Hangpróba #423 - 2020. július 4.

Hangulatosan indul, de később monotonná, majd unalmassá válik.
Háttérzenének elmegy, de egy pillanatig sem tud lekötni.
Három számot bírtam aztán feladtam. Kevés a szabadidőm, nem fogom ette pocsékolni. Számomra ez nem zene.
Korrekt de számomra nem túl emlékezetes.
Nem tehetek róla, de ebből bármikor bármennyi.
Nekem pont a power hiányzott ebből. Erőtlen, közhelyes, néhány ízesebb szóló javít az összképen. Azt meg végképp nem értem, minek feldolgozni egy számot, ha semmilyen önálló gondolatot nem tudnak hozzátenni.
Hamar megunható. Kicsit változatosabb tempó meg egy tisztességes vokál jót tett volna neki. Semmi maradandót nem nyújtott. A borító teszett.
Az első lemez tetszett, az út amit azóta bejártak már kevésbé. Jó kis prog-rock, de néha kicsit sok az öncélú zajongás.
Nem az én műfajom, ennek ellenére zeneileg tetszett, a vokál meg ízlés kérdése, nekem nem igazán jön be. Nem tudom végig akarnék-e hallgatni egy egész lemeznyit.
Mintha Daniel Bryntse (Isole, Ereb Altor) és a Damnation korszakos Opeth ölelkezne ezen a lemezen. Sajnos nekem hiányzik róla a kontraszt, amire felkapnám a fejem (egy-két keményebben megdörrenő rész), mert így ömlesztve az akusztikus zene számomra nem a legizgalmasabb. Ettől függetlenül ez egy nagyon finom anyag,, számomra a kör meglepetése és fog még pörögni. Köszönöm az ajánlónak.
Igazi sorlemez sok-sok ismerős panelből összerakva.
Akad rajt néhány értékelhető téma és van egy megkapó beteg hangulata, de kaptafa tételek sorakoznak rajt, pedig az elején még tetszett is. A hangzás számomra életlen, ötletgyilkos fajta, viszont a dobos az odaver szerintem is: okádja az energiát.
Annyira nem mondanám egyedinek, de a minőségét nem tudom megkérdőjelezni. Többször meg fogom még hallgatni.
Azért ez messze nem a drone mélypontja...inkább kísérletezős sludge.
Attól eltekintve, hogy az énekesnek olyan hangja van, mint Mats Levénnek zsákkal a fején és almacsutkával a szájában, nem olyan vészes. Persze a témákat akár egy program is kidobálhatta volna nekik random módon, fogós refrént meg valószínűleg véletlenül sem fognak írni pályafutásuk alatt. Mentőöv számukra, hogy svédek és az instrumentális részek, gitárszólók (főleg a hosszabb dalok esetében) minőséget képviselnek. A maga műfajában vállalható lemez és meglesz majd a közönségük is.
Nagyon jó kis retró hangulatú album, de a remek szólók és a számomra tetsző hangzás ellenére a végére már untam. Ehhez talán lázadóbb szellemiségre van szükség. Ettől függetlenül érdemes meghallgatni, ami remélem más lemezekre is igaz lesz a körben:)
Úgy gondolom igencsak vaskalapos vagyok ebben a közegben és gyakran ragaszkodom a hagyományokhoz még akkor is, ha azok sok újat nem nyújtanak. Ennek ellenére nagyon nehezen tudnék belekötni az új Hail Spirit Noir lemezbe. Eszembe juttatták kedvenc horrorrendezőm egyikét, John Carpentert a zenéjükkel és onnantól kezdve még az sem zavart volna, ha még több helyen szorul háttérbe a gitár. Persze el kell felejteni a régi black metal kísérletezéseket, itt valami avant-garde, progresszív rockzenét kapunk, de azt nagyon magas minőségben. Egyelőre 9, de szerintem sokat fog pörögni még és meglátjuk, megkapja-e az újabb maximumot.
Megmondom őszintén, most érzésre pontoztam. Jól esik ilyen zenét hazai körökből kapni. Az alapok combosak, az ének még fejleszthető, de az összkép laza és szórakoztató.
