Hangpróba #429

2020. szeptember 26.

Később simán lehet, hogy több lesz a pont, most még óvatos vagyok vele. Magam sem értem, hogy miért is maradtak ők ki nekem korábban, hiszen több ez, mint érdekes és kellemes.
Langyos lábvíz a pedikűrösnél némi sivatagi illóolajjal.
Tagadhatatlanul őszinte, csak éppen totálisan elmegy mellettem. Ha reálisan pontoznám, akkor 3, de inkább nem bántom.
Túl sok amit adott időn belül kitolnak és a harmóniák elcsúsznak egymáson. Nincs olyan kapcsolatrendszer egymásra épülés, mint az igazán nagyoknál. El van művészkedve. Pedig tehetség van, csak egy kis szerénység hiányzik, egy csöppnyi alázat.
Mi olyat hallani itt, amit az előző 30 évben még nem hallottunk évente akár többször is? Tisztességes, összeszedett MA klón egy kis vérfrissítéssel innen-onnan, de úgy le vannak csavarozva a stílus adta keretek közé, hogy onnan biza jottányit se mozdulnak el. Számomra a kortárs az nem ilyen. Ez egy zárvány.
Azért az ukránoknál is lehet valami a vízben, mert elég sok eredeti, vagy éppen az adott stíluson belül kiugró van náluk. Ez itt az előbbi. Letisztultságának, egyszerűségének van valami egészen magával ragadó ereje. Kevés hangból jót sokkal nehezebb csinálni, mint sokból, csak ezt sokan elfelejtik. Itt nincs kamu, és hangjegyhalmozásokkal elfedett tehetségtelenség. A lüktetése a közepétől egészen beszippant.
Felfordul a gyomrom a második hang után. Mivel ez alapvetően a stílusnak szól, ezért egyezzünk ki egy semleges érdemjegyben.
Ez is rettenet őszinte, csak ez valahogy terjedelmében (ideális hosszúsága miatt) és kidolgozottságában mégis többre értékelendő nálam, mint a Haramia. Itt annyi a pont is, mint amennyit szerintem érdemel.
Szintire tolt hörgedelem, ahol a gitárok adják az aláfestést. Nekem az önmagából kifordított Septicflesh jutott az eszembe. Nem katasztrófa, de van azért jobb is, amit hallgatni lehet.
Nyilvánvalóan nem ide való. Engem már csak azért sem bánt, mert a Tilos zenei kínálatából előszeretettel csemegézek ilyen irányokból. Ott a legjobb amúgy a lemez, ahol kattog és búg egyszerre.
Rég nem fogott meg így a banda, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy számomra a közvélemény által igencsak lehúzott Scarsick és BE lemezek az örök kedvencek, de ott van a dobogósok közt a Remedy Lane is. Viszont azóta elvesztettük egymást...
Az első hangok bíztatók, aztán annyi sivatagi pszichedelikus stonerkedést kapunk, hogy már az első dal végére telement homokkal a fülem. Semmilyen kreatív megoldást nem találtam benne a néha jóleső tiszta gitárhangokon kívül: egybeolvadó, akár random egymásra dobálható hangok sokasága.
Akadnak itt egyészen hatásos punk lüktetések és a harag is a helyén van. Még pár év gyakorlás és összejöhet egy hallgatásra érdemes demó. Anno haverok csináltak hasonlót, amikor bebszva magnókazettára rögzítették a garázsban az abban a másodpercben született ötleteiket... de ők tudtak röhögni rajt másnap.
Szerintem ez lesz a kör lemeze, de csak azért, mert olyan, mint a csúnya nő a még csúnyábbak közt. Szinte kiugrik a zenei közegből. Szép borító, technikás játék, néhány ötlet és korrekt hangzás... szinte már furcsának hat. Azért az orgona megszólalásakor kiosztottam volna egy-egy pofont nekik, az bántóan pocsék lett ebben a környezetben.
Az utóbbi napokban, hetekben sok old school death banda pörgött nálam és nem érzem semmivel sem kiemelkedőbbnek ezt az anyagot. Minőségi death metal, különösebb egyéniség nélkül.
Az első két dalban akad pár jó pillanat, a hármas tétel nagyon bejött, a lezárás meg felemás. Ahol a Thy Catafalque jutott eszembe, ott tetszett, a többi felejtős.
