Hangpróba #429

2020. szeptember 26.

Leprous hatásoktól sem mentes rádióbarát zene. :)
Azt a qrva! Ez mekkora zene már. - Persze, ha sietsz akkor ott van neked a BAIN DE SANG, de ha ráérsz, akkor tuti, hogy jegyet fogsz váltani a YAWNING MAN zenéjére. Amely nem más, mint egy véget nem érő experimentális-jazz-post rock fúzió. - No, ezt kár lett volna kihagyni. :)
Ez egy patika hangzással tuti album lehetne. Kevesebb noise hatás, s egy csipetnyi Exploited csodákat művelhet. :) Ettől függetlenül ez egy jó album. - Ha csak egy picit is szereted a punkot nyert ügyed van. :) - A "dalszövegek" mindegyike telitalálat. - Köszönet az ajánlónak.
Kompakt kis tech death lemez. Egész jó kis teljesítmény Izlandról, csak egy picit szerényebben. :) - Tetszenek azok meggyötört ritmustételek. :) - Szóval van itt mire nézni. Aki szereti a stílust, s a kreatív és jó zenészeket, s a patika hangzást az itt igazán jól fog szórakozni. - Több olyan nótát, mint a "Enter the Mancubus", s tízes lesz az. :)
Nos, azok ellenére, hogy minden pillanatát előre meg lehet jósolni egész szórakoztató kis halál metál. - A stílus kedvelőinek kellemes perceket fog okozni, de a többiek keressenek majd mást. :)
Kapaszkodónak talán a VHK jut eszembe, azzal a különbséggel, hogy a Morwan az ukrán, Alex Ashtaui egyszemélyes post-punk-etno-folk projectje. Nyers és sámánisztikus megoldások a zenében, tempóban. S, hogy mire számítson az aki ide betéved? Nos, ez az utazás olyan, mint amikor valaki az arab-szláv gyökereit a post-punk stílusba ölti.
Huh... Nekem kicsit ez a zenekar a Napalm Records válasza a Nuclear Blast-os Sabaton-ra, csak a koncepció más. :) - A viccet félretéve, haragszom kicsit a Serenity-s Georg Neuhauser-re, mert az Ő torkában sokkal több van, s itt amolyan kímélő, kötelező stílusgyakorlatot hajt csak végre. Egyébiránt, aki szereti a power metált s annak a zsánerre jellemző összes elemét, az marha jól fog szórakozni. Kellemes, instant muzsika ez. :)
Tyű, az áldóját. No, itt is van minden, mint a búcsúban: grind, crush, punk, hardcore, power violence elemek tömege. :) Ráadásul olyan mennyiségben, hogy megfekszi a gyomrod, mint a reggeli éhgyomorra fogyasztott dupla kávé. :D - A stílus elkötelezett híveinek tuti csemege. :)
Ez a "fekete-fém" album a barokkos túlzások 2020-as reinkarnációja. - Számos ötlet jó, de egészségtelenül túlzó a tálalás. Sebaj, Egyiptom is felkerült a világ black metal térképére. :)
Nem tudom mi volt az ajánlónak vele a célja, de nem egyszerű anyag.
Később simán lehet, hogy több lesz a pont, most még óvatos vagyok vele. Magam sem értem, hogy miért is maradtak ők ki nekem korábban, hiszen több ez, mint érdekes és kellemes.
Langyos lábvíz a pedikűrösnél némi sivatagi illóolajjal.
Tagadhatatlanul őszinte, csak éppen totálisan elmegy mellettem. Ha reálisan pontoznám, akkor 3, de inkább nem bántom.
Túl sok amit adott időn belül kitolnak és a harmóniák elcsúsznak egymáson. Nincs olyan kapcsolatrendszer egymásra épülés, mint az igazán nagyoknál. El van művészkedve. Pedig tehetség van, csak egy kis szerénység hiányzik, egy csöppnyi alázat.
Mi olyat hallani itt, amit az előző 30 évben még nem hallottunk évente akár többször is? Tisztességes, összeszedett MA klón egy kis vérfrissítéssel innen-onnan, de úgy le vannak csavarozva a stílus adta keretek közé, hogy onnan biza jottányit se mozdulnak el. Számomra a kortárs az nem ilyen. Ez egy zárvány.
Azért az ukránoknál is lehet valami a vízben, mert elég sok eredeti, vagy éppen az adott stíluson belül kiugró van náluk. Ez itt az előbbi. Letisztultságának, egyszerűségének van valami egészen magával ragadó ereje. Kevés hangból jót sokkal nehezebb csinálni, mint sokból, csak ezt sokan elfelejtik. Itt nincs kamu, és hangjegyhalmozásokkal elfedett tehetségtelenség. A lüktetése a közepétől egészen beszippant.
Felfordul a gyomrom a második hang után. Mivel ez alapvetően a stílusnak szól, ezért egyezzünk ki egy semleges érdemjegyben.
Ez is rettenet őszinte, csak ez valahogy terjedelmében (ideális hosszúsága miatt) és kidolgozottságában mégis többre értékelendő nálam, mint a Haramia. Itt annyi a pont is, mint amennyit szerintem érdemel.
Szintire tolt hörgedelem, ahol a gitárok adják az aláfestést. Nekem az önmagából kifordított Septicflesh jutott az eszembe. Nem katasztrófa, de van azért jobb is, amit hallgatni lehet.
Nyilvánvalóan nem ide való. Engem már csak azért sem bánt, mert a Tilos zenei kínálatából előszeretettel csemegézek ilyen irányokból. Ott a legjobb amúgy a lemez, ahol kattog és búg egyszerre.
Rég nem fogott meg így a banda, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy számomra a közvélemény által igencsak lehúzott Scarsick és BE lemezek az örök kedvencek, de ott van a dobogósok közt a Remedy Lane is. Viszont azóta elvesztettük egymást...
Az első hangok bíztatók, aztán annyi sivatagi pszichedelikus stonerkedést kapunk, hogy már az első dal végére telement homokkal a fülem. Semmilyen kreatív megoldást nem találtam benne a néha jóleső tiszta gitárhangokon kívül: egybeolvadó, akár random egymásra dobálható hangok sokasága.
Akadnak itt egyészen hatásos punk lüktetések és a harag is a helyén van. Még pár év gyakorlás és összejöhet egy hallgatásra érdemes demó. Anno haverok csináltak hasonlót, amikor bebszva magnókazettára rögzítették a garázsban az abban a másodpercben született ötleteiket... de ők tudtak röhögni rajt másnap.
Szerintem ez lesz a kör lemeze, de csak azért, mert olyan, mint a csúnya nő a még csúnyábbak közt. Szinte kiugrik a zenei közegből. Szép borító, technikás játék, néhány ötlet és korrekt hangzás... szinte már furcsának hat. Azért az orgona megszólalásakor kiosztottam volna egy-egy pofont nekik, az bántóan pocsék lett ebben a környezetben.
Az utóbbi napokban, hetekben sok old school death banda pörgött nálam és nem érzem semmivel sem kiemelkedőbbnek ezt az anyagot. Minőségi death metal, különösebb egyéniség nélkül.
Az első két dalban akad pár jó pillanat, a hármas tétel nagyon bejött, a lezárás meg felemás. Ahol a Thy Catafalque jutott eszembe, ott tetszett, a többi felejtős.
A sokadik Maximusnál már röhögnöm kellett, de én kértem a power metalt Heatsync meghallgatása után... Van gitár és egész jó énekhang, a többi pedig random összedobált hősi és egyben ősi sablon...
Komolyan mondom, agybajt tudok kapni ettől a dumától, hogy elpuhult volna a HP, megy úgy minden... Maxumim kevesebb az utóbbi időben a 40 percen át a konyha és a szoba közötti helységben rögzített huzat hangja, amit ambient címkével értékesítenek. Ilyen förtelemből is rendszeresen kapunk, csak általában a szarabb, akarom mondani amatőrebb verziókból. A vietnami háború egyik híres képéből készült borító már felkeltette az érdeklődésemet és szerencsére zenei megoldásokkal is találkoztam. Persze változatosság, egyedi témák tekintetében most sem kell díjakat osztogatnunk, putszán hallgathatóra sikerült őrjöngést kapunk. De a végén itt is jön egy kis huzat:)
Gyerekek... ez után a kör után legalább egy hónapig kúrálnom kell magam jó zenékkel. Ez valami kísérlet akar lenni? Na mindegy, kicsit túlpontozom a valódi értékénél, mert metalosabb egy-két lemeznél, a következő körre meg keresek nektek valami jóféle hangfelvételt a ventillátor segítségével falra csattanó libafos felkavaró hangorgiájáról... minimum két és fél órás kivitelben.
Érdekes...de a felénél már kiegyeztem volna egy újabb power metal lemezzel is.
A PoS tizenegyedik nagylemeze igazi csemege lesz a progresszív metal kedvelőinek! A lemez ugyanis csodás dalokat tartalmaz! Számtalan kiemelkedő momentumot rejt, melyek között a címadó dal a mennybe fogja repíteni a banda híveit. Többszöri hallgatást igényel, de már elsőre is képes magával ragadni. Én legszívesebben a korai albumaikat hallgatom - többnyire a One Hour by the Concrete Lake című lemezt -, és tisztában vagyok vele, hogy ez a PoS már nem azt a fajta gitárcentrikus, progresszív zenét játssza, amit anno a '90-es években. Nevezhetjük ezt fejlődésnek, és biztos vagyok benne, hogy hűséges híveiket ezúttal is elkápráztatja majd a zenekar az új album dalaival. Nagyon tetszetős borító, intelligens zene. Nekem tetszik!
Experimentális rock. Ezt a zenét nem nekem találták ki. Arra tökéletesen alkalmas, hogy magadba szállva hallgasd, miközben egy borongós, esős napon bambán bámulsz ki az ablakon. Néhol támadt egy kis Pink Floyd utánérzésem. Ami a lemez erőssége, az a hangzás, a szépen, tisztán megszólaló, egymástól elkülöníthető hangszerek.
