A Phil Collins-os „””grindcore”””-ra egy megjegyzés. A lemez nem azért lett nálam 1 pontos, mert grindcore, hanem azért, mert ez se nem grindcore, se nem zene, hanem valami stand up comedy féleség! De ha már grindcore, megjelent idén az új Napalm Death lemez!
Gyerekek, sok mindenről megy általában a vita, én egy dolgot kérnék, amivel szerintem nagyon nagyot lehetne emelni a színvonalon. Ezek azok a fránya igekötők és a 3. osztályos nyelvtan. Szóval ha a cikkekben!!!, hírekben!!!! kommentekben stb. végre felnőnénk a feladathoz, hogy nem „meg jelent”, „ki jött”, „el halkult”, „meg hallgattam” stb -ezek random példák- lennének, az például számomra egy egészen más dimenzióba emelné az olvasás élményét. Amíg az igekötők sincsenek a helyükön, valahogy a mélyebb mondanivaló is sokat veszt a hitelességéből (nálam).
A listahoz meg szeretnem hozzatenni az „ugyanaz”-t (egybeirva!) es tarsait..
Ez nem sok dolog, de csupan mar ezektol igenyesebb lehet az adott iras, komment es egyben az oldal szinvonala is. A kozpontozas hasznalata pedig egy kovetkezo szint, de egyelore elegedjunk meg ezzel. 😀
És a Weakling… 🙂 Averse Sefira, Icon Of Phobos, Avichi, Lurker of Chalice… Retro finomságok közt meg a Judas Iscariot is megemlítendő – To Embrance… lemezt kedvelem.
Szerintem totális tévút az, hogy a forgács csak az extrém zenére van ráállva. Nem, inkább undergroundot mondanék. Lehet underground egy alter rock csapat is. Az én „forgács utópiámban” minden nap más stílusú lemezről olvashatok. Dallamos prog rockról, noise zajongásról, grind agymenésről, power metalról, ambientről, death és black metalról, meg jó sok doomról… Ez lenne az egészséges. A metal zene pedig igen, úgy ahogy van az underground része az ország háromnegyed részén. Van itt pár magyar viszonylatban városnak nevezhető település, valamint egy világviszonylatban is jóindulattal közepes méretű, ami ugye Budapest. Ezeken a helyeken talán akad lehetőség arra, hogy pár bandába belefusson az ember. Mindenhol máshol a média és a szenny az úr. Ha bedobok egy olyan fogalmat a fiataloknak, hogy Iron Maiden, azt hiszik az valami gyógyszerféle vagy valami, amit még nem tanultunk. Néhány országban talán jobb a helyzet, de itt a death, black úgy ahogy van, benne van az underground csomagban…
Tényleg, el is felejtettem, pedig szeretem is őket.
Mondjuk hazai viszonylatban igaz nem hallgatom őket, meg nem is illenének ide, de az a dj alkotói közösség a kedvencem melynek tagjai, a Dj Gyóntatófülke, Dj Töltött cigi, Dj Táppénz 😄
Nem lehet, hanem biztos, hogy nehezen emészthető a Liturgy! 😀 A 70-80%-a totális kakofónia, viszont a maradék, zeneként értékelhető részekben akadnak igazán impozáns megoldások, hangzások! Ahogy pl. a God of Love-ban használja a hárfát, harangjátékot és a vibrafont, arról tesz tanúbizonyságot, hogy nagy valószínűséggel ismeri/kedveli a kortárs klasszikus/komolyzene szerzőket. Egy biztos, nem semmi lelkivilága lehet ennek a Hunter Hunt-Hendrix nevű hölgynek! Szerintetek a hamarosan megjelenő új lemezének borítóján a róla készült félmeztelen fotó látható? 😛 És ahogy látom, hallom, tovább fog terjeszkedni Hunter művészete az extrém kortárs klasszikus zene irányába, hisz már az orgonát, fuvolát, szaxofont, trombitát is csatasora állítja és egy komplett vonós kamarazenekar is erősíteni fogja a produkciót. Azt hiszem nála is él „a zseniket és az őrülteket csak egy hajszál választja el egymástól” bölcsesség. 😀 Én per pillanat nem tudnám megmondani, hogy ő melyik kategóriába tartozik…
Hát véleményem szerint hazai viszonylatban és főleg a fiatalok között a rock/metál zenei stílusirányzat nem igazán a kedveltek közé tartozik. És akkor itt van ez a csodamű, ami még a az ilyen stílust kedvelőknek is megfekszi a gyomrát. Engem nem zavar, csak úgy érzem időnként, mintha valami álomvilágba csöppentem volna, ahol a rock/metál a legelfogadottabb zenei stílusirányzat, sőt ez folyik a csapból is és már csak azon kell tanakodni, hogy az experimentál vagy a drone a jobb irányvonal a jövőt illetően.
