Hangpróba #369

2018. június 9.

Nagyon közel áll hozzám ez a Butchered at Birth / Tomb of the Mutilated-féle old-school death metal, illetve közel állna, ha akár egyetlen dalt is írtak volna a lemezre! A kezdeti kellemesség-érzet hamar elmúlt, ahogy trackről trackre nem történik semmi érdemleges. Nálam működik a hangzás, működik ez a mély hörgés, de csak akkor, ha kezdenek is velük valamit. Mély hörgések közepette is lehet megjegyezhető énektémákat írni, a riffekből is összeállhat fogós, emlékezetes kompozíció. Ez a lemez azonban csak étvágygerjesztőnek jó, hogy utána azonnal betegyen az ember egy valóban jó lemezt ugyanebben a műfajban.
Azok közé tartozom, akiknél az ilyesféle igényes progresszív metal egyértelműen betalál. Minden percét élvezettel hallgatom minden elemével együtt, amelyeket Ihsahn szépen beolvaszt a zenéjébe. Nem működik azonnal, én sem értem még az album "csúcsára", de az ismerkedés percei is örömmel töltenek el.
Én azok közé tartozom, akik ezt az irányzatot nem igazán tudják értékelni. Sosem baj, ha egy tőlem idegen stílus színezetként felbukkan itt-ott, de a deathcore-t ilyen tömény formában nem bírom elviselni; a breakdownok nekem semmit sem jelentenek, a szövegeik nevetségesek, a malacvisítást a zenében pedig nem tudom komolyan venni, és idegesít is. Amikor egy általam jónak tartott death metal lemezen felbukkan az ilyesmi, rendre felhördülök, hogy minek?!
A crust/punk/HC fanok nem lesznek az egyetlenek, akiknek bejön majd ez a lemez, mert a sludge-hoz vagy éppen az atmoszferikusabb zenékhez szokott fülek is találhatnak fogást a lemezen. Bár a barátságtalan, agresszív vokál és a punkos lendület az első feltűnő jellemzők, a lemez többdimenziós mivolta a különféle hangszereknek és jó összhangnak köszönhető. Dallamok, harmóniák, szép hegedűbetétek (Crown in Red) vagy súlyos lassulások éppúgy megtalálhatóak, mint a már említett crust/punk veszett csapkodása vagy a jókor érkező, jól eltalált riffelés. Ritkán adok ilyen nagy pontszámot egy ilyen műfajú zenére, de az is ritka, hogy egy ilyen lemez többet nyújtson nekem, mint amennyi elsőre lejön. Egyedül az emocrust stílusjelöléssel nem vagyok kibékülve.
Lepörgött már párszor, és minden hallgatással egyre közelebb kerülünk. Nagyon fogós anyag, engem kétségen kívül meggyőztek. Annak ellenére, hogy sokféle hangulat keveredik (a második dal egyenesen Morbid Angel), ott van a megmarkolható fogódzó, ott a tapadás, ami innentől kezdve újra meg újra berakatja velem a lemezt. Az ajánlónak szeretném megköszönni!
Hogy mi "túl" hosszú, mi nem, arról már sokszor beszéltünk. Szerintem sok egyórás thrash, death vagy black metal lemez is tud túl hosszú lenni, de pl. a Spectral Lore 2014-es (csodálatos) másfél órája nem túl hosszú, a Swallow the Sun triplalemeze több tucatszor lement már a CD-lejátszómban, és soha nem volt túl hosszú a 2 órát bőven meghaladó játékidő, a tavalyi Bell Witch egyszámos másfélórája is indokoltan annyi, amennyi, a nemrég megjelent Necros Christos lemeze 2 teljes órán keresztül is képes lekötni... ahogyan a szóban forgó Abraham is. Egy pillanatra sem érzem a fáradtságot hallgatásakor. Ahogyan az űrben, úgy bizonyos albumok esetében is másképp telik az idő. Az elcsépelt "utazás" szó ezúttal nagyon találó ide, én átérzem a koncepciót. Szerintem sokoldalú, zenei és roppant hangulatos anyag.
Az előző lemezbe egyenesen beleszerettem, és anno biztos helye is volt a 20-as listámon. A Sleep című dal például megunhatatlan remekmű. Nagyon vártam az új lemezt, és megdöbbentem, mennyire kinyílt a zenekar. Rengeteg a változás, sokkal szellősebb dalszerkezetekkel találkozni, rengeteg tiszta énekkel, ami korábban nem volt jellemző. Weide-nek igazat kell adnom, az énekes nem egy Nemtheanga, érződnek a határok itt-ott, de egyértelműen meg lehet szeretni. Sőt, több helyen nagyon szép és hangulatos a vokál, aminek én személy szerint nagyon örülök. A dalokba zeneileg nem tudnék belekötni, csodaszép és harmonikus, tele leheletfinom dallamokkal.