Bocsánat, de ennek a "zenének" a végighallgatása számomra óriási megpróbáltatás volt. Szerencsére csak szűk 19 percig tartott. Punk-HC alapokra összepakolt katyvasz, rettenetes hangzással, és a politikai nyilatkozatokból vett szövegekkel narrálva, telepakolva obszcén káromkodással. Biztosan megvan az a szűk réteg, akit el fog kapni ez az album, én biztosan nem fogok közéjük tartozni. Sok sikert a zenekarnak, de ez nem nekem szól!
Nagyon szeretem ezt a stílust! Technikás death metal Izlandról! Izgalmas! Rengeteg zenekar próbálkozik manapság ezzel a stílussal, több-kevesebb sikerrel. A Cult of Lilith első albuma - egy 2016-ban megjelent Arkanum névre keresztelt EP-t követően - zseniálisra sikeredett. Precízen kidolgozott dalszerkezetek, profi hangszeresek, változatos témák. Arra ösztönöz, hogy újra és újra meghallgassam! A gitár dominál, de néhány helyre becsempésztek egy-két egyéb effektet is, elsősorban a szintetizátor adta lehetőségeket aknázták ki úgy, hogy az ne menjen az összkép hatására, sokkal inkább finomítson az eleve kiváló dalokon. Csakis azért nem adok több pontot, mert várhatóan a zenekar tovább fog lépni, és a jövőben még ennél is zseniálisabb dalokkal, albumokkal fog minket megajándékozni. Én követni fogom a pályafutásukat! Nem mellékesen a borító is egy szemet gyönyörködtető festmény! Mindent egybe véve a Mara egy vérprofi alkotás!
Egy sejtelmes intro után kezdi meg tevékenységét az amerikai death metal négyes fogata aktuális albumán. Hamisítatlan, sallangmentes döngölést hallhatunk a jól kitaposott ösvényen végighaladva. Tagadhatatlanok az elődök hatásai, volt is honnan meríteni jócskán, én mégis úgy gondolom, hogy a Skeletal Remains-nek van egyénisége. Nincs egy percnyi üresjárat sem, egymást követik a jobbnál-jobb death metal szerzemények. Egyik legjobb dal a Thombs of Chaos, imádom az ilyen menetelős, letaglózó dalokat. Lehet, hogy a zenekar semmi újat nem tesz hozzá a stílushoz, de biztosan tudom, hogy velem együtt rengetegen szeretjük ezt a fajta death metal-t, úgy, ahogy van. Szerintem ez egy remekbe szabott album!
Egy egyszemélyes, post-punk alapokon nyugvó, érdekes próbálkozás Ukrajnából. Komolyan mondom, ahogyan a csávó kántál, az teljesen hajaz azokon a felvételeken hallható 'énekhez', amelyet közel-keleti rossz emberek tesznek aláfestő zenének a bombakészítő videóikhoz. Bár ez talán nem is véletlen, hiszen hősünk ukrán és arab felmenőkkel rendelkezik. Néhol nyekereg valamit a gitáron, de eme tevékenysége szinte elenyésző, a fő hangsúly a szintetizátoron és a különböző effekteken van. Némelyik szerzeményen előkerülnek a szláv vonal jellegzetességei, amit egyetlen pozitívumként tudok felhozni a lemez kapcsán. Néha támadt olyan nagyon halvány érzésem, hogy éppen Thy Catafalque harsog a hangszórókból, de persze Kátai művész úr zenéje fényéveket ver erre a lemezre. Az a közel fél óra, miközben végighallgattam ezt az albumot végül mégsem telt teljesen érdemtelenül, mert közben legalább megvacsoráztam. :) Komolyra fordítva a szót, biztos vagyok benne, hogy van olyan ember, akinél ez a lemez megértő fülekre talál. Én nem fogom többször meghallgatni!
Ez a nemzetközi heavy-power project második nagylemeze - a 2018-as újjászületést (Reborn) követi az idei bosszú (Revenge). Tetszik, hogy a dalok ókori történelmi alakokat, eseményeket idéznek meg, tehát nem fantasy alapú szövegekkel van dolgunk. A dalokat rendkívül színes szólók teszik egyedivé, a kórusokkal teli refrének azonnal megragadnak a hallójáratban, számos emlékezetes pillanatot okozva ezzel a hallgatóságnak. A zene tökéletesen követi a mondanivalót, és az elcsépelt sablonokat képes a zenekar olyan formába önteni, hogy egy percig se unatkozzon, aki rászánja az időt erre az ókori utazásra. Szerintem érdemes is rászánni az időt. Nagyon király album, csodálatos borítóval, köszönet az ajánlónak!
7 dal 11 percben. Nincs kec-mec, kapjuk az arcunkba a hardcore-grindcore stílusú 'sanzonokat' a francia zenekartól. Brutális sebességgel rohan rajtad végig a cucc egészen az utolsó számig, ami egyáltalán nem illeszkedik az összképbe. Nagyon rövid lehet a zenekar koncertje, de kíváncsi lennék rájuk élőben.
Szimfonikus black metal Egyiptomból. Frankó intróval indul a lemez, és a zene tulajdonképpen végig jó színvonalú, két dolog mégis nagyon zavar. Az egyik az, hogy igazából nem érzem az egységes összképet, nem kelt zenekari hatást. Olyan, mintha egymástól függetlenül zenélnének, de nem tudnák rendesen formába önteni. A másik pedig az, hogy sok helyen idegesítően szól a szintetizátor, ráadásul teljesen előtérbe van helyezve. És ezt még képes megfejelni az itt-ott felbukkanó női óbégatás. Szóval, ez lehetne egy jó lemez, de nem az. Ebben a stílusban a Dimmu Borgir (tudom, sokan nem szeretik, én viszont imádom őket), és a Carach Angren az etalon. Hozzájuk viszonyítva, és persze a lemezen hallottakat értékelve adok ennyi pontot.
Elérte a kellő hatást. Pont úgy vagyok vele, mint a house, trance, és hasonló, keverőpulton gombokat tekergető öncélú baromkodással: ideges leszek tőle. Nincs benne olyan momentum, amit pozitívan tudnék értékelni. Sajnálom, számomra tényleg idegesítő.
Én most hallom először őket és noha nem az én világom az egyértelmű, hogy minőségi anyagról van szó. Az elektronikát nagyon elegánsan használják, az ének is kiváló, mindig csak annyit ad amennyit kell, nem esik át a ló túloldalára. A lassabb számok annyira nem tetszettek.
Maszatolás a legmagasabb szinteken. Mondjuk csak egy impro jammelés, de attól még unalmas.
A hangzás engem nem zavart, sőt kifejezetten ide illőnek találtam. A szövegek rohadt jók és aktuálisak, a bevágások, a rap-es betétek pedig tökéletesen illeszkednek a zenéhez. A dalok pedig rövidek és húzósak, így a lemez végig hasít de közben dinamikus is. Tűkön ülve várom a folytatást.
Egy fokkal jobb mint a Hecate, de semmit nem váltott ki belőlem. Torra készítés közben elszólogatott, de egy pillanatot nem tudnék felidézni, profi megcsinált cucc ez, csak nem nekem.
Mindent hallottunk már ami itt felcsendül, amivel nincs is baj, de engem hidegen hagy jelenleg a stílus. Viszont, aki szereti az ilyet az nagyon nem lőhet mellé.
Meditatív, hipnotikus utazás egy világban ahol a modern és a hagyományos kéz a kézben jár. Szinte éreztem a késztetést, hogy a konyha közepén ropjam a táncot erre a vérpezsdítő lüktetésre, amit ez az album nyújt. Szlávos, arabos hatások tökéletes fúziója, nem vagyok egy nagy post-punk rajongó, de ez érdekes és hangulatos. kicsit monoton de ez meg vele jár.
Továbbra is nehezen viselem a dungeons and dragons metalt.
Én zabálom mostanában az ilyen mocsok pv cuccokat, úgy hogy köszi az ajánlónak, egyelőre ennyi de lehet még lesz több.
Fiatalabb koromban éltem, haltam az ilyen zenékért. Most nem hallok mást mint túldíszített bohóckodást, ami elveszi a figyelmet a témák elől, amik meg amúgy sem túl maradandóak. Az In Nomine-ben a szinti pedig már kifejezetten idegesítő volt, ahogy szinte leugrott a zene többi részéről.
A hangulata nagyon berántott, kifejezetten tetszett a dnb részek bevonása is. Most ezen a napfényes délelőtt ennyi, de este már lehet több pontot adnék rá.
Progresszív metal helyett progresszíven játssza a metalt (és minden egyebet) a nem véletlenül nagyra tartott svéd zenekar. Tele meglepetésekkel, újdonságokkal, értelmesen és természetes ráérzéssel használt fúziókkal: így hagyják Gildenlöwék maguk mögött mindenki komfortzónáját. Óriási dalokkal (napokig dúdolja az ember őket) csavar az ujja köré, és még a hip-hopos címadót is megeteti velem... ráadásul örülök neki! Vágja az ösvényt előre a lemez; a pompás ötletek, az apró finomságok és az album frissességét lebegtető hangulat egyszerűen tökéletesre gyúrta a Panthert.
Ha azt akarod, hogy messze szálljanak a gondolataid, miközben csak úgy fekszel hanyatt az ágyon, hagyd ezt szólni halkan a háttérben, működhet a dolog. Zeneként, figyelemmel hallgatva nem nyújt sokat.
Brutálisan nyers életképekre hívja fel az ember figyelmét a találó nevű Haramia. Ez a világvége-punk az emberiség által félresöpört rétegének deszkái közül szivárog ki, dühösen, tehetetlenül ordítva mérgét a világra. Nagyon nem hozzám szól, de elismerem, hogy a kaotikus noise-punk és a szövegek közötti összhang hiteles és őszinte, és az életképek is ismerősek.
Obscura fanok próbálkozzanak a lemezzel, valamint mindenki, aki a tech-death vonalat szereti. Korrekt anyag, de ebből a vonalból csak a nagyon kiugró korongokat tudom igazán értékelni.
Egyetértek BlackZone-nal. Nincs is mit hozzátennem. A stílust szeretem, de semmit nem ad, amit már ne kaptam volna meg.