A sokadik Maximusnál már röhögnöm kellett, de én kértem a power metalt Heatsync meghallgatása után... Van gitár és egész jó énekhang, a többi pedig random összedobált hősi és egyben ősi sablon...
Komolyan mondom, agybajt tudok kapni ettől a dumától, hogy elpuhult volna a HP, megy úgy minden... Maxumim kevesebb az utóbbi időben a 40 percen át a konyha és a szoba közötti helységben rögzített huzat hangja, amit ambient címkével értékesítenek. Ilyen förtelemből is rendszeresen kapunk, csak általában a szarabb, akarom mondani amatőrebb verziókból. A vietnami háború egyik híres képéből készült borító már felkeltette az érdeklődésemet és szerencsére zenei megoldásokkal is találkoztam. Persze változatosság, egyedi témák tekintetében most sem kell díjakat osztogatnunk, putszán hallgathatóra sikerült őrjöngést kapunk. De a végén itt is jön egy kis huzat:)
Gyerekek... ez után a kör után legalább egy hónapig kúrálnom kell magam jó zenékkel. Ez valami kísérlet akar lenni? Na mindegy, kicsit túlpontozom a valódi értékénél, mert metalosabb egy-két lemeznél, a következő körre meg keresek nektek valami jóféle hangfelvételt a ventillátor segítségével falra csattanó libafos felkavaró hangorgiájáról... minimum két és fél órás kivitelben.
Érdekes...de a felénél már kiegyeztem volna egy újabb power metal lemezzel is.
A PoS tizenegyedik nagylemeze igazi csemege lesz a progresszív metal kedvelőinek! A lemez ugyanis csodás dalokat tartalmaz! Számtalan kiemelkedő momentumot rejt, melyek között a címadó dal a mennybe fogja repíteni a banda híveit. Többszöri hallgatást igényel, de már elsőre is képes magával ragadni. Én legszívesebben a korai albumaikat hallgatom - többnyire a One Hour by the Concrete Lake című lemezt -, és tisztában vagyok vele, hogy ez a PoS már nem azt a fajta gitárcentrikus, progresszív zenét játssza, amit anno a '90-es években. Nevezhetjük ezt fejlődésnek, és biztos vagyok benne, hogy hűséges híveiket ezúttal is elkápráztatja majd a zenekar az új album dalaival. Nagyon tetszetős borító, intelligens zene. Nekem tetszik!
Experimentális rock. Ezt a zenét nem nekem találták ki. Arra tökéletesen alkalmas, hogy magadba szállva hallgasd, miközben egy borongós, esős napon bambán bámulsz ki az ablakon. Néhol támadt egy kis Pink Floyd utánérzésem. Ami a lemez erőssége, az a hangzás, a szépen, tisztán megszólaló, egymástól elkülöníthető hangszerek.
Bocsánat, de ennek a "zenének" a végighallgatása számomra óriási megpróbáltatás volt. Szerencsére csak szűk 19 percig tartott. Punk-HC alapokra összepakolt katyvasz, rettenetes hangzással, és a politikai nyilatkozatokból vett szövegekkel narrálva, telepakolva obszcén káromkodással. Biztosan megvan az a szűk réteg, akit el fog kapni ez az album, én biztosan nem fogok közéjük tartozni. Sok sikert a zenekarnak, de ez nem nekem szól!
Nagyon szeretem ezt a stílust! Technikás death metal Izlandról! Izgalmas! Rengeteg zenekar próbálkozik manapság ezzel a stílussal, több-kevesebb sikerrel. A Cult of Lilith első albuma - egy 2016-ban megjelent Arkanum névre keresztelt EP-t követően - zseniálisra sikeredett. Precízen kidolgozott dalszerkezetek, profi hangszeresek, változatos témák. Arra ösztönöz, hogy újra és újra meghallgassam! A gitár dominál, de néhány helyre becsempésztek egy-két egyéb effektet is, elsősorban a szintetizátor adta lehetőségeket aknázták ki úgy, hogy az ne menjen az összkép hatására, sokkal inkább finomítson az eleve kiváló dalokon. Csakis azért nem adok több pontot, mert várhatóan a zenekar tovább fog lépni, és a jövőben még ennél is zseniálisabb dalokkal, albumokkal fog minket megajándékozni. Én követni fogom a pályafutásukat! Nem mellékesen a borító is egy szemet gyönyörködtető festmény! Mindent egybe véve a Mara egy vérprofi alkotás!
