Hangpróba #389 - 2019. március 16.

Trombi és a tűzmanó, meg az egész Tömlő Band csatlakozott ehhez a produkcióhoz, még Trombitás Frédi is ott van közöttük valahol (az Omegával semmi bajom!) Kb. Nascence véleményén vagyok. Nem amatőr a produkció, én el tudom képzelni, hogy ezt élvezettel lehet hallgatni, csak ne nekem kelljen. Annyi fülbántó elemet is sikerült beledarálni ebbe a moslékba, hogy vederszámra lehetne a disznók elé önteni. A hipster black metal elnevezés pedig azt hiszem a hab a tortán, és ebből ki is derült a véleményem a hipster divatról. Egyesnél azért több zeneiség van benne, de én irtózóm ennek a lemeznek minden pillanatától, ezért nincs tolerancia.
Bajban vagyok a Candlemass-szel, mert tudom, hogy boymesternek valahol igaza van a kritikában a dalokat illetően, mégis dúdolom őket egész nap, ha hallgatom, ha nem. Az Astorolus nálam 10 pontos doom metal nóta, tízszer egymás után képes lennék meghallgatni, a The Omega Circle is fantasztikus dal, és a többiben is megtalálom a kis kényelmes paplan alatti zugomat, ahol biztonságban, jól érzem magam, de ha kibújok a paplan alól, észreveszem én is, amit nem szeretnék. A Mars and Volcanos (Candlemass) meg az Into the Fire... (Avatarium) megegyező riffje a House of Doom közepén szintén megtalálható, ami már kicsit sok. Be kell látnom, hogy a Black Trinity és a Death's Wheel középszerű dalok lettek Candlemass mércével nézve. A Splendor... megteszi nyitódalnak, ami nem elég egy Candlemasstől, viszont az Under the Ocean szerintem igenis jó dal és a Bridge of the Blind is szép, kellemes. Igen, igen, én is úgy érzem, hogy Edling túlzottan ismétli önmagát, minden téren, borító, szövegek, riffek, témák, és... uh... egye fene, kimondom... le kellett volna állni a Psalms of the Dead után (persze az Astorolus kijöhetett volna kislemezen), de ugyanakkor van Edlingben valami fanatikus nyughatatlanság, ami szimpatikussá teszi őt, és megbocsáthatóvá a gyengébb dalait. Hiába, nem tudok érzelemmentesen hozzáállni Edling doom metaljához, és ezt az elfogultságot vállalom.
Ezek a dalok nem épp annyira ütősek, mint a House of Dead album dalai voltak. A második fele izmosabb, de tény és való, nem egy szokványos stoner banda az Ordos, jellemzi őket egyfajta sajátos hangulat, és ez tetszik.
A vokál hangszíne néha a GuilThee-t juttatta eszembe, azzal a különbséggel, hogy ezt itt sokszor hamisnak hallom. A zene pedig nagyrészt vontatott, nem sok érdekfeszítő dolgot sikerült belepréselni, eltekintve néhány apróbb hangulatosnak mondható pillanattól.
A Queensryche valóban elhagyta a progresszív jelzőt már jó ideje, de nekem kimondottan tetszik a Geoff Tate nélküli rock/metal zenekar. Lendületet kaptak, kellemes dalokat írnak, még ha megváltani nem is fogják a világot. Egyszerűen jó hallgatni, még a napfény is másképp süt a városra, amikor ez szól a fülembe.
Minőségi anyag, de hát a profizmust elvárhatjuk tőlük, ugyebár. Az biztos, hogy sokaknak be fog jönni a lemez, rendesen odatették magukat dalok szempontjából is. Erős anyag és roppant slágeres is. Szinte azonnal megadja magát, szerintem kicsit túlságosan is kínálgatja magát, így hamar rá fogok unni, de sokan ezzel nem így lesznek, főleg, akikhez eleve ez a dallamosabb death metal áll közelebb.
Na, ez megfeküdte a gyomromat. Bombaszt és rikácsolás. Azt hittem, valami Sigh-féle anyagra lesz kilátás, de ez csak azért van, mert olyan keveset tudok a Keletről, hogy azzal a kevéssel asszociálok mindent, amiről történetesen tudok valamit.
Nem az én műfajom, nagyon nem. Teljesen más beállítottságú vagyok, ezért nem is érdemes a véleményemmel foglalkozni. Viszont lement a lemez, és cseppet sem éreztem zavarónak, kínosnak, vagy bármi hasonlónak, pedig sok más zenekar esetében ezt tapasztalom (nem akarok neveket mondani, de páran megfordultak itt a HP-n is). Magyar nyelvű, keménykötésű, dallamos rock/metal zene, amelyen érződik napjaink fiatalsága, de jobb dalokkal, mint amihez szokva vagyok. A kicsit Tankcsapda-ízű Más világra és főleg a keményebb Süllyedő Hajóra kimondottan felfigyeltem. Szerintem le fogják mosni a többi hasonszőrű zenekart! A pontszámom az ízlésem és az objektivitásom keresztmetszetéből született.

Vélemény, hozzászólás?