Igazi érdekességet kap az, aki erre az albumra fordítja az idejét. Némely elem messziről még a Thy Catafalque egyes dolgait is megközelíti. Jellemző egyfajta dallamos monotonitás az anyagra, ám mindez pozitívan hat, már-már hipnotikusan. Hamar az ember bőre alá férkőzik... Nem tudom, hosszú távon meddig nyújt majd élvezetet a hallgatása, minimalizmusa révén, jelenleg azonban nagy meglepődéssel hallgatom. Izgalmas időnként rátévedni az underground zene kósza elágazásaira.
Nem ők lesznek azok, akik egyedi ötletekkel fognak egérutat fúrni a csatametál zsákutcájára. Az émelygést keltő klisé-szövegeknél valamivel jobb a zene, de ez is csak a növekvő kupacra dob egy lapáttal a szokásos maszlagból.
Még kezet mosni sem érdemes kimenni a mosdóba, míg a szobában ez a "lemez" szól, mert mire az ember visszajön, az anyag feléről lemaradt. Pár pillanatnyi dühroham ez, alig van értékelnivaló.
Ezt a hangzást én sem igazán tudom hová tenni. Tényleg kísérletezős akart ez lenni, de az összetapasztása ennek a sok rétegnek nem igazán működik. A szimfo-dolgok pedig nagyon ritkán hatnak meg.
Talán “gémereknek” minimal háttérzajként megfelelhet, vagy azoknak, akiket a teljes csend megőrjít, de azért nem akarják, hogy szóljon valami - mert ez éppen a kettő között van. Néhány kütyü azért serceg, pityeg ebben a nagy csendben, de jobban járt volna a művész, ha az áramot értelmesebben használja fel, mondjuk pirít két szelet kenyeret.
Jó sok minden van itt egybeforrasztva mesteri módon. Meglepődtem, hogy milyen modern hangzású lemez. Ilyen lemezeket szívesen hallgatok, ennek látom értelmét. A zenekar nálam kimaradt, így most már én is megismertem őket, ezért is köszönet az ajánlónak!
Azt hittem hogy valami sci-fi rock és a borító bal oldalán Darth Vader, jobb oldalán Artoo-Detoo látható a Tatuin-on, mondjuk a középen lévő dobszerkót nem tudtam hova tenni. Ja igen a zene, hát az olyan mint az összes többi relaxációs, a számok egyformák, dehát a relaxációs zenéknek ez a lényege. Mondjuk ha a Bain de Sang valakinél agyérgörcsöt okoz arra ez a zene gyógyír lehet.
Belefülelve itt egy-két lemezbe, ahol nem akármilyen zene szól, s utána e produktumot meghallgatva az az érzésem támadt, mintha valaki szakócával akar tankok ellen harcolni (megmosolyogtató). Tudom, hogy ez fixa ideálom, de 2020-ban egy ilyen eocén korabeli hangzással és végletekig lebutított "zenével" nálam nem rúgnak labdába. És még mielőtt valaki azt mondaná, hogy ilyen a punk, nem, nemcsak ilyen, lehetne ezt egy magasabb színvonalon is művelni.
A kör legjobb death metal lemeze, de többször nem fog előkerülni, mert túl van ez tolva szerintem és a hallgatása már egy idő után idegesítővé vált. Jó lemez ez, de nem kiváló!
Egy letűnt kor zenéje ez. Azt hallom hogy tudnak zenélni a srácok, de nulla a kreativitás és a már milliószor eljátszott sablonok. De legalább nem valami alternatív szar. Elmegy.
Ez a heatsynch és a yawning man között helyezkedik el nálam. Én nem igazán találtam benne értékelhetőt. Szavaló monoton "ének" énekhang nélkül, dobgép... De legalább ezzel letudtam a kör számomra nem sok értéket jelentő lemezit (volt bőven).
Nem a kedvenc stílusom és mégis ennyi az annyi, tehát valamit nagyon jól csinálnak. A remek szólókat kiemelném, de az egész lemez egy mestermunka.
Egy újabb "eposz" a diliházból, de most úgy tűnik, hogy a gyógyszereket sikerült jól beállítani a zenészeknél, kivéve az énekest, őnála nagyon elcsúszott (gurult) valami.
Mindenképp kuriózum ez a lemez. Egyszerre nehéz és könnyű a befogadása. Próbáltam bandcamp-en kívül is meghallgatni nem sok sikerrel, mert úgy érzem, hogy a bandcamp nem mindig olyan minőségben adja vissza a zenét, mint az valójában.
Ulver a jövőből? Az adott pontszámom is bőven több annál, mint amennyit ér...
Meglepően kellemes zene. Többször is végigment az elmúlt órákban, a zene jó, a hangulata nekem most kimondottan bejött/elkapott, jócskán van benne érzelem is, és egyáltalán nem vált számomra unalmassá, még a 13 és fél perces utolsó szám ellenére sem, mert abban is remekül működnek a dallamok, érzelmek (például amikor csak az ének és billentyű szól). A címadó dal is teljesen jó és a borító is.
Én ennek értelmét nem hallom/látom. De most tényleg...mi értelme, mondanivalója van ennek a "lemeznek"? Ez még háttérzenének is kevés, olyan szinten nem ad semmit. Aki pedig ilyeneket hallgat egy borongós vagy bármilyen délutánon/estén egyedül, mondjuk család mellett=vagyis, akinek van mondjuk családja, annak sincs minden rendben a fejével. Időmilliomosoknak természetesen kiváló "kikapcsolódás" lehet, "edzéshez szintén tudom ajánlani".
Amíg megírtam a Heatsync véleményemet, lement ez a legalja valami. Nálam nem itt kezdődik a magyar punk, hanem a Prosecturánál vagy a Rózsaszín pitbullnál, de azok itt szintén biztosan kivernék a biztosítékot, hogy mennyire nem ide valóak--volt már ide beajánlva Prosectura lemez, és meg is kapta a magáét. Hát, ez még azoktól is fényévekre van minőségben.
Valamivel jobb, mint a Skeletal Remains, leginkább persze az érdekességei miatt. De hosszú távon a rikácsolás idegesített és fárasztó (talán ez a legjobb szó rá) lesz a lemez. A zenei résszel nem lenne problémám, ha néhol az ének el nem rontaná az egészet. A borító érdekes, fogalmazzunk így. Ez is jobb, mint egy átlagos, középszerű album, de nem sokkal.
Egyáltalán nem rossz, a többit meg már leírták az előttem szólók. Röviden, tömören összefoglalva, tucat death, ami viszont egy sima átlagos, közepesnél valamivel jobb.
Annyi kuriózumot találtam benne, hogy az első két szám nagyon megidézte számomra a Siddharta bandát, csak itt ukrán az ének és nem szlovén. Viszont sajnos a maradék három szám már nem, a dalszövegekről nem tudok nyilatkozni, a borítóról meg jobb inkább szót sem ejteni (az a tipikus semmitmondó "valami").
2018-ban a Reborn debütáló anyaguk annyira tetszett, hogy végül az év végi listámban előkelő helyet kapott. Maga a koncepció hasonló, mint a Sabatonnál, vagy a Civil Warnál, csak egészen más köntösben tálalva. Szinte minden a helyén van, remek a zene (a képzett zenészek jelenléte megkérdőjelezhetetlen--ideértve az énekest is), a The Queen of the Damned (Melissa Bonny) vendégszereplésével készült dalok (Sparta, Odin's Sons-szerintem a Sparta jobban sikerült az utóbbinál) rendkívül feldobják a lemezt, nagyon jól passzol Bonny kisasszony hörgése/károgása a dalokba, többet is el bírnék viselni ebből. A dalok témája, valamint a dalszövegek szintén el vannak találva, amit a koncepció megkíván, azt teljes mértékben hozzák. A koncepcióból adódó jelmezek is zseniálisak, a borító nem kevésbé, Havancsák Gyula (hjules) megint csak óriási munkát végzett, le a kalappal előtte (mindkét lemez esetében)! Az első egy-két hallgatás után nem tűnt olyan jó lemeznek, mint a Reborn, de sokadik meghallgatás után már azt mondhatom, hogy van legalább olyan jó, bizonyos dalokat figyelembe véve pedig talán még jobb is (véleményem szerint itt megírták az eddigi legjobb számukat, a Battle of Marathon tételben, de a záró Warking is telitalálat + az előző lemez Sparta bónuszdala Melissa Bonny-val--mivel eredetileg a Reborn lemezes számban Mr. Debauchery volt a felelős a hörgésért/károgásért--csak utána "váltotta" őt Melissa Bonny, már a klipben is ő van). Több számot is ki lehetne emelni, amik zseniálisak, habár, egy-két kivételtől eltekintve szinte az egész album az. Remélhetőleg a jövőben lesz lehetőség őket megnézni koncerten is, mert nagyon kíváncsi vagyok rájuk, hogy milyenek élőben.
Ha az összes szám olyan lett volna, mint a hatodik, 31G (ahol megmutatták, hogy tudnak ők jó dalt is írni), akkor ez lehetett volna egy fasza album is. De így, ezt a számot leszámítva, számomra szinte értékelhetetlen. Igaz, még így is jobb, mint a Haramia-zeneileg legalábbis mindenképp.
Kb. hasonlókat tudok róla elmondani, mint a Cult of Lilith-ről. Azzal kiegészítve, hogy a lemez második fele számomra jobban tetszik, mint az első, kellően pörgős, főleg az utolsó, bónuszdal. Nem értem, hogy mit problémáznak itt egyesek a hangzáson/hangzással, amivel szerintem semmi gond nincs. A pörgős második fele miatt kap + fél pontot, valamint azért, mert itt kevésbé idegesített a vokál.
Én nem értem, mit keres ez itt. Elvégre az oldal régebbi logójában az van írva, hogy "Fémforgács metal webzine" (ezek szerint ez már a feledés homályába veszett, vagy csak simán le van szarva), és az sem igaz, hogy ide bármikor is be lett volna ajánlva ilyesmi az oldal első 4-5 évében...Azt sem csodálom és simán el tudom képzelni, hogy akik ilyen zenéket hallgatnak/istenítenek, azok egy idő után azt veszik észre, hogy egyre kevesebb igazán jó metal zenét nyomatnak...nem véletlenül (egy ilyen helyett százszor inkább meghallgatok egy Bomfunk Mc's lemezt, amiben van is valami érdekesség és nagyon maximum csak nyomokban tartalmaz rockzenei betéteket). A Babymetalnak például százszor több létjogosultsága van/volt itt, mint az ilyen hulladékoknak.
