Hangpróba #384

2019. január 5.

Újabb kiemelkedő alkotás a Sulphur Aeontól. Death metal kedvelőknek kötelező anyagot tett le az asztalra a német társaság. Nem szabad kihagyni!
Értetlenül állok a pontszámok előtt, de legyen ez az én bajom. Ez az album igazi ajándéka a 2018-as évnek. Nemcsak hibátlan death metal mű, hanem kreatív, elvetemült, ihletett, és ami a legfontosabb, pár próbálkozás után futkos az ember hátán a hideg a zseniálisan eltalált témák, harmóniák garmadájától. Hangulat, dalszerzés felsőfokon! Olyan death metal ez, amelyben a kiszámíthatóság és nosztalgia okozta barátságos kényelem sehol sincs: ez előre mutat, szikrákat szór, parazsat köp, örvényt és vihart kavar.
Az anyag hangulata nagyon elkapott, de persze csak sokadjára. Hosszú út után, félálomban, éjszaka egy buszon bámultam kifelé az esőben az elhaladó autók fényeit, amikor egyszer csak magával ragadott a lemez. Legalább a tízezredik alkalom, amikor bebizonyosodik számomra, hogy a megfelelő pillanatra várni kell, és ha jó a lemez, eljő a várva várt érzés.
Hosszú távon kissé fáraszt, kisebb adagokban egészen befogadható brutális death metal anyag. Azt hozzáteszem, hogy mindenképp a minőségi címke alá tartoznak.
Már az előző lemezzel is meggyűlt a bajom, aztán végül sikerült lenyelnem a boymester által emlegetett falatot, de ezúttal talán még rágósabb az a bizonyos falat... Ugyanakkor van egy torz bája ennek a zenének, amely épp olyan kaotikus, mint a Peste Noire körül forgó világ. Egyedi, különleges, furcsa, és bár kicsit zsong a feje az embernek a végére, főleg a (túl) sok vokál miatt, érdemes elkezdeni a vele való ismerkedést.
Ez a lemez méltán viseli az atmoszferikus jelzőt. Valóban sikerül a lemeznek amolyan fátyolos, vízsodorta zenét kreálni, ami áramlik, és vele együtt annak hallgatója is. Az már nagyon egyénfüggő, hogy ki mennyire tudja ennek a sludge-ban gyökerező sodrásnak átadni magát.
Weide véléményét osztom. Valahogy én sem látom benne azt a szenzációt, amelyet a Bandcamp-en felsorolt elismerő szavak előrevetítenek. Egyáltalán nem rossz death anyag (8 lemezből 5 death metal ezen a HP-n, szóval van miben válogatni), de nem lesz maradandó.
Minőségi technikás anyag. Én a death metal más ágazatait jobban kedvelem, de örömmel hallgattam. Amikor megjelent, egyszer meghallgattam, aztán félretettem, de örülök, hogy pár hét elteltével előkerült itt, hogy behatóbban is szemügyre vegyem. Érdemes volt!
Imádom a Lovecraft által megteremtett mitológiát és imádom a minőségi death metalt. Értelemszerűen rajongok ezek ötvözetéért is. Brutálisan erős, kimagasló színvonalú anyag. Kissé talán későn érkezett, nem tudtam annyit hallgatni, hogy bekerüljön az év végi top 10-es listámra, de a CD-t már megrendeltem.
Érdekes témák érdekes megközelítésének garmadája sorakozik itt, változó minőségben. Valahogy nem sikerült annyira ízlésesen tálalni a sok remek ötletet, hogy ne fásuljak minduntalan bele a végébe. A dob szerintem nagyon furán szól (legalábbis némelyik számban, bár ez lehet, hogy tudatos), a vokál pedig néhol túl sok. Mondjuk bírom ezt a fajta acsarkodást, de itt sem ártott volna vagy a változatosság vagy a mértéktartás. Még előveszem majd, mert érdekes anyag, de ehhez is kell a hangulat.
Pont az az érzés kapott el ezzel az anyaggal kapcsolatban, mint a Riverside legutóbbi lemezével. Csúcsra járatott hangulat és atmoszféra, remek összetettség, de mindehhez idő kell. A Wasteland-re is először talán 6 vagy 7 pontot adtam, mostanság meg napi szinten kerül elő. Jelen lemeznél is simán elképzelhető, hogy valamikor akár 10 pontos is lehet, de ehhez még sok-sok hallgatás kell. Ráadásul egész jellege miatt itt szerintem több időt kell ráfordítani a lemezre, megfelelő hangulati állapotban.