Egy sejtelmes intro után kezdi meg tevékenységét az amerikai death metal négyes fogata aktuális albumán. Hamisítatlan, sallangmentes döngölést hallhatunk a jól kitaposott ösvényen végighaladva. Tagadhatatlanok az elődök hatásai, volt is honnan meríteni jócskán, én mégis úgy gondolom, hogy a Skeletal Remains-nek van egyénisége. Nincs egy percnyi üresjárat sem, egymást követik a jobbnál-jobb death metal szerzemények. Egyik legjobb dal a Thombs of Chaos, imádom az ilyen menetelős, letaglózó dalokat. Lehet, hogy a zenekar semmi újat nem tesz hozzá a stílushoz, de biztosan tudom, hogy velem együtt rengetegen szeretjük ezt a fajta death metal-t, úgy, ahogy van. Szerintem ez egy remekbe szabott album!
Egy egyszemélyes, post-punk alapokon nyugvó, érdekes próbálkozás Ukrajnából. Komolyan mondom, ahogyan a csávó kántál, az teljesen hajaz azokon a felvételeken hallható 'énekhez', amelyet közel-keleti rossz emberek tesznek aláfestő zenének a bombakészítő videóikhoz. Bár ez talán nem is véletlen, hiszen hősünk ukrán és arab felmenőkkel rendelkezik. Néhol nyekereg valamit a gitáron, de eme tevékenysége szinte elenyésző, a fő hangsúly a szintetizátoron és a különböző effekteken van. Némelyik szerzeményen előkerülnek a szláv vonal jellegzetességei, amit egyetlen pozitívumként tudok felhozni a lemez kapcsán. Néha támadt olyan nagyon halvány érzésem, hogy éppen Thy Catafalque harsog a hangszórókból, de persze Kátai művész úr zenéje fényéveket ver erre a lemezre. Az a közel fél óra, miközben végighallgattam ezt az albumot végül mégsem telt teljesen érdemtelenül, mert közben legalább megvacsoráztam. :) Komolyra fordítva a szót, biztos vagyok benne, hogy van olyan ember, akinél ez a lemez megértő fülekre talál. Én nem fogom többször meghallgatni!
Ez a nemzetközi heavy-power project második nagylemeze - a 2018-as újjászületést (Reborn) követi az idei bosszú (Revenge). Tetszik, hogy a dalok ókori történelmi alakokat, eseményeket idéznek meg, tehát nem fantasy alapú szövegekkel van dolgunk. A dalokat rendkívül színes szólók teszik egyedivé, a kórusokkal teli refrének azonnal megragadnak a hallójáratban, számos emlékezetes pillanatot okozva ezzel a hallgatóságnak. A zene tökéletesen követi a mondanivalót, és az elcsépelt sablonokat képes a zenekar olyan formába önteni, hogy egy percig se unatkozzon, aki rászánja az időt erre az ókori utazásra. Szerintem érdemes is rászánni az időt. Nagyon király album, csodálatos borítóval, köszönet az ajánlónak!
7 dal 11 percben. Nincs kec-mec, kapjuk az arcunkba a hardcore-grindcore stílusú 'sanzonokat' a francia zenekartól. Brutális sebességgel rohan rajtad végig a cucc egészen az utolsó számig, ami egyáltalán nem illeszkedik az összképbe. Nagyon rövid lehet a zenekar koncertje, de kíváncsi lennék rájuk élőben.
Szimfonikus black metal Egyiptomból. Frankó intróval indul a lemez, és a zene tulajdonképpen végig jó színvonalú, két dolog mégis nagyon zavar. Az egyik az, hogy igazából nem érzem az egységes összképet, nem kelt zenekari hatást. Olyan, mintha egymástól függetlenül zenélnének, de nem tudnák rendesen formába önteni. A másik pedig az, hogy sok helyen idegesítően szól a szintetizátor, ráadásul teljesen előtérbe van helyezve. És ezt még képes megfejelni az itt-ott felbukkanó női óbégatás. Szóval, ez lehetne egy jó lemez, de nem az. Ebben a stílusban a Dimmu Borgir (tudom, sokan nem szeretik, én viszont imádom őket), és a Carach Angren az etalon. Hozzájuk viszonyítva, és persze a lemezen hallottakat értékelve adok ennyi pontot.