Kíváncsian vártam rá, hogy hány másodperc kell hozzá, hogy Daniel Nyáldenlöw meztelen felsőtestét megszemlélhessük. Pontosan 14, és a lottón bezzeg nincsenek ilyen jó megérzéseim. A zene jó természetesen, de lehetséges, hogy ezt a visszataszító hímringyóságot már be kéne fejezni, még akkor is ha az illető levágott egy közel tim lambesises átalakulást.. Ja, és lehetne saját zenét is írni, nem Leproust nyúlni. Meg kell még jegyezzem, hogy itt a HP-n pár arc köztudottan utálja az elektronikus kütyüket, akik most teljesen érthetetlenül (vagy érthetően) felpontozzák a lemezt, gondolom a bandát körüllengő hájp miatt háááááááháháháháháhááááááááá... jp...
A post rocknak is elkötelezett híve vagyok, ahogy minden post izének, éppen ezért fokozottan kritikus is. Ez itt 100% bullshitelés, semmi több. Sem dalszerzési képesség nincs, sem ötletek, ami az első hiányát elfedné. Ez egy baromi hosszú langyos lötyögés kijelölt irány vagy koncepció nélkül. Az első két perc hatalmas volt, aztán az első ötnél éreztem, hogy változhatna valami, negyed óra után kezdtem átlátni a szitán, a harmadik dalt meg végig sem hallgattam. Az öt pont a nagyszerű hangzásra és a jól megválasztott hangszínekre jár, amely kettőt tejlesen felesleges ilyen nulla teljesítményre belőni. Könyörgöm!!! Egyetlen dobtéma megy ötven percen át!!!
Üde.
Van belőle egy adag az In Mourningből, az Ulsectből, csak káoszosabb. Viszont egész jól egyben vannak a dalok (néha egy kicsit nem). Az eklektika viszont picit túl lett húzva, és a Stranger Thingsből ismert szintetizátor is túlzás kicsit. A Sranger Things zenéjét nekem írták, de itt egy kicsit kizökkent. De ezek csak kukacoskodások. Baromi jó extrém - prog death metal ez. Kár, hogy a dob ennyire be van szinterezve. Az ének viszont nagyon ütős. Trendeknek, nyegléskedésnek, vidámságnak semmi nyoma.
Az ilyenfajta lemezeket utálom a legjobban pontozni. Ugyanis időpazarlás. Már megint a sokat sejtető nagy ívű intro (ami lényegében a lemez legjobb tétele - de legalább is mindig valami kozmikus - atmoszférikus izé - ez még a címében is, és még az Intro szó is bele van írva). Miközben a borítót látva úgyis tudom, hogy a szokásos death / thrash vagy heavy metal jön, mindenféle izgalom nélkül. A harmadik dalnál a pontszám bebetonozva, ugyanannyi marad, akár végighallgatom, akár nem. Ez sztereotíp hozzáállás, igen. Vállalom. Nem rossz zene, de egy cseppet sem érdekel. Ugyanis ezer ilyen van. Mindent tudnak a műfajról, és semmit, ami izgalmas lenne számomra. Az intrót kivéve.
A lemez első fele csak szimplán jó, a második meg nagyon. Döng a basszusgitár, faszák a ritmusok, a gitár meg varázslatos. A monoton részekre elindul az ember feje. Állati nagy!
Az elmúlt pár évben kényszer hatására egész tűrhetően megtanultam angolul, így sajnos már én is át kell éljem azt, amit Nascence. A justice pedig dzsásztisz, nem pedig dzsásztiááász. A zenével elvoltam.
Kibaszott jó punk - powerviolence cucc! Majdnem sírtam, mikor vége lett. Túl rövid.
Érthetetlen. Beszabadult a stúdióba a hangmérnök kisfia, széttekergette a hangerőket, majd gyorsan elküldte az anyagot a kiadóhoz, akiknél pont a süket portásbácsi kapta meg, aki véletlen elküldte a gyárba az anyagot, és így jelent meg ez a hangzásában teljesen kiakasztó fércmű? Szeretem a formabontó vagy koszlott hangzást, de ez kábé értelmezhetetlen időnként, meg pláne fárasztó. És a zene sem hatott meg.
Ambient és noise házasítása már nem új találmány, viszont a drum and bass ilyen finom beúsztatása komolyan meglepett. A női hang, a hangszínek megkeverése, a kivitel profizmusa, és az a hatás, amit tud kelteni vele a szerző egészen lenyűgözött. Egy negatívum jut eszembe: a végére kicsit elfáradtam. Ezt leszámítva zseniális.
Nagaruum jol latja a lenyeget :D. Az album elso fele eros, de mintha mar majdnem ugyanilyen kontosben, egy jobb enekessel ezt hallottuk volna tavaly (Leprous). Az album masodik fele pedig muanyag. Nem erzem az intimitast, inkabb csak a magamutogatas szandekot, mint legtobb pop zene eseteben. A zene itt mar nem a hallgatonak szol, hanem az eloadnak inkabb.
Pedig már direkt predesztináltam a neve alapján, hogy az ásitáson kivul itt másra úgysem számithatok. Az első hallgatás után még ezen a véleményen voltam, viszton másodjára megfeledkezve hallgattam, és úgy már müködött. Ennek bizony van ive, tart valahova, nemcsak cirolgatjak a hangszereiket.
A punk zenéknél kifejezetten előny, ha a szöveg érthető. Sajnos itt az ótvaros hangzás meglehetősen a háttérbe kényszeritette a számomra élvezetes és egyben otromba, arcbamászós gondolatokat.. A zene meglehetősen lendületesre sikeredett. 10%-kal kevesebb kásás hangzással ez egy fasza album lenne. Minden esetre az én figyelmemet felkeltették, hogy később még kiváncsi legyek rájuk.
Akárcsak a Hecate albumánál, itt is a giccses tör utat magának; igaz, itt egy teljesen más formában manifesztálódik. Túl sok mindeből akartak maguknak egy szeletet. Van itt Gojira, izlandi (unalmasan a tengert bámuló, közben süvit a fagyosz szél) black betétek, igedennek ható effektek...Minden esetre profik a srácok, ahogy Dimmurtal mondja, de ez már jó ideje nem tud meghatni. Minden rendelkezésükre áll, ami lehetőséget biztositana nekik a kiváló számok megirásához, azonban az ihletet nekik csupán 20-30 másodperces időtartamra sikerült kompresszálni. Jó ötletek vannak elszórva, viszont igazi számokra már nem futotta. Koncepcio hiányában a reveláció elmarad.
Az album első két száma jó, de utána ami történik, az már varázslat. A modern elektronika és a sámánvilág kéz a kézben lép be a 21. századba. Nem is értem, hogy ez nekem miért tetszik. Aki hagy neki időt, és kicsit nyitott, azt zsigeri szinten ragadhatja magával a lüktetés.
A zene nem rossz, de sajnos ertem a dalszovegeket....ettol pedig szekunder szegyenerzet kerulget. Ertelmes szoveggel (es egy jobb enekessel) ez egy kifejezetten eros album lenne.
Végre egy igazi grind-crust album. Sajna, manapság ritka az ilyen a HP-n. Nincs túlgondolva, nem akar másnak látszódni (hallatszani), mint ami. Tiszta, belátható a közlésmód, és nem utololsó sorban nagyon jó a dinamikája. Igy kell valakit gyomorszájon rúgni. (Az ajánlónak ajnánlom, hogy ajánljon még bátran ilyen ajánlatot. Nem, nem Thomaslord vagyok, nyugi.)
A szinti betétek borzalmasan giccsesek. Sikerült megfejelniük a Dimmu Borgir izléstelenségét, bár ezt akár a keleti mivoltuknak is betudható. A metál részek szimplán korrektek, amik magukban sokkal jobban megállnák a helyüket. Biztosan meglesz ennek a zenének a közönsége is, ha már az előző körben szerplő Zmey Gorynich akkora sikert aratott. A Hecate fényévekkel szofisztikáltabb és élvezhetőbb annál a borzalomnál.
Jó mintapéldánya annak, amikor nem öncélú az elektronika. Soha nem voltam az ambient-noise zene hive, de itt pont ezek a részek teszik izgalmassá az albumot. A D&B néhol nekem is túl sok. A dobok elektronikus sterilitása, ami nálam tönkreteszi a hangulatot, nem tud szerves része lennie a morajló háttér zajnak.
Az egyik legjobb kortárs death metal banda.
A banda két albumának borítója első ránézésre annyira hasonló, hogy első körben az előző anyagot hallgattam meg. De nem bántam meg, jó az is, jóleső harcos heavy-power metal. Mondjuk valami egyedi íz nem ártana még a dologba, nem nagy cuccokra gondolok itt, csak valami olyasmire, hogy egyből felismerjem, hogy a Warkings megy.
Beindulós
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
2020. szeptember 26.
69Nostromo79 BlackZone boymester dimmurtal Professor Shub Niggurath farrrkas Husky King Diamond Nagaarum nascence mike666 ∑:
1. farrrkas
Pain of Salvation
Panther
9 8.5 8 7.5 7 10 9 8 8.5 7   8.3
2. Lew
Cult of Lilith
Mara
7 7 8 9 6 6.5 8 6.5 9 6.5   7.4
3. dimmurtal
Skeletal Remains
The Entombment of Chaos
9 7 8 9 6.5 7 6 6 6.5 6.5 10 7.2
4. nascence
Morwan
Zola​-​Zemlya
9 9 6 5.5 8.5 7 2 4 9 9   6.9
5. King Diamond
Warkings
Revenge
8 5 5 9 5 4 9 9 6 6.5 8 6.7
6. 69Nostromo79
Bain De Sang
Sacrificed for a Load of Filth and Lies
10 7 5 6.5 7 5 3.5 3 10 8 8 6.5
7. Husky
Hecate
In Nomine Artem Blackium
6 7 4 6.5 5.5 5 8 7 4 6   5.9
8. Armand
Yawning Man
Live At Giant Rock
9 6 3 5.5 5.5 6 3.5 1 5 8   5.3
9. Professor Shub Niggurath
Haramia
s/t
7 5 4 2.5 8 5 1 1 7 7   4.8
10. Nagaarum
Heatsync
Heatsync
5 8.5 3 1 7.5 1 1 1 9.5 6.5   4.4
∑:
7.9 7 5.4 6.2 6.7 5.7 5.1 4.7 7.5 7.1 8.7 6.3

