Hangpróba #390

2019. március 30.

Lásd: kritika
Egész élvezhető kis kópia, de egy kis mocsok nem ártott volna hangzás terén, meg egy kis rothadás és kárhozat...
Már több, mint korrekt, aminek a megítélésén az előző borzalom emléke is sokat segít. Ettől függetlenül a DT a 90-es évek zenekara, aminek az ezredforduló után még látható, de egyre halványabb az árnyéka.
Lemezről lemezre csökken az érdeklődésem. Maga a metal/rock rész annyira nem izgat, mert inkább az okkultista hangulatát szerettem és a bulis retró felfogást, még ha lufi is volt. Egyszerűen nincsenek olyan jó dalok, mint mondjuk az Infestissumam esetében.
Teljesen steril gépzene, ráadásul a felvételek közben az egész bagázs epilepsziás rohamot kapott 20 perc körül és bekapcsolva hagyták a rögzítést, amíg el nem ment az áram...
Vagy én vagyok rossz passzban, vagy a fülem mondott végérvényesen csődöt (eddig is voltak heppjei), de én ezt kétségtelen minősége, remek hangzása ellenére kb. a felétől önismétlőnek és rettenetesen unalmasnak érzem. Az utóbbi hetekben sok hasonszőrű anyag futott nálam, lehet, hogy elteltem...
Lásd: kritika.
Egész hangulatos mocskolódás folyik itt, de különösebben nem fog megmaradni.
Kellemesen csengő, old-school, minden hagyományt magán viselő epikus doom metal.
George Kollias játékát nem csak a Nile-ban, hanem itt is nagyon bírom. És nem érzem azt (legtöbbször), hogy túljátssza a szerepét. Kimondottan kellő mennyiségben Death-es a korong. Kollias vokáltémái viszont semlegesek, nem rosszak, és nem is tesznek hozzá sokat a szerintem egyébként kitűnő zenéhez.
Sem ennél többet, sem ennél kevesebbet nem várok el tőlük. Profi, időnként hangulatos, és mindenképpen kellemes hallgatnivaló. Az előző albumot nem tudtam megemészteni, de a self-titled lemezük nagyon tetszett. A Dramatic Turns és a Black Clouds kicsit talán gyengébb albumok (ez azoknál picivel erősebb), de azokon is vannak kedvenc dalaim, ahogy ezen is. Viszont nálam az Octavarium és a Systematic Chaos is hatalmas. Az abszolút zsenialitás viszont a Six Degrees lemezzel ért véget (számomra). Hétszer vagy nyolcszor láttam őket élőben, maradok továbbra is rajongó, de már eseménynek nem nevezném egy-egy új lemezüket.
Kommersz, de jó minőségű pop-rock lemez, amellyel az égvilágon semmi baj nincs. Ők ezt játsszák, és kész. Nem az én asztalom, de azért kellemes és szórakoztató. Morbid, bizarr popnak is lehetne hívni. Tetszenek az áthallások (I wanna bewitch you / I wanna be with you), és ha nem akarom a látogatóságomat elriasztani, biztosan ez lesz az egyik album, amelyet beteszek háttérzenének.
Csak fanatikus tech death rajongóknak. Itt minden (is) történik, és az is nagyon gyorsan. Egyetértek, hogy lehet ez jó is, csak fogékonyság kell hozzá. Nekem az milyesmi már nagyon sok, és nagyon steril is. Olyan mint egy hatalmas, kibogozhatatlan drótköteg.
Akkor szimpatikus nekem ez a 21. századi disszonáns post-black metal, amikor a dallamok, témák szinte invitálják az embert az újrahallgatásra. Könnyen befogadhatóvá így kell ezt a rideg műfajt tenni.
Kiemelkedő, minőségi kompozíciókat rejt az Őskő, amelyen nemcsak a zene és a hangulat ragadja magával az embert, hanem a szövegek is egészen kiválóak. Minden elismerésem!
Itt-ott kaptam csak fel a fejem egy-két jobban sikerült váltásra, amúgy elsiklott az anyag mellettem. Nem hiszem, hogy elővenném a jövőben.
Nem szeretem az "énekes" doom zenét. De itt annyira tapasztalható a stílus szeretete, hogy levett a lábamról. Jók a zenei részek. A hangzásról is csak jót mondhatok. Kellően nyers. Jó az egész.
Tiszteletadás a Mester-nek. Én soha nem voltam Death fanatikus, de elismerem tevékenységét. Ahova jártam a '80-as évekbe még csak a leprosy volt aktuális, én meg a slayer-ért fostam össze magam várva az új lemezt ami a south of heaven volt. Itt inkább a kései Death elött megy a tiszteletadás nem kevés sikerrel. Némi egyéni ízt is adagolva. Tetszett.
Én nem bírom az énekes hangját. Nem is érdekelt soha az együttes. Annak idején összefutottam a kettes lemezzel a Pull Me Under szám nem rossz. A többi szám a lemezen nem érdekelt. Az én ízlésemnek Kátai Tamás lakhelye (Makó) a másikat ki se írom olyan messze van. Nem mondom profi, de ez engem nem érdekel. Maradok egy hozzá nem értő közepesnél.