Elérte a kellő hatást. Pont úgy vagyok vele, mint a house, trance, és hasonló, keverőpulton gombokat tekergető öncélú baromkodással: ideges leszek tőle. Nincs benne olyan momentum, amit pozitívan tudnék értékelni. Sajnálom, számomra tényleg idegesítő.
Jó sok minden van itt egybeforrasztva mesteri módon. Meglepődtem, hogy milyen modern hangzású lemez. Ilyen lemezeket szívesen hallgatok, ennek látom értelmét. A zenekar nálam kimaradt, így most már én is megismertem őket, ezért is köszönet az ajánlónak!
Azt hittem hogy valami sci-fi rock és a borító bal oldalán Darth Vader, jobb oldalán Artoo-Detoo látható a Tatuin-on, mondjuk a középen lévő dobszerkót nem tudtam hova tenni. Ja igen a zene, hát az olyan mint az összes többi relaxációs, a számok egyformák, dehát a relaxációs zenéknek ez a lényege. Mondjuk ha a Bain de Sang valakinél agyérgörcsöt okoz arra ez a zene gyógyír lehet.
Belefülelve itt egy-két lemezbe, ahol nem akármilyen zene szól, s utána e produktumot meghallgatva az az érzésem támadt, mintha valaki szakócával akar tankok ellen harcolni (megmosolyogtató). Tudom, hogy ez fixa ideálom, de 2020-ban egy ilyen eocén korabeli hangzással és végletekig lebutított "zenével" nálam nem rúgnak labdába. És még mielőtt valaki azt mondaná, hogy ilyen a punk, nem, nemcsak ilyen, lehetne ezt egy magasabb színvonalon is művelni.
Egy letűnt kor zenéje ez. Azt hallom hogy tudnak zenélni a srácok, de nulla a kreativitás és a már milliószor eljátszott sablonok. De legalább nem valami alternatív szar. Elmegy.
Ez a heatsynch és a yawning man között helyezkedik el nálam. Én nem igazán találtam benne értékelhetőt. Szavaló monoton "ének" énekhang nélkül, dobgép... De legalább ezzel letudtam a kör számomra nem sok értéket jelentő lemezit (volt bőven).
Egy újabb "eposz" a diliházból, de most úgy tűnik, hogy a gyógyszereket sikerült jól beállítani a zenészeknél, kivéve az énekest, őnála nagyon elcsúszott (gurult) valami.
Ulver a jövőből? Az adott pontszámom is bőven több annál, mint amennyit ér...
Azt a qrva! Ez mekkora zene már. - Persze, ha sietsz akkor ott van neked a BAIN DE SANG, de ha ráérsz, akkor tuti, hogy jegyet fogsz váltani a YAWNING MAN zenéjére. Amely nem más, mint egy véget nem érő experimentális-jazz-post rock fúzió. - No, ezt kár lett volna kihagyni. :)
Ez egy patika hangzással tuti album lehetne. Kevesebb noise hatás, s egy csipetnyi Exploited csodákat művelhet. :) Ettől függetlenül ez egy jó album. - Ha csak egy picit is szereted a punkot nyert ügyed van. :) - A "dalszövegek" mindegyike telitalálat. - Köszönet az ajánlónak.
Kapaszkodónak talán a VHK jut eszembe, azzal a különbséggel, hogy a Morwan az ukrán, Alex Ashtaui egyszemélyes post-punk-etno-folk projectje. Nyers és sámánisztikus megoldások a zenében, tempóban. S, hogy mire számítson az aki ide betéved? Nos, ez az utazás olyan, mint amikor valaki az arab-szláv gyökereit a post-punk stílusba ölti.
Huh... Nekem kicsit ez a zenekar a Napalm Records válasza a Nuclear Blast-os Sabaton-ra, csak a koncepció más. :) - A viccet félretéve, haragszom kicsit a Serenity-s Georg Neuhauser-re, mert az Ő torkában sokkal több van, s itt amolyan kímélő, kötelező stílusgyakorlatot hajt csak végre. Egyébiránt, aki szereti a power metált s annak a zsánerre jellemző összes elemét, az marha jól fog szórakozni. Kellemes, instant muzsika ez. :)
Ez a "fekete-fém" album a barokkos túlzások 2020-as reinkarnációja. - Számos ötlet jó, de egészségtelenül túlzó a tálalás. Sebaj, Egyiptom is felkerült a világ black metal térképére. :)
Nem tudom mi volt az ajánlónak vele a célja, de nem egyszerű anyag.
