Hangpróba #426

2020. augusztus 15.

A világ legnépszerűtlenebb zenei műfajának én személy szerint megveszekedett rajongója vagyok, és bár itt is lehet (vagy inkább itt lehet igazán) kamuzni, ez egy alapos, jól összerakott anyag. Szenvedős, vontatott, és nehezen befogadható. Az ének emlékeztet Greg Chandler orgánumára, a dalszerkezetek meg az Ahab dolgaira. Sokat hallgatós anyag. A The Absence of Grief dallamos énekbebétjétől beszartam.
Mély, komoly, és ötletes. A hangzás kiváló, a basszusgitár döng. Az előadásmód, a néha hamiskás, csordaének kiválóan adja egy tengeren ringó, begombázott vikingekkel teli hajó hangulatát.
Oké, nyomjátok csak a funeral doom ajánlásokat!
Önmagamat is meglepve nem adok rossz pontot, viszont pár deffektet ki kell emeljek... 1. A felvezető Seafarer's Dream minőségben, zenei mélységben, és kivitelben is messze üti az utána következő dalokat, ami felveti azt a kérdést, hogy ez is, az ő szerzeményük, vagy valami Mr. X megírta a lemez legjobb tételét? Kerestem ezzel kapcsolatban infókat, de nem találtam. Ha ők írták, akkor meg az a baj, hogy totál elüt a többi darabtól. Vagyis az ott sehogy sem jó 2. Nagyon profi és semmitmondó, elcsépelt, halál unalmas borító, amire azt mondjuk: "de szép". Na és? Szép... És akkor mi van? Na mi? Semmi... 3. Néhol érinti az Amorphis hangulati világát, de ennél a lemeznél azért a jelenkori Amorphis lemezek is jobbak még. Az Elegy - Tuonela - Am Universum trió zsenialitásához képest meg azért egy nagy semmi... A For Sirens azért tetszett. talán meg amorphisosabb a többinél.
Összeszedetlennek tűnik néha. Mintha nem lennének egy zenekar...
Nagyon kevésnek érzem. Mármint teljesítményben...
A viking, pogány vagy en-block a nagy hősies, harcos lemezek nálam inkább nem találnak be, mint igen, de azért bőven tudnék kivételeket is felsorolni a kellő komolysággal megkreált albumok közül. A Havukruunu esetében pozitív irányba billen a mérleg nyelve. Jó lemezzel van dolgunk, szép dallamokkal és erős témákkal a dalokban. Ahol a zene ennyire tartalmas, ott a lemez áttöri az előítéleteket és lehetővé teszi, hogy élvezze az ember a lemezt, még akkor is, ha maga a stílus nem éppen a kedvence.
Ezúttal egy sötét, víz alatti világ tárul fel a Tchornobog félelmetes űrbéli sivataga után. Ennek a víz alatti gyöngynek semmi köze a mi felszínen megélt világunkhoz. Másképp telik az idő, más szabályok uralkodnak, más célok és érzések kalauzolják a mélység lakóit. A földi léttől teljesen idegen kaland elmerülni ebben a képzeletet aktívan serkentő két opuszban. Markov Soroka kezei közül sok kincs fog még előbukkanni.
Táncra fel! Vagyis... irány a fesztivál... azaz csatára fel... vagy valami ilyesmi.
Bestiális szörnyeteg a Warp Chamber. Az ember magából kivetkőzött, meztelen mocskát és gyarlóságát okádja ránk ez a fajzat. Ennek megfelelően beteg és szurokfekete death metalt kap, aki belenéz ebbe a torz tükörbe.
Nagyon true, nagyon sátáni, nagyon underground, nagyon lo-fi, de nagyon ötletszegény.
Egy újabb fújneral doom (sok lesz már a "jóból"), egy fokkal (ponttal) jobb mint a Drown nevű társa. Talán egy kicsit zeneibb, talán...
A finnek megmutatták, hogy még mindig a metal élvonalában vannak. A lemez minden száma izgalmas és pont annyira brutális amennyire kell. Nagyon jól összerakott (megkomponált) számokkal és remek szólókkal operál a csapat. Nem tudok belekötni semmibe, ami azért ritka. Hatalmas teljesítmény és zenei zsenialitás. Köszönet az ajánlónak!
Fújneral doom a mégelviselhetetlenebb fajtából. Metál zenékből kigyógyulni akaróknak ajánlott!
Mennyivel jobban csinálta ezt anno a Dark Funeral. Nem volt egy nehéz döntés.
Súlyos, mint az óceán vize a borítófestményen. Funeral doom, de időnként már-már ambient jelleget ölt. Nem egy fesztiválzenekar, buszozás közben sem túl jó háttérzene, Evoken rajongóknak nagyon ajánlott. Köszönöm az ajánlónak, év lemezei közt a helye.
Végre egy jó Ensiferum album!! Én a nagyszerű From Afar albummal ismertem meg őket 2009-ben, az jó sokszor lement. Aztán jött a harmatgyenge Unsung Heroes, majd két érdektelen, középszerű lemez (One Man Army, Two Paths). Már talán meg sem hallgattam volna Thalassicot, ha nem kerül be ide. Kissé könnyedebb lett a hangulat (Rum, Wmen, Victory), néha kocsmametálos, de összességében egy teljesen jól összerakott viking metál lemezt prezentált a zenekar. Az újonnan jött szintis srác power metalos tiszta éneke is üditő változatosságot visz a dalokba.
Valószinűleg én vagyok hozzá egyszerű, de egyáltalán semmilyen tematika vagy hangulat nem áll össze a fejemben az album hallgatása közben, inkább csak untam. Technikailag hibátlan, háttérben simán hallgatható, de nem tudok vele mit kezdeni.
A régi, black metalos Darkthrone szellemiségét idézi a zenekar, hangulatban, zenében és külsőségekben is. Szeretem.
Az albumnyitó Ceiva olyan érzéseket keltett bennem, mintha a Dimmu Borgir Morning Palace-ét hallanám még a For All Tid Albumuk idején. Megy a "balalajkázás" ezerrel, panaszra nincs okunk, egyfajta stílusgyakorlat a jobbik fajtából, mert közben olyan hangulatot áraszt végig az egyszemélyes "zenekar", hogy azt iskolapéldaként tanítani lehet., A Nabia tételben pedig máris a Burzum Filosofem albumát hallhatjuk viszont, de lehet csak a szinti miatt... A továbbiakat rátok bízom. :) - Az anyanyelv használata (ami itt a portugál) egyáltalán nem zavaró, sőt! - Klasszisokkal jobb, mint a kör Winterfullmoon-ja, ha már blekk metált akarsz hallgatni.
Igazi tech death, semmi más. - Ha pedig szereted az új-zélandi Ulcerate munkásságát, akkor itt a Pyrrhon zajos cirkusza. Amely technikás, s kellően progresszív, - de nekem ez amolyan "vázlatok a diliházból" hangvételű.
No, azt hittem ez a hangzás már sohasem fog visszatérni! - Megvan a '90-es évek kávédarálós black metalja? Akkor vedd úgy, elmondtam mindent. A bemutatkozás megtörtént, s ennyi. - Szimpla múltidéző egyenesen német honból.
Inkább nem fűzök hozzá semmit. A pontszám magáért beszél
Az album első fele olyan, mintha a banda összefoglalta volna az elmúlt húsz évben a mainstream felé kacsingató black metal zenekarok életművét. Leginkább a 2000 utáni Satyricon ugrott be. Többnyire középtempós zene, amiben van rock ’n roll, szólók, amik a nyolcvanas éveket idézik. Csak semmi szélsőséges nincs, amit én egy black metal hordától elvárnék. A lemez második felében a Traverse the Tonal tételnél aztán már a 90-es évekbe lépünk vissza, a Black Widow feldolgozással (Come to the Sabbat) pedig még régebbre. Lassú megnyugtató szám zárja az amúgy sem túl felkavaró albumot.
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
2020. augusztus 15.
Nagaarum farrrkas Husky mike666 69Nostromo79 banya07 srppk ∑:
1.
Havukruunu
Uinuos Syömein Sota
10 8 10         9.3
2.
Warp Chamber
Implements of Excruciation
  8           8
3.
Drown
Subaqueous
9 9 2 10       7.5
4.
Omitir
Ode
5.5       7     6.3
5.
Ensiferum
Thalassic
6.5 3   9       6.2
6.
Convocation
Ashes Coalesce
9   3         6
7.
Thokkian Vortex
Thy Throne Is Mine
            6 6
8.
Pyrrhon
Abscess
      6 6     6
9.
Winterfullmoon
Death Eternal
4 4 1 9 5 1   4
10.
Imperial Triumphant
Alphaville
              0
∑:
7.3 6.4 4 8.5 6 1 6 6.3