Husky, ki kell ábrándítsalak, a rock és metálzene teljesen mainstream 😀 , legalábbis tény, hogy a rádiók és kábeltévécsatornák már nem nyomnak annyit a latba, mint a közösségi média, így hozzájárultak ezeknek a világoknak is az összemosásához (olyan értelemben, hogy már nem vagy örök ismeretlenségre kárhoztatva, ha nincs kiadód, vagy nem játsszák a rádiók a zenédet).
Tényleg nem érzem, hogy 2020-ban egy 30 éves műfajnak (pl black és death metál) bármilyen rétegzenei kvalitása lenne. Ez persze semmi kihatással nincs a minőségére, a Hellripper sem mutatott fel újat, viszont annyi energiával és profizmussal tolta, hogy jobban esett hallgatnom, mint bármelyik Sodom albumot.
oldboy: Igen, lehet nekem azért volt könnyebb emészteni, mert én krautrockon meg fura japán kísérletezős öregemberek zajongós zenéin szocializálódtam, szóval az ilyenek hogy nem 4/4-ben van, már meg se kottyan 😀 Viszont kissé letisztultabb alternatívaként tudom ajánlani a 2011-es Aesthetica albumukat, mert az kb egy power trio felállás, és tényleg nem áll sokkal több hangszerből, mint gitár, basszus és dob. Picit minimalista, de mégis komplex és kaotikus.
makadamiadio – Én szerintem a rock/metál zene a mai fiatalok előtt teljesen ismeretlen annyira mainstream. De örülök ha szerinted ez nem így van, mert akkor lehet hogy én látom rosszul. Mindenesetre én örülnék annak ha csak évente egy darab emberen látnék Cradle of Filth pólót.
Sajnálom, ha ilyen helyen élsz és tényleg ennyire elmaradott a zenei közeg a városodban.
Pedig nem is vagyok pécsi vagy pesti hogy ilyen magasan hordjam az orrom, az plána ég és föld még ehhez a miskolci fosfészekhez képest is, ahol habár metallum szerint a legtöbb black metal zenekar van az országban, de hiába, mert a metálzenei kultúra jobbára megrekedt a legközépszerűbb búmer zenéknél, a legnyálasabb csicskametalcore-nál és Burzum másolásnál.
Makadamiadio: én Miskolcra jártam egyetemre 2000 és 2005 között. Akkoriban a progreszív vonalon olyan bandák tevékenykedtek ott, akik durván megelőzték a korukat. Az Eclipse, Varso, After All (később Haelo) a szó eredeti értelmében vett progresszív (előremutató) zenét játszott. Csak hát persze nem volt igény az afféle muzsikákra. Nem csak Miskolcon, de országszerte se. Pedig mindhárom zenekar jelentetett meg legalább egy nagylemezt. Az After All a.c.i.d.-je a mai napig az egyik kedvenc mondern prog. lemezen úgy ánblokk, tehát nemzetközi értelemben. Az 2001-ben jött ki. És vannak rajta olyan megoldások, amiket külföldi bandák a 2010-es években kezdtek csak el alkalmazni! https://www.shockmagazin.hu/cd-kritika/after-all-a-c-i-d
A jelenlegi miskolci zenei élettel kapcsolatban nem vagyok képben, de azt nem lehet elvitatni, hogy a múltban jó pár nagyszerű csapat tevékenykedett ott. Amióta beszereztem egy lemezjátszót és elkezdtem bakeliteket gyűjteni, már sokszor lepörgettem az első három Edda Művek albumot. Na hát azok is ott vannak minden idők legjobb hazai rocklemezei között. Slamó nagyon tudott valamit! Egyébként én mindig is úgy gondoltam, hogy a rock/metal zene világviszonylatban sem a mainstream része. Voltak olyan évtizedek, amikor még jobban előtérben volt, de vagy húsz éve már nincs. Egy-két nagyágyú (Metallica, Maiden, stb.) még csak-csak összemérhető a popsztárokkal, de a rock/metal zenekarok nagy része jelentéktelen tényezőnek számít. Magyarországon legalábbis mindenképp. Ezért sem látom sok értelmét a keményzenén belül a mainstream és az underground éles szétválasztásának, mert ezáltal csak nő a feszültség a magukat nagyon trve-nak gondoló arcok és a könnyebben emészthető muzsikákat kedvelők között. Régebben én is sokkal több extrém zenét hallgattam, ahogy öregszem egyre nagyobb az igényem a dallamos, fogós muzsikákra. És általában ilyenekről is írok kritikákat. De mivel a ‘forgács fő profilja nem a dallamos rock/metal, így pl. egy-egy HP kör végighallgatása már megterhelő lenne számomra a sok ilyen-olyan extrém, kísérleti „zene” megjelenése miatt. Ettől még elfogadom, hogy a többség ezekre gyógyul és néha kíváncsiságból bele-belehallgatok 1-1 megosztó lemezbe, mint ahogy tettem azt a Liturgy-val is. 🙂
Amúgy lehet, hogy az előző körhöz képest alacsonyabb pontokat fognak kapni az albumok, ez semmiképp nem azt tükrözi, hogy kevésbé szeretem mondjuk az itt 6 pontot kapó albumot az előzőben 7.5 pontott kapónál, csupán szeretném, hogy az albumok minél pontosabban arányljanak egymáshoz (szigorúan az én személyes első benyomás alapú élményem szerint) ezen a körön belül, mert így fog kialakulni a jó sorrend, és nem az lesz, hogy két abszolút nem egyformán, de tetsző album kap 10-et.