Akiket utánozni akarnak a maguk idejében zseniálisak voltak. Ez itt egy bu.eráns erőlködés. Remélem eljön az idő mikor nem kell pontot tennem a meghatározásra. Pénzhajhász fostalicskák. A maszkokkal együtt.
Ez korosztályos probléma. Lehet ez jó is. Iszapos rája szemmel figyelem ahogy a gyerekeink más szemmel értelmezik a death metalt. Ha nekik tetszik minden jót. Amíg nekem a Morrisound-os death metal lélekfrissítő addig felnőtt egy korosztály akiknek ez a jó death metal. De nekem ez nem tetszik.
Baszott jó és sűrű a hangzás, de jó számok nincsenek, ami miatt újrahallgatnám. Egy ide nem illő példával élve a Coroner legyen bármilyen komplex is, mindig összefostam a gatyám mikor hallottam a zenéjüket. Ez itt nincs meg.
Ez különösen jól sikerült. Minden elismerésem.
Szívesen hallgatom az ilyesmit. De különösebben nem taglózott le. Szerencsére nem értem a szöveget, így a zenére hagyatkozom.
Egy gyenge kópiabanda. Jobb lett volna ha Death számokat nyomnak mint tribute zenekar. Nagyon eredeti... :D
Minőségi nem vitás.
Méghogy koppintják a számokat, nevetséges... Jó számok, jó ének, jó körítés. Ha már rock, akkor inkább ez, mint slash meg a hozzá hasonló szarok.
Le a kalappal, 2019-ben valami ilyesmit várok el egy death metal bandától!
Elmegy. 1996-99. között 10 pontos lett volna, de azóta eltelt 20 év. Nosztalgiázáshoz jó, de akkor én inkább előveszek egy Emperor albumot.
Kritikán aluli...
Nem stílusom, viszont ez stílusos, egyszerű de hatásos. Nincs túlagyalva, és nem akar a világ megváltója lenni.
Minden tiszteletem a Death-é és Chuck Mesteré, neki köszönhetem a mai zenei ízlésemet! Ha ma élne, ilyen zenét nyomatna, viszont jellegzetes orgánuma sokkal többet dobna rajta.
Soha nem tetszett DT ennyire, de ezt is megéltem szőrös fejjel. Végre metal, karcos, riffelős, húzós-zúzós témákkal tele. Paralyzed abszolút kedvencem, legközelebb ilyet még! Nem jön be tőlük a lírázás, nekem az már túl nyálas, tessék szépen előtérbe hozni a gitárokat.
Ez egy pop banda. Mindig is azt gondoltam róluk, hogy ők összevadászták az ihletet a 80-as 90-es évek diszkó-tekknó-vév-szinti pop menő bandáiból és szépen elgitározzák azokat, elbulizgatnak, ellötyögnek, próbálnak minél nagyobb rádió barát tömeget elérni, a többi pedig színjáték.
Nem tudtam ezt összefűzni magamban. Ok a sok latinos dallam, ok a techdeath, de együtt nem ok, ráadásul néha átcsap olyan követhetetlen hangkáoszba, hogy csak pislogok, mint hal a szatyorban, mi is történik éppen. A deathcore-os visítás nálam továbbra sem pozitív tényező. Viszont fanoknak menő cucc lesz, nekem nem kell.
Ilyet csak az izlandiak tudnak: megzenésítik a hegy gyomrában örvénylő fekete magmát, vagy fekete lyukak táncát a végtelen kozmoszba. Erre az albumra mindkettő igaz. Imádja a fülem! Örvénylik a hallójárataimban a fekete örvény ami ezer csilingelő hangból tevődik össze.
Kedvenc pogány black metal bandám az univerzumban! A kezdeti időktől ismerem a zenéjüket, követem pályájukat. Mindig azok a dalaik érték el igazán a lelkem, amiknek szövege magyar nyelven íródott, az új album full magyar, a lelekem full Ahriman. Sodró lendület, kiemelt szinti, szavalás, károgás, rituálisan lüktető riff orgiák, elvarázsolt szólók. Hangzás is perfekt lett! Feláldozom a bensőm az Ahriman toteme előtt, pénzem pedig a cdjük előtt.
Egyértelmű Satyricon kópia valahol a Nemesis Divina utáni korszakból. Hagyományos megközelítésű és kapásból felismerhető norvég stílus gyakorlat, elvárások nélküli kellemes perceket okoz, semmi több.
Ritka alkalmak egyike, amikor a tradicionális doom zene elvarázsolt. Egyfajta erős okkult, (de nem túlerőltett) időn felül álló hangulat lengi körbe ezt az albumot. Mindent a megfelelő arányba adagolnak.
AZ album első felében nagyon feldobott az anyag, a másodikban pedig inkább csak középszerűvé vált. A Death-hez képest letisztultabb, vagy talán jobban mondva kevésbé komplikált anyag. Ha már feldolgozunk egy múfajt, akkor azt így kell csinálni, nem mint a Ghost.