Egyetlen hallgatás után megrendeltem a CD-t. Ott simogat és gyógyít, ahol a legjobban fáj.
A The Moon and the Nightspirit úgy vált ki belőlem elismerést, hogy egyébként ritkán hallgatom. Hangulatzene, amelynek minden rezdülésével azonosulni tudok, de spirituális mivolta miatt mintha nem is zeneként értékelném, hanem egy számomra vonzó kedélyállapotként. Meditáláshoz hasonló élmény.
Azoknak tudnám ajánlani, akiknek teljesen mindegy, mi szól, csak minél kevesebb zene legyen benne és minél nagyobb zajt csapjanak a hangszerek. Gondolom, a zenészek minden épkézláb ötlet hallatán rosszul lesznek, így aztán kedvükre tocsognak a moslékban. Végtermék, egy nagy nulla.
Urbánus, rideg black metal, amelyből az ötletek sem hiányoznak, és ahol a megkapó megoldások szerepe az, hogy építsék a kupolaként fejünkre nehezedő hangulatot.
Nehéz eset a Golgi Apparatus, sokáig nem tudtam eldönteni, hányadán állok vele. A lemez hangulatát befolyásoló nüansznyi, ám jelentős apróságok igencsak megkapóak tudnak lenni, de mindent egybe véve vontatottnak és többször is ötlettelennek találtam a lemezt. Aztán egy-egy dalrészlet újra felkelti az érdeklődésem pár percre, majd ismét visszazuhannak a mérce alá.
Egészen jó érzékkel választotta ki az ajánló ezt a power metal lemezt. Bár a lemez jelentős része panelekből áll, vannak azért hatásosan alkalmazott témák a lemezen, és stílusán belül egészen szemrevaló darab. Az ének is erős, a dalok se rosszak, korrekt anyag!
Remek dallamok szárnyalnak itt a nagy elődök zenei hátszelén, ám azt nem mondhatnám, hogy nagy port kavarna. Szimpatikus, kellemes lemez, mintha az időutazás fültanúja lenne az ember. Érdemes figyelni a sok apró részletre, van belőlük bőven. Amiért mégsem adok nagyobb pontszámot, az az, hogy a dalok többsége nem domborodik ki eléggé. A "korrekt" megítélés azonban alulértékelés lenne.
A Crossroads 10 pontos, akár Borknagar is lehetne, Lazare énekével nem tudok betelni. Nem minden eleme az anyagnak jön be maradéktalanul, de izgalmas lemez az Eden in Reverse. Igazi csemege.
A zenei tartalom teljesen rendben van. Semmi különleges, azonban jól összekovácsolt, lendületes death/thrash/crossover öntvény. Az énekkel azonban nekem is meggyűlt bajom. Különösebben nem csípem az üvöltözős női vokált, de extrém zenékben előfordul, hogy valakiből ez természetesen jön, és még ráadásul jól is hangzik. Itt ezt nem érzem, számomra ez erőltetett, és sajnos azt kell mondanom, hogy elrontja az egészet.
Egy újabb szösszenet a diliházból. Szeretek kemény zenéket, de hogy ennek mi értelme azt nem tudom. Húúú hát ez a művészettől olyan messze van, mint ez a lemez nálam a 10 ponttól.
Jó témák vannak, de annyi felesleges sallang van, ami miatt nem tudott kitörni nálam az 'elmegy' kategóriából.
Ez valami terápiás zene? Mert sok érelmét nem látom ennek az öncélú és monoton izének, ami itt zene elnevezés alatt fut.
A 'The Avenger' lehengerlő tétele után sajnos szépen, de biztosan beleállt a lemez a földbe. A 'Guardian of Haven' című szerzeményben folyamatosan kántált 'Glorious Victorious' eléggé megmosolyogtató volt, dehát ezvan. Mindent összevetve volt ami tetszett és volt jó pár dolog ami nem, ezért a lemez íppen de átment nálam és az 'elmegy' kategóriába került.
Ilyen az időszámításunk előtt 1200-ban volt divat hangzásra ez a max amit adok.