A hangzás engem nem zavart, sőt kifejezetten ide illőnek találtam. A szövegek rohadt jók és aktuálisak, a bevágások, a rap-es betétek pedig tökéletesen illeszkednek a zenéhez. A dalok pedig rövidek és húzósak, így a lemez végig hasít de közben dinamikus is. Tűkön ülve várom a folytatást.
Egy fokkal jobb mint a Hecate, de semmit nem váltott ki belőlem. Torra készítés közben elszólogatott, de egy pillanatot nem tudnék felidézni, profi megcsinált cucc ez, csak nem nekem.
Meditatív, hipnotikus utazás egy világban ahol a modern és a hagyományos kéz a kézben jár. Szinte éreztem a késztetést, hogy a konyha közepén ropjam a táncot erre a vérpezsdítő lüktetésre, amit ez az album nyújt. Szlávos, arabos hatások tökéletes fúziója, nem vagyok egy nagy post-punk rajongó, de ez érdekes és hangulatos. kicsit monoton de ez meg vele jár.
Továbbra is nehezen viselem a dungeons and dragons metalt.
Én zabálom mostanában az ilyen mocsok pv cuccokat, úgy hogy köszi az ajánlónak, egyelőre ennyi de lehet még lesz több.
Fiatalabb koromban éltem, haltam az ilyen zenékért. Most nem hallok mást mint túldíszített bohóckodást, ami elveszi a figyelmet a témák elől, amik meg amúgy sem túl maradandóak. Az In Nomine-ben a szinti pedig már kifejezetten idegesítő volt, ahogy szinte leugrott a zene többi részéről.
A punk zenéknél kifejezetten előny, ha a szöveg érthető. Sajnos itt az ótvaros hangzás meglehetősen a háttérbe kényszeritette a számomra élvezetes és egyben otromba, arcbamászós gondolatokat.. A zene meglehetősen lendületesre sikeredett. 10%-kal kevesebb kásás hangzással ez egy fasza album lenne. Minden esetre az én figyelmemet felkeltették, hogy később még kiváncsi legyek rájuk.
Akárcsak a Hecate albumánál, itt is a giccses tör utat magának; igaz, itt egy teljesen más formában manifesztálódik. Túl sok mindeből akartak maguknak egy szeletet. Van itt Gojira, izlandi (unalmasan a tengert bámuló, közben süvit a fagyosz szél) black betétek, igedennek ható effektek...Minden esetre profik a srácok, ahogy Dimmurtal mondja, de ez már jó ideje nem tud meghatni. Minden rendelkezésükre áll, ami lehetőséget biztositana nekik a kiváló számok megirásához, azonban az ihletet nekik csupán 20-30 másodperces időtartamra sikerült kompresszálni. Jó ötletek vannak elszórva, viszont igazi számokra már nem futotta. Koncepcio hiányában a reveláció elmarad.
Végre egy igazi grind-crust album. Sajna, manapság ritka az ilyen a HP-n. Nincs túlgondolva, nem akar másnak látszódni (hallatszani), mint ami. Tiszta, belátható a közlésmód, és nem utololsó sorban nagyon jó a dinamikája. Igy kell valakit gyomorszájon rúgni. (Az ajánlónak ajnánlom, hogy ajánljon még bátran ilyen ajánlatot. Nem, nem Thomaslord vagyok, nyugi.)
A szinti betétek borzalmasan giccsesek. Sikerült megfejelniük a Dimmu Borgir izléstelenségét, bár ezt akár a keleti mivoltuknak is betudható. A metál részek szimplán korrektek, amik magukban sokkal jobban megállnák a helyüket. Biztosan meglesz ennek a zenének a közönsége is, ha már az előző körben szerplő Zmey Gorynich akkora sikert aratott. A Hecate fényévekkel szofisztikáltabb és élvezhetőbb annál a borzalomnál.
Jó mintapéldánya annak, amikor nem öncélú az elektronika. Soha nem voltam az ambient-noise zene hive, de itt pont ezek a részek teszik izgalmassá az albumot. A D&B néhol nekem is túl sok. A dobok elektronikus sterilitása, ami nálam tönkreteszi a hangulatot, nem tud szerves része lennie a morajló háttér zajnak.
Meglepően kellemes zene. Többször is végigment az elmúlt órákban, a zene jó, a hangulata nekem most kimondottan bejött/elkapott, jócskán van benne érzelem is, és egyáltalán nem vált számomra unalmassá, még a 13 és fél perces utolsó szám ellenére sem, mert abban is remekül működnek a dallamok, érzelmek (például amikor csak az ének és billentyű szól). A címadó dal is teljesen jó és a borító is.
