Hangpróba #397

2019. július 6.

Vannak még olyan zenekarok, amelyeket hallgatva megpróbáltatásokon kell átesni, míg végül bele tud kapaszkodni az ember az anyagba és megtérül a befektetett idő (pl. Dodheimsgard), de ez azért már mégis csak sok! A jajveszékelés és óbégatás különben sem volt a kedvenc "ének"-stílusom. Ráadásul a darabokra tört zeneszilánkokba még véletlenül se lehet megkapaszkodni, és nagy a gyanúm, hogy így lenne ez, akárhányszor hallgatnám is meg. Kétszer is sok volt.
A 8-assal csatlakozom azokhoz, akik erős lemeznek érzik az anyagot. A tiszta ének és a szép dallamok meghozzák a hatást. A black-es károgást én erről az anyagról le is hagytam volna. A Glare of the Sun és az Old Forest majdhogynem egyforma kedélyállapotot követelnek meg és kb ugyanannyi ráfordított időt. Vannak hangulati különbségek, de egészen hasonló zenei igényeket elégít ki a két anyag. Szerencsére mindkét lemez kellő minőségben teszi ezt.
Nem leszünk barátok, még ha itt visszafogja is magát az úriember. Számomra zeneileg sem tartogat sok izgalmat.
Nagyon szimpatikus instrumentális lemez, bitang riffekkel, jó ötletekkel. Kicsit hosszúnak érzem így vokál nélkül, de alapjába véve, több mint korrekt anyag.
Rendkívül sokrétű a Baroness új anyaga. Valahogy a Purple-t végül mégsem hallgattam annyit hosszú távon, mint elődeit, pedig jó anyagnak tartom, de az új lemezzel szerintem más lesz a helyzet, 4-5 meghallgatás után legalábbis ezt érzem. A pszichedelikus stoner világ kedvelőihez, az alternatív zenék iránt érdeklődőkhöz, de főleg a progresszív rock/metal zene rajongóihoz szól ez az anyag, de azokhoz is, akik szívesen hallgatnának egy kevésbé metalos, kevésbé riff-orientált, pszichedelikusabb Mastodont. Összetett zenei kalandozás elsőrangú zenészekkel, akik keze alatt pulzál, lüktet, szárnyal, vagy éppen lebeg, levitál a határok nélküli zene.
Pár évvel kellett volna csak korábban kiadni az első két lemezt, hogy kitörjenek a háttérből. Igaz, hogy a For Whose Advantage?-nek még 1990-ben is helye volt, és a thrash fanok esküsznek a lemezre, szerintem mégis a Metallica árnyékában készítettek egy Metallica-szerű lemezt. Mindenesetre jó ötletekkel, dalokkal rajta. A Xentrix-et utólag kutattam fel, anno teljesen kimaradtak, a későbbi lemezekről semmit sem tudnék mondani, de kíváncsi voltam, mi értelme volt annyi év után új lemezt készíteni. Hát, őszintén megvallva, nem sok. A lemez vaskalapos, csőlátású thrash, és az égvilágon semmit nem tesz hozzá a műfajhoz, még megjegyezhető dalokat sem. A 6-ossal még jóindulatú is voltam.
Szeretem, amikor az avantgárd nem arról szól, hogy csinálunk egy nagy salátástálat, amelybe beleteszünk mindent, ami a hűtőben van, hogy egyedi legyen, aztán csak győzze befogadni a vendég gyomra, hanem elgondolkodunk az ízeken és azok élvezhető összeeresztésén. Nem baj, ha merész, ha új, ha szokatlan, de érződjön rajta az egység. Nos, a szóban forgó lemez erre képes volt, így nem akad senkinek a torkán a falat. Kellemes fúzió, ahol a zenén és nem a kísérletezésen van a hangsúly.
Aki szívesen elmélyedne ebben a mérsékelt tempóban hömpölygő postos, doomos, finom hangulati árnyalatokban nem szűkölködő anyagban, helyezze magát kényelembe és legyen nyitott, türelmes, befogadó. Engem elnyomott az álom az egyik meghallgatás közben, de ez aligha írható a lemez számlájára. Sem a pörgés, sem az álmos szendergés nem fogja közelebb hozni a lemezt, tovább kell keresni a megfelelő pillanatot. Megéri!
Amikor boymester átküldte ezt nekem egyszer, megláttam a borítót, a stílusbeli besorolást, már fogtam is a fejem, mivel a metal baromkodás nem az én világom. Bár ebben is van némi agymenés, mégsem több, mint, mondjuk, egy System of a Down-ban, de urambocsá', még Devin Townsend is eszembe jutott valamilyen szinten. Az első dal még nem sokat segít ráhangolódni a lemezre, de javaslom a szövegek elővételét a lemez hallgatásakor, és mire a Clown Therapyhoz ér az ember, már nem lehet közömbösen elmenni a produkció mellett. Az olykor rendkívül súlyos szövegek roppant groteszk elegyet alkotnak az avantgárdnak (meg sok minden másnak) méltán nevezhető muzsikával. Ragadós énektémák, dallamok, néha gyerekdaloknak tűnő melódiák, olykor pedig olyan vaskos riffek ütik fel a fejüket, hogy leesik az ember a székről. Bár a női ének kiverheti a biztosítékot egyeseknél, mégis olyannyira képes a lemez az ujja köré csavarni, hogy saját magán csodálkozik el az ember. Sok apró részletnek kell összeállni, hogy az ember még egy ilyen rettentő furcsa lemezt is szeretni tudjon. Márpedig itt összeáll. Semmiképp sem nevezném poénnak, vagy idiotizmusnak, ez kreatív, ötletes, fogós, bizarr muzsika. (A System feldolgozás is remekül sikerült.)
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
AJÁNLÁSI, PONTOZÁSI SZABÁLYZAT
Figyelmesen olvasd el, mert a be nem tartás szankciókat vonhat maga után.
2019. július 6.
farrrkas ∑:
1. farrrkas
Baroness
Gold & Grey
9 9
2. TrueMayhem
Glare Of The Sun
Theia
8.5 8.5
3. Avatar
Old Forest
Black Forests of Eternal Doom
8 8
4. srppk
Pelican
Nighttime Stories
8 8
5. krumpli
Cthuluminati
Reliqideus
8 8
6. boymester
Tardigrade Inferno
Mastermind
8 8
7. Femforgacs_HP
Xentrix
Bury the Pain
6 6
8. CarolusRex
Bethlehem
Lebe Dich Leer
5 5
9. nascence
Rainer Landfermann
Mein Wort in Deiner Dunkelheit
3 3
∑:
7.1 7.1

Vélemény, hozzászólás?

május 05.,
május 20.,