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #429 – 2020. szeptember 26.: 68 komment

  • King Diamond King Diamond szerint:

    Nascence: Elmondanád, hogy a Warkings esetében mik is lennének azok az “értelmesebb” dalszövegek? De két dolgot kezeljünk a helyén: maradjunk ennél a stílusnál és ennél a koncepciónál. Ebben a stílusban én talán a Sabaton-Civil War-Warkings hármast tudnám egyből megemlíteni, akik szinte a kezdetek óta e koncepció által építik fel a zenéjüket, albumaikat. Mindhárom zenekar nem titkolt szándéka, hogy a dalaik által olyan történelmi eseményeket, esetleg személyeket ismerhessen meg a hallgatóságuk, akik ezek után jobban meg fogják szeretni a történelmet (akár csak az iskolai tantárgyat is), valamint rákeresnek/utánanéznek az adott háborús hős/király/uralkodó tevékenységére vagy háborús esemény részleteire. Én ezt egyáltalán nem nevezném “szekunder szégyennek”, mert ezért ilyenek a dalszövegek (és így sajnos azt sem tudom elfogadni érvként, hogy ilyen, meg olyan gyerekes, stb.) A Sabaton például rengeteg középiskolai- és egyetemi tanulót segített már át például dolgozatokon, vizsgákon, illetve felkeltette rengeteg diák érdeklődését a történelem iránt, ami mindenképp elismerendő, mintsem ledegradálandó (annak ellenére, hogy sokszor olyan történelmi eseményekről/személyekről írnak dalt, amik jóval kevésbé az ismertek közé tartoznak, vagy éppen a történelemkönyvekben is a kisbetűs részhez tartoznak, vagy akár benne sincsenek).
    Ennyi erővel lehetne szégyenteljesnek nevezni az Ex Deo-t is (hogy hozzak egy másik stílusból is példát), akik szintén háborús témákról írnak, de szó sincs erről az ő esetükben sem.

    A Warkings pedig (ahogy Zolixius is írta) Georg Neuhauser side-projektje, aki a fő bandájában, a Serenity-ben megmutatja, hogy milyen énekes. Itt nem erre van kihegyezve a koncepció, ami egyébként rendkívül ötletes, a jelmezek, a The Queen of the Damned (Melissa Bonny) vendégszereplésével készült számok (az elsőről a Sparta, a mostaniról pedig az Odin’s Sons–a számokhoz készült klipek is nagyon jók) baromira megdobják mindkét albumot (érdekes, hogy ezt eddig senki sem emelte ki a véleményében, lehet, hogy azért, mert addig el sem jutottak jó páran).

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Nascence-et megelőzve:
      “Elmondanád, hogy a Warkings esetében mik is lennének azok az “értelmesebb” dalszövegek?”
      – A metaforikus, nem szájbarágós cuccok. A Warkings azért annyira nem ciki, mint a Pokolgép Metalbombája, ez tény.
      “Ebben a stílusban én talán a Sabaton-Civil War-Warkings hármast tudnám egyből megemlíteni, akik szinte a kezdetek óta e koncepció által építik fel a zenéjüket, albumaikat. Mindhárom zenekar nem titkolt szándéka, hogy a dalaik által olyan történelmi eseményeket, esetleg személyeket ismerhessen meg a hallgatóságuk, akik ezek után jobban meg fogják szeretni a történelmet.”
      – Meg fanatizálják a tömeget olyan témával, amit a Wikipédián tényleg nagyon érdekes olvasgatni. A valódi cél viszont szerintem a közérthetőség, mert ami közérthatő, az eladható.
      “A Sabaton például rengeteg középiskolai- és egyetemi tanulót segített már át például dolgozatokon, vizsgákon, illetve felkeltette rengeteg diák érdeklődését a történelem iránt, ami mindenképp elismerendő, mintsem ledegradálandó (annak ellenére, hogy sokszor olyan történelmi eseményekről/személyekről írnak dalt, amik jóval kevésbé az ismertek közé tartoznak, vagy éppen a történelemkönyvekben is a kisbetűs részhez tartoznak, vagy akár benne sincsenek).”
      – Ezen szimplán csak röhögök. Az átlagos Sabaton rajongó Brodén repeszmellényén és a töltényöveken kívül semmit nem észlel az egészből.

    • King Diamond King Diamond szerint:

      Naga:
      “A metaforikus, nem szájbarágós cuccok.”
      Én nem várok el minden zenétől olyan szintű nagyívű dalszövegeket, amiken napokig-hetekig lehet elmélkedni, mert egyszerűen fárasztó. Sokkal inkább szeretem az olyat, aminek utána lehet nézni, és ezáltal újabb információkat szerezni. Akár ebben a körben is lehetne említeni olyan lemezt, amely dalszövegeinek szintén nem sok értelmük van (például a Skeletal Remains–de ide akár az összes ilyen jellegű death metalt fel lehetne sorolni–mégsem szarozom le, meg szekunder szégyenezem a dalszövegek miatt, mert figyelmen kívül hagyom–, vagy akár a punk lemezek, hiába akar valaki többet bele látni, mint amit valójában is érnek).

      “Meg fanatizálják a tömeget olyan témával, amit a Wikipédián tényleg nagyon érdekes olvasgatni. A valódi cél viszont szerintem a közérthetőség, mert ami közérthető, az eladható.”
      “Ezen szimplán csak röhögök. Az átlagos Sabaton rajongó Brodén repeszmellényén és a töltényöveken kívül semmit nem észlel az egészből.”
      Hát, én a fő fórumokon (facebook-youtube) mást olvasok/látok (nyilván, van olyan rajongójuk is, amit te is említettél, szó se róla). Rengeteg rajongó folyamatosan írja a jobbnál jobb dalötleteket, sztorikat, hogy miből készítsenek Joakimék dalt, kb. 14-15 éves kortól felfelé, határ a csillagos ég. Valamint, az elmúlt években rengeteg fiatallal bővült a rajongótábor, akikkel a koncerteken beszélgetve, látszik/látszott, hogy eléggé képben vannak ők a dolgokkal. Mindig felmerül a magyar vonatkozású dal is ilyenkor, és néha még én is meglepődve hallgatom/olvasom, hogy mennyi ötlete van a fiataloknak. Meg rengetegen írják, hogy a banda által szerették meg a történelmet, ők keltették fel az érdeklődésüket, sőt, rengeteg olyan kommentet is olvastam már, hogy sokan miattuk jöttek ki például a depresszióból, öngyilkossági gondolatokból, stb. Mert olykor egy-egy jó gondolat, a bandától küldött hozzászólás/reagálás lehet, hogy valakinek csak egyszerűen nevetséges, de másnak meg pont az “életet” jelenti, a nehéz időszaknak az átvészelését és az abból történő kijövetelt.
      Rengetegen nézik a Sabaton History csatornát, a dalok háttértörténetét feldolgozó videókat, és imádják őket, ahogy történészekkel együtt vesézik ki a sztorikat, valamint az adott szám megírásának/keletkezésének körülményeit is. Ilyet aztán sok banda nem csinál, azt biztos, és nem csak azért csinálják ezt Joakimék, hogy minél ismertebbek és nagyobbak legyenek (jó, nyilván azért is)–itt tévednek az őket nem ismerők a legnagyobbat, hanem, hogy minél több olyan emberhez eljussanak ezek a dolgok, akik érdeklődnek a történelem iránt, vagy akik kevésbé, és az ő “hatásukra” talán meg fogják kedvelni a történelmet.
      És ezt most nem csak úgy légből kapva mondom, hanem mikor interjút készítettem velük, ők mondták el többek között ezt is, teljesen őszintén (aztán persze lehet ezt csak marketing szövegnek/dumának hinni/tekinteni, mindenkinek lelke rajta, de én, aki 2007 óta követem őket, láttam, hogyan másszák meg szépen fokról-fokra a ranglétrát és hogy hogyan viselkednek a rajongóikkal–most is ugyanúgy, mint 2007-ben, azt tudom mondani, hogy rengeteg banda példát vehetne róluk ebben a tekintetben.

    • nascence nascence szerint:

      Sajnálom, de ehhez már nem szeretnék hozzáfűzni semmit, mert minden sor amit irtál, önmagáért beszél és csak elrontanám az élményt.

      Üdvözlettel,
      a HP újonnan kinevezett sátánja \m/

      P.S.
      Rég röhögtem ilyen jót, de ténlyeg. Azért majd legközelebb Farrrkast is kérd számon, mert ő az igazi gonosz itt, nekem zeneileg tettszett ám a Warkings 😀
      Értelmes és igényes, a klisén túlmutató történelemi szövegek kapcsán pedig csak egy bandanevet emlitenék meg: Primordial

    • King Diamond King Diamond szerint:

      Nascence: Nem volt itt semmilyen számonkérés, csak ki szerettem volna kérni a véleményed azzal kapcsolatban, amit írtál, mert tényleg érdekelt volna.
      Lehet itt kigúnyolni meg ironizálni azt/azon, amit írtam, de majd ha netalántán te is bekerülnél egy olyan helyzetbe (adja az isten, hogy ne történjen ez meg), amibe azok, akikről írtam, és egy-egy banda is hozzásegíti őket ahhoz, hogy kilábaljanak abból, lehet, hogy átértékeled/átértékelnéd a mostani értékrendedet. Mert lehet ezt vicc(es)nek meg bohóckodásnak tekinteni, de ha beszélgetnél ilyen emberekkel, akik ezt átélték, lehet, hogy nem röhögnél bele a szemébe, stb. És nem, nem magamról beszélek, de nekem is van ilyen ismerősöm, aki átélt már hasonlót..
      A Primordial elsődlegesen meg nem a történelmi témájú szövegekre megy rá, ahogy nézem a Metal Archives-on, úgyhogy nem tudom, lehetne-e velük kapcsolatban olyan utánajárást eszközölni a dalok kapcsán, mint például hogy ki is volt a “Fehér Halál”, a “4859-es számú auschwitzi rab”, “Karel Janousek”, vagy éppen “Carolus Rex”.