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #426 – 2020. augusztus 15.: 9 komment

  • srppk srppk szerint:

    A Winterfullmoontól valaki tud egy linket a teljes albumról, mert én csak ezt a két számot találtam, amit a bandcampes link is ad. Vagy pontozzuk le ezt, és a többit hozzágondoljuk? 🙂

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Én ezt a problémát úgy oldom fel, hogy ha egy banda két dalt rak ki a Bandcampre hallgathatónak, akkor abból a kettőből fogok pontozni.
      Mire számítanak? Hogy kíváncsiságból vásárolják majd meg a lemezt a rajongók? Nem 1990-et írunk, amikor még titokzatoskodással célt lehetett írni. 2020-ban már a teszteld, majd vásárolj módszer megy.

    • mike666 mike666 szerint:

      Naga, hiszen célt értek 🙂 Sold out a lemez 🙂 Jó, mundjuk nem hiszem, hogy emiatt… Én megrendeltem, de még nem ért ide, szóval nem tudom megosztani…

    • mike666 mike666 szerint:

      Amúgy meg a hiányzó 3 számból 2 intro/outro, szóval azt az egyet hozzá lehet gondolni…

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Miki: lényegében ja! 😀

  • mike666 mike666 szerint:

    Ebben a körben minden valamennyire jó

  • Weide Weide szerint:

    A Havukruunu aug 14-én jelenik meg hivatalosan, lehet várni kéne a következő körig. Bár nem is értem, bandcamp-en akkor miért hallgatható.

    Az Imperial mellé az új Pyrrhon már kicsit sok lenne ebben a körben? 😀

augusztus 07.,
augusztus 12.,
augusztus 13.,