Nekem ez már túl populáris és perverz, azok a szintetizátor hangzások is nagyon 'érdekes'. Azt nem mondom, hogy rossz lemez, de nekem nem tetszik, ennyire nem vagyok befogadó.
Elsőre a vokál miatt nem tetszett, ami szerintem továbbra sem az erőssége a lemeznek, de a hangszeres szekció perfekt és olykor még ez az ordibálós női vokál is tűrhetőnek bizonyult.
Eléggé egysíkú... Amúgy kellemes.
Szerintem sosem volt ez a banda giccshalmaz, de tény, hogy vannak olcsó eszközeik a hatás elérésében. Ami engem inkább zavar, hogy a sok lemezt egymás mellé téve semmi különbséget nem lehet észlelni, sőt itt most a dalokat összehasonlítva sem. Ha egyet ismersz, ismered az összeset. Én nagyon igényelném a hangnemváltásokat, amikkel ők egész egyszerűen nem foglalkoznak. Mivel a basszusgitár a rám leginkább ható hangszer, ez a jelenség nálam dupla hendikep. Ezek ebből a szempontból közel egyhangos dalok. Úgyhogy most már átmegyek szigorúba. Ez a lemez egyszerűen unalmas.
Azbesztmegbaszta... Így szól a metal kérem... Olyan, mint egy felturbózott, és pontosan eljátszott régi Carcass.
Anyám! Mióta vágytam már egy ilyenre. Hibátlan. A Debemur Mortihoz méltó minőség. Az ilyen kiadókat, mint ez, a Profound Lore vagy a Tartarus én sokkal többre tartom, mint a túlértékelt Season of Mistet.
Sejtszervecskéről elnevezett vicces nevű, de annál komolyabb zenében utazó ügyes sufnituning. A post metal is hígul fel sajnos, de ez még pont az izgalmas fajtából való. Ködös hegyvidéket, szürke sziklákat, erdei ösvényeket látok magam előtt. Így kell ezt csinálni.
Itt lényegében minden hallható, ami nem jó a heavy metalban. Mindent ledomináló gitárok és lábdob, szögletes dalszerkezetek, és a pusztán színpadi elemként felhasznált basszusgitár. Pocsék keverés, pocsék master... Rémes... A Guardian of Heaven végén viszont nagyon tetszett, amikor az énekes erőből megküldi a hangját. Az egy őszinte érzelemfolt a lemezen számomra, csak ezért nem egy pont. Ha az élőben úgy kijön neki, az embernek könny szalad a szemébe, ha viszont elrontja, jön a röhögés. Sürgősen szükségem volt rá, hogy meghallgassam utána az Ethica Odinit.
Parádés.
Legnagyobb meglepetésemre hallottam minden Hail Spirit Noir lemezt, sőt, jó pontokat is adtam rájuk, mégsem emlékszem, csak az elsőre. Nem rossz, de a Crossroadstól kezdve töltelékdalokat hallok, kivéve a legvége... A hangzás kegyetlen jó, ez tény.
Mikor vége lett, észre sem vettem. Teljesen érdektelen zene számomra.
Kellemes hangulata van, de sajnos keves a csucspont benne. Egyedul a zarotetel, aminel azt ereztem, hogy kezdik utolerni a Riverside szintjet.
Már egy ideje az AC/DC útján járnak. Balgaság lenne szarnak nevezni, viszont azért már lassan pofátlanság számba megy, hogy ennyiszer adják el ugyanazt. Legjobban a modorosság zavar. Ez továbbra is csak a merengős, darkos hangvételü megjátszott pátosz, de valójában ez nem más, mint egy cuki beföttesüvegbe csomagolt kobold- és unikornis fing esszencia.
Vicces, akarcsak a tobbi hasonlo a mufajban
Nagyon eros sodrasa van, ami konnyen magaval ragad. Sajnos most nem vagyok ilyen hangulatban, hogy sokat porogjon.
Én is inkább a jobb fajta post elemekkel játszadozó bandákhoz sorolnám őket. A sludge cammogásokat ügyesen oldják fel a lassú, hosszan csengő post elszállásokkal. Kicsit nekem azért már sok a siránkozás a végére, de ez is inkább az éneknek köszönhető. Akkor szól a legjobban, amikor megtorpannak egyet, és átváltanak a merengésre. Ilyenkor megnyilik a zene, és ami mégfontosabb, nemcsak öncélúan hömpölyög, lebeg a hangulat, hanem közölni akar valamit, tart valahova.