A Phil Collins-os „””grindcore”””-ra egy megjegyzés. A lemez nem azért lett nálam 1 pontos, mert grindcore, hanem azért, mert ez se nem grindcore, se nem zene, hanem valami stand up comedy féleség! De ha már grindcore, megjelent idén az új Napalm Death lemez!
Husky majd megmondja, hogy mi számít zenének 😁
Hát a Liturgy-ból kiindulva neked lehet hogy meg is kell! 😀 😀 😀
Gyerekek, sok mindenről megy általában a vita, én egy dolgot kérnék, amivel szerintem nagyon nagyot lehetne emelni a színvonalon. Ezek azok a fránya igekötők és a 3. osztályos nyelvtan. Szóval ha a cikkekben!!!, hírekben!!!! kommentekben stb. végre felnőnénk a feladathoz, hogy nem „meg jelent”, „ki jött”, „el halkult”, „meg hallgattam” stb -ezek random példák- lennének, az például számomra egy egészen más dimenzióba emelné az olvasás élményét. Amíg az igekötők sincsenek a helyükön, valahogy a mélyebb mondanivaló is sokat veszt a hitelességéből (nálam).
Ez így van. 🙂
Egyetértek. (Így, egy szóban.)
A listahoz meg szeretnem hozzatenni az „ugyanaz”-t (egybeirva!) es tarsait..
Ez nem sok dolog, de csupan mar ezektol igenyesebb lehet az adott iras, komment es egyben az oldal szinvonala is. A kozpontozas hasznalata pedig egy kovetkezo szint, de egyelore elegedjunk meg ezzel. 😀
A Liturgy Exaco III c. számáról nekem ez ugrott be:
Lehet, hogy ez több, mint véletlen:) Vendégzenészeket is használhattak…
Zoli jó us blackek: Panoptikon, Woe, Wolfs in the Throne Room, Leviathan, Krallice, Cobalt, Ghost Bath, Xasthur
És a Weakling… 🙂 Averse Sefira, Icon Of Phobos, Avichi, Lurker of Chalice… Retro finomságok közt meg a Judas Iscariot is megemlítendő – To Embrance… lemezt kedvelem.
Hűha, ehhez azért idő is kell feldolgozni. 😀
Mindig bántod szegényeket, már régóta akartam írni neked egy listát, hátha változik picit a véleményed 😀
Nem tehetek róla, nekem a BM európai színtér. 😀
Ehhez a Lindemann-hoz úgy látszik senkinek nincsen kedve :D.
Szerintem totális tévút az, hogy a forgács csak az extrém zenére van ráállva. Nem, inkább undergroundot mondanék. Lehet underground egy alter rock csapat is. Az én „forgács utópiámban” minden nap más stílusú lemezről olvashatok. Dallamos prog rockról, noise zajongásról, grind agymenésről, power metalról, ambientről, death és black metalról, meg jó sok doomról… Ez lenne az egészséges. A metal zene pedig igen, úgy ahogy van az underground része az ország háromnegyed részén. Van itt pár magyar viszonylatban városnak nevezhető település, valamint egy világviszonylatban is jóindulattal közepes méretű, ami ugye Budapest. Ezeken a helyeken talán akad lehetőség arra, hogy pár bandába belefusson az ember. Mindenhol máshol a média és a szenny az úr. Ha bedobok egy olyan fogalmat a fiataloknak, hogy Iron Maiden, azt hiszik az valami gyógyszerféle vagy valami, amit még nem tanultunk. Néhány országban talán jobb a helyzet, de itt a death, black úgy ahogy van, benne van az underground csomagban…
Szerintem csak egy poén, rengeteg ilyen van ebben a stílusban: Travolta, BrucexCampbell mondjuk nekem a Jodie Faster a kedvencem 😄
Van itthon is a Ricsárdgír zenekar
Tényleg, el is felejtettem, pedig szeretem is őket.