Amíg megírtam a Heatsync véleményemet, lement ez a legalja valami. Nálam nem itt kezdődik a magyar punk, hanem a Prosecturánál vagy a Rózsaszín pitbullnál, de azok itt szintén biztosan kivernék a biztosítékot, hogy mennyire nem ide valóak--volt már ide beajánlva Prosectura lemez, és meg is kapta a magáét. Hát, ez még azoktól is fényévekre van minőségben.
Ha az összes szám olyan lett volna, mint a hatodik, 31G (ahol megmutatták, hogy tudnak ők jó dalt is írni), akkor ez lehetett volna egy fasza album is. De így, ezt a számot leszámítva, számomra szinte értékelhetetlen. Igaz, még így is jobb, mint a Haramia-zeneileg legalábbis mindenképp.
Én nem értem, mit keres ez itt. Elvégre az oldal régebbi logójában az van írva, hogy "Fémforgács metal webzine" (ezek szerint ez már a feledés homályába veszett, vagy csak simán le van szarva), és az sem igaz, hogy ide bármikor is be lett volna ajánlva ilyesmi az oldal első 4-5 évében...Azt sem csodálom és simán el tudom képzelni, hogy akik ilyen zenéket hallgatnak/istenítenek, azok egy idő után azt veszik észre, hogy egyre kevesebb igazán jó metal zenét nyomatnak...nem véletlenül (egy ilyen helyett százszor inkább meghallgatok egy Bomfunk Mc's lemezt, amiben van is valami érdekesség és nagyon maximum csak nyomokban tartalmaz rockzenei betéteket). A Babymetalnak például százszor több létjogosultsága van/volt itt, mint az ilyen hulladékoknak.
Üde.
Van belőle egy adag az In Mourningből, az Ulsectből, csak káoszosabb. Viszont egész jól egyben vannak a dalok (néha egy kicsit nem). Az eklektika viszont picit túl lett húzva, és a Stranger Thingsből ismert szintetizátor is túlzás kicsit. A Sranger Things zenéjét nekem írták, de itt egy kicsit kizökkent. De ezek csak kukacoskodások. Baromi jó extrém - prog death metal ez. Kár, hogy a dob ennyire be van szinterezve. Az ének viszont nagyon ütős. Trendeknek, nyegléskedésnek, vidámságnak semmi nyoma.
A lemez első fele csak szimplán jó, a második meg nagyon. Döng a basszusgitár, faszák a ritmusok, a gitár meg varázslatos. A monoton részekre elindul az ember feje. Állati nagy!
Ambient és noise házasítása már nem új találmány, viszont a drum and bass ilyen finom beúsztatása komolyan meglepett. A női hang, a hangszínek megkeverése, a kivitel profizmusa, és az a hatás, amit tud kelteni vele a szerző egészen lenyűgözött. Egy negatívum jut eszembe: a végére kicsit elfáradtam. Ezt leszámítva zseniális.
Az egyik legjobb kortárs death metal banda.
A banda két albumának borítója első ránézésre annyira hasonló, hogy első körben az előző anyagot hallgattam meg. De nem bántam meg, jó az is, jóleső harcos heavy-power metal. Mondjuk valami egyedi íz nem ártana még a dologba, nem nagy cuccokra gondolok itt, csak valami olyasmire, hogy egyből felismerjem, hogy a Warkings megy.
Beindulós
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
2020. szeptember 26.
BlackZone boymester dimmurtal Husky 69Nostromo79 Eroen nascence King Diamond Nagaarum mike666 ∑:
1.
Pain of Salvation
Panther
8.5 8 7.5 9       8     8.2
2.
Skeletal Remains
The Entombment of Chaos
7 8 9 6           10 8
3.
Cult of Lilith
Mara
7 8 9     6 6.5   9   7.6
4.
Morwan
Zola​-​Zemlya
9 6 5.5 2 9 8.5     9   7
5.
Warkings
Revenge
5 5 9   8 5       8 6.7
6.
Bain De Sang
Sacrificed for a Load of Filth and Lies
7 5 6.5 3.5   7 8 3   8 6
7.
Hecate
In Nomine Artem Blackium
7 4 6.5   6 5.5 6       5.8
8.
Yawning Man
Live At Giant Rock
6 3 5.5 3.5 9           5.4
9.
Haramia
s/t
5 4 2.5 1 7 8 7 1 7   4.7
10.
Heatsync
Heatsync
8.5 3 1 1 5   6.5 1 9.5   4.4
∑:
7 5.4 6.2 3.7 7.3 6.7 6.8 3.3 8.6 8.7 6.2