Szertem, amikor a pőre black metál mögül kikandikál a punk és a thrash/heavy metál. Az valóban igaz, hogy egy (már majdnem) elfeledett korban ragadt a banda, de a sok modern anyaggal ellentétben, ők legalább tudnak dalokat irni. Továbbá az sem lényegtelen tény, hogy végre lehet hallani a harmoniákat, nem csak a végeláthatlan morajlást. A számok 1/3-a inkább csak töltelék (de még ezek is bőven hallgathatók), a többi viszont kifejezetten erős, lásd pl. a Moloch-ot vagy a Rekviem-et. Az utóbbi akár Tormentor is lehetne.
...mert progressziv, mert nemcsak metál.
A zenekar saját jellemzése szerint az album tisztelgés Franc Kafka előtt. Megjegyzendő, hogy Kafka a abszurd, szürreális szituációk nagymestere volt, ez a zene viszont nem az. Ez elegáns és szomorú, amelyek az érzelmekre hatnak. De nem nálam, nekem ez csak kellemes.
Ha Kafka-t olvasnék, lehet hogy ezt hallgatnám. Se több, se kevesebb.
A lemez elkészítése előtt minden mocskot összehordtak a srácok (ez lehetett a koncepció), de aztán nem léptek tovább, így csak az maradt, amit az elején koncepcióként elképzeltek. Néha kikandikál valami szellemes megoldás is, de hamar illúzióvá válik.
A halál, a nihilizmus és az emberi szenvedés szonorista (szonorizmus: kizárólag a hangzás színbeli kifejezési lehetőségein alapuló zeneszerzési technika, esztétikai eszme) kifejezése, könyörtelen és kísérteties. Azért annyira nem jó.
Nem könnyű hallgatni való. Nincs hagyományos struktúra és szabály, egy "zenei sznob" számára egyenesen idegesítő. Vártam volna benne több digitális elemet, de nem lett. Ha lett volna az én mesém is tovább tartott volna.
Klisé klisé hátán, elég gyenge torkú énekessel.
Skandináv black metal + Venom, Celtic Frost, meg némi klasszik heavy hatás. Nem csigázott fel.
Pszichedelikus, progos, blackes, de alapvetően nehezen skatulyázható, görög. Ezzel még nem mondtam el mindent a zenéről. Sok idő kell neki, hogy felfogjam, mennyire jó, egyenlőre ennyi.
Nyers és agresszív, sok kaffa stílus keveréke (death, punk, thrash). A "Bogi" fedőnevű énekes hölgy pedig igazán üde színfolt.
Ennek a zenének a célja, hogy bensőnkig hatoljon. Nálam viszont megáll a küszöbön és nem lép beljebb. Mint ahogy a borítón látható alakok is sugallják, hiányzik a kontakt. Az utolsó két tételt, a bátrabb jellegével, érzem az album erősebb részének.
Túl könnyed, túl lágy, eléggé izgalommentes.
Néhány groove-os pillanattól eltekintve káoszba fullad az egész. Nyomokban, de tényleg csak nyomokban zeneiséget is tartalmaz. Morzsákkal viszont nem lakunk jól. A bugyborékoló, harapós vokál a mélypont.
Súlyos, sötét, időnként disszonáns, bömbölő vokállal és a háttérben megbújó finomságokkal. Ez utóbbi inkább hátrány, mert kevésbé érvényesül. Még sokadik hallgatás után se tudom, hányadán állunk. A pontszám ezért még képlékeny. Az előző EP is később ért be, lehet, hogy ez is. Nehéz anyag.
Meg se próbálom körül írni, hogy milyen stílusba tartozik ez a lemez, hosszú lenne. Számomra a kör legérdekesebb darabja volt, ez már az első hallgatás után kiderült, és azóta leforgott párszor. Nagyon eltalálta a fickó a hangulatot, ami egy cseppet se vidám. Egyben kicsit döcögősre is sikeredett, de nekem a váltások kifejezetten tetszettek. Leginkább a súlyos döngölések és a lassú részek váltakozása jellemezi a lemezt, posztos betétekkel megtűzdelve. Nem könnyű hallgatni való, de megéri megismerkedni vele.
