Hűha. Eroennek teljesen igaza van. Ez bitang erős és változatos grindcore lemez. Jól eltalált keveréke a death/sludge/grind műfajoknak. Egyszerre gyilkos és súlyos, sőt, valamilyen torz, beteg módon még hangulatos is.

Túl nagy a bomaszt, túl sok a kórus, a szimfo-betét az én ízlésemhez. Ettől függetlenül nem rossz ez. Változatosnak változatos.

Ez teljesen sziruposra sikeredett. A vokál rossz értelemben vett érzelmes, inkább negédesen zavaró. A zene sem különb ennél. A kívánt érzések, szépség, miegymás közvetítése helyett enyhén cukormázas szószba mártott eredményt kapunk. A cinek is sokszor zavartak, az egész nem tűnik mélyről jövőnek, inkább mesterkéltnek, erőltetettnek.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak benne riffek, amelyekre elismerően bólintottam, de összességében ez a stílus és megnyilvánulásai irritálnak, nem nekem valóak.

Tomb of the Mutilatedre jellemző mély hörgéssel előadott, izmos gitártémákkal felállványozott, 90-es éveket idéző death metal csemege. Remekül kivitelezett, felépített súlyos, igényes anyag. Megkapó kiállások, mély bőgőfutamok, remek középtempós részek, vaskos riffek... a súlyos death metalt kedvelők semmiképp se hagyják ki.

Forrongó katlan, fekete szurok és kátrány. Óriási hangulat.

Nekem nagyon tetszett a lemez, annak ellenére, hogy nem akarja új mederbe terelni a prog. metal vizeit. A nívó magasan van minden tekintetben, és a kellemesnél jóval többet nyújtó, remek dalok megjegyezhetővé válnak. Magas az újrahallgatási faktora.

Az én "kertemben" otthonosan mozgó, vérpezsdítő, karcos death metal vadállat a Strigoi. Annál nem több, de annak tökéletes. Be-beengedem majd a ház köré.

Ezen a lemezen aztán játszanak páran... Én nem találtam olyan kiemelkedőnek. A grindcore stílusjegyei mellett be-bevillannak (futó pillanatokra) egyéb színező elemek is, de sokban ez nem változtat a végeredményen.