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #429 – 2020. szeptember 26.: 36 komment

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Na jó, szerintem ezt nem tudjátok felülmúlni. ÉN FOGOM nyerni a népszerűtlenségi listát. Ez a dal számomra 10 pontos, és most nem hülyéskedek, hanem teljesen komolyan mondom:

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Ugyan már, a Retro Rádió megy állandóan autóvezetés közben, s szerintem óránként-kétóránként lemegy egyszer. 🙂 – A gyerekek már éneklik a hátsó ülésen, én hangosabbra veszem a rádiót, feleségem könyörög, úgy hogy én rendszerint csak dúdolom. 😀 Joyride-hoz ideális. 🙂

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Ja, s tényleg 10/10-es nóta. 🙂 – Csak szólok.

  • boymester boymester szerint:

    Ezt meg egyenesen Nostromo barátunknak, mert tudom, hogy szép lesz tőle a napja…:)

    De ez is beleégette magát az agyamba…

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      “Letörtétek a tükrünköt…” – 😀 – Pár napja láttam először, de még mindig a hatása alatt vagyok. Erre tessék, itt van megint a négyzeten. 😀 – A szögletes üveggolyóét pedig simán Nobel díjat kell adni a skacoknak. – Hogy milyet, még nem tudom, de kib@szott alternatív. (Volt is elmélkedés otthon zenéről, gondolkodásról, házfelújításról, idegenekről!.) 😀 – Tényleg köszönöm, hogy gondoltok rám. 😀

  • boymester boymester szerint:

    Ha már mindenki kitárogatja a szennyest… Inkább hozzászólásban, mint ajánlásban:)
    Én meg a roots reggae műfajt kedvelem (kizárólag 70-es évek, Bob Marley meg töménytelen mennyiségben), valamint szeretem a népzenei ihletésű dolgokat is. Simán lenyomok egy Ghymes, Csík, Folk Error lemezt… De ezeknek is megvan a maguk helye:) Pár jóleső dal, esetleg album után feszít belülről az érzés, hogy kell valami k.va húzós muzsikát is tolnom, hogy meglegyen a napi egyensúly.
    Nagyon jó kis hangok vannak ebben a Vitalic számban is, de a szinti pop és a 80-as évek hangulat kombója számomra mindig a bőrdzsekis bárokat juttatja eszembe… A régi olasz horroroknak is voltak ilyen betétjeik, érdekes módon ott valahogy bejött, de hosszú távon nem tudnám hallgatni. Mondjuk a haj-metalnál még mindig izgalmasabb.

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Minden percét, cseppjét élveztem. Back to 80’s… Az a jó, hogy egy-két “zajos” album után az ember elvesz az ilyenben. 🙂

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Amúgy, hogy lássátok, tudok disztingválni, nekem ez is 10 pontos produkció, amit képes vagyok egy albumnyi hosszban hallgatni, de mégsem ajánlom ide:

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Husky, szerintem a Morwan dobja élő…
    Többiek? Ti is gépnek halljátok? Ha az, akkor viszont nagyon jól össze van rakva.

    • Eroen Eroen szerint:

      Nekem eszembe se jutott, hogy az lenne, mondjuk én híresen botfülű vagyok .

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Néhol eszembe jutott, de csak egy pillanatra. De ha az lenne se zavarna. Baró a zene. 🙂

    • Uhu Uhu szerint:

      Nem élő dob. Alex Addictive Drums 2-t használ.

    • Husky Husky szerint:

      Be is baszna ha ennyi évnyi zenehallgatás után nem tudnám megkülönböztetni az élő dobot a dobgéptől! Dobgép… szánalmas. De valakinek a kétlábdob hangzása meg nem tetszik, de ez, ez a nagy sz.r. ez teljesen jó! Közröhej! 😀

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Meshuggah-t szereted? Tudtad, hogy a lemezek nagy része gépdob? Akkor a Meshuggah is szánalmas? 😀

    • nascence nascence szerint:

      A Thy Catafalque is szanalmas ezek szerint.

    • nascence nascence szerint:

      Ja, Naga, Te is szanalmas vagy 😀

  • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

    nascence! 😀 😀 😀

    • nascence nascence szerint:

      Zolixius,
      Mit kovettem el mar megint? Nem ertem xD.

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      A “Ne legy durcás, mert nem került be az ajánlásod. Más is járt már igy. Amúgy meg mindegy, hogy több a metál vagy sem, mert nagy velószinüseggel úgysem fog bejönnie neked, amit ajánlok és végül 1-3 pontottal jutalmazod.” kommentedre akartam reagálni. 😀 – Egyszerűen csak tetszett. 😀

    • Husky Husky szerint:

      Nostromo – gondolom azt nevetted ki, hogy amit leírt annak még a negyede sem volt igaz, mint általában. Én is veled nevetek akkor! 😀 😀 😀 Bár részben mentségére legyen írva, hogy az Ihsahn-os beajánlással kapcsolatban nem volt információja, de az 1-3 pont akkor is baromság, főleg úgy hogy bárki láthatja hogy ez nem igaz. 🙂

  • Husky Husky szerint:

    Azt szeretném megkérdezni, hogy az új Ihsahn lemez negyedikként volt beajánlva és azzal mi lett? Már csak azért, mert ez a kör már inkább kezd egy alterforgács lenni, mint fém. Keveslem a metalt. Ez csak egy észrevétel, és még mielőtt megkapnám, hogyha nem tetszik el lehet menni, közlöm hogy nem tetszik, de nem megyek el, azonban a nemtetszésemnek hangot adok, és fogok a jövőben is. Az arányokra jobban oda kéne figyelni! Nem rosszból!