    • nascence nascence szerint:

      Bocsi, ha bunkó voltam (mert az voltam), de nekem ezek borzasztó érvek, amiket felsoroltál. Akkor most megpróbálok (remélhetőleg nem tahó módón) érvelni, hogy értelmes beszélgetés kerekedjen ki ebből, mert arra viszont lenne igényem, ugyanis az kezd fehér holló lenni itt a HP-n.

      1. Az az érved, hogy sok embert segit ki a sötét korszakából a zene, az egy univerzális érv. Ez bármely zenére igaz, még a Zámbó Jimmy dalszövegeire is. Ebből adódóan ezt nem tartom jó méröfokának a dalszövegeknek, mert nem mutatja meg, hogy egyik vagy másik jobb-e ebben a tekintetben (még szubjektiv szemszögből sem). Egy extrém példanak itt hagynam ezt a linket, ami megmutatja, hogy Zámbo Jimmy szószerint életet mentett a zenéjével (kurva vicces sztori szerintem, és ezt nem fogja se egy Sabaton, se egy Primordial szám se uberelni):

      http://www.atv.hu/belfold/20180216-zambo-jimmy-megmentett-egy-idos-neni-eletet

      2. Lehet, hogy most ez nagyképűnek és bunkónak fog tűnni (mert talán az is…), de jobban nem tudom ezt jelenleg kifejezni….Szóval a művészeti alkotásoknak sok fokozata van, legyen szó akár zenéről vagy festészetről. Az emberek többsége mindig (számomra) alsóbb rendű műalkotások (mainstream) mellett teszi le a voksát (hm…ez most eléggé nácinak, elitistának hangzik tőlem, mert az is, de ez az én saját balfasz, elfogult szemléletem). Ezek a fajta alkotások mellőznek bárminemü absztrakciót és a hallgatóság szájába csöpögtetik az egyértelmű (számomra primitiv) eszméket, gondolatokat. Hozzátenném, hogy én is hallgatok ilyen zenéket néha, számomra ezek a bűnös élvezetek. Talán a leggázabb kedvencem a The 69 Eyes Blessed Be albuma. Annál gázabb szövegeket el sem tudok képzelni, mégis számomra az egy 10 pontos album. Amit viszont általában keresek a művészetekben, az az absztrakció, amikor kihivasokat is kapok a zenétől és nem elég felütnöm a Wikipediat, hogy felovlassam a történelem leckét, amit a Sabaton éppen felénekelt (tulajdonkeppen kivonatolta a Wikipediat). Ha a történelem érdekel, akkor olvasok inkább történelem könyvet. A zenéknek a történelem mesélésétől nem tényeket várok, hanem egyedi történeteket, amik egy adott korszakba beágyazva nyernek értelmet, ezáltal implicit módon reflektálva az adott időszakra. Az pedig, ha egyetemistákat kell kisegitenie a Sabatonnak, az már régen rossz, akkor ott valaki rossz helyen keresi a tudomanyokat. A történelem nemcsak tényekről szól, hanem az események, a gazdaság, kultúra és az emberek életvitelének a komplex összefonódásáról. Mindez sokkal több mint háboruk sorozata, amit a Sabaton és legtöbb ember is előszeretttel csócsál történelem cimén. Például a Primordial To Hell or the Hangman cimű szám sokkal több törtélmet hordoz, mintsem egy újabb háborus mese. Egy apró történetet ad át, ami megmutatja az akkori emberek babonáit és korszellemét. Szóval én a szövegektől többet akarok, mint tények…a művészet több a közhelyek csattogtatásánál. Egy wikipedia szócikk nem helyettesithet egy igazi verset, egy elbeszélést. A hozzáadott értéket a ki nem mondott gondolatok hordozzák, amik majd az elvonatkoztatás mély bugyraiba lökik az olvasót, hallgatót vagy éppen egy festményt bámulót. Ez tud csak igazán életreszóló élményt okozni (legalábbis nekem).

      3. Ezt az egészet ne vedd magadra. Tök jó, hogy ezek tetszenek neked. Azonban fogadd el, hogy másnak az ilyen tipusu zenék, és ez a fajta művészet értékelhetlen, mert nem hordozza az extra hozzáadott értéket, a kimondatlan szavakat és gondolatokta, amik csak esetleg sokdik hallgatás után fedik fel magukat. Itt a HP-n sok ember nem elégszik meg az egyértelmű tartalommal, tulajdonképpen nagyrészt “elitista buzik” gyülekezete a HP. Ebből adódoan az effajta egyszerű közlésmód itt ritkán talál “értő” fülekre. Ettől persze még nyugodtan szerepeljen a HP-n, ajánld csak be őket., viszont ne várd el, hogy ezek legyene többségben. Én sem várom el, hogy csak agyrohasztó albumok soroza legyen itt. Sőt általában amit beajánlok, az nagy valószinueggel nem fog tetszeni a többségnek. Bőven elég, ha van 1-2 másik gyökér, akinek majd bejön. Ezzel csak azt akarom mondani.

    • King Diamond King Diamond szerint:

      Nascence:
      “Az az érved, hogy sok embert segít ki a sötét korszakából a zene, az egy univerzális érv.”
      Természetesen, ahogy te is írtad, ez bármelyik zenekarnál előfordulhat, de én itt elsődlegesen nem a dalszövegekre (meg nem is feltétlen magára a zenére, nyilván arra is) értettem a dolgot, hanem a banda általi megnyilvánulásra, hogy mondjuk felveszik a kapcsolatot az adott illetővel, írnak neki egy e-mailt vagy csak egy kommentet, stb., amit nem gondolom, hogy sok banda megcsinál(na) adott helyzetben.
      A Zámbó Jimmy-s cikk és példa valóban érdekes és viccesnek is mondható, de én nem erre értettem a mondandóm ezen részét.

      “Szóval a művészeti alkotásoknak sok fokozata van, legyen szó akár zenéről vagy festészetről.”
      Én ezzel kapcsolatban most a zenére korlátozódnék, mivel ez egy zenei oldal.

      “(számomra) alsóbb rendű műalkotások (mainstream), mellőznek bárminemű absztrakciót és a hallgatóság szájába csöpögtetik az egyértelmű (számomra primitív) eszméket, gondolatokat”
      Ezekkel a gondolatokkal nem feltétlen értek egyet, mert én úgy gondolom, hogy nem minden mainstream zenekarra jellemző ez (főleg a primitívség). Nem csak az underground adhat értéket.

      “számomra ezek a bűnös élvezetek. Talán a leggázabb kedvencem a The 69 Eyes Blessed Be albuma.”
      Én ebben azt nem értem, hogy már miért lenne az gáz, ha neked is tetszenek ilyen zenék is? Kinek a szemében gáz ez? Vagy aki zömében undergroundot hallgat, annak már egyáltalán nem tetszhet mondjuk a 69 Eyes? Ezt megmondta/megmondja/előírja valaki?
      Te sem feltétlenül mindig underground cuccokat ajánlasz be a Hangpróbákra (lásd például: Testament, My Dying Bride, Paradise Lost, Body Count, Lacuna Coil, stb.), és nincs is ezzel semmi probléma.

      “nem elég felütnöm a Wikipediat, hogy felolvassam a történelem leckét, amit a Sabaton éppen felénekelt (tulajdonképpen kivonatolta a Wikipediat). Ha a történelem érdekel, akkor olvasok inkább történelem könyvet.”
      A Sabaton már nagyon régóta nem ezt csinálja, talán sosem csinálta. Mindig is rengeteg írott- és/vagy elektronikus irodalomból merítettek, amikor például a 2012-es Carolus Rex albumukat írták, az egyik legjobban elismert svéd karolin kutató (Bengt Liljegren) könyveinek tanulmányozásából és vele kooperációban írták meg a dalok szövegeit, hogy minél jobban át tudják adni a történéseket. És azt a lemezt elkészítették svéd nyelven is, ami (nyilván) sokkal jobb lett az angol verziónál, legalábbis a skandináv országokban élők számára, de akár világszerte is lehet, hogy a svéd verziót mondanák sokan jobbnak az angolhoz képest.
      Nem igazán tudom, hogy egy ilyen jellegű konceptlemezt, ami a Svéd Birodalom felemelkedéséről és bukásáról szól, ideértve a két legnagyobb hatalmú svéd király felemelkedését, uralkodását és bukását (II. Gusztáv Adolf–Gustavus Adolphus, akit “Észak Oroszlánjának” neveztek; valamint XII. Károly–Carolus Rex) hogyan lehetne másképpen megírni.
      Vagy például a 2008-as The Art of War lemezüket, ami Sun Tzu ugyanezen címmel kiadott “A háború művészete” könyve alapján íródott, a könyv filozófiáját belevíve a dalok mondanivalójába.

      “A zenéknek a történelem mesélésétől nem tényeket várok, hanem egyedi történeteket, amik egy adott korszakba beágyazva nyernek értelmet, ezáltal implicit módon reflektálva az adott időszakra.”
      A Sabaton aztán pont, hogy tele van egyedi történetekkel és személyekkel, akik nem éppen a történelemkönyvek címeiben szerepelnek. Nyilván, ők is írnak/írtak már sok ismert eseményről vagy éppen személyről is dalt, de a dalaik legalább 50-60%-a pont, hogy olyan egyedi történésekről vagy személyekről szólnak, akikről csak alig, vagy egyáltalán nem hallhattunk. Valamint, nem csak a személyek adott csatában/háborúban betöltött szerepéről szól a legtöbb daluk, hanem az előzményeket, és az utóhatásokat is bemutatják.