Én továbbra is tartózkodok a power metal színtértől. Zavar és taszít ez a miliő. Ebben a Shadowquest csak ráerősített. A hősies témákat én másképpen szeretem, és máshol keresem.
Miért nem lehetett olyan ötletekkel teleszórni a lemezt, mint amit a Rekviem közepén hallunk? A sebesség jól áll nekik, de a középtempós részek csak nosztalgiás csordogálás.
Engem nem zavar a metal hiánya, de nem találtam csúcspontokat. Ének nélküli változatban inkább meghallgattam volna.
A női ének engem Sandra Nasic hangjára emlékeztet, persze kicsit vadabb változatban. A Bolt Thrower hatások tagadhatatlanok (például a címadó dal végén a The Killchain fő riffjének átiratát hallhatjuk), még akkor is, ha frissebb, modernebb a megszólalás, és a death metal mellett sok stílus kevertek a zenébe. Így 20 percben kellemes volt, de én is kíváncsi lennék, egy teljes album hosszában mit tudnak, tudnának felmutatni.
Azt hozza, ami egy The Moon And The Nightspirit albumtól elvárt. Bár most lehet még mégmelankolikusabbak…stb. És annak ellenére, hogy mára már ritkábban hallgatok ilyen zenéket, kellemes az egész lemez aurája. Nyugis, utaztat, és valahogy elsimítja az idegeimet.
Mindig röhögöm az ilyeneken. A ’80-as, ’90-es években még extrém lett volna, de most csak egy tucat bohózat. Ehhez a stílushoz valóban nem kell zenei tudás… olyan mintha csak egy dalt hallgatnék folyamatosan 10 részre vágva. A zene 1 pont a borító még 1.
Tudom, hogy a drone inkább zaj, meg egyéb nyugtalanító hatások, de nekem már csak a 2x próbálkozás, hogy meghallgassam ezt az anyagot. FÁJT! Aki akarja hallgassa.
Nem vagyok egy nagy power rajongó, de amit itt hallok, arra azt mondom, hogy egy átlagos power metal anyag. Főleg az olasz éra felé húznak, némi Sabbaton jelenléttel meg hasonlók.
Old-school, stb… a borító jobb, mint a zene. Nekem olyan mintha a banda megfogta volna régi kedvenceit és egy lemezre összegyúrta volna. Középszerűen ripacs.
Jól összerakott, sokrétű lemez lett. Kellemes kis hangulatokat hoznak a zenéjükbe újonnan bekerült ’70-es évek elszállós elektronikus hatásai, de azért meg maradtak a korai lemezeik atmoszférái is. Igaz néha van némi szocialista sci-fi fim hangulatuk, de ennek ellenére okés a lemez.
Ígéretes! Igaz még csak egy EP. Jó, hogy van idehaza is ilyen ős, nyers ízű death thrash ötvözetű banda. Én azért várnék tőlük egy lemezi anyagot is.
Én nem kaptam rá az ilyen, akusztikus, folkos, country songwriter cuccokra. Ezek többnyire akkor működnek nálam, ha nagyon személyes és nem csak a zenére hanem az előadóra is tudok kapcsolódni. Ez itt sajnos nem történt meg. Érdekesség, hogy annak idején a Devils Trade-et lepontoztam itt, most meg már hetek óta pörögnek Dávid dolgai nálam. Ahogy Mike is mondta, változik az ember.
Ritkán hallgatok már ilyet, kellemes és nyugtató meditálós zene. Viszont Nagának teljesen igaza van, tök mindegy melyik lemezt tesszük be úgy is ugyan azt kapjuk, sőt lehet még számokban is mindegy. Ennek ellenére jó, csak sokadjára már unalmas.