Mondjuk hazai viszonylatban igaz nem hallgatom őket, meg nem is illenének ide, de az a dj alkotói közösség a kedvencem melynek tagjai, a Dj Gyóntatófülke, Dj Töltött cigi, Dj Táppénz 😄
Lehet amúgy a Liturgy nehezen lesz emészthető, ajánlom, hogy elsőnek a negyedik PASAQALIA c. számot hallgassátok aperitifként.
Ezen már nincs mit emészteni. Ez a végtermék…
😀 😀 😀
Nem lehet, hanem biztos, hogy nehezen emészthető a Liturgy! 😀 A 70-80%-a totális kakofónia, viszont a maradék, zeneként értékelhető részekben akadnak igazán impozáns megoldások, hangzások! Ahogy pl. a God of Love-ban használja a hárfát, harangjátékot és a vibrafont, arról tesz tanúbizonyságot, hogy nagy valószínűséggel ismeri/kedveli a kortárs klasszikus/komolyzene szerzőket. Egy biztos, nem semmi lelkivilága lehet ennek a Hunter Hunt-Hendrix nevű hölgynek! Szerintetek a hamarosan megjelenő új lemezének borítóján a róla készült félmeztelen fotó látható? 😛 És ahogy látom, hallom, tovább fog terjeszkedni Hunter művészete az extrém kortárs klasszikus zene irányába, hisz már az orgonát, fuvolát, szaxofont, trombitát is csatasora állítja és egy komplett vonós kamarazenekar is erősíteni fogja a produkciót. Azt hiszem nála is él „a zseniket és az őrülteket csak egy hajszál választja el egymástól” bölcsesség. 😀 Én per pillanat nem tudnám megmondani, hogy ő melyik kategóriába tartozik…
Hát véleményem szerint hazai viszonylatban és főleg a fiatalok között a rock/metál zenei stílusirányzat nem igazán a kedveltek közé tartozik. És akkor itt van ez a csodamű, ami még a az ilyen stílust kedvelőknek is megfekszi a gyomrát. Engem nem zavar, csak úgy érzem időnként, mintha valami álomvilágba csöppentem volna, ahol a rock/metál a legelfogadottabb zenei stílusirányzat, sőt ez folyik a csapból is és már csak azon kell tanakodni, hogy az experimentál vagy a drone a jobb irányvonal a jövőt illetően.
Husky, ki kell ábrándítsalak, a rock és metálzene teljesen mainstream 😀 , legalábbis tény, hogy a rádiók és kábeltévécsatornák már nem nyomnak annyit a latba, mint a közösségi média, így hozzájárultak ezeknek a világoknak is az összemosásához (olyan értelemben, hogy már nem vagy örök ismeretlenségre kárhoztatva, ha nincs kiadód, vagy nem játsszák a rádiók a zenédet).
Tényleg nem érzem, hogy 2020-ban egy 30 éves műfajnak (pl black és death metál) bármilyen rétegzenei kvalitása lenne. Ez persze semmi kihatással nincs a minőségére, a Hellripper sem mutatott fel újat, viszont annyi energiával és profizmussal tolta, hogy jobban esett hallgatnom, mint bármelyik Sodom albumot.
oldboy: Igen, lehet nekem azért volt könnyebb emészteni, mert én krautrockon meg fura japán kísérletezős öregemberek zajongós zenéin szocializálódtam, szóval az ilyenek hogy nem 4/4-ben van, már meg se kottyan 😀 Viszont kissé letisztultabb alternatívaként tudom ajánlani a 2011-es Aesthetica albumukat, mert az kb egy power trio felállás, és tényleg nem áll sokkal több hangszerből, mint gitár, basszus és dob. Picit minimalista, de mégis komplex és kaotikus.
makadamiadio – Én szerintem a rock/metál zene a mai fiatalok előtt teljesen ismeretlen annyira mainstream. De örülök ha szerinted ez nem így van, mert akkor lehet hogy én látom rosszul. Mindenesetre én örülnék annak ha csak évente egy darab emberen látnék Cradle of Filth pólót.
Sajnálom, ha ilyen helyen élsz és tényleg ennyire elmaradott a zenei közeg a városodban.
