Engedtessétek meg, hogy had legyek a pólus másik vége. :) Egyszerűen imádom ezt az anyagot, s tényleg. Azt hiszem, ilyennek kell lennie egy orosz hipszter fekete fémnek. Engem nem zavar az a féle nacionalizmus sem amivel néhol át van szőve, ez még az egészséges kategória. :) - Akinek pedig az előző albumuk tetszett, az biztos lehet a dolgában, hogy ez még a bemutatkozó lemezükre is köröket ráver. :) - Nem miattuk kezdtem el az angol mellett az orosz nyelvvel is foglalkozni. :)

Doomféle iparosmunka...

Aki híve a stoner, doom metal és/vagy rock kategóriáknak az itt tuti nem fog mellé lőni. Az előző albumukkal kapcsolatosan felvetett gondolataim továbbra is állnak, de ez ettől még egy szerethető s jó lemez amit mindenki figyelmébe ajánlok. :)

Ebben a minőségben, s hosszban összefoglalva ez kimeríti az Emberiesség Elleni Bűntett fogalmát...

Vitathatatlan, hogy a Geoff Tate nélküli zenekar életképes, s van bennük alkotói vér. Aki továbbra is nagy barátja a stílusnak, zenekarnak az nem fog csalódni. Minőségi munka ez kérem a javából.

Szerelem sokadik hallgatásra. :)

Melódikus death/black az ázsiai hagyományokhoz, témakörökhöz igazítva. A stílus kedvelőinek biztos üde színfolt ez a lassan 24 éve működő zenekar. Próbálom szélesre tárni az érdeklődésemet, de azért nem mindent vesz be egy könnyen a gyomrom. Inkább szerethető, mint izgalmas produkció. - Azért a basszer kisasszonyt naponta többször is. Azt hiszem ennyi... (Igazából Dani Filth-ék, s pl. az Anorexia Nervosa köröket rávert már évekkel ezelőtt erre a produkcióra. Valahol, sajnos a zenekar elvesztette az autentikusságát.)

Semmivel sem rosszabb, mint az AWS. Jövőre meg jön a Dal megmérettetés?

Pont az a hangulat hiányzik belőle, ami miatt az elődje tetszett. Nagyon elment az egész ilyen mindent bele irányba. Már az előzőnél is éreztem, hogy a kevesebb, néha több elv szerint jobb is lehetne.

Kövezzetek meg, de a Candlemass eddig totál kimaradt nálam! Viszont, ez egész jó lemez lett, és ha a szakértők (boymester, farrrkas) azt mondják ennél vannak sokkal jobb lemezeik is, akkor nincs mese, pótolnom kell.

Ha már stonert akarok hallgatni, akkor azért nem egy ennél sokkal jobb hazai csapatot tudnék mondani. A vokalizálás - ami nálam fontos pont - nem üti meg a mércét sajnos, így el is vérzik a csapat.

Nem vagyok híve (nagyon nem) az egy számos anyagoknak. Ebben is elveszett a lényeg szerintem. Én legalábbis nem érzem a koncepciót benne, pedig vannak kimondottan szép ambient/post rock pillanatai. Széteső, vontatott, ráadásul hosszú is.

Továbbra sem értem miért kellett egy Geoff Tate (hang)klón? A lemez egyébként korrekt anyag, de semmi extra.

Speed AOR bandájának hatása tagadhatatlan, de ez csak jót tett a lemeznek.

Ez az a fajta lemez, amiben semmi extrát nem találok (na jó, a tajvani verzió érdekes), sok-sok sablon és panel felhasználásával készült iparosmunkának érzem.

Olvassátok el az ismertetőt. :-)

A borító alapján már fentem a kést, hogy valami alterszar zene lesz, de aztán kellemesen csalódtam, mert tetszetős dolgokat hallottam.

Kellemes, de nem túl izgalmas.

Az a vokál meg a keverése az valami borzalom.

Ez úgy sz@r ahogy van.

Nem tetszett, de nem is nekem szól.

Kellemes kis hallgatnivaló.

Érdekes zene.

Na ez meglepett. Tetszenek a kemény hangzású gitárok és a jó számok. Hiánypótló alkotás.

Sajnos helytállóak az oltások, megmosolyogtató mind a zene, mind a külsőségek, mind a borító. Mi is akarna ez lenni? Ez a hipszter black metal, saját definiciójuk szerint?

A Psalms és a Death Magic Doom is zseniális volt anno, a friss lemezről viszont sok jót nem tudok mondani. Laposak a nóták egyszerűen...és érdekes módon nem is az éneknél bukik el az anyag.

Bántóan átlagos zene. Amikor találkozol egy héten 20-25 ilyen átlagos cuccal, kicsit megrendül a hited a mai "tömegtermelésben".

Gyengeségként csak a tiszta éneket tudom megemlíteni. Ezt leszámítva egy magas színvonalú funeral doom anyagról beszélünk.

Már nem teljesen az én ízlésemnek való amit a Soilwork csinál, de hatalmas szó hogy meg tudtak maradni izgalmasnak. A zenészi teljesítményeket tekintve pedig fenomenális amit hallunk.

Jót mondani nem tudok, rosszat mondani nem akarok tipikus esete!

Adjak rá 5 pontot, mert van benne munka? Valóban...van benne minden hangszerből, továbbá minden stílust kipróbáltak. Az előző albumuk is fejelthető lett, de ezzel most igazolták, hogy identitás zavarban szenvednek. Annyira giccses és nevetségek a végeredmény, hogy csak a szégyenérzet kerülgetett a röpke 40 perc alatt. Az album első fele ska- és más förtelmes falusi tahó-napok "vidám" hangulatát idézte. A második felében pedig elmerültek az autentikus szlávságuk tévképzeteiben. A boritó pedig továbbra is egy önhitt baszomány (hasonlóan ez előző albumhoz).

Én kifejezetten örülök Geoff Tate távozásának. Az ő orgánuma volt a legnagyobb hátráltatója annak, hogy valaha is végig tudjak hallgatni egy Queensryche albumot. Soha nem értettem, hogy miért ajnározzák őket, mint egy haladó szellemű progmetál bandát. A progresszív jelző nagyon erőltett az esetükben. Többnyire egy korrekt, okosan felépített heavy metált hoznak. Ez most sem változott...néha még élveztem is, bár az új énekes is sok helyen túlzásba esik. A műfaj kötelező sablon elemeit túlerőlteti a rikácsolós orgánumával. A hangszeres részre nem lehet sok panasz: egy nagyon minőségi heavy metál (de nem progresszív). Továbbra is csak elismerem a munkásságukat, de továbbra sem leszünk jóbarátok.

A magyar rock zene tengerében ritkán kutakodok, mert többnyire csak csalódok. A Mudfield is a műfajhoz hű albumot hoz, a rendelekzésre álló stílus-teret teljes mértékben kitölti. Tulajdonképpen ez klasszikusan felépített, kicsit fiatalosabb lendülettel bíró rock-metál anyag. A gitárok megfeszített tempót diktálnak, amit a grunge-os, odamondogatós ének szépen kiegészít. A '90-es években is lazán elfért volna ez az album. Hangulatában, lendületében és persze szövegeiben is nagyon közel áll a Story zenekar Killenium albumához. Ez a hasonlat tőlem egy nagy dícséret.