    • Husky Husky szerint:

      Ja, és még mielőtt azt is megkapnám hogy junior pontozók ne akarjanak már semmit, jelzem én már évek óta pontozok tehát nem vagyok junior pontozó!

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Szerintem semmi gond az arányokkal. 🙂 A vége mindig ugyan az, egy rahedli új album, amit az érdeklődési körömből fakadóan meg sem tudtam volna hallgatni. 🙂 – Nem is tudnám követni ezt a mennyiséget.

    • nascence nascence szerint:

      Ne legy durcás, mert nem került be az ajánlásod. Más is járt már igy. Amúgy meg mindegy, hogy több a metál vagy sem, mert nagy velószinüseggel úgysem fog bejönnie neked, amit ajánlok és végül 1-3 pontottal jutalmazod.

    • Husky Husky szerint:

      nascence – most megnéztem egy jó pár körre visszamenőleg az ajánlásaidat és nem igazán azt láttam hogy 1-3 pontokat adtam rájuk, sőt jó pár 10 pontot láttam meg akörüli pontszámokat! De te is ellenőrizheted ha visszanézed. Így viszont nem igazán értem az 1-3 pontos jutalmazásom megjegyzésedet. Tudsz te olyan metal lemezeket is ajánlani ha akarsz, ami nekem is tetszik! 🙂

    • farrrkas farrrkas szerint:

      Husky, az Ihsahn a FémforgácsHP felhasználónak az ajánlása volt, amit szintén én kezelek, és akkor szoktuk bedobni, ha esetleg félő, hogy nem lesz meg a 10 lemez. Mindenki más ajánlása azonban előnyt élvez a forgács user ajánlásával szemben.

    • Husky Husky szerint:

      farrrkas – köszi a választ és sajnálom az ihsahn-t.

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Nascence barátommal az elkövetkező körökben csak és kizárólag olyan albumokat fogunk ajánlani, amik legfeljebb nyomokban tartalmaznak metalt. Miért? Mert régen volt ilyen rendszeresen, és egy kicsit már értem, hogy mire vonatkozott az észrevétele, miszerint a fősodor felé húz a fémforgácsos HP.
    Jófajta metalt úgyis ajánlotok annyit, mint a vízözön, mi leszünk a formabontó osztag most egy darabig. Meg aki még csatlakozik.

    • Armand Armand szerint:

      🙂 Akkor jöhet egy jó kis ambeint lakodalmas metal.

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Jöhet. 🙂 Én vevő vagyok mindenre. 🙂 – Nem vagyok ellene, de valami jó kis ipari-gót-világi zenének nem lennék ellene. 🙂 – Valami jó kis Plasma Pool esetleg? 🙂

    • nascence nascence szerint:

      Vigyazzatok, mit kivantok!

      En annyit fuznek hozza Naga kommentjehez Farrrkas szavaival elve, hogy “az underground zene kosza elagazasai” tipusu zenekre kell gondolni a reszemrol.

  • nascence nascence szerint:

    A Morwan eseteben a Bandcampen az alabbi megjelenes szerepel: releases October 16, 2020, ami felveti a szereplesenek a jogossagat itt.

    Azonban ahogy latom, a kiadojuk (Feel It Records) Facebook postja alapjan megis jogos a szereplese, mert a digitalis verzio mar juliusban kijott, az oktoberi datum pedig csak a fizikai formara vonatkozik.

    “Out 10/16 and now available to preorder: Morwan “Zola-Zemlya” LP (FEEL IT 47). Initially a digital-only release back in July, the second album from Kiev, Ukraine’s Morwan floored many (like myself), who discovered the album via Harakiri Diat’s YouTube channel. “

  • nascence nascence szerint:

    Legalabb pont megvan a 10 ajanlas.

  • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

    A Skeletal Remains kétszer lett ajánlva. 🙂

    • farrrkas farrrkas szerint:

      Köszi. Javítva. Az első ajánlást hagytam meg, természetesen.

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,