Imádom az ilyen hangzást, sőt imádom ezt amikor így vinnyogtatják a gitárt, nem tudom van-e neve ennek a technikának, de biztos értitek miről beszélek. Arcul baszás minden kompromisszum nélkül, meg egyébként tele van tök jó kis trükkel, ha az ember hajlandó kihámozni. Viszont ez a moslékos vödörben résszeges disznó bugyborékolása vokál, számomra olyan igénytelen mint a zokni/szandálban való pacal zabálás, puszta kézzel úgy, hogy a pacal szagától is rosszul vagyok egyébként. Igazából ezen is csúszott el a dolog, amúgy még hallgatnám is, így viszont nem.
Amennyire csípem az od school punkot és hardcoret, annyira nem az old school metalt. Abban pedig itt van bőven, vannak jó dalok, jó témák is de nekem nem jön át és hosszú is volt. Mondjuk Fenriz biztos élné, ha nem tartana minden 95 utána zenét szemétnek :D
Köztudottan nem vagyok prog rajongó, a Hail Spirit Noir-t viszont imádom, az összes lemezzel együtt. Érdekes, hogy ők az elektronikában és billentyűben találták meg a fejődés útját mint pl az Oranssi. Szét adom ezeket az új bandákat, akik modern köntösben hasznosítják újra a 70-es éveket.
Alapjaiban ez egy kukatúró crust lemez, amit tele pakoltak rengeteg hatással. Amiben az, az érdekes, hogy olyanokkal amiket egyébként már nem hallgatok, lásd az egyértelmű Bolt Thrower, mégis sikerült ezeket olyan szépen össze rakni, hogy tátott szájjal hallgatom végig. A 20 perc játékidő egy ilyen stílusú lemezhez pedig pont tökéletes, semmi üres járat csak egy büdös nagy pofon, amit megköszönünk és mindenki megy a dolgára. Remélem találnak kiadót.
Folyton változik az ember. Korábban az volt meg a zenekarról, hogy egy béna, unalmas giccshalmaz az egész. Megláttam a nevet és már készültem is egy velős fikázásra. De meghallgattam. És jó. Nagyon jó. Na jól van, gondoltam, biztos a régiek tényleg szarok voltak, mostanra értek be. Aztán meghallgattam a régieket is. És nem, nem szarok. Én változtam. Ezek a semmitmondó sámános szövegek már a VHK idejében sem ébresztettek bennem rokonszenvet, de itt valahogy ez sem zavart...
Igazi művészet.
Régebben jobban bejött volna. Most nagyon untam, meg zavart is egy kicsit.
Glorious, victorious!!!
Nem lehet rá rosszat mondani és nem is akarok. De nem hiszem, hogy a jövőben sokszor találkozunk majd.
Holy Shit!! Egyáltalán nem magyar ízű magyar őserő. Köszönöm.
Nézd má' a megkukult lakosokat! - mondta az Aversio Humanitatis, én meg csak néztem, hallgattam és tátottam a számat. A 2017-es EP-jük nem volt a szívem csücske, de hát azóta sok minden változott, finomultam én is és valszeg ők is. A vokál brutális, remekül eltalált, imádom. Tetszettek a zenei ívek és a kicsúcsosodások, élvezet elmerülve hallgatni. Háttérzajként nem hiszem, hogy tudna működni. Odafigyelős zene.
Hát ez érdekes volt, hirtelen nem is tudom mihez hasonlítani. Alapvetően amúgy nem lenne vele bajom, tetszik a zenei koncepció és az egész hozzáállás, de egyszerűen nincsenek olyan groove-ok a zenében, amire szívesen felfeküdnék, amik úgy istenesen magukkal sodornának. Valahogy rideg, magának való album ez, amihez nem érzek sok kedvet, hogy jobban felfedhessem magam előtt.
Egy részről sajnálom, hogy teljesen elhagyták azt az agymenéses fúziót, amit a 'Mayhem in Blue' lemezen műveltek, ugyanakkor örülök ennek az újfajta megközelítésnek is, mert nagyon erős és szuggesztív dalok készültek. Theoharis vokálját nagyon szeretem, eléggé karakteres és éteri tud lenni, és itt most bőven ki tudott teljesedni. A szinti-futamok és az általuk varázsolt atmoszféra pedig egyszerűen 10/10-es. De nekem innen hiányzik legalább egy csipetnyi durvulás.