Ez most nálam nem lőtt gólt. Hiába a hallható tehetség és a profi keverés, hangzás, a tömérdek sablon megoldása miatt nálam a középmezőnybe kívánkozik ez a lemez. Hangulatilag pedig nekem ez nagyon gyenge.
Boymester kritikájában rengeteg kulcsmondat elhangzik, amivel maximálisan egyet tudok érteni. "Csípem az érezhetően direkt művészkedést? Egyáltalán nem. Viszont az egyéniséget igen... a lemez első fele az, ami igazán elszórakoztatott a kiadványon, de morbiditásban, elvontságban nem marad alatta a folytatás sem". Pont így vagyok ezzel én is. A tradicionálisabb, de a zenekar egyedi hangszínét magában hordozó első rész sokkal inkább közelebb áll a szívemhez, mint a direktbe advant-garde-ba hajló, elborult második fele a lemeznek, de összességében szórakoztató, felismerhetően Peste Noire-os album ez, ami megéri a ráfordított időt. Viszont az épkézláb borítókkal még mindig hadilábon állnak ezek a franciák...
Még mindig nem szívlelem annyira ezt a műfajt, de itt legalább kellően változatos formában sikerült tálalni a sludge ritmusokat. Bár összességében én túlzónak és soknak érzem az albumot (az utolsó szerzeményt én simán kihúztam volna a lemezről úgy, ahogy van), de nem mondhatom, hogy végigszenvedtem volna. A végére ugyan számomra megfárad az egész, de az elején pumpál annyi lendületet és vadságot, hogy simán dobjak neki egy hetest.
Sokkalta súlyosabb és vészjóslóbb anyag, mint amire számítottam. A számok mázsássága, a keverés ridegsége, a szinti-betétek háttérben morajló, fel-felbukkanó hangjai mind egy baljós, vészterhes idők kínjával átitatott hangulatot vetítenek elém hallgatás közben. Emellett pedig kalapál a dob, ahogy kell, csattog a gitár, hörög a Kam Lee, szóval van itt minden, ami egy ütős death-anyaghoz kell, ugyanakkor inkább érzem egy gonoszabb, keseredett iparosmunkának, mint egy üde, friss színfoltnak a zsáner palettáján. Plusz értem én, hogy valami koncept anyagról van itt szó, de túl sok a hollóból már, a számcímek meg a koncepció terén kissé meg lehetett volna tornáztatni jobban az agyat és a képzelőerőt. Hollófetisisztáknak és a Cryptic Corvus Corax Crown Cave-Cult tagoknak biztos jobban adja. :D
Nálam idén a Beyond Creation 'Algoritmusa' vitte az "Album of the Year" díját, kétségtelenül. Hihetetlen nívós, összetett anyag, amit nem áldoztak fel a céltalan zenei ömlengés és fitymacsattogtatás oltárán. Hihetetlen dallamvezetésekkel és hangulattal átitatott mestermunka, ami nem annyira öncélú, hogy ne lehessen ráhangolódni (nekem viszonylag gyorsan sikerült), ugyanakkor rejt annyi izgalmat és érdekességet, hogy kedvem legyen újra és újra elővenni. Imádom minden mozzanatát, minden egyes intermezzót, a számok levezetését és az egész benyomást, amit az album tett rám.
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
2019. január 5.
farrrkas Weide ∑:
1. farrrkas
Sulphur Aeon
The Scythe of Cosmic Chaos
9 9 9
2. Weide
Beyond Creation
Algorythm
8 10 9
3. Kriss
Obliteration
Cenotaph Obscure
10 7 8.5
4. nascence
In the Woods...
Cease the Day
9 7 8
5. boymester
Peste Noire
Peste Noire – Split – Peste Noire
8 7 7.5
6. ensomhet
Dirge
Lost Empyrean
7.5 7 7.3
7. McFrost1977
Nattravnen
Kult of the Raven
7 7 7
8. Avatar
Aborted
TerrorVision
7 6 6.5
∑:
8.2 7.5 7.8

Vélemény, hozzászólás?

április 17.,
április 24.,
április 27.,
április 30.,