Hangpróba #402 - 2019. szeptember 14.

Elmegy, de elég vérszegény.
Nagy jóindulattal bizalmat szavazok neki, mivel megvan benne az újrahallgatási faktor.
Aki ismeri a Toolt pontosan tudhatja, mire számíthat tőlük. Csodabogarak ők. Minden ízében profi kiadvány ez, de igazán sose tudtak hosszútávon lekötni. Az album eléggé maratoni terjedelmű, de hát a hosszú hallgatás után van mit mondani.
Ezért kár volt 23 év után visszatérni.
Amikor először hallottam ilyen recsegős-ropogós death metalt nagyon tetszett. No de századjára…
Többször át kell futni rajta, mire felfedi az értékeit, de nem érzem átütő albumnak.
Mocskos death metal. Kevesebb disszonanciával jobban tetszene.
Sok mindent zsúfoltak bele, ebbe a 40 percbe. Az ének hiánya nem zavart, mert elég tartalmas zenét kapunk, de személy szerint nekem kicsit sok volt a power metal. Azért érdemes belefülelni, mert jó ötletektől nem mentes a fehéroroszok műve.
Úgy érzem nem mindig tudták megragadni a középkori hangulatot, hanem néha elkalandozgattak. A borító figyelemfelkeltő, de a zenekar által prezentált melodikus heavy-black metal már kevésbé.
Ez a kiadvány inkább rajongoknak és gyűjtőknek ajánlott. Nálam a középszernél nem több. A nagylemez instrumentális kiadásának, pedig akkor van értelme, ha ezt a hangszeres teljesítmény alátámasztja. Ebben az esetben ezt nem érzem indokoltnak.
Igazából vártam, hogy benne legyen az új HP-ban. Csalódtam is, meg nem is az albumban. Én 13 év után kicsit „tökösebet” anyagra számítottam nem egy, amolyan "filmzenei" anyagra. Persze itt vannak rendesen a szokásos beborulások, depressziós, transzcendentális elszállások, de szokszor bizony hiányoznak az olyan kaotikus beteg riffek, amelyek keményen kampót akasztanak a péniszembe és az álltal lógatnak fel. Számomra nem lett egy alapmű, még hallgatni kell még… de néha inkább idegesít.
A Holland gyilkoló gép azt hozza, ami tőle elvárt! Masszív sikálások, professzionális veszett tempók, húsdaráló feeling. Megszokott, de semmi új = old-school
Klasszikus ízek: bánat, nyomor, reménytelenség, ahogy az ilyen stílusú zenénél kell. Epikus bánat metal öröm ódákkal.
Rideg, mint egy krematórium, de mégis kifinomult és sokrétű zenei alapokból van felépítve. Éjsötét blackened massza, klasszikus heavy / thrash / power dallamok, agyasan technikás progresszív metal foltok, és finom szövésű avant-garde akusztika. Minden nagyon a helyén és ad egyfajta misztikus utaztó, elmerenegő, kalandozó hangulatot.
Hat, mint számomra minden TOOL lemez. Számomra ők a második Mastodon... Minőség van, de SZÁMOMRA élvezeti értéke nem túl meggyőző.
Kellemes régi sulis death metal, az elmúlt évek trendje szerint előadva. Minőség a stílus kedvelőinek, garantált csalódás az újdonságra vágyóknak.
Kiváló epikus doom metal, ami számomra teljes mértékben modern is.
Meglehetősen betalált, lásd kritika.

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #402 – 2019. szeptember 14. (8 komment)