük már, hogy technikás, brutális death metal terén erős év volt a 2017 (Hideous Divinity, Origin, Dying Fetus, Benighted, Hour of Penance... stb.) Ebbe a felsorolsába mindenképp beleillik a Bufihimat lemeze is. Öt-hat hallgatás után megáll az anyag egy adott szinten, a mindent elsöprő zsenialitás elmarad, de a változatosságra, lényegre törő dalokra való törekvés erős albumot eredményezett.
Odium Nostrum YouTube csatornája, ahogy a nevében is benne van (Deathspell Omega), a nehezebben emészthető, feketén fortyógó rideg lemezekre hívja fel a fogékonyak figyelmét. Jó néhány lemezt ismerek már ebből a forrásból (a HP-nak köszönhetően), és gyakran lehet itt minőségi anyagokra bukkanni, de sok a 7-es körüli, bizonyos szetnderdeket mindenképpen megütő, de nem igazán kiemelkedő produktum is. A DSKNT esetében is azt érzem, hogy a stílus iránti rajongás feltétlenül kell ahhoz, hogy maradandó vendégként tekintsen rá az ember.
Évente egyszer-kétszer előfordul velem, hogy legszívesebben menekülőre fognám, és ilyenkor a mai világból való elvágyódás egy hatalmas, gyönyörű, nagy múltra visszatekintő katedrálisba kalauzol. Odabent az élet egyszer csak lelassul, a végtelen csend és nyugalom előhozza a belső hangokat. Azon kevés helyek egyike, ahol azonnali időutazásban lehet részem, a (több) évszázados tárgyak, freskók révén. Ha elég sokáig üldögélek ott, és engedek a hangulatnak, a falakból, festményekből, a tárgyakból mintha az itt hallható szép zongorajáték szűrődne ki. Egyfajta transzcendentális, bensőséges élmény, ahogy a borítón lévő gyönyörű lány arcához társítom a lelki füleimmel (és ezen a lemezen) hallott gyönyörű női éneket. Ja, hogy nem ő énekel? Kit érdekel? Kit érdekel a valóság azokban a pillanatokban, amikor az ember teret enged az álmodozásainak, érzéseinek, hogy azok a test kalitkáján kívülre kerüljenek és érintkezzenek a falakból kiszűrődő zenével? Természetesen, amennyiben ezek az érzések őszinték, és nem azért színleli valaki, hogy a külvilág szemében kifinomultabbnak tűnjön.
Már a Four Phantoms is jó lemez volt, de a Mirror Reaper kimondottan megtetszett. Szerencsére, volt időm éjszaka, fülessel, odafigyelve meghallgatni néhányszor. Szerintem óriási hangualata van! Türelemre tanítja az embert, mert miután előkerülnek az album kincsei, az ember belátja, hogy érdemes volt átszellemülni, kivárni, a szívverést pedig lassúbbra állítani, hogy hatni tudjon az anyag.
Harmatos, felejthető death metal lemez.
Jól megszólaló, szerethető anyag, nem igazán lehet belekötni. Eleinte szokni kell, de rá lehet hangolódni.
A Horror Show nekem is hatalmas kedvencem a Dark Saga és a Something Wicked lemezekkel együtt. Nem mondom, hogy nincsenek kellemes dalok az új anyagon, de ez messze nem az a szint, amit régen nyújtani tudtak. Sajnos.
Átlag alatti, izgalommentes, szürke, unalmas zene és ének. A komolytalan szövegekre nincs mit mondani, nem kell mindenkinek véresen komolyan venni a dolgot, szóval helye van ennek is a széles palettán. Egy dolgot azonban nem értek. Ha már egyszer poén, miért nem poén a zene is? Ez itt komolynak tűnni akaró zene, annak a befogadásához pedig arra lenne szükség, hogy tudjam, az előadó is komolyan gondolja a dolgot. De a viccnek szánt szövegek miatt nyilván nem lehet komolyan venni a dolgot. Nos, ha nem kell komolyan venni, akkor a vicc miért csak a szövegekből jön le? Így a zenét zavarják a szövegek, a szöveget meg zavarja a zene. Az eredmény pedig szánalmas.
Hegedű ide vagy oda, ez a lemez túl szürke ahhoz, hogy még egyszer elővegyem. A tiszta énekkel való próbálkozás elismerésre méltó, de (még?) amatőr, és nem a legjobb értelemben...
A Satyricon nyughatatlan zenekar, ezért mindig új utakat keresnek maguknak, bárhogyan is nyilvánuljon az meg. Azt hiszem, értem, mit miért tesznek, hosszú út áll mögöttük, és minden lépésnek megvan a magyarázata. Érdekes lemeznek tartom az újat, de nem izgalmasnak. Engem kevésbé fogtak meg maguk a dalok, inkább az eszközök, a hangzás kötötte le a figyelmemet, és az új albummal folytatódó útkeresés miértjei. Én őszinteséget érzek az anyagban, annak ellenére, hogy nem hallgattatja magát eléggé.
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
AJÁNLÁSI, PONTOZÁSI SZABÁLYZAT
Figyelmesen olvasd el, mert a be nem tartás szankciókat vonhat maga után.
2018. január 6.
farrrkas ∑:
1. farrrkas
Camerata Mediolanense
Le Vergini Folli
10 10
2. boymester
Bell Witch
Mirror Reaper
9 9
3. Avatar
Bufihimat
I
8 8
4. 9000Sanyi
Aebsence
3
8 8
5. Avatar
Satyricon
Deep Calleth upon Deep
7.5 7.5
6. Kriss
DSKNT
PhSPHR Entropy
7 7
7. Lew
Iced Earth
Incorruptible
7 7
8. Avatar
In Shadows and Dust
A Fleur de Peau
6 6
9. ensomhet
Dawn Ray'd
The Unlawful Assembly
6 6
10. Avatar
Crusty Old Toad
Turn People Into Food
2 2
∑:
7.1 7.1

Olvasói beküldések


Vélemény, hozzászólás?

május 05.,
május 20.,