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #423 – 2020. július 4. (36 komment)

  • srppk srppk szerint:

    Találtam némi havat ebben a nagy melegben, de nem fogom beajánlani a következő körbe, mert röpke 2 óra. Svájci black-ambient annak aki szereti! 😉
    https://paysagedhiver.bandcamp.com/album/im-wald

    • boymester boymester szerint:

      Paysage nem igazán hp barát szerintem:) Készül róla a kritika, csak kiderült, hogy a hozzám is már pár hónapja eljutott anyag nem a készítő szándéka szerint terjedt… Egyébként korábban is írtam már róla, szerintem alap.

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    A Shadowquestről eszembe jutott a vicc, miszerint mi is jár a heavy METAL banda tagjainak a fejében a színpadon.
    Énekes: „Atyaég, mekkorát énekeltem, kijött minden sikítás, és a frizurám is rendesen tart.”
    Gitáros: „Szólóisten vagyok, megint nem hibáztam, és megint ritmusra pörgettem a sörényemet.”
    Dobos: „Gyors vagyok, mint a villám, és azt a szőkét viszem ágyba a koncert után, miután kijöttem a zuhany alól.”
    Basszusgitáros: „A-A-A-A-G-G-G-G-C-C-C-C.”

  • nascence nascence szerint:

    Ha tényleg csak az első számot (és annak is csak az első felét) hallgatjuk meg a Golgi-tól és arra adjuk a pontot, akkor tényleg érdekesnek bélyegeyhető. Legközelebb azért a többi számba is bele kellene pörgetni…

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Armand, nem kell zenei tudás a Revenge-hez?
    Dobold már el!
    Amúgy ott van ebben a zene, csak nem hallod! 😉

    • Armand Armand szerint:

      Naga, igazad lehet! Persze, a zene ott van benne, meg nekem a fájdalom. Sajnos öreg lettem, meg síket is a bohóc zenékhez. 🙂 És már dobolni, sem dobolok. 🙂

  • boymester boymester szerint:

    Ha szeretnél jobb átlagot a hp-n, minden ajánlott lemez előtt pörgess egy dalt ettől a formációtól…

  • Armand Armand szerint:

    Trú arc… még megy ez a pózerkedés 🙂 ha-ha lánccsörgető kű metál

  • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

    Azért a Revenge nem olyan rossz. 😀

    • mike666 mike666 szerint:

      Igazából egyáltalán nem rossz. Gyáá, nem trú arcok ezek a többiek more

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Még nem kezdtem el a jelen Hangpróbát, de a Hail Spirit Noir jelen lemezét feltétel nélkül ehhez a korábbi dalukhoz fogom mérni:

    • oldboy oldboy szerint:

      Akkor elképzelhető, hogy csalódni fogsz. Ugyanis az első lemezes Hail Spirit Noir és a mostani szinte két külön világ. Az új albumon már a szintetizátor, elektromos kütyük dominálnak, az extrém vokál pedig eltűnt. A korai idők „King Crimson meets black metal” stílusa helyett egy space-es, pszichedelikus, retro-futurisztikus muzsikát kapunk, melyen inkább érezni az ELO, vagy épp Jean-Michel Jarre hatását, mint a Crimson-ét. Mondjuk nekem a régi és az új Noir is bejön! 🙂 És bocsi a „spoiler”-ért! 😀

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Hát ha tényleg ezek a hatások vannak benne, nem fogok csalódni. Hallgassuk hát!

  • Armand Armand szerint:

    Én nem akarnám ezt a hozzászólási-véleménynyilvánítási dolgot tovább pörgetni. Én régebben nem HP-ztam (Igaz csak 4 éve vagyok tagja a csapatnak) mert régebben nekem se tetszett itt 1-2 érces, poénos megnyilvánulás, amit mára már magasan letojok. Én továbbra is úgy vagyok, hogy mindenki a szíve szerint adja ki magából, amit gondol. Ha valaki 1 pontosnak gondol egy albumot akkor azt tegye. Senkinek nem tehetünk a kedvére (én is bele futok sok tré, tucat, unalmas anyagba, meg más is), ezen nem fog változtatni semmi.
    Én is köszönöm!

  • Ashur Ashur szerint:

    Az első hét lendülete után ezt már kis is hagyom. Számomra nincs most semmi, amit akár csak végig bírnék hallgatni. A teljes felhozatalra 1-2 pontokat meg nem osztogatok…

    • Weide Weide szerint:

      Talán majd a következő kör. 😉
      Ha kedved van ajánlhatsz is, legközelebb!

  • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

    Huh, ne haragudjatok, de annyi hallgatni való új zenei anyag jött össze mostanra – vannak közte lemaradásaim is, – hogy képtelen vagyok a mostani HP-t bevállalni. (Komolyan, korlátaim vannak.) – A következőre megpróbálok lenni. 😀

  • Weide Weide szerint:

    Nem vagyok az indokolatlan cenzúra híve, de komolyan mondom, a tököm tele van azzal, hogy konstans hisztit kell olvasnom a HP-k alatt. Régebben érdemi diskurzus folyt a lemezekről, vagy azok hatásairól. Még a meme korszak is poén volt, amikor viccelődtünk egy-két kritikán vagy magán a lemezen, de sosem fordult át szemelyeskedésbe. Még a tényleg mocsok rossz lemezkről is poénosan tudtunk írni, anélkül, hogy az ajánló személyét bántottuk volna. Most meg kb. csak a mások hozzászólásairól megy a hiszti. Szedjétek már össze magatokat! Törölni fogok minden hasonló raplit, amíg nem emelkedik vissza a színvonal a régi szintre. Pont.

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Két körrel ezelőtt csak azért nem szálltam be a dologba, mert az én szarom is bent volt, és ne tűnjön úgy, hogy amiatt, de egyébként tökre egyetértek Nascence-el, Blackzone-nel meg McFrosttal, most meg veled Weide.
      Egyszer már hat évi szerkesztőség után töröltem magam innen emiatt, azóta nyugis zen bácsika lettem, nem hinném, hogy már képes lennék magam úgy felhúzni, de tényleg eltűnt valami, amit régen humorral, esetleg fekete humorral oldottunk meg. Most helyette az okádás megy.
      Szedje magát össze mindenki, és legyen igényes a kommunikációjára!