Számomra ez itt háttérzene. Atmoszferikus black sodrások, dallamok, de mintha százszor hallottam volna már ezt a lemezt...
Ez a blues-os hard rock háttérben szólhat nyugodtan, kellemes, de magamtól nem hallgatnám, a dalok nem különösebben hatottak meg.
Hol melodikus, hol technikás, gyors, szimfonikus death metal Cradle of Filth-szerű vokállal (vagy valami olyasmi). Nekem ez fárasztó és felesleges. Semmi maradandó.
Sötét, mocskos, súlyos gonoszság az Inherit Disease vonalán. Hát lehet ezt nem szeretni?
Riff-orienált deathcore, amiben szerintem ügyesen keverték a brutal death- és a -core műfajok sajátosságait. Súlyos breakdown-ok, remek (bár ritka) szólók, néha felbukkanó szinti/elektronika egy kis színesítésnek és persze kurva sok indokolatlan breeeeee-breeeeeee. Az intro és a borító után dalszövegileg az album csalódás, a lyrics elcsépelt és ostoba, de zeneileg szerintem nincs miért szégyenkezniük a szlovén srácoknak.
A német alkimisták kifejlesztették a boszorkánykonyhájukban a tökéletes progresszív metal receptjét. Ez a lemez stabilan ott lesz az év végi toplistámban, az már biztos.
Tegnap szinte egész nap ezt hallgattam, és ma is ezzel indítottam a napot. Mialatt pörgött, többször is beugrott Fenriz Isengard projektje, valahogy annak a hangulatát hallom vissza a lemezből, bár itt a hangsúlyosabb pagan elemeknek köszönhetően egy jóval szélesebb spektrumot képes felvonultatni az album. Talán a fogós, egyszerűbb szerkezetű számoknak köszönhetően, de viszonylag kevés hallgatás után is úgy érzem, mintha már ezer éve ismerném az anyagot. A natív nyelven előadott számok pedig kifejezetten jól estek. Elég, ha valaki megszólal valami skandináv nyelven, és már érzem is a csontjaim mélyén az "északi sötétséget". :) Amibe bele tudnék kötni, az a néhol túlzásba vitt tiszta ének, ami olykor -úgy érződik- meghaladja énekesünk képességeit és időnként elég sutának hallatszik...
Masszív, sűrű atmoszférával átitatott cucc, aminek minden szegletéből sugárzik a nagybetűs HANGULAT. Szerencsére nem érződött töménynek, még csak fárasztónak sem mondanám, a hossza ellenére sem, viszont... baromi nehéz úgy változatos, folyamatosan megújuló és érdekes zenét alkotni, ha instrumentális szinten mozog az egész. Nagyon-nagyon kevés példát tudok mondani olyan instrumentális zenekarokra, akik ilyen közegben képesek számomra tökéletes albumot kreálni. Talán a már korábban előcitált Dark Matter Secret, Vipassi és Blotted Science azok a zenekarok, akik képesek végig lekötni a figyelmemet, de ez adódik magából a zenéjük stílusából. Egy pörgő, folyamatosan változó, formálódó zsáner sokkal izgalmasabb hatást kelt ének/vokál nélkül, mint egy atmoszferikus black. Bitang erős a Trna jelen albuma, de nem eléggé "hektikus" nekem ahhoz, hogy magasabbra pontozzam. De ez egyszerűen a műfajából adódik. Szóval nem tudok haragudni rá, egy kicsit sem, de túlértékelni sem akarom.
Megfelelő mennyiségű riff megfelelő időegység alatt. Stabilan kimunkált, erős lemez. Az alternatív borító miatt gondolkodom a plusz egy ponton. :D
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
2018. június 9.
farrrkas Weide ∑:
1. nascence
Ihsahn
Ámr
9   9
2. boymester
Alkaloid
Liquid Anatomy
9 10 9
3. BlackZone
Abraham
Look, here comes the dark!
9   9
4. farrrkas
Skogen
Skuggorna Kallar
9 8 9
5. Eroen
Morrow
Fallow
8   8
6. chipmonkey
Graveyard
Peace
6.5   6.5
7. Kriss
Devangelic
Phlegethon
6 8 6
8. ensomhet
Trna
Earthcult
5 8 5
9. mike666
Inferi
Revenant
5 9 5
10. Weide
Within Destruction
Deathwish
4 8 4
∑:
7.1 8.5 7.1

Olvasói beküldések


Vélemény, hozzászólás?

április 30.,
május 04.,
május 08.,