Pedig nem is vagyok pécsi vagy pesti hogy ilyen magasan hordjam az orrom, az plána ég és föld még ehhez a miskolci fosfészekhez képest is, ahol habár metallum szerint a legtöbb black metal zenekar van az országban, de hiába, mert a metálzenei kultúra jobbára megrekedt a legközépszerűbb búmer zenéknél, a legnyálasabb csicskametalcore-nál és Burzum másolásnál.
Makadamiadio: én Miskolcra jártam egyetemre 2000 és 2005 között. Akkoriban a progreszív vonalon olyan bandák tevékenykedtek ott, akik durván megelőzték a korukat. Az Eclipse, Varso, After All (később Haelo) a szó eredeti értelmében vett progresszív (előremutató) zenét játszott. Csak hát persze nem volt igény az afféle muzsikákra. Nem csak Miskolcon, de országszerte se. Pedig mindhárom zenekar jelentetett meg legalább egy nagylemezt. Az After All a.c.i.d.-je a mai napig az egyik kedvenc mondern prog. lemezen úgy ánblokk, tehát nemzetközi értelemben. Az 2001-ben jött ki. És vannak rajta olyan megoldások, amiket külföldi bandák a 2010-es években kezdtek csak el alkalmazni!
https://www.shockmagazin.hu/cd-kritika/after-all-a-c-i-d
A jelenlegi miskolci zenei élettel kapcsolatban nem vagyok képben, de azt nem lehet elvitatni, hogy a múltban jó pár nagyszerű csapat tevékenykedett ott. Amióta beszereztem egy lemezjátszót és elkezdtem bakeliteket gyűjteni, már sokszor lepörgettem az első három Edda Művek albumot. Na hát azok is ott vannak minden idők legjobb hazai rocklemezei között. Slamó nagyon tudott valamit! Egyébként én mindig is úgy gondoltam, hogy a rock/metal zene világviszonylatban sem a mainstream része. Voltak olyan évtizedek, amikor még jobban előtérben volt, de vagy húsz éve már nincs. Egy-két nagyágyú (Metallica, Maiden, stb.) még csak-csak összemérhető a popsztárokkal, de a rock/metal zenekarok nagy része jelentéktelen tényezőnek számít. Magyarországon legalábbis mindenképp. Ezért sem látom sok értelmét a keményzenén belül a mainstream és az underground éles szétválasztásának, mert ezáltal csak nő a feszültség a magukat nagyon trve-nak gondoló arcok és a könnyebben emészthető muzsikákat kedvelők között. Régebben én is sokkal több extrém zenét hallgattam, ahogy öregszem egyre nagyobb az igényem a dallamos, fogós muzsikákra. És általában ilyenekről is írok kritikákat. De mivel a ‘forgács fő profilja nem a dallamos rock/metal, így pl. egy-egy HP kör végighallgatása már megterhelő lenne számomra a sok ilyen-olyan extrém, kísérleti „zene” megjelenése miatt. Ettől még elfogadom, hogy a többség ezekre gyógyul és néha kíváncsiságból bele-belehallgatok 1-1 megosztó lemezbe, mint ahogy tettem azt a Liturgy-val is. 🙂
Zoli nem hiszed el, de szinte tudtam, hogy a Filth Collinsról beszéltél , az előző körben 😄
Azta, telepátia. 🙂 Vagy csak csodás megérzés. 😀
Azt szeretném megkérdezni az ajánlótól vagy aki ebben képben hogy ez a FILTHxCOLLINS név most tisztelgés Phil Collins előtt vagy éppen az ellenkezője?
Egyik se, csak egy szóvicc
Armored Saint: http://armoredsaint.bandcamp.com/album/punching-the-sky
Jézusom mi ez a thrash metal album ez valami iszonyatjó
Amúgy lehet, hogy az előző körhöz képest alacsonyabb pontokat fognak kapni az albumok, ez semmiképp nem azt tükrözi, hogy kevésbé szeretem mondjuk az itt 6 pontot kapó albumot az előzőben 7.5 pontott kapónál, csupán szeretném, hogy az albumok minél pontosabban arányljanak egymáshoz (szigorúan az én személyes első benyomás alapú élményem szerint) ezen a körön belül, mert így fog kialakulni a jó sorrend, és nem az lesz, hogy két abszolút nem egyformán, de tetsző album kap 10-et.
Nem tudom hangsúlyozni, milyen jó a Hellripper, köszi hogy beraktad, bárki is voltál, visszahoztad a reményem a thrash metalba.
Mi….van uj Lindemann?
Tavaly novemberi. 🙂 Csak ahogy nézem, még nem volt beajánlva.
Errol nagyon lemaradtam…..ezennel megyek is begyujteni…