    • Armand Armand szerint:

      Szerintem senki nem bántott itt meg senkit! Én pl. azt sem tudom ki milyen lemezeket ajánlott! (ha valaki ezt tudja örüljön neki… már ha ez öröm. Diskurálni lemezekről most is lehet, fényezni, lehúzni, ez rajtatok áll. Azért meg ne töröljünk már semmit, mert az valakinek nem tetszik! Pont! Mondani meg lehet, hogy szedjétek össze magatokat pl., a web más terein is.

    • Weide Weide szerint:

      Nézd Armand, szerintem te is látod, hová fajult el a HP alatti kommentszekció az elmúlt hónapokban. Olvasd csak vissza az elmúlt körök alatti kommenteket, utána pedig nosztalgiázz a 2017-18-as évek hozzászólásaival (talán a régi oldalon még elérhetőek). Egyértelműen lehet látni a különbséget.
      Én tényleg csak annyit kérek mindenkitől, hogy feleslegesen ne tépje senki a száját, ha olyan epés megjegyzése van, ami érdemben nem ad hozzá semmit az aktuális körhöz.
      Lehet utálni a lemezeket, lehet cifra véleményt nyilvánítani, ezzel sosem volt baj. Elég csak nascence 1-2 pikírt hozzászólását csekkolni, hát folyt a könnyem a röhögéstől, amikor olvastam ezeket. De ezek mögött a lehordások mögött ott van az értelem, az irónia, az egyértelmű poénfaktor.
      A felesleges fröcsögéstől kéne csak megkímélni magunkat (lemezek és pontozók felé egyaránt), tényleg csak ennyit kérek.
      Ígérem, önkényesen nem fogom senkinek a hozzászólásait törölni, de ha tényleg ez kell egy színvonal megtartásához, akkor muszáj lesz. 🙁

      Mindenkitől előre is köszönöm!

  • Husky Husky szerint:

    Azt nem igazán értem, hogy az általam anno használt és egyesek számára hisztérikus rohamot kiváltó olyan véleményem mint a „nem tetszett” miben különbözik a mostani más által használt olyan véleményektől, mint az „igazi művészet” illetve ” Glorius, victorious”?

    • Armand Armand szerint:

      JOGOS, amit mondasz! Egyébként, amikor ez a hiszti cirkuszka ment, hogy ki mint és miként szól egy-egy lemezhez jót mosolyogtam… (több szóban nem is jellemezném inkább). Ami rossz, vagy nem tetszik, arról én is leírom, hogy sz.r, szoktam is. Ez a fórum meg különben is arról szól, hogy mindenki szabadon leírja a véleményét az épp adott lemezről, stb. Lehet azt egy szóban, vagy lehet regény formájában! Erről ennyit röviden… Köszönöm!

    • Husky Husky szerint:

      „Ez a fórum meg különben is arról szól, hogy mindenki szabadon leírja a véleményét az épp adott lemezről, stb.” A próféta szóljon belőled kedves Armand!

  • banya07 banya07 szerint:

    Hát ez nem jött össze. Mindegy yt-on fenn van a komplett lemez.

  • Armand Armand szerint:

    Melyik a power metal? 🙂 EP-ket minek rakunk ide fel??? Főleg ha már 1x volt róla szó már „fórumon”. Csak helyet vesz el.

    • Eroen Eroen szerint:

      Szerintem egy 20 perces EP vagy stílustól függően akár LP is lehet, simán értékelhető. Meg most éppen nem vett el helyet semmitől, mert csak 9 lemez jött össze így is.

    • Weide Weide szerint:

      Armand: A ShadowQuest a power. 😛
      A szabályzatban benne van, hogy jöhet az EP is, ha a kritériumoknak megfelel (1 éven belüli, még nem szerepelt HP-n, stb.). Sok olyan lemez is bekerül, amiről születik átfogó kritika még a beajánlás előtt, de ez sosem volt probléma. Ennyivel is több emberhez juthat el a cucc. Így vagyok a split cuccokkal is, de ezt nem is olyan régen ki is fejtettem.

  • Weide Weide szerint:

    Fuck yeah, ezer éve nem volt power metal a HP-n! 😀