Nem mondom, hogy tökéletes, de most végre egy egész album hosszaban is élvezni tudtam a zenéjuket.
McFrost tökéletesen leirta, amit gondolok. Túlértékelt banda, a máz mögött csak erőtlen feldolgozások kaptak helyet. Igazából még csak feldolgozásnak sem merem nevezni ezt a zenét, mert nem gondolták újra az eredeti koncepciót. A 80-as, 90-es évek zenéjéhez csak egy kevés gitártémát adtak hozzá, majd ugyanabban a köntösben tálalták azt. Rosszanak nem nevezném, de ez nekem nem alkotás, csupán a hétvégi retrobulikban eladható termék.
Ne vicceljunk már...ez nem death metal. Ez egy torzszülött, amit cirkuszban akarnak mutogatni. Ennek valami új műfaji címket kellene adni, mert ez arcon köpése a death metalnak. Vajon most régi módi seggfej vagyok, vagy pedig csak tahó módon megbélyegzem a fogyatékos zenéket?
Én sem érzem az újdonság szeleit itt. Boymesterrel többnyire egyetértek. Néha azért élveztem egy két dalt rajta, de összeségében felejthető.
Nagyon hangulatos anyag. Mostanáan nem nagyon figyeltem rájuk, még annak idején leragadtam a Ködkín Ösvény albumuknál. A megszólalás igazán grandiózusra sikerdett. Tetszik, hogy a szinti nem szorul a háttérbe és persze nem rondít bele a metalos témákba. Amikor azon sírunk, hogy alig van Mo-n minőségi metálbanda, akkor azért nem árt, ha eszünkbe jut az Ahriman is és nemcsak a Sear Bliss. Azért most visszagondolva meglepő, hogy HP-s pályafutásom alatt még nem futottam össze velük a pontozótáblán.
Ezek is sokat gyakoroltak, ...de minek, azt nem tudom...Felesleges volt az áramot erre pazarolni. Ez a fajta zene annak a jelenségnek a kitelejsedése mesteri szinteken, amikor a nyomi gitáros kölykök Youtubra feltöltik magukat, ahogy sikerült nekik lejtászani gitáron valamelyik Metallica számot....Totál felesleges, ha nincs mögötte alkotói koncepció, egy vízió...
Jóféle heavy-doom... Hetekre-hónapokra nem lesz bérlete a lejátszóban, de nincs is mibe belekötni.
Elég vérszegény.
LaBrie effektezett hangja egyre idegesítőbb.
Én nem lennék velük annyira szigorú, mert szórakoztató zene ez még mindig, bár már azt a maradék kis súlyát is elvesztette. Az első lemez amúgy nagy kedvenc...
Mint valami végtelenített önkielégítés 6x-os tempóra gyorsítva.
Maradjunk annyiban, hogy nemzetközi összevetésben nem túl versenyképes zenéről van szó. Tipikusan magyar berkekben elmegy, illetve gondolom többeknek hoz némi plusszpontot a nosztalgiafaktor is, ami nálam hiányozhat.
A jelenlegi felhozatalt nézve simán 8-9 pontos!
Én soha nem értettem a felhajtást körülöttük. Tök unalmas zene. Hallgatok én amúgy súlytalan, szórakoztató zenéket is, de ez a banda engem soha nem szórakoztatott :(
Mindíg is erős anyagaik voltak, ez is nagyon jó lett. És mindeközben hűek önmagukhoz és a műfajhoz, nem lett belőlük post-ez-meg-az-vhk-blekkmetál. Nem tudom, black metálon belül mit jelent a 'nemzetközi összevetés', de ez a banda bármilyen viszonylatban az elsők közt van.
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
2019. március 30.
boymester farrrkas Honaljmankos_F Husky McFrost1977 nascence voroscsoka mike666 ∑:
1. Honaljmankos_F
Ahriman
Őskő
9 9 10 6 10 8.5 5 9.5 8.2
2. boymester
Evangelist
Deus Vult
8 8 9 7 8 9 8   8.1
3. Femforgacs_HP
Sinmara
Hvísl Stjarnanna
6 8.5 8 6.5 10 7 9   7.9
4. nascence
Dream Theater
Distance over Time
7.5 8 5 10 9 8.5 5   7.6
5. farrrkas
Contrarian
Their Worm Never Dies
7.5 8.5 9.5 4 8 8.5 5   7.3
6. McFrost1977
Katechon
Sanger Fra Auschwitz
8 6 8 3 8 6 8.5   6.8
7. Husky
Ghost
Prequelle
6 7 2 10 4 4 8 4 5.9
8. Weide
Equipoise
Demiurgus
5 5 6 10 6 0.5 4   5.2
∑:
7.1 7.5 7.2 7.1 7.9 6.5 6.6 6.8 7.1

Vélemény, hozzászólás?

szeptember 17.,
szeptember 18.,