      “Az pedig, ha egyetemistákat kell kisegítenie a Sabatonnak, az már régen rossz, akkor ott valaki rossz helyen keresi a tudományokat.”
      Nem azt írtam, hogy kisegítenie, hanem, hogy elsősorban felkelteni a történelem iránti érdeklődést, ami azért valljuk be, hogy rengeteg tanuló számára egyáltalán nem érdekes, hiába tartom én is az egyik legérdekesebb és legizgalmasabb tantárgynak.

      “Azonban fogadd el, hogy másnak az ilyen típusú zenék, és ez a fajta művészet értékelhetetlen, mert nem hordozza az extra hozzáadott értéket, a kimondatlan szavakat és gondolatokat, amik csak esetleg sokadik hallgatás után fedik fel magukat.”
      Én ezzel kapcsolatban szintén azt nem értem, hogy miféle olyan hű, de magasan szántó mondanivaló van mondjuk ebben a Morwan lemezben (azt most hagyjuk, hogy senki nem érti a szöveget), vagy éppen a Heatsync-ben.., de a Yawning Man-t is ide lehetne sorolni?
      Nyilván, belemagyarázni sok mindent lehet sok mindenbe (hogy ez olyan jó, meg azt sokadik hallgatás után lehet csak igazán megérteni, stb.), de ettől még az nem lesz mindenki számára ugyanolyan.

      “viszont ne várd el, hogy ezek legyenek többségben. Én sem várom el, hogy csak agyrohasztó albumok sorozata legyen itt.”
      Én nem várom el, nem is mondtam/írtam eddig ilyet, de azt azért figyelembe lehetne venni, hogy egy bizonyos határon túl már senki ne ajánljon be ide olyat, ami aztán már tényleg abszolút nem illik az oldal profiljába. És ezt leginkább a szerkesztők tudnák egyértelműsíteni, bár, a HP-szabályzatban azért elég jól le van ez írva.
      Vagy pedig beleírni a szabályzatba, hogy műfajra és stílusra való tekintet nélkül bármilyen underground zenét be lehet ajánlani, de akkor már nem beszélhetnénk “Fémforgács Metal Webzine-ről és HP-ról”.

  • boymester boymester szerint:

    És az érdekes téma huss, kirepült az ablakon:) Én azért próbálkozom. Szerintem ma már van olyan technikai háttér, hogy simán össze lehet hozni egy lemeznyi zenét pusztán egy gép segítségével és ha az illető nagyon ügyes, meg sem hallani különösebben a különbséget.

    • Eroen Eroen szerint:

      Én eleve nem tartom ördögtől valónak az elektronikus zenéket sem. Sőt sokszor kapják az ambient lemezek is, hogy nem kell hozzá tehetség, viszont szerintem ahhoz is kell valami érzék, hogy az apró hangokat zörejeket vagy akármiket úgy összepakolja az ember, hogy abból valami értelmes kerekedjen, ami érzelmi hatással van a hallgatóra. Lehet, hogy úgy néz ki mintha csak pár gombot megnyomkodott volna a laptomon, közbe meg biztos vagyok benne, hogy rengeteg munka van benne. Mondom ezt úgy, hogy egyébként nem értek hozzá, szóval meglehet cáfolni, de erről Naga biztos mélyrehatóbban tudna beszélni.

    • nascence nascence szerint:

      Erdemes meglesni ezt a Wikipedia linket:
      https://en.wikipedia.org/wiki/Drum_machine

      meglepo, hogy nemcsak modern korunk igenye es agymenese a dobgep. Mar 1959-ben megjelent az elso kereskedelmi cellal gyartott dobgep. A fanyalgas pedig mar azota megy 😀

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Boymester, szerintem a gitárt még nem lehet tökéletesen másolni elektronikus módszerekkel, vagy csak nagyon le vagyok maradva.
      Eroen, baromi nagy tudás kell egy jó ambient anyag összerakásához, és nekem pl fogalmam sincs, hogy mivel tud ilyen hangzásokat kikeverni ez az arc itt:

      https://frozenlightlabel.bandcamp.com/album/torre-bert

      Általában azok szokták ezekről kijlenteni, hogy nem kell hozzá tudás, akik nem futottak még neki a szintetizált hangkeltésnek. Ebben a Karmiciel Wszy anyagban én egymillió hangot hallok egyszerre. 3:06-től belép egy új, mély hang, amitől felrobban minden. Persze, aki hirtelen ezért most odatekeri, és az első 3 percen nem megy végig, elveszíti a katarzist.

    • boymester boymester szerint:

      Én vagyok a billentyűk kevésbé értője általában…de ezt tudom is. Számomra az ambient szép, meg jó, meg néha érdekes, viszont félmillió hangzás mellett is hiányzik a gitár rövid idő után. De egyszer már hallgattam végig JM Jarre lemezt:) Nagy teljesítménynek tartom.

      Gitár:

  • Husky Husky szerint:

    Te szent szar! Még mindig a dobgépen megy a diskurzus? 😀 😀 😀 Egyébként a Morwan-nál nemcsak a szent dobgéppel volt bajom, hanem más dolgokkal is, de ebbe bele kellett kötni. 😀 Az elektronikus kütyüket én szeretem ha netalántán nekem volt célozva ez a megjegyzés, jó példa erre az Igorrr új lemeze is. Nascence! Az 1-3 pontozásomról meséljél inkább, ne a dobgéppel foglalkozz! 🙂

    • Eroen Eroen szerint:

      Ezt hívják beszélgetésnek, vagy vitának, amire van ez a kommentszekció. Esetleg erre is lehetne használni, dedós szájtépés helyett. Csak egy kósza ötlet.

    • Husky Husky szerint:

      Ha már ennyire otthon vagy a dedóban, arra lennék kíváncsi, hogy ez most a kiscsoport vagy a nagy csoport, vagy a középső? 🙂

    • nascence nascence szerint:

      Bocsi, de inkabb a dobgeppes temara szavazok, az tart valahova es erdekes masok velmenyet megismerni ezzel kapcsolatban. Sajnalom, hogy megint csalodast okozok.

    • Husky Husky szerint:

      Felőlem aztán még diskurálgathattok a dobgépes témáról ítéletnapig, engem ez hol érdekel? Én majd akkor szólók hozzá legközelebb ha majd olyan téma lesz ami engem is érdekel, például az a hazugságod magyarázata, hogy én a te ajánlásaidat 1-3 ponttal jutalmaztam. Na erre kíváncsi lennék, hogy ezt milyen statisztikából szűrted le.

    • Eroen Eroen szerint:

      Jó, én akkor ezt el is engedtem, mert látom beakadt a lemez 😀

  • boymester boymester szerint:

    Nekem semmi bajom a dobgéppel, szükség törvényt bont. Ha jól van kezelve, akkor észre sem veszem. Hiába, nem vagyok vájt fülű, csak ahogy már sokszor írtam, mezei rajongó:)

  • oldboy oldboy szerint:

    Az élő dob – gépdob “vitához” csak annyit tennék hozzá, hogy ember legyen a talpán, aki manapság kapásból meg tudja mondani, hogy mi élő és mi programozott, gépi. Ugyanis valami, számomra érthetetlen okból sokan még mindig ragaszkodnak pl. a trigger-hez, ami kiöli a dinamikát a természetes dobhangzásból. Hiába játszotta föl a témákat élő dobos, mert az utómunkát követően olyan, mintha dobgép szólna… 🙁 Viszont nálam ha a zene összességében rendben van, akkor teljesen mellékes a dobhangzás. Pl. a Thy Catafalque-ot dobgép ide, vagy oda, akkor is nagyon komálom! 🙂 Viszont Mike Mangini dobsoundja az utóbbi három Dream lemezen nem tetszik. Az ő esetében aztán végképp nem értem, hogy miért kell a trigger-hez folyamodni…

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Pár éve pofázok erről, köszi Roli! 😀

    • nascence nascence szerint:

      Oldboy, altalaban nem vagyunk egy velemenyen, de a Dream Theater eseten most en is ugyanazt erzem. Mike Mangini-nek azert a stilusa is sotlanabb, nemcsak a hangzassal van a baj nala…azaz nem baj, hogy sotlanabb, csak egy olyan markans jegyekkel rendelkezo dobos utan, mint Portnoy, nehez elfogadni az utodot. A sok francos utomunka tenyleg szetcseszi, sterille teszi a hangzast. Ez legfokepp a modern death black anyagokra igaz, amiknel az ember hallojarata bedugul a hangzastol. Jo a dobgep, ha jol hasznaljak.

  • oldboy oldboy szerint:

    Nem a Yawning Man védelmében, mert nekem is kb. olyan 5-6 pontot érne, de azt érdemes hozzátenni, hogy ha jól értem ez a három fickó kiment a Mojave sivatagba és elkezdett jammelni. És ezt föl is vették… Ha nagyon kukacoskodni akarnék, akkor meg lehetne kérdőjelezni ennek a lemeznek a létjogosultságát is, nem a stílus, hanem az élő jellege miatt. A HP szabályzatban ugyanis az olvasható, hogy live korongot nem lehet ajánlani. Ennek meg a címében is benne van, hogy live… 😀 Amúgy hasonló dolgot akartak ők szerintem csinálni, mint amit a Pink Floyd tett Pompeii-ben, csak hát azért a végeredmény más színvonalat képvisel. 🙂

    • nascence nascence szerint:

      Kulonbseget kellene akkor tenni “live” es “koncert” album kozott. Azert az megsem ugyanaz a kategoria, ha a sivatagban a koveknek meg a gekkoknak jatszanak uj szellemi termeket, mintha egy teli stadiont szeditenek a kedvenc slagereikkel.

    • oldboy oldboy szerint:

      Igen, végül is ez amúgy sem a szó klasszikus értelmében vett koncertlemez. Mert azokon már létező dalokat játszanak, itt pedig ott és akkor alakultak ki a kompozíciók, jammelés, improvizáció által. Szóval ez egy külön kategória. 😀

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Na jó, szerintem ezt nem tudjátok felülmúlni. ÉN FOGOM nyerni a népszerűtlenségi listát. Ez a dal számomra 10 pontos, és most nem hülyéskedek, hanem teljesen komolyan mondom:

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Ugyan már, a Retro Rádió megy állandóan autóvezetés közben, s szerintem óránként-kétóránként lemegy egyszer. 🙂 – A gyerekek már éneklik a hátsó ülésen, én hangosabbra veszem a rádiót, feleségem könyörög, úgy hogy én rendszerint csak dúdolom. 😀 Joyride-hoz ideális. 🙂

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Ja, s tényleg 10/10-es nóta. 🙂 – Csak szólok.

  • boymester boymester szerint:

    Ezt meg egyenesen Nostromo barátunknak, mert tudom, hogy szép lesz tőle a napja…:)

    De ez is beleégette magát az agyamba…

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      “Letörtétek a tükrünköt…” – 😀 – Pár napja láttam először, de még mindig a hatása alatt vagyok. Erre tessék, itt van megint a négyzeten. 😀 – A szögletes üveggolyóét pedig simán Nobel díjat kell adni a skacoknak. – Hogy milyet, még nem tudom, de kib@szott alternatív. (Volt is elmélkedés otthon zenéről, gondolkodásról, házfelújításról, idegenekről!.) 😀 – Tényleg köszönöm, hogy gondoltok rám. 😀

  • boymester boymester szerint:

    Ha már mindenki kitárogatja a szennyest… Inkább hozzászólásban, mint ajánlásban:)
    Én meg a roots reggae műfajt kedvelem (kizárólag 70-es évek, Bob Marley meg töménytelen mennyiségben), valamint szeretem a népzenei ihletésű dolgokat is. Simán lenyomok egy Ghymes, Csík, Folk Error lemezt… De ezeknek is megvan a maguk helye:) Pár jóleső dal, esetleg album után feszít belülről az érzés, hogy kell valami k.va húzós muzsikát is tolnom, hogy meglegyen a napi egyensúly.
    Nagyon jó kis hangok vannak ebben a Vitalic számban is, de a szinti pop és a 80-as évek hangulat kombója számomra mindig a bőrdzsekis bárokat juttatja eszembe… A régi olasz horroroknak is voltak ilyen betétjeik, érdekes módon ott valahogy bejött, de hosszú távon nem tudnám hallgatni. Mondjuk a haj-metalnál még mindig izgalmasabb.

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Minden percét, cseppjét élveztem. Back to 80’s… Az a jó, hogy egy-két “zajos” album után az ember elvesz az ilyenben. 🙂

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Amúgy, hogy lássátok, tudok disztingválni, nekem ez is 10 pontos produkció, amit képes vagyok egy albumnyi hosszban hallgatni, de mégsem ajánlom ide:

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Husky, szerintem a Morwan dobja élő…
    Többiek? Ti is gépnek halljátok? Ha az, akkor viszont nagyon jól össze van rakva.

    • Eroen Eroen szerint:

      Nekem eszembe se jutott, hogy az lenne, mondjuk én híresen botfülű vagyok .

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Néhol eszembe jutott, de csak egy pillanatra. De ha az lenne se zavarna. Baró a zene. 🙂

    • Uhu Uhu szerint:

      Nem élő dob. Alex Addictive Drums 2-t használ.

    • Husky Husky szerint:

      Be is baszna ha ennyi évnyi zenehallgatás után nem tudnám megkülönböztetni az élő dobot a dobgéptől! Dobgép… szánalmas. De valakinek a kétlábdob hangzása meg nem tetszik, de ez, ez a nagy sz.r. ez teljesen jó! Közröhej! 😀

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Meshuggah-t szereted? Tudtad, hogy a lemezek nagy része gépdob? Akkor a Meshuggah is szánalmas? 😀

    • nascence nascence szerint:

      A Thy Catafalque is szanalmas ezek szerint.

    • nascence nascence szerint:

      Ja, Naga, Te is szanalmas vagy 😀

    • Eroen Eroen szerint:

      Miért lenne szánalmas? Elég erős ez a kijelentés, szóval én kíváncsian várom a mögötte lapuló érveket is.

    • Husky Husky szerint:

      Majd akkor válaszolok ha nascence “kolléga” is magyarázatot ad az 1-3 pontos jutalmazásom megjegyzése kapcsán, ahol olyan dolgot állított, ami nem volt igaz. Ha ő megteheti, hogy a neki nem tetsző dolgokat ignorálja, akkor én is! 🙂

    • Eroen Eroen szerint:

      Pedig már kezdtem azt hinni, hogy egy értelmes beszélgetés kerekedik itt, de akkor maradjunk az óvodánál, ha az jobban fekszik 🙂

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Nascence, kikérem magamnak, eddigi életem során már három teljes lemezt feldoboltam dobverővel!!! Csak aztán rájöttem, hogy egérrel való dobrajzolás közben könnyebb az orromat piszkálni, és közben rám sem szólnak. 😁

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Nem támadásnak vettem, hanem ugratásnak. Azzal nincs baj. 😀

    • nascence nascence szerint:

      Naga. nem neked szolt 😀

  • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

    nascence! 😀 😀 😀

    • nascence nascence szerint:

      Zolixius,
      Mit kovettem el mar megint? Nem ertem xD.

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      A “Ne legy durcás, mert nem került be az ajánlásod. Más is járt már igy. Amúgy meg mindegy, hogy több a metál vagy sem, mert nagy velószinüseggel úgysem fog bejönnie neked, amit ajánlok és végül 1-3 pontottal jutalmazod.” kommentedre akartam reagálni. 😀 – Egyszerűen csak tetszett. 😀

    • Husky Husky szerint:

      Nostromo – gondolom azt nevetted ki, hogy amit leírt annak még a negyede sem volt igaz, mint általában. Én is veled nevetek akkor! 😀 😀 😀 Bár részben mentségére legyen írva, hogy az Ihsahn-os beajánlással kapcsolatban nem volt információja, de az 1-3 pont akkor is baromság, főleg úgy hogy bárki láthatja hogy ez nem igaz. 🙂

  • Husky Husky szerint:

    Azt szeretném megkérdezni, hogy az új Ihsahn lemez negyedikként volt beajánlva és azzal mi lett? Már csak azért, mert ez a kör már inkább kezd egy alterforgács lenni, mint fém. Keveslem a metalt. Ez csak egy észrevétel, és még mielőtt megkapnám, hogyha nem tetszik el lehet menni, közlöm hogy nem tetszik, de nem megyek el, azonban a nemtetszésemnek hangot adok, és fogok a jövőben is. Az arányokra jobban oda kéne figyelni! Nem rosszból!

    • Husky Husky szerint:

      Ja, és még mielőtt azt is megkapnám hogy junior pontozók ne akarjanak már semmit, jelzem én már évek óta pontozok tehát nem vagyok junior pontozó!

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Szerintem semmi gond az arányokkal. 🙂 A vége mindig ugyan az, egy rahedli új album, amit az érdeklődési körömből fakadóan meg sem tudtam volna hallgatni. 🙂 – Nem is tudnám követni ezt a mennyiséget.

    • nascence nascence szerint:

      Ne legy durcás, mert nem került be az ajánlásod. Más is járt már igy. Amúgy meg mindegy, hogy több a metál vagy sem, mert nagy velószinüseggel úgysem fog bejönnie neked, amit ajánlok és végül 1-3 pontottal jutalmazod.

    • Husky Husky szerint:

      nascence – most megnéztem egy jó pár körre visszamenőleg az ajánlásaidat és nem igazán azt láttam hogy 1-3 pontokat adtam rájuk, sőt jó pár 10 pontot láttam meg akörüli pontszámokat! De te is ellenőrizheted ha visszanézed. Így viszont nem igazán értem az 1-3 pontos jutalmazásom megjegyzésedet. Tudsz te olyan metal lemezeket is ajánlani ha akarsz, ami nekem is tetszik! 🙂

    • farrrkas farrrkas szerint:

      Husky, az Ihsahn a FémforgácsHP felhasználónak az ajánlása volt, amit szintén én kezelek, és akkor szoktuk bedobni, ha esetleg félő, hogy nem lesz meg a 10 lemez. Mindenki más ajánlása azonban előnyt élvez a forgács user ajánlásával szemben.

    • Husky Husky szerint:

      farrrkas – köszi a választ és sajnálom az ihsahn-t.

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Nascence barátommal az elkövetkező körökben csak és kizárólag olyan albumokat fogunk ajánlani, amik legfeljebb nyomokban tartalmaznak metalt. Miért? Mert régen volt ilyen rendszeresen, és egy kicsit már értem, hogy mire vonatkozott az észrevétele, miszerint a fősodor felé húz a fémforgácsos HP.
    Jófajta metalt úgyis ajánlotok annyit, mint a vízözön, mi leszünk a formabontó osztag most egy darabig. Meg aki még csatlakozik.

    • Armand Armand szerint:

      🙂 Akkor jöhet egy jó kis ambeint lakodalmas metal.

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Jöhet. 🙂 Én vevő vagyok mindenre. 🙂 – Nem vagyok ellene, de valami jó kis ipari-gót-világi zenének nem lennék ellene. 🙂 – Valami jó kis Plasma Pool esetleg? 🙂

    • nascence nascence szerint:

      Vigyazzatok, mit kivantok!

      En annyit fuznek hozza Naga kommentjehez Farrrkas szavaival elve, hogy “az underground zene kosza elagazasai” tipusu zenekre kell gondolni a reszemrol.

  • nascence nascence szerint:

    A Morwan eseteben a Bandcampen az alabbi megjelenes szerepel: releases October 16, 2020, ami felveti a szereplesenek a jogossagat itt.

    Azonban ahogy latom, a kiadojuk (Feel It Records) Facebook postja alapjan megis jogos a szereplese, mert a digitalis verzio mar juliusban kijott, az oktoberi datum pedig csak a fizikai formara vonatkozik.

    “Out 10/16 and now available to preorder: Morwan “Zola-Zemlya” LP (FEEL IT 47). Initially a digital-only release back in July, the second album from Kiev, Ukraine’s Morwan floored many (like myself), who discovered the album via Harakiri Diat’s YouTube channel. “

  • nascence nascence szerint:

    Legalabb pont megvan a 10 ajanlas.

  • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

    A Skeletal Remains kétszer lett ajánlva. 🙂

    • farrrkas farrrkas szerint:

      Köszi. Javítva. Az első ajánlást hagytam meg, természetesen.

március 11.,
